József Attila költôi mûvének már viszonylag korai darabjai között is találunk számvetô, összegzô jellegû verseket. A hányattatott sorsú költônek már húsz évvel a háta mögött volt mit összegeznie, példa lehet erre többek között a méltán legendássá vált Tiszta szívvel címû verse. Még erôsebben domborodik ki az összegzô-számvetô jelleg Végül címû mûvében, melynek tanulságaként az addigi rögös életút értelemszerû, logikus következményeként fogalmazódik meg a szociális alapú költészet igénye, a forradalmi elhivatottság. Ezeknek a korai összegzô verseknek közös jellemzôje, hogy a megélt évek mérlegre tétele után a költô lehetséges jövôbeli útjáról szólnak: az egyik az ördöggel kötendô szövetségrôl és egy tiszta "gyönyörûszép szív" megátalkodottá válásáról, a másik a nyomorgók forradalmában tanúsított költôi szerepvállalásról vall.
Az elsô olyan összegzô vers, amely már a kései leltárversek felé mutat, lezártnak tekinti az életutat és a halál távlatából vizsgálja azt, a József Attila címet viseli. A huszonhárom éves költô sírfelirat formájában megírt, a kitaszítottság létérzését egyéni és társadalmi szinten magyarázó versének fontos helye van az életmûben, hiszen több forrásból is tudjuk, hogy amikor József Attila verseibôl szavalt, kivétel nélkül minden esetben a Bevezetô után ez a kis sírvers következett.
József Attila költészetének alakulását, fejlôdési ívét tekintve a kései összegzô versekhez az imént említett József Attila és az 1933-as keltezésû Számvetés címû verseken át vezet az út, hiszen az elôbbi a már lezárt élet summázata, az utóbbi pedig alapvetôen erkölcsi-pszichikai összegzés, mely sajátos módon elegyíti a Tiszta szívvel és a Végül motívumait, és bizonyos képei már a néhány hónappal késôbbi Eszméletet elôlegezik meg.

Valószínûleg megélhetési problémái és a pszichoanalízis során megismert énkép vezeti el József Attilát a felnôtté válás témájához, melynek kísérleteirôl és kudarcáról, a kényszerítô erejû világrend elfogadására való képtelenségérôl ír Eszmélet címû versében. Összegzô mû ez is, hiszen saját tapasztalatai, élményei és vágyai alapján vall a költô a világ és az egyén, a lágy képzelet és a rideg valóság, a gyermek szorongása és a "vas világ" rendjéhez tudatosan alkalmazkodni képes felnôtt magatartásának ellentétérôl. A számvetés eredménye a passzivitás látszatát sugárzó, rezignált hangvételû utolsó szakaszból olvasható ki: a saját értékrend és a világrend kontrasztjára ráeszmélt költô belátja, hogy képtelen tudatosan megvalósítani, azaz önmagára erôszakolni azt a magatartásformát, amit e versében a "meglett ember" viselkedéseként ír le. Az Eszmélet tehát arról szól, hogy a XX. század modern társadalmának embere fel tudja mérni helyét a világban, jól látja, hogy milyen lehetôségek kínálkoznak a függetlenség megszerzésére, ugyanakkor ráeszmél, hogy annak megvalósításához saját értékrendjét kellene feladnia. A feleszmélt költô azonban ezt a lehetôséget elutasítja, a külvilág elvárásaival szemben inkább befelé figyel, és ezzel magyarázza, hogy nem képes érzelmei által vezérelt és félelmekkel, szorongással teli gyermekbôl öntudatos, erôs, a megélhetéshez szükséges javakat bármi áron elôteremteni képes felnôtté válni.

A felnôtt és a gyermeklét kontrasztja, illetve az Eszmélet ötödik versszakában is felidézett élmény, a gyermekkori falopás emléke szolgál a szintén számvetô jellegû Kirakják a fát címû vers alapjául. Egy késô ôszi séta valósághû leírásával indul a mû, azonban már ebben a pictura jellegû szakaszban egyrészt ott lappang a fenyegetettség élménye, melyet a sziszegô "sz" hangok, illetve a hasábok konok döngése és a híd remegése fest alá, másrészt az avatott olvasó felismeri a kései József Attila összegzô verseinek tipikus idôhatározószóit, a "még" és a "már" szavakat, melyek feszültté teszik a vers hangulatát, elôrevetítik annak idôszembesítô jellegét és elôkészítik a "most" végkövetkeztetését.
Költônk 1936-ban a pszichoanalízis során gyermekkorának legmegrázóbb élményeit élte újra, így a tompán puffanó fahasábok látványa és hangjai szinte automatikusan idézik fel a Curriculum vitae-bôl is ismert gyermekkori falopás élményét, alkalmat teremtve az idôszembesítésre, a gyermeklét és a felnôttség összevetésére. Ez az Eszméletbôl már részint ismert, s itt szentenciózusan pusztán négy tömör sorban összefoglalt számvetés a harmadik versszakban bomlik ki. "A kis kölyök, ki voltam, ma is él" -állapítja meg a költô, hiszen a környezet és a szubjektum viszonyából fakadó belsô tartalom, a külvilágtól való rettegés, a menekülési kényszer, a szeretethiány (gyermekként az anya, illetve aktuálisan Gyömrôi Edit elvesztése) azonos, csak a reakciók mások: a gyermek "még ôszinte ember" -elzokogja bánatát, míg a felnôtt visszatartja könnyeit, próbálja megôrizni külsô méltóságát: "de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél / s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja."
Az utolsó versszak négy sora szintetizálja az eddig elmondottakat, s egyben új dimenziót nyit és kimondja a vers végsô szentenciáját: a gyermeki félelmekkel küszködô lírai én minden gyengesége ellenére korának kiemelkedô hôsévé válik azzal, hogy sorsközösséget vállal a fadobáló, kemény emberekkel, a munkássággal, akiket védeni, menteni próbál, kiknek otthont és biztonságot szeretne nyújtani e "otthontalan csupa-csôsz világban". A falopás motívuma a szolidaritás hasonlatává válik, s a kemény fadobálóktól való gyermeki félelem a felnôttben átminôsül a könyörtelen, értékpusztító világrendtôl való félelemmé. A költô azonban nem a világgal való konfliktustól fél -hisz¹ azt nyíltan vállalja ­, hanem sokkal inkább attól, hogy hová vezethet, milyen jövôt hozhat a jelen antihumánus "csupa-csôsz" világa. A felnôtt József Attila ugyanolyan értetlen gyermeki rettegéssel néz szembe heroikus feladatával, mint hajdan, amikor nem értette, miért nem engedik az erôs emberek, hogy egy hasáb fát hazavigyen didergô családjának.
Röviddel a Kirakják a fát után keletkezett az immáron klasszikussá avatott, egyszerûségével és tömörségével lenyûgözô Kész a leltár címû vers, melybôl a címben szereplô idézet származik. A református egyház himnuszával felérô 90. zsoltár elsô sorának travesztált változatával indítja versét József Attila, ezzel fejezve ki istentagadó, a gyülekezeti-közösségi szellemet elutasító felfogását, s egyben kiemelve magárahagyatottságát ("Tebenned bíztunk eleitôl fogva" helyett "Magamban bíztam eleitôl fogva"). Megjegyzendô, hogy csak a kései istenkeresô versek fényében válik érthetôvé, milyen fontos kapaszkodót jelenthetett volna költônknek a szilárd hit. Nincstelenség, állatias lét, félelem, helytállás, különbözés -ezekkel a fogalmakkal jellemzi magát a költô elkészítvén a zárómérleget, a leltárt. Felsorolja, mi mindennel kufárkodott, s metszô öniróniával írja: "asszony, ha játszott velem hitegetve, hittem igazán, hadd teljen a kedve". Felidézôdnek azok az emlékek, melyek már a korábbi számvetô versekbôl ismertek (pl.: "Kazánt súroltam, vágtam sarjat, / elnyúltam rothadt szalmazsákon" »Végül« és "Sikáltam hajót, rántottam az ampát, okos urak közt játszottam a bambát" »Kész a leltár«).
Az életét lezártnak tekintô költô már csak a békés halálban reménykedik, evokálva és elutasítva Petôfi dicsôséges haláleszményét (Egy gondolat bánt engemet), illetve saját korai halálfelfogását (Tiszta szívvel). "Éltem -és ebbe más is belehalt már." Ez a felejthetetlen zárósor az élet csodáját és a halál természetességét fejezi ki kosztolányis játékossággal és József Attilához méltó hátborzongató nagyszerûséggel, hiszen csakúgy, mint Petôfi Egy gondolatának, ennek a versnek is a költô röviddel a megírás után bekövetkezett halála adott igazán nagy csengést.

A felnôtté válás problémájával, életének kudarcaival a mardosó önvád hangján vet számot József Attila 1937 nyarán, röviddel teljes idegi összeomlása elôtt a Tudod, hogy nincs bocsánat címû versben. Az önmegszólítás számonkérô hangja, a Kafka-hatást tükrözô bûnvádi eljárásból vett szavak és a cím mind a költôi bûntudatról tanúskodik. A vers pillérmondata a harmadik sor felszólítása: "Légy ami lennél: férfi". E sorral ismét Petôfit evokálja (Ha férfi vagy, légy férfi), akinél a határozott, erélyes önmegszólítás az önazonosságból fakad, József Attila feltételes módja pedig ehhez képest identitásvesztést jelez. A férfilét kritériumait a harmadik-negyedik szakasz tárja elénk, s ezt követi a számvetés: a törekvések és kudarcok felsorolása.
A költô belátja, hogy a harmadik-negyedik szakaszban megadott szerep nem vágott, nem vághatott egybe személyiségével, ezért szorult arra, hogy önmegvalósítása érdekében kapaszkodókat keressen, ennek során azonban túl ôszinte és lelkes volt, ezért érték súlyos traumák, s ezért csak önmagát vádolhatja saját életének kilátástalan volta miatt. A vers tanulsága szerint a kudarcok okozta félelem, szorongás, s bizonyos fokú szerepzavar vezetett ahhoz, hogy a költô személyiségének lényege nem nyilvánulhatott meg a maga teljes tisztaságában, s ezért írja: "Lásd, soha, soha senki / nem mondta, hogy te jó vagy". Az egyéniségéhez megfelelô szerepet, a világrendhez való alkalmazkodás lehetôségét hiába keresô költô számára csak az utolsó elôtti szakaszban nyíltan bejelentett öngyilkosság lehet kiút, vagy..."Vagy vess el minden elvet / s még remélj hô szerelemet, / hisz mint a kutya hinnél, / abban, ki bízna benned". Ez a zárószakasz azonban nem kínál reális alternatívát, mély kiábrándulást és valami kínzó öniróniát érezhetünk kicsendülni ezekbôl a sorokból.

Még a halálnál is teljesebb megsemmisülés képével és gondolatával indítja József Attila egyik utolsó létösszegzô versét: "Talán eltûnök hirtelen, / akár az erdôben a vadnyom". A költô megtörtsége akkor mutatkozik meg igazán, ha az itt megfogalmazott félelmét összevetjük néhány korábbi, a költôi öntudattól duzzadó sorával, például: "Én egész népemet fogom, / nem középiskolás fokon / tanítani" (Születésnapomra), vagy "Rám tekint pártfogón e század, / rám gondol szántván a paraszt..." (Ars poetica). Aktuálisan a lét értékeivel és lehetôségeivel történô elszámolás negatív eredménye támasztja alá ezt a szélsôségesen pesszimista jövôképet, hiszen a summázat során azt fejti ki a költô, amit már a harmadik sorban bejelent: "Elpazaroltam mindenem, / amirôl számot kéne adnom". Az idôszembesítô összegzô versben megintcsak kulcsszerepet kapnak a "már" és a "most" idôhatározószók, amelyek híven festik alá a kihasználatlanul hagyott lehetôségek, a helytelennek ítélt cselekedetek visszafordíthatatlanságát s az efelett érzett keserûséget. Az egyes sorok mögött életrajzi tények húzódnak meg, bár ezek a kiemelt mozzanatok inkább jelzés értékûek, és sokféle vonatkozásuk folytán a teljes létezés beteljesületlenségét jelképezik pars pro toto jelleggel. Az önmarcangolás -amit remekül fest alá a "Bánat szedi szét eszemet" sor hanghatása -és a késô bánat rezignációja értelemszerû, logikus oksági viszonyban áll az utolsó versszak megrendült megállapításával, melynek metaforikus képei újra felidézik az elsô versszak erdômotívumát: "Ifjuságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek".
Az elszáradt élet, a zörgô ágak az öregség képzetét keltik, s ez annak ellenére, hogy a költô csak harminckét éves, alátámasztható egyik utolsó levelének megállapításával: "Sokat változtam, talán egészen megöregedtem" (1937. nov.). Azonban a "megöregedett" József Attila, akibôl minden jövôbe vetett hitét kiölte életének és sorsának állandó önmarcangoló elemzése, utolsó versében a szolidaritás megindító hangján búcsúzik olvasóitól, mindazt kívánva az emberiségnek, ami neki sosem adatott meg: "Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ôsz s legszebb a tél, / annak, ki tûzhelyet, családot / már végképp másoknak remél."

József Attila számvetô, összegzô verseibôl olyan költôt ismerünk meg, akinek sok sorscsapást kellett elviselnie, akinek tiszta szerelmi lángolásai rendre beteljesületlenek maradtak, aki megmaradt gyermeknek egy egyre kegyetlenebbé váló világban, mely örökös szorongással töltötte el, aki legtöbb élményét utóbb kudarcként értékelte s ezért vált önmarcangolóvá, és akinek -s talán ez a legfontosabb -a harmonikus költôi önkifejezés maradt a mentsvára mindhalálig.