1. Már korán felébred Katona érdeklõdése a történelem iránt (István tragédiája). A legnagyobb magyar nemzeti dráma költõje, fõmûvét, a Bánk bánt 1815-ben egy kolozsvári drámapályázatra írta. Késõbb átírta, így 1819-ben készült el vele véglegesen.

A mû mintái: Sturm und Drang, Shakespeare és Schiller drámái, Bonfini: Magyarok története, Heltai Gáspár mûvei.

A szereplõk egy része valódi történelmi személyiség (Bánk bán, Gertrudis, II. Endre, Ottó, Endre fiai), másik része kitalált alakok (Tiborc, Izidóra, Biberach, Petúr bán, Soma). A történet középpontjában az uralkodó és alattvaló közötti összecsapás a nemzet önállóságáért, a XIII. században (a korszak sok párhuzamot kínált Katona korával). A cenzúra nem engedélyezte a színpadi elõadását, csak nyomtatásban jelenhetett meg.

2. A drámában a fõ konfliktust a két fõszereplõ, Bánk és Gertrudis királyné összecsapása adja. Bánkra óriási terhek nehezednek: országjárása során személyesen tapasztalta a nyomort és az elégedetlenséget, a királyi várban pedig látja a fényûzést. Tiborc képviseli a kiszolgáltatott helyzetû népet, Petúr bán pedig a fõnemesség körében lázadást kezdeményez. Bánk a király helyettese, míg a király távol van az ország határain kívül, a bán felelõs az ország ügyeiért, sorsáért. Feladata a mû egészében a szabadság és a becsület védelme, illetve ennek helyreállítása. Ezt azonban csak a királyi udvarban véghezvitt változtatásokkal tudja teljesíteni. Ám tisztségébõl adódó kötelességeivel együtt családfõi feladatait is el kell látnia. Két fõ motívum, a haza és felesége, Melinda sérelme felváltva jelentkezik Bánk lelkében, és vezérlik a bosszúállás felé. Meg kell mentenie a haza és felesége becsületével együtt a maga becsületét is. Fegyelmezetten, ám határozottan rója a királynéra az uralkodó vádjait, aki tõrrel indul felé, de Bánk a dulakodásban Gertrudist leszúrja. Elszántan, magabiztosan áll a hazaérkezõ király elé és bevallja bûnét. Ekkor behozzák Melinda holttestét, amely Bánk és Endre sorspárhuzamát jelzi. A királynak egyrészt Bánk tettét kell büntetnie, másrészt felesége bûnösségével kell szembenéznie. Endre számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a hazának méltatlan uralkodója volt. Érzi, hogy Isten már megbüntette helyette felesége gyilkosát.

3. A dráma szerkezete: ajánlással indul, Kecskemét város tanácsának ajánlja; jegyzés (a mû keletkezési körülményei); szereplõk, dátum, helyszín (XIII. század, II. András uralkodásának kora, az esztergomi királyi palotában játszódik).

-- prológus: Ottó herceg, a királyné öccse elárulja Biberachnak, hogy Melindának udvarol.

-- 1. szakasz: a királyné bálján nyilvánvalóvá válik az ellentét a magyar fõurak és az idegen udvaroncok között; Petúr bán összeesküvést szõ

-- 2. szakasz: Petúr házában tanácskoznak az összegyûlt fõnemesek, Bánkot is meghívják

-- 3. szakasz: a meggyalázott Melinda férje bocsánatáért könyörög, aki elátkozza gyermeküket; Melinda eszét veszti; Tiborc panaszkodik Bánknak; Biberach meghal

-- 4. szakasz: (tetõpont) Gertrudis hatalmi terveit szövögeti; Mikhal megpróbálja meggyõzni a királynét uralkodása helytelenségérõl; Bánk felelõsségre vonja a királynét, majd leszúrja; a hazatérõ király szembetalálja magát a zendülõ fõurakkal

-- 5. szakasz: A királyi udvar gyászol; Solom leverte a lázadást és elfogta Petúrt; Bánk bevallja tettét; a király belátja feleségének bûnösségét

4. A mû legfõbb gondolatai:

- a zsarnokság tûrhetetlen, a nemzet függetlenségét ki kell vívni

- a nemzeti függetlenséget csak erõszak útján lehet elérni

- a nemzeti függetlenség ügyét csakis nemzeti összefogás viheti sikerre, s ebben a népnek is részt kell vennie

- a jobbágyság elviselhetetlen helyzetén változtatni kell

- a „jó király" illúziója

5. A dráma nyelvezete nehézkes, nyelvújítás elõtti.

-A magyar színháztörténet

1. A felvilágosodás kora elõtt nem volt magyar színjátszás, nem volt városi közönség, mely ezt igényelte volna.

Kétféle színjátszásról beszélhetünk:

-- egyházi liturgikus drámák: bibliai történetek, szentek életérõl szóló történetek (vallási ünnepek elõtt játszották el)

-- iskoladrámák: XVII.–XVIII. században diákok számára készült, tanárok írták

1558: Bornemissza Péter Szophoklész-fordítás; Magyar elektra (Balassi Bálint folytatja)

2. A XVIII. század végétõl megerõsödik az igény a magyar nyelvû színjátszásra, célja a magyar nyelv terjesztése, mûvelése, a nemzeti öntudat erõsítése.

A színjátszás helyzete a XVIII. század végén:

- nincs állandó kõszínház (Rondella)

- Vándorszínészet

- cenzúra

- a magyar nyelvû darabok hiánya

- a német színjátszás fejlettebb (több támogatást kap)

1790-ben Kelemen László megalapítja az elsõ magyar színtársulatot. 1807-ben megalakul a második magyar színtársulat, melynek vezetõje Déryné Széppataki Róza.

A magyar nyelvû darabok eleinte fordítások, átdolgozások (angol, német fordítások átdolgozva magyar viszonyokra).

A magyar színháznak súlyos anyagi gondjai vannak (adók; a német színház ezzel szemben nem fizet adót), kevés a hivatásos színész. Kevés nézõ, osztrák elnyomás, német hatások. A színészek szegényes körülmények között játszanak, szegényesen élnek. A színészek szerepe nem csak a nemzeti nyelv terjesztése, hanem visszaadni a búsuló nép hitét. A színészek feladatuknak érzik, hogy a magyar néppel foglalkozni kell, õket kell szolgálni.

1819-ben megjelennek Kisfaludy Károly darabjai (az elsõ igazán sikeres színmûíró): A kérõk; Csalódások; A tatárok Magyarországon; Ilka. Többnyire vígjátékok vagy hazafias elbeszélésekrõl szóló darabok.

1837-ben megépül a Pesti Magyar Színház (az elsõ magyar kõszínház).
Ezzel az oldallal utoljára ekkor foglalkoztam: Péntek, Június 11, 1999.