Kölcsey Ferenc a reformkorban kialakult emberideál és tiszta, eszményi hazafiság megvalósítója; minden önösségtõl mentes férfi, aki megtestesíti a reformkor összes nemesi tulajdonságát, anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné céljai érdekében. Elõnytelen külsejétõl sokat szenvedett, hosszú évek teltek el míg társkeresõ vágyait végképp legyõzte magában és mint "homo politikus" a közért végzett nemes munkában kereste élete értelmét. Szemere Pállal való barátsága pótolta számára a barátságot, a családot, levelezésük igen szép férfibarátságot mutatott. Jogvégzettsége révén került Szatmár megye szolgálatába.

    Kölcsey értekezõ prózája
 Kölcsey jelentékeny költõ volt, de értekezõ prózája terjedelemben és minõségben egyaránt felülmúlta lírai verseit.
     Elsõ alkotó korszakában, az 1810-es években fõként bírálatokat írt Csokonairól és Berzsenyi Dániel verseirõl.
Rendkívül szigorú értékelést ad. Indoka: el akar szakadni közvetlen elõdeitõl, túl akar lépni az elõzõ nemzedék eredményein, de klasszicista neveltetése még gátolja abban, hogy felismerje bennük az elõremutatót: Berzsenyiben a romantikust, Csokonaiban a népiességet.
 Második alkotói korszakában (1820-as évek) a romantikus nemzetfelfogás kerül érdeklõdésének középpontjába. Ekkor írta legjelentõsebb tanulmányait. A korábbi felfogástól (ti. hogy az emberiség és a nemzet viszonyát klasszicista módon az emberiség oldaláról tartotta fontosnak) eltávolodott , s minden nemzetnek egyedi értéket tulajdonított, s ezt a nyelvek és szokások sokféleségével indokolta. Mohács c. tanulmányában fejtette ki, hogy az emberiség egyetemes fejlõdése a nemzetjellemben rejlõ gazdagság eltûnését eredményezheti.

Nemzeti hagyományok

A klasszicisták világpolgár szemléletének romantikus ellentézisét legkövetkezetesebben Nemzeti Hagyományok c. értekezésében fejtette ki. "Egész nemzeteknek, szintúgy, mint egyes embereknek megvannak az õ különbözõ koraik".
A kezdeti hõskor a nemzet történetének egészét meghatározza, ez az idõszak teremti meg a nemzet jellemét, hagyományát. Ez az álláspont azt a feltételezést rejti magában, mely szerint a kultúra lényegét a folytonosság adja. Ha elszakadunk saját múltunktól, létünket veszélyeztetjük.
A Nemzeti Hagyományok szerzõje a fejlõdésnek két válfaját különbözteti meg:
1. Görög típusnak módja azt a szerves , belsõ kezdeményezésbõl induló fejlõdést, amely egy fa növekedésére emlékeztet.
2. Éppen az ellenkezõje az elsõ gondolatmenetnek: a külsõ ösztönzés az értelmi szerzõje. Idegen példa követését látja a római, a középkori keresztény, és  a humanista reneszánsz kultúrákban.
Mely típushoz sorolható a magyarság fejlõdése? Ez a kérdés áll a nemzetgondolkodó Kölcsey töprengéseinek középpontjában. Vizsgálata során elmarasztaló végkövetkeztetésre jutott: szerinte a magyar kultúrának, s azon belül a költészetnek belsõ kezdeményezésbõl kiinduló fejlõdésre lett volna szüksége. Ez nem tudott létrejönni, s így a magyarság mindig külsõ ösztönzésnek van kiszolgáltatva. E borúlátó végkifejletben mégis van egy utalás, amely pórdalainkra vonatkozik, amelyekben Kölcsey nemzeti kultúránk kibontakozásának lehetséges ösztönzõjét látta.

Mi gátolhatta a magyar nemzeti hagyományok kibontakozását? Kölcsey a nemzet visszamaradottságáért kifejezetten saját rétegét, a magyar uralkodó osztályt okolta, s ebben a vonatkozásban az 1848-as polgári forradalom elõkészítõje volt.
 Történelemfelfogására döntõen hatott bekapcsolódása a politikai életbe. Túljutott az elvont nemzetjellem fogalmán, s történetibb szemléletet alakított ki. Országgyûlési Naplójának 1833-ban írt részei és ugyanekkor írt levelei tanúsítják, hogy felismerte: egységes nemzetrõl mindaddig nem lehet beszélni, míg a népérdek szó alatt három érdek él, nevezetesen a nemesség, a polgárság és a parasztság érdeke.
 

Utolsó éveinek legkiválóbb alkotása, a magyar klasszikus próza remeke, a Parainesis (intelem, buzdítás). 1884-ben írta unokaöcsének, K. Kálmánnak.

Legfõbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé. (1. Közösségi ember) Csak akkor lehet boldog, ha önzetlenül másoknak (emberiség, haza, család) szenteli életét, a lélek harmóniáját ugyanis a cselekvésben lehet megtalálni. Az élet fõ célja a tett. (2. Tett, cselekvés)

Figyelmeztet, hogy felnõtt korban sok csalódásban lehet részünk, de illúziói szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyõzõdését az erélyben. (3. Erély)

Ennek az erkölcsi ideálnak a tartalmát fejti ki a továbbiakban: "Imádd az Istenséget! Akármerre veted tekinteted, egy végtelen bölcs és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugározzanak feléd." (4. Isten)

A mû központi kérdése: az emberiség és a haza szeretete. "Szeretni az emberiséget! De az egyes ember csak meghatározott körben munkálkodhat." Az emberiséget csak a hazán keresztül szolgálhatjuk. "Hazaszeretet egyike a kebel legtiszteletreméltóbb szenvedelmeinek." (5. Emberiség és haza)

Unokaöccsét a közönség szolgálatára kívánja felkészíteni, hiszen "a társaságba született ember nem önmagáé". (6. A közösség szolgálata)

Felsorolja azokat a követelményeket, amelynek eleget kell tenni:
"Törekedjél ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezérelnek. Tudományt a munkás élettel egybekötni" (7. Ismeretek)

A közéleti szereplés feltétele a szónoklat, a retorika szabályainak ismerete. (8. Közéleti sz., szónoklat)

A szónok leglényegesebb eszköze az anyanyelv tökéletes ismerete. (9. Anyanyelv)

A mûveltség legfõbb forrásai a könyvek. (10. Könyvek)

Ezután azt vizsgálja, hogy az eddig kifejtett erények hogyan valósulnak meg a történelemben. Hisz az emberiség folyamatos fejlõdésében "küzdés az élet!" (11. Küzdés)