1. Életrajz: 1790. augusztus 8-án született Szõdemeteren, nemesi családban. 1796–1809-ig a debreceni kollégium diákja volt. Sokat olvasott, megtanult görögül, franciául, németül, rendkívül vonzódott az antik világ iránt. 1805-ben megismerkedett Kazinczyval, aki élete során nagy hatással volt rá. Közöttük 1817-ig kitartó levelezés alakult ki. Miután befejezte debreceni tanulmányait, 1810 januárjában Pestre ment joggyakorlatra. 1812-ben Álmosdra költözött, 1814 nyarát Pécelen, az õszt Tolcsván és Lasztócon töltötte. 1815-ben öccsével Csekén telepedett le. 1826-tól Szemere Pállal együtt szerkeszti az Élet és Literatúra címû folyóiratot (mindössze öt kötete jelent meg, 1829-ben szûnt meg. 1829-tõl Szatmár megye aljegyzõje, késõbb fõjegyzõje. 1832-tõl országgyûlési követté választották. Ekkor írta egyik remekmûvét az Országgyûlési naplót. Halála hirtelen, 1838. augusztus 24-én meghûlés miatt következett be.

2. Kölcsey értekezõ prózája:

Kevés versû költõ, prózaíróként kezdi pályafutását. A magyar értekezõ próza megalapítója. Korán fogékonnyá vált a társadalmi egyenlõtlenségek, politikai kérdések iránt.

I. korszak: 1810-es évek; elsõsorban kritikákat ír, klasszicista szellemben.

- 1815: Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítélése (elsõsorban népiességét bírálta).

- 1817: Berzsenyi Dániel versei (szigorúan bírálta Berzsenyi romantikus metaforáit).

- 1815: Felelet a Mondolatra

II. korszak: 1820-as évek; a romantikus nemzetfelfogás került érdeklõdésének középpontjába; a nemzeteknek egyedi értékeket tulajdonít (korábban világpolgárnak tartotta magát).

- 1826: Mohács (a mohácsi csata 300 éves évfordulójára): a nemzeteket egyenrangúnak tartja, mindegyiknek sajátos értékeket tulajdonít.

- 1826: Nemzeti hagyományok: „Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek, megvannak az õ különbözõ koraik."; a nemzeti hagyományok megõrzésével biztosítható a nemzet fennmaradása.

Fejlõdési irányzatok:

- görög típusú: szerves, belsõ kezdeményezésbõl kiinduló, önálló fejlõdés

- római típusú: külsõ ösztönzésre, idegen példára meginduló fejlõdés

A magyar kultúrának görög típusú fejlõdésre lett volna szüksége, de mindig külsõ hatásoknak volt kiszolgáltatva (török, latin, német). A nemzeti hagyományok megõrzésének az uralkodó osztály az akadálya.

-Országgyûlési napló (1832. december 13.)

Igen erõs hazafias érzelmeket tartalmaz, a haza szolgálatát, a hazáért való önzetlen küzdést Kölcsey kötelességének érzi. Magát biztatja a történelmi példákkal (Hunyadi, Szondi, Zrínyi), bár felmerülnek kérdések a kitartásról, Kölcsey „végiglen" fogja hazáját szolgálni, segíteni.

-Búcsú az országos rendektõl (1835. február 9.)

Kölcsey a jobbágyfelszabadítás ügyével foglalkozott, de a közgyûlés megtiltotta, hogy erre törekedjen. Ennek következtében lemond tisztségérõl, de törekvéseit nem másítja meg.

-Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834)

Unokaöccséhez írja, jelentése: intelmek. Kölcsey élettapasztalatát foglalja össze, azokat az életelveket fogalmazza meg, melyeket követni kell.

- Okos dolog leírni az élettapasztalatokat és más emberekét elolvasni.

- Az emberiséget szeretni kell (népek, nemzetek).

- Az ember nem tudja az egész világot szolgálni, a környezetét viszont köteles segíteni.

- Hazaszeretet

- Minden erény önáldozattal jár — a hazáért mindent fel kell áldozni.

- Ismeretekre való törekvés.

- A tudományos munkát a gyakorlati élettel kell összekapcsolni.

- Fontos dolog a retorika (szónoklattan) ismerete.

- Az anyanyelvet jól kell ismerni („haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog").

3. Kölcsey lírája:

Korai verseinek hangulata panaszos, érzelmes, erõsen fájdalmas. Lírai költészetét egyrészt a megfoghatatlan, elvont ideálokért való rajongó sóvárgás, az elérhetetlen utáni vágy, másrészt ennek következményeképpen az elégedetlenség, a belsõ meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségébõl fakadó fásult közöny jellemzi.

-Elfojtódás (1814)

A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergõdõ költõ fájdalma „az elsüllyedt boldogság után". Romantikus vonások: túlzás, ellentét, költõi kérdések, tagadószók, a versszakok változó hosszúságúak.

-Vanitatum vanitas (1823)

A vers latin címének jelentése: hiábavalóságok hiábavalósága. A vers mondanivalója: A világon minden hiábavaló, az élet értelme, a tudományok csak egy pillanat, egy tünemény. Pesszimista, lemondó hangnem jellemzi; a bölcs ember az, aki a világon mindent megvet.

-Zrínyi dala (1830)

Belsõ párbeszéd; a kérdezõ lehet a költõ vagy Zrínyi, a válaszadó lehet a költõ, vagy a honfitársak.

A páratlan versszakok a költõi kérdések: Hol van a hon?; Hol van a dicsõ múlt?; Hol van a dolgozó, harcoló nép?

A válaszok negatívak, a végén a nemzethalál képét is felvillantja Kölcsey. Egy lehetséges jövõképet vázol fel, melyben maga sem hisz, de a népet ébreszti fel vele.

-Zrínyi második éneke (1838)

A költõ vagy Zrínyi párbeszéde a sorssal.

1. versszak: oltalmat, segítséget kér a sorstól

2. versszak: a sors válasza: már egyszer segített, de a belviszályok tönkretették az országot

3. versszak: a költõ szánalmat kér, kéri a bûnösök pusztulását és a bûntelenek szánalmát.

4. versszak: pesszimista befejezés; Herder jóslata: a magyarság el fog tûnni.

A forma is párbeszédes, a költõ pesszimista, a költõ szerint is el fog pusztulni a magyarság saját bûnei miatt.

-Himnusz (1823. január 22., Cseke)

1. A vers mûfaja óda — a cím is mûfaj-meghatározás.

óda: az ókorban istenekhez szóló kérés, fohászkodás; az újkori költészetben magasztos témáról fennkölt stílusban megírt lírai költemény.

2. A vers alcíme „A magyar nép zivataros századaiból", a cenzúra megtévesztésére szolgált. Nyomtatásban 1828-ban jelent meg az Auróra címû folyóiratban.

3. A vers témája: kérés Istenhez, hogy segítse meg a magyarságot; a magyar nép megérdemelne egy békésebb, jobb kort. Ez azonban csak Isten segítségével érhetõ el, a kor magyarsága erre nem képes.

4. Gondolatmenet: keretes szerkezetû (1. és 8. versszak);

- 1. versszak: felszólítás, segélykérés, 8. versszak: könyörgés

- 2-3. versszak: végigtekint a magyar történelem dicsõségein (hazát kapott a magyarság, a honvédõ harcok dicsõségei); költõi eszközök: alliterációk, megszemélyesítés, költõi jelzõk

- 4-5. versszak: vált a vers hangulata, a bûnök miatt Isten elfordul a magyaroktól a belsõ testvérharc miatt, külsõ támadásokkal (tatár, török) sújtja a népet; költõi eszközök: fájdalmas, felkiáltó mondatok, ismétlés, párhuzam

- 6-7. versszak: múlt és jelen állapotát írja le; a jelent túlzó, romantikus képekkel teszi tragikussá

4. A mû verselése idõmértékes, trochaikus verslábakból áll. A versszakok nyolc darab, hét vagy hat szótagú sorból állnak. Rímképlete a jeremiádok rímképletét követi.

5. 1844-ben hirdette meg a Nemzeti Színház a Himnusz megzenésítésének pályázatát. Erkel Ferenc nyerte meg a pályázatot. A nemzeti himnuszok a XVIII-XIX. században váltak szokássá.

-Huszt (1831, Cseke)

Huszt vára a Rákóczi-féle szabadságharc idején hõsiesen helytállt a Habsburg csapatok ellen. A vers mûfaja epigramma, modernebb epigramma, komolyabb társadalmi gondolatokat hordoz. Versformája disztichon.

Elsõ hat sor: romantikus leírás (éjszaka), a múltról és a vers keletkezésének jelenérõl ír; a múlt szelleme szól a költõhöz: ne a múlt felé tekintsen, törõdjön a jelennel, a jövõvel.

Második hat sor: a hazafias program megfogalmazása:

„Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort:

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derûl!"

-Emléklapra (1833)

Emlékkönyvbe készült, az önzetlen hazaszeretetre szólít fel.

-Rebellis vers (1838)

Rebellis jelentése: lázadók. A vers hasonlít Petõfi Nemzeti dalára.