"S mert ideges még egy vadászati hírt is elolvas, pedig egyáltalán nem vadász. Sôt." (Eaton Darr)
A képzeletbeli angol költô versei fiktív mûfordítások, valójában Radnóti Miklós eredeti költeményei: Eaton Darr nevét visszafelé olvasva Radnóti Miklós nevét kapjuk. Az ok, ami miatt írásom mottójául választottam világos, esszenciálisan hordozza magában ez a sor mindazt, ami egy korszak szellemiségét határozta meg, ami ott vibrál Thomas Mann prózájában, és ami felfedezhetô József Attila lírájában is: a fenyegetettséget.
Az európai szellemiség, ami alapvetôen a keresztény erkölcsi renden, a görög filozófián és a római jog több ezer éves hagyományain épült fel, a XX. század elején a létét fenyegetô kihívás elé került. A fasizmus és a nácizmus szembefordul mindazzal, amit az európai polgár (polgár alatt itt egy szellemiség iránti elkötelezettséget értek) értéknek tart: az egyén és közösség harmóniáját tiszteletben tartó individualizmust, a liberalizmust, a széles körû toleranciát. Magasabb rendû erkölcsiséget és új közösségi eszményt hirdet, ami valójában a legalantasabb állati ösztönöket szabadítja fel, a Barabások világát valósítva meg. A létét veszélyeztetô közegben az európai szellemiséget, a humanizmust megtestesítô költô egyetlen lehetôsége az önvédelem, a harc.
Radnóti Miklós lírájának, sôt életének tartalma és lényege ez, küzdelem a költészet, az intellektus eszközével a megtébolyult embertelenség ellen.
A mû nem tartozik Radnóti Miklós legismertebb mûvei közé, de a költô egyéniségét, egész belsô világát éppúgy kifejezi, mint az utolsó hónapok megrázó erejû nagy versei. Minden sor Radnótit reprezentálja: rá vall és róla vall a költemény, verse karakterének és világképének megnyilatkozása. Ám meglepô, hogy milyen korai a vers, elsô abban a sorban, amit a Járkálj csak, halálraítélttel, az Elsô eclogával és a Töredékkel lehetne leírni.
1934-ben íródik, abban az évben, amikor a szegedi tudományegyetemen a bölcsésztudományok doktorává avatják "summa cum laude" minôsítéssel. Doktori értekezését - Kaffka Margit mûvészi fejlôdése - a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet, majd a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiuma adja ki. A Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumával, a Juhász Gyula által teremtett szellemi bölcsôvel a fiatal Radnóti kapcsolata nagyon szoros, így lesz e "növelô közösség" a címzettje a versnek, hisz hasonló gondolkodású mûvészek között bizton meghallgatásra találhat.
A vers részletes elemzése elôtt megkerülhetetlen a cím értelmezése, hisz a legfontosabb támpontokat, orientációt adhatja a mû interpretácIójához: Kortárs útlevelére. Radnóti versét a legtágabb közeghez címzi, nem árnyalva semmiféle érzelmi szállal. Így válik a megszólított kör a legáltalánosabbá, amely nem korlátozódik nemzetre, vallásra, eszmei vagy mûvészeti hovatartozásra. A kortárs szó csupán egy irányban kötött: az idôben. E szerint kortárs mindenki, aki az adott idôszakban él és eszmélni képes, aki átéli mindazt, amit Radnóti, ennélfogva ért bizonyos érzéseket, jelenségeket kimondatlanul is. Így válik egyetemessé, mindenkihez szólóvá a vers. A címben szereplô második szó az útlevél, amit utazáshoz használunk, amely elengedhetetlen az idegenben való tartózkodáshoz. Véleményem szerint az idegen közeg, ahol a vers elválaszthatatlan lesz lényünktôl, a jövô.
A vers legfontosabb szervezôeleme a lehetséges magatartásformák, attitûdök megjelenítése, természetesen a nevelés szándékával. A létezés nem enged Radnóti számára semmiféle megalkuvást, az ô szemléletében mindannyian választási kényszer elôtt állunk, ahol erkölcsileg egyetlen lehetséges alternatíva létezik. Szigorú önmagához és mindannyiunkhoz, ebben a korban mindenki számára egy igaz ösvény létezik, amit meg kell találni.
Az elsô részben Radnóti sajátos költôi hangvétele sejtelmes, nyugtalanító hatást kelt, pillanatokra József Attila Levegôt! címû versének sorai rémlenek fel, melyek ugyanezt a fenyegetett léthelyzetet hivatottak érzékeltetni. A surran, sötét, villanva, fáj szavak egyértelmûen negatívan minôsítik a vadmacska képébe implantált létformát. A költô számára a létezés természetes része az erkölcsi kiállás, a bennünk elô erkölcsi értékrend felvállalása.
"Surranva kell most élned itt, sötét / vadmacskaként, ki néma hittel ugrik / és karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel, / ki hogyha alszik, félig alszik és / szembehasal a vésszel akkor is / s villanva eltûnik, ha fáj a küzdelem."
A vadmacskává, kvázi vadállattá vált személyiség tökéletesen alkalmazkodott az embertelenné vált léthez, átlényegül a környezet által meghatározott lehetôségek hatására. Surranva, megnyugvás nélkül él, örökös harcot vívva a puszta létezéséért, feladva annak lehetôségét, hogy alakítson világán. Az egyetemes emberi szellemiség számára talán ez a megalkuvás a legveszélyesebb, hisz ez a létezés a puszta fizikai egzisztencia, megfosztva annak szellemi teljességétôl.
A sárral való azonosítás miatt talán ennél is visszataszítóbb a teljes megadás lehetôsége. Itt nem is létezik a cselekvés lehetôsége, csupán az áldozat szerepének engedelmes felvállalása, a békés mártíromság lehetôsége.
Lehelletfinom Radnóti iróniája, amely belengi a sorokat. Gúnyos, szánakozó mosollyal beszél arról az embertípusról, aki számára "becses" emlékké válik a megaláztatás, amely a jövôben csak a piaci pletykákban élhet tovább.
Mindkét magatartástípus közös jellemzôje a betagozódás, a passzivitás, az embertelenné vált világ elfogadása.
Ám mindez - és erre figyelmeztet a közbeékelt háromsoros - önbecsülésünk, önértékülésünk feladásához vezet.
"Ha ezt követed, élhetsz valahogy, / bólinthatsz meleg ételek fölött / és az esti csöndben leköpheted magad!"
A fizikai létezés lehetôségei adottak, de a leszálló esti csöndben, az önreflexió perceiben születô felismerés az önutálat. A félelem szülte gerinctelenséggel lehetetlen együtt élni maradandó személyiségtorzulás nélkül.
A lezáró rész az emberi és mûvészi helytállás zavarba ejtô - hisz akár a legnagyobb áldozatokat követelheti - és mégis kötelezô példája.
Radnóti a meggyôzés retorikai eszközeit felhasználva állítja az egyetlen lehetséges emberi reakciót az erkölcsöket lezüllesztô, mocskoló kor ellen: a lázadást. Hisz ez adhat értelmet az elsô fürdônek, az egész emberi létezésnek. Ezen emberi választás ára is rettenetes, amiért kizárólagos kárpótlást csak a jövô adhat. Az a jövô, ami csak ezen egyetlen kiállás talaján jöhet létre, teremtôdhet meg: "Gondold el! hogyha lázadsz, jövendô / fiatal koroknak embere hirdet / s pattogó hittel számot ad életedrôl; / számot ad és fiának adja át / emlékedet, hogy példakép, erôs fa / legyen, melyre rákuszhat a gyönge növendék!"