Míg Babits a homo moralis, addig Kosztolányi homo esztétikusz: istene a szépség, az esztétikum. A közéleti politikától elzárkózik, neki az eredetiség a megfogalmazás a fontos. Hiányzik belõle a küldetéstudat, a pályakezdés idõszakában a személyes én világa fogalmazódik meg verseiben, formagazdagság jellemzi, szintúgy, mint Babitsot. Kései költészetében a közélet a világ felé fordul, formagazdagsága leegyszerûsödik, klasszicizálódik.
 Legutolsó verse a Szeptemberi áhítat, gyerekes ámulattal zengi az élet gyönyörûségeit. A költemény születésekor már túl volt egy súlyos mûtéten, újra bizakodni kezdett, s egy új, utolsó nagy szerelem éltette. A költõ a megsemmisülés elõtt szeretne "még újra lenni" és hinni az "élet örök kincsében". A költemény második része az újra felfedezett világ minden parányi részletének áhítattal és naiv ámulattal való megcsodálása. A halálból visszatérõ, újraszületõ lélek boldog rajongással kiált fel: "Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldusgúnya is". A halál szemszögébõl nézve széppé varázsolódik a csúnya, a fájdalom, a szegénység is, hiszen mindez az élet tartozéka, s a létezés a nem-léttel szemben csakis boldogítóan gyönyörû lehet. Az életben való gyönyörködés varázsolja csodás meseországgá az egész világot, ahol minden titokzatos szépséggel telik meg. A költemény lírai hõse kapkodó sietséggel fedezi fel, s mutatja meg a hétköznap legmindennapibb tárgyait, amelyek most soha nem látott szépséggé változnak: pld. egy kis templom; a mûhelyében dolgozó varga; a zuhogó esõ. Az élet örök kincséhez jutott el a halál küszöbén a lélek, megvalósult amiért a vers kezdõ soraiban fohászkodott. Ezzel a hittel lázad az elmúlás, a rohanó idõ ellen a záró sorokban.
 A költõ a szeptemberi naphoz fohászkodik; ez a nap az élet forrása, érleli az édességet, menedéket jelent a hideggel, a halállal szemben. Fiatalságára, életrevalóságára hivatkozik, lelkendezve mutatja föl a szeptember érett gyümölcseit. Majd egyetemes távolokba nyitja a képet, s egy csodás országban találjuk magunkat. Az idill a tovatûnt gyerekkort idézi fel benne; aztán váratlanul össze nem tartozó dolgokat sorakoztat egymás mellé, seregszemlét tart a világ mozzanatai felett, s a halálra készülõ ember örök kérdését teszi fel: "Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló? ...". A vers végén az élet teljes diadalát hirdeti: "Szép életem, lobogj, lobogj tovább, | cél nélkül, éjen és homályon át."