A XX. század irodalmában - miként már a romantika idején is - megfigyelhetô az egyes mûnemek közötti határok viszonylagossá válása, elmosódása. Ahogyan a drámai mûfajokban megkérdôjelezôdik a hagyományos értelemben vett drámaiság szerepe, ugyanúgy az epikában is háttérbe szorul a cselekményesség. A történet elbeszélése helyett más mûvészi célok jelennek meg, felbomlik a kronologikus idôszerkezet, és a líra hatása sokkal erôsebbé válik az epikus alkotásokban. A szöveg lirizálódásának vagy szubjektivizálódásának nevezik ezt a változást, melyre az egyik legelsô példa a magyar irodalomban Krúdy Gyula mûvészete. A poétikusságot és az elégikusságot ötvözve, egy sajátos vegyes mûfajt teremtett, a lírai novellát, melyben elôtérbe kerül a hangulatiság; az egyéni élmények, látomások felvillantása. Elsô nagy sikerét ez az új mûfaj hozta meg számára: az 1910-es évektôl kezdve jelentek meg a Szindbád-novellák.

Az Ezeregyéjszaka meséinek hôsét választja Krúdy mûvészi hasonmásának, alteregójának. Nem véletlen ez, hiszen az arab mesefüzérben, akárcsak a Krúdy-novellákban, a hôs utazásai nemcsak térbeli, hanem idôbeli dimenzióval is rendelkeznek, ezek az utazások "idôutazások". Mind a mesebeli, mind a Krúdy teremtette Szindbád ugyanazt kutatja a múltban: a szerelem "kincseit". Miképpen Kosztolányi Esti Kornél történeteiben hívja elô ifjúkori álmait, vágyait - lerázva a jelen minden kötöttségét -, Krúdy is az elvesztett harmóniát, boldogságot keresi. A Szindbád-novellákban maga a történet szinte mellékessé válik, a szerzô hosszan részletezve, ráérôsen mesél ízekrôl, színekrôl, hangokról és szagokról, melyek mind-mind személyes emlékeket idéznek, vagyis a múlt egy-egy darabját jelentik. Az író ifjúkora, a boldog békeidôk - utólag különösen kiegyensúlyozottnak tûnô - világa elevenedik meg, melyben összefonódik vágy és valóság, egyfajta különös idôtlenséget teremtve. A személyes emlékek idilli harmóniája ugyanakkor csak látszólagos: a fôhôst gyakran elmulasztott lehetôségek, elvétett cselekedetek, be nem teljesült vágyak késztetik a múlt felkeresésére. Krúdy "álomból, cigarettából, élménybôl, sorsból, betegségbôl és lázas szándékokból, mûveltségbôl és ötletbôl épített egy álomvárat, az örök és múlhatatlan, Szent Magyarországot." - írja Márai Sándor Szindbád hazamegy címû regényében, melyben emléket állít - a nagy elôd stílusát is felelevenítve - Krúdy-Szindbádnak.

A hídon (Negyedik út) címû novella felütése is jelzi: hatalmas a távolság a halálra készülô mesélô-visszaemlékezô kora ("mielôtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szônyegen") és felidézett fiatalsága között. Múlt és jelen ellentétét és ugyanakkor egymásba játszását is érzékelteti a vissza-visszatérô kép: "a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó"; "a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyó". A régmúlt idô ködébôl egy nôalak bukkan fel, a cukrászné, akinek "barna szeme volt, barna haja volt. Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midôn a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva, szórakozottan felpillantott-" A hajós tûnôdve kérdezi: "Vajon él-e még Amália?" - s ezzel utazása célját is kijelöli. Az egykori szerelmek, lányok és asszonyok emléke a múltidézés középpontjába kerül a Szindbád-novellákban (ld. Krúdy igen kalandos életrajzát).

A meg nem nevezett városka - melyben sejthetjük Krúdy ifjúságának színhelyét, a Poprád-parti Podolint - tündéri idôtlensége teremti meg a jellegzetesen krúdys atmoszféra alapját: "mintha mit sem változott volna"; "mintha századokig aludna"; "Valami olyan idôt mutattak az órák, amilyen idô talán soha sincs."; "Már akkoriban eltûnôdött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra." Krúdy már nem ölti magára a XIX. századi "mindentudó elbeszélô" szerepét: a sok "talán", "vajon" és "vagy" idézik elô azt a sajátos hangulatvilágot, melyben minden emlék áttetszô, a kontúrok elmosódnak, minden bizonytalanságba burkolózik. A városka szinte valóságon túlinak hat: leírása emlék, álom és képzelet egybejátszása, e fantázia szülte világ lebegtetett atmoszférája már-már a szürrealizmushoz közelíti Krúdy mûvészetét. A megelevenedô emlékek leírása pedig kifejezetten impresszionista: a hangulatfestés eszközeként színekkel és hanghatásokkal érzékeltet egy-egy benyomást, egy-egy emlékhez fûzôdô érzést. Minden látott dolghoz érzelmileg kötôdik, a dolgok jellegzetes színe elevenen él emlékezetében: a "piros háztetôk", a "barna híd", a "színes kavicsok", a "kék erdôk", az "aranyozott betûk" és a "dohányszínû függönyök" mind melegséget árasztanak. Ehhez a derûs, álomszerû képhez kapcsolja a hanghatásokat: a csöndes város nyugalmát nem háborította semmi, csak egy boltajtó nyikorgott "egy téren valahol" és "egy kis csengô csilingelt". A nosztalgikus tûnôdést, merengést hirtelen izgatott várakozás, a várva várt találkozás nyugtalan vágya váltja föl. Ezt a belsô, érzelmi változást fonja össze Krúdy a külsô hatásokkal: "a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja (-) valamerre katonák trombitáltak-" Pergôbbé, élettelibbé válik ez a világ, sôt, mintha maga Szindbád is megfiatalodna a cukrászbolt felé közeledve: "sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már (-) mint egykor hajdanán-" Krúdy eljátszik a gondolattal, milyen érzés lehet visszacsöppenni a múltba: teljesen idilli környezetet varázsol fôhôse számára - vagyis saját magának, hiszen Szindbádon keresztül éli át újra a régen elvesztett boldogság mámorító érzését. Elidôz a legkisebb részleteknél, örömmel fedez fel minden apróságot, ami ifjúkorára emlékezteti: a szivarfüstöt és a pörkölt kávé szagát, a biliárdgolyók koccanását, a kávéfoltos újságlepedôt, a Makart-csokrokat- Az illúzió tökéletes, "Most már csak Amália hiányzik" - gondolja az egyik ámulatból a másikba esô Szindbád. Kisebb részletek azonban már ekkor jelzik, hogy az örök változatlanság csak káprázat, tûnékeny ez a boldogság: "új posztóval bevont biliárdasztal"-ról ír Krúdy, melynél egy fiatal tiszt áll dákóra támaszkodva, mint valamikor régen a visszatérô hajós. A tiszt alakjában fiatalkori önmagát láthatja, ám hogy e múltat idézô képnek ne maradjon pusztán külsô szemlélôje Szindbád, a tiszt hamarosan távozik.
Az író továbbálmodja hôsével, hogy teljesülhet a legnagyobb kívánság: "a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett." Szindbád felismeri ôt a hajáról, szemérôl és a hangjáról, "Ô az" - gondolja magában, "vagy legalábbis lánya-" Mesterien felépített fokozatossággal leplezi le a varázslatot a szerzô, míg végül kénytelen bevallani boldogságkeresésének reménytelenségét. Még egy kis ideig elhessegeti magától a nyugtalanító gondolatokat, és hagyja, hogy a múlt mámoríró érzései ringassák. A lírai novella különösen szép, költôi része a csodált hölgy bemutatása: "A barna nôcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetarab mozog, és a frissen fésült hajból mintha valami könnyû illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínû fül mellett göndörkés fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán, a hosszú pillájú szemek mellett könnyû kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc látszik." Szindbád és a cukrászné beszélgetése a gondosan kimunkált idillt zúzza szét. A hajósnak szembe kell néznie azzal, hogy egykori szerelme meghalt. Annak lánya pedig már csak egy öreg idegent lát benne. A visszafordíthatatlan idôre utal a medaillon is, az egykori szerelmi ajándék régi jelentését viselôje, Amália lánya már nem ismeri. Irrealitás és realitás; álom és valóság ütközik össze a fájdalmas zárlatban, a korábbi mesés idôtlenséget (az emlékek teremtette sajátos lebegést) végérvényesen felváltja a tényleges idô.
Ezt hangsúlyozza a központi motívum ismétlése: "A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt." Melankolikus, egyszersmind ironikus beletörôdés, csalódottság és kiábrándultság érzése hatja át a mû befejezését, s tegyük hozzá: általában a Szindbád-novellákat
Ezek a mûvek nemcsak új korszakot nyitottak az író életmûvében, hanem lényeges változást hoztak a magyar epika történetében is. Krúdynál a magyar hagyományok (pl.: Mikszáth és Jókai hatása) ötvözôdnek az új irányzatokkal (pl.: impresszionizmus; szimbolizmus;- szecesszió; expresszionizmus és szürrealizmus). Czine Mihály így méltatja Krúdy Gyula életmûvének jelentôségét: "Az irodalomtörténet alig-alig gyôzi felmérni mûvészete értékeit. A hagyományos formák feloldása, a szabad asszociációk érvényesítése, az idôérzet lírai felbontása, az idô »dallamosítása«, a nagyítás, a képek egymásba oldása mind-mind az ô hozománya. Zenei-ritmikai fogantatása stílust teremtett, nosztalgikusan édes prózát."