A latin reális: valóságos szóból ered. Célja a valóság, a valószer?ség bemutatása. Az egész világot szeretnék átfogóan ábrázolni. Az ipari forradalmak hatására társadalmi, demokratikus változások mennek végbe. Elméletben az ember annyit ér, amennyit munkája. A m?vészekre is igaz. A m?vészek elveszítik életfeletti, váteszi, kitüntetett szerepüket. Az irodalom 2 álláspontja:
- AKTIVISTA álláspont: az irodalom kapcsolódjon be az életbe, mindennapi dolgokkal foglalkozzon. Ennek jegyében jön létre a realizmus, naturalizmus. Els?sorban a kispolgárság igénye.
- ESZTÉTA álláspont: az irodalomnak el kell különülnie a hétköznapi valóságtól, a szépséget keresse, a tiszta formákra törekedjen. A burzsoázia igénye. Igy jön létre a L' art puor l'art.

A színház szerepe kisebb lett a XIX.sz-ban. Már nem mint kultikus, ünnepi helyként m?ködik, hanem szórakoztató funkciót tölt be, polgárosodik, elveszítette társadalom fölötti szerepét. A kor uralkodó m?faja a regény. Stílusa hétköznapibb, lazább, bárhol, bármikor olvasható, megértése nem ígényel nagy intellektualitást, sokkal többen férnek hozzá ( olcsó, sok a kiadó )

A realizmus ábrázolásmódja, jellemz?i:
- a való élethez hasonlóan ábrázolja, de ami nem hihet?, azt nem írja meg.( Difoe: Robinson C: Selkörk megtörtént eseményei, de azokról a dolgokról, ami nem hihet?, arrol nem ír.) A realista regény a leghihet?bb,leghétköznapibb, mert mindig eszményi, hihet? valóságot akar ábrázolni.
- a részletes leírásokban tobzódik (Difoe mindent pontosan adatszer?en leír a hajóépítésr?l ) A részletezés, pontosság a bels? lellemzésre is igaz, de ezt nem öncélúan teszi az író, minden részletnek jelent?sége van.( a naturalizmus válogatás nélkül mindent leír ) Célja: a valóság tükrözése, bemutatása, új valóságképet akar adni. Kritikus beállítottságú: innen ered a kritikai realizmus.
- stílusa: tárgyilagos, higgadt, részletez?, objektív, dokumentum szer?séggel ábrázol .Hétköznapian ír, a beszélt nyelvet használja. Van azért képel?erejük, amit a valóság feltérképezésére, pontosítására. A képzel?er? tehát nem a valóságtól való elrugaszkodáshoz, hanem a valóság pontosításához járul.
- Tipikus tulajdonságokat ábrázol, így általános érvény? tartalmat akar felfedezni.
- Saját korukból, vagy a félmúltból vesznek ihletet.
- Összefonódik a romantikával.
  KÉPVISEL?I:
- francia: Stendal, Balzac, Flobert,
- angol: Thackeray
- orosz: Dovsztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gogol,
- magyar: Mikszáth,  Gárdonyi, Petelei, Bródi, Grosudh,

A REALISTA FESTÉSZET:

Nem a kellemes dolgokról alkotnak, a természet áll a középpontban, a paraszti ábrázolás már nem idillikus, a nép kemény munkájáról alkot: az igazság ker?l a középpontba, ezzel a társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.
- Munkácsy Mihály: Halottasház, Tépéscsinálók,
- Kernstok Károly:
- Courbet
- Millet: Kalászszed?k
- Daumier: Mosón?k
- Riepin: Hajóvontatók

A REALISTA FILOZÓFIA: 2 nagy ág:
1,  Pozitívista, természettudományos
Mindent a természettudományos módszerekkel magyaráznak, tényekre hivatkoznak. Optimisták, azt mondják, hogy a világ egyre jobb. A biológia törvényei vonatkoznak a társadalomra is.
- 1859 Darwin: A fajok eredete c. m?ve. Ebb?l alakul a szociál-darwinizmus: A kis, er?tlen népek kihalnak ( Ezt már Herder is mondja MO.-ra is.)
- Auguste Comte: Pozitívista filozófus: elképzel egy eszményi társadalmat, amit a tudósok és az ipar ural. A pozitívizmus a század derekán mozgalommá szélesedett, mély hatást gyakorolnat a polgári gondolkozásra. Kétarcú jelenség: A felvilágosodás örököseként a tapasztalatban, a tényekben talál támaszt, és feltétlen bizalommal tekint a természettudományra, mely az emberi megismerésen alapul. ( Sok szaktudomány- pszihológia, szociológia a pozitívizmusnak köszönhette, hogy a filozófiától elszakadva önálló tudományággá vált. )
2. Metafizikus akarat és életfilozófiák
- Artur Schoppenhauer 1788-1860 német filozófus: a világ kaotikus és kiismerhetetlen, az ember sorsa folyamatos szenvedés. A szenvedés oka, hogy akarata sohasem valósúlhat meg. A szenvedést elker?lheti, ha lemond akaratáról és a világban csak szemlél?dik, így a lényeges dolgokhoz is hozzáférhet. F? m?ve : A világ, mint akarat és képzet. " A közönséges ember a természet tucatterméke ".
- Friderich Nietzsche 1844-1900. A századvég legnagyobb hatású filozófusa, aki bírálja a metafizikus magyarázatokat és a pozitivizmus eszméit is. Megoldásként egy új mítoszt alkotott: az ember fölötti ember mítoszát. Filozófiájának középpontjában a sajátosan értelmezett élet áll. M?vei: A tragédia eredete, avagy görögség és pesszimizmus. A dionüszosz és az apollói görögséget kutatja. Az igazi élet Nietzsche szerint nyers és er?szakos. Hatalomra tör? alkat. A keresztény vallás csupa lemondás és alázat, a szolga erkölcs kozmikus igazolása. "Isten meghalt." 1885 : Imígyen szóla Zarathusztra : az embernek meg kell haladnia önmagát, hogy természetfölötti ember legyen.
- Kierkegaard 1813-1855. Dán filozófus. A XX. század egyik legjelent?sebb irodalmának az egzisztecializmusnak kiemelked? egyénisége. Az egzisztencialisták szerint az emberei kiteljesedés úgy megy végbe, hogy az ember élete folyamán tudatosan választ és ezzel az életének sok része lezárúl. Az emberek sokszor kényszerválasztásokba sodródnak, így az egyéniségek elvesznek. Az egyéniséggé válásnak három fokozata van:
a. esztétikai választás : az életet a m?alkotáshoz hasonlítja.
b. etikai választás: az erkölcsi normák követése.
c. vallási választás: az isteni elvek követése.
- Henri Bergson 1859-1941. A pozitivizmus okság felfogásának ellenfeleként lép fel. Az objektív id? és a szubjektív id? kitalálója. Az élet lendület és viszi a fejl?dést el?re a világban.
-Karl Marx és Engels tudományos szocialista elméleteik. A kommunizmus jelenti a történelem birtokbavételét, de úgy, hogy a társadalom egészének szabadságát valósítsa meg. A marxizmus nem csak elméleti, hanem gyakorlati elmélet is.
 
 
 

A regény:

A XVIII. századtól vált a legkedveltebb  m?fajjá. (Olcsó, széles rétegek izlését elégíti ki, könnyen hozzáférhet?) Különféle regénytipusok alakultak ki : lovagregény-paródia, kalandregény, életrajzi regény, levélregény, fejl?désregény, tézisregény. E változatosság teszi lehet?vé, hogy nehezen meghatározható m?faj. Sokáig nem is számított igazán m?vészetnek. Pl.: a klasszicizmusban. A XVIII. századtól annak köszönhette rendkívüli hatását, hogy eleget tett a polgári izlés igényeinek. Michail Bahtyin szovjet irodalomtudós foglalja össze a regény leggyakoribb alapsémáit : különleges kaland, idilli h?sök, sokszor szerepet kap az utazás.

A realista regény:

A XIX. századi történelem hitt abban, hogy az emberi életben a tapasztalat által belátható törvények érvényes?lnek, tudással tapasztalattal és akarater?vel rendelkez? egyéniség bizonyos fokig irányítójává válhat sorsának. Ez a pozitivizmus és a liberalizmus alapelvei. A korszakra épp ezért a karrierregény jellemz? leginkább, melynek h?sei feltörekv? fiatalok, akik tehetségesebbek, rokonszenvesebbek, mint a társadalmi rangban felettük állók. Pl.: Balzac Goriot apó, Richardson : Pamela, Thackeray : Hiúság vására. Richardson m?ve : levélregény, mindent a h?sn? néz?pontjából ábrázol. A hiuság vására cím? m?ben egyetle szerepl? alakjával sem lehet azonosúlni . " Regény h?sök nélkül "
A XIX. századi realista irodalommár kritikus beállítottságú, a m?vek társadalomkritikát tartalmaznak. A realista m? nem csak tükröz, hanem egyúttal leleplez. A realista irodalom és m?vészet a XIX. század els? felében lépett fel. Korábban a történelem az id?ben, vagy térben távolit jelentette, ezért a régmúltat és a rendkívülit ábrázolta. Pl.: Walter Scott .

Realizmus, romantika, naturalizmus

A realista regényr?l szólva a realizmus fogalmán a XIX. század egyik irodalmi és m?vészeti irányzatát értjük. El?ször Gustav Courbet francia fest? nevezte képeit realistának. Realizmus névvel rövid élet? folyóiratot adtak ki 1856-1857-ig. A realizmust élesen szembeállították a romantikával, a mindennapos bonalitások ábrázolását várták el t?le. A realizmus a romantikával csaknem egyid?ben indúlt és kölcsönösen hatottak egymásra. A m?vekben a romantikus h?sök nem csak szembeker?lnek az illózióket nem t?r? kisszer? környezettel, hanem alúl is maradnak vele szemben, de nagyratör? terveiket kénytelenek feladni. A realizmus szemlélete a pozitivizmus felfogásához áll közel: a tapasztalatilag megismerhet?, és ellen?rizhet? valóságot akarja ábrázolni a lehet? leghitelesebben. (Pl.: Balzac-nál a korabeli társadalom ábrázolása.)
1860-as évekt?l bontakozik ki a naturalizmus, neve a latin "natura" - természet szóból származik. Nem egyszer?en a természeth? ábrázolást tekintette céljának, hanem a természettudományok módszereit kívánta alkalmazni a m?vészetben azaz a pozitivizmus elvei határozzák meg programját. Válogatás nélkül ábrázol mindent, amit objektivitással megfigyel és ami dokumentatív hitelességgel rögzített. Pl.: Zola. A realizmust, mint a híven ábrázoló m?vészetet szembeállították az ugyancsak általánosan felfogott romantikával és naturalizmussal. Ez utóbbi kett? er?szakot követ el a valóságon: a romantikus szubjektivitás eltorzítja a naturalista aprólékosság ellényegteleníti a valóságot. Ez Lukács György elmélete.
 
 
 
 

Francia realizmus

A romantikával együtt fejl?dik, de a realizmus korábban alakúl ki és kés?bb kapcsolódik a romantika hozzá. Lezajlott a francia forradalom, a Bourbon restauráció, a Napoleon diktatúra. A francia forradalom után a nép öntudatot kap, irodalmi közössége nagy, alapvet? dolog az irni-olvasni tudás, nyomdák elterjednek, melyek olcsó könyveket, újságokat nyomtatnak. Az ipari forradalom virágzik: a t?ke átvette az uralmat, az irodalom gazdasági üzletággá válik. Az írás keres? mesterséggé válik, az irodalom "üzletembere" a kiadó, aki nem a minnél színvonalasabb, hanem az eladhatóbb m?veket keresi. Létrejön az írói alvilág, aki alantas izléseket elégítenek ki : ponyvaregényekkel. A közönség kettéosztódik :
- tömeg
- hozzáért?k.
A realizmus áthidalja az elitt és a tömeg közti szakadékot, mert a valós dolgokról ír, mely a tömegizlésnek tetszik, de irodalmilag magasérték?, mely az elit réteget elégíti ki.
Nagy az írói öntudat, becsvágy, az író tudóssá akar válni: Balzac az ember rendszerezésére törekszik, mint Linné, aki az állatvilág rendszerezését megalkotta.

A francia romantika els? nemzedéke

Prosper Merimee 1803-1870
Sokban hasonlít életet Stendal-éra, mindketten el?kel?ek, sok tudománnyal foglalkoznak, ezek köz?l az irodalom csak egy, melyhez tartozkodással viseltetnek. A romantika szenzációhajhász és különcköd?stílusát megvetik. M?vészetükben szeretik becsapni az olvasóikat.
Jogász, miniszteri tanácsos, majd szenátor lett, III. Napoleon nejének bels? tanácsosa.
- Klara Gazul színm?vei : álnéven írja, egy spanyol szinészn? drámáit tartalmazza.
- Guzla : Mc Erson Ossian-ához hasonlít. A guzla egy délszláv fúvós hangszer. Azt mondta m?vér?l, hogy a népköltészet gyöngyeit tartalmazza, mely egy olasz által gyüjtött ballada fordítás. Ebb?l egy szó sem igaz, de mindenki elhiszi és imádja a közönség. A második kiadásban bevallja, hogy ezt ? találta ki, el akart utazni tanulmánygyüjtésre, de nem volt rá pénze. Az olvasóknak megigéri, hogy a könyv bevételéb?l tényleg elmegy. Ez sem igaz.
- Szent Bertalan éjszakája. Ez egy történelmi regény.
Stendal (Henri Beyle) 1783 Grenoble -1842 Párizs
A Stendal név írói álnév - egy porosz kisváros neve. Különcköd? ember, írás elött a törvénykönyvet olvassa. Végig utazza Európát, imádja a zenét és a n?ket, de nagyon csúnya ember, így a n?knél nincs sikere.
- Vörös és fekete 1831. Els? regénye. Az elötte írt m?vei nagyon rosszak, olasz utikönyvekb?l lopkod, de nem adatja ki.
Jómódú családban született, szülei konzervatív, királypárti és mélyen vallásosak voltak, ezért az ifjú Henri nagyon fiatalon lázadásra kényszer?lt. Titokban 50 kötet életrajzi regényt ír magáról, de mivel ez a romantika divatja volt: nem adatja ki.
- Henri Brulard élete 1835-1836. Egyik önéletrajzi m?ve, elitél?en ír apjáról, aki gy?lölte a francia forradalmat, holott mindent annak köszönhetett, még polgármester is lett. Az ifjú Henri családjával összeveszett és Párizsba megy. Irodalmi és matematikai pálydíjakat nyer, így nagy sikerek  elé nézhetne. Napoleon seregében élelmezési tiszt, elkiséri a gy?ztes olasz és a vesztes orosz hadjáratba. A restauráció idején újságíró, majd konzuli állást kap. Imádja Olaszországot, sokáig él Milánóban, sirkövén ez áll: Milanaise : mintha olasz lenne. " Éltem, írtam, szerettem " A forradalmat az egyéniség és a tehetség kibontakozásának hiszi, csodálta az er?s egyéniségeket, így Napoleont is, akik képesek akaratukat ráer?szakolni a világra.
Szerinte kora társadalma képmutató és kegyetlen, így jogos, hogy az egyén ugyanolyan fegyverekkel éljen : színleléssel és keménységgel. Az emberi szabadság a legf?bb érték, még Napoleont is elitélte azért, hogy császárrá kiáltatta ki magát és zsarnokká vált. Fiatal korában is éreztette, hogy ? más, mint a többiek : érzékeny és okos, de hamar rájött, hogy a csinosaknak áll a világ, nem az okosoknak. Társaságban túl szellemes volt, ezért butának tartották. Még 40 éves fejjel sem aratott sikert az életben, ezért írt. Remek pszichológiai érzéke van : a lélek két bugyráról ír : az igazi részér?l, mely mély érzéseket tartalmaz és a hamis részér?l, olyan érzésekr?l, amelyet az emberek szertnének átérezni. Stendal szerint ez a romantika.
- Vörös és fekete "Krónika 1830-ból". Egy újságcikk szolgáltatta az ötletet a regény megírásához: egy vidéki patkó-kovács tehetséges fia nevel? lett egy módosabb polgárcsaládnál. Szeret?jévé tette tanítványai anyját, s mikor elbocsájtották a nagymise alatt az asszonyra l?tt. Az ügy nagy botrányt keltett, a fiatalemberben a közvélemény a szenvedély áldozatát látta, mégis halálra itélték. A f?szerepl? Julien Sorel történetén kereszt?l a korabeli francia társadalom kisszerüségét, távlattalanságát mutatja be. Annak a lelkes fiatal nemzedéknek sorsát mutatja meg, amely el?tt még a napoleoni id?k dics?séges példája lebegett, de a származás és a vagyon el?jogára ismét gondosan ügyel? világban kellett megküzdenie az érvényesülésért. A romantika és a realizmus sajátos ötvözete a m?, mely a karrier - regények jellegzetes mintáját valósítja meg. A vörös a forradalom és a hadsereg szinét, a történelmi félmultat idézve, a fekete szín az egyház papjait jelenítheti meg, de jel?lheti a vörös és fekete a roulett-játék két szinét is : a kiszámíthatatlan sors jelképét, vagy a vér és a gyász szinét is. Sorel különös ellentmondásos jellem, aki Tartuffe-t vallja eszményének. Megismeri a világ szegletét, de a megismerés után minden hidegen hagyja, csakúgy, mint a szerelem. Sorel nem csak szenvedélyesen, hanem tudatosan is szeret, kívülr?l mindíg megvizsgálja saját cselekedetét. Társadalmi kölönbségekr?l ír: Sorel-t kissebbségi komplexuse gyötri, mert egy egyszer? ács fia.
- Szerelemr?l cím? lírai m?. A szerelem  =  kikristályosodás.
- Pármai kolostor 1839. Eszményi h?sök, daliás lovagok szerepelnek benne, szinhely Olaszország. Ez egy tipikus olaszos m?.
Stendal-t korában nem övezte nagy siker, kora észre sem vette, hogy ír. Goethe vette észre. Korában az igazi mély érzelmeket nem értékelték, csak az álszenvedélyeket. Stendal-t a naturalisták kedvelik meg.

Honoré de Balzac 1799 Tours - 1850 Párizs
Sikeres író. Korában imádják, bár el?ször ponyvagyárosnak tartják. Jómódú vidéki polgár, paraszti eredet?, a de szócskát önkényesen illeszti nevéhez. A legjobb iskolákba járt: Pl..: Verdone. Lexikális tudása hatalmas volt, sokminden érdekelte, de az iskolai megkötéseket nehezen viselte. Elhatározza, hogy költ? lesz, apjával emiatt nézetelérésbe került. Elvégzi a jogot, de irodalmat is hallgatott Párizsban. A diploma után ügyvédbojtár, majd ügyvéd. Igazi túláradó energiákkal teli ember. Egyedülálló munkabírással alkot, els? m?veit álnéven írja. Kés?bb vállalkozik : kiadó lett, nyomdát alapít. Cs?dbe megy, mindent elveszít, egész életén át a hiteleket törleszti. Este nyolckor lefeküdt aludni, éjfélkor kávé mellett 14-16 órát írt, és társadalmi életet is élt. Élete végén meg?rült, összekeverte regényei szerepl?it a valósággal. Halálos ágyán a Goriot apó regényének orvosát hívja.
- Emberi színjáték 40 kötet. A ciklus nevét Dante Isteni színjátéka nyomán kapta 90 hosszabb, rövidebb írásból áll, s több mint 2000 szerepl?t vonultat fel, teljes körképet fest a francia társadalomról.
Szerelmes egy hölgybe, Hanska grófn?be. 1850-ben révbe ér és elveszi a n?t, adóságait kifizette, de csak egy nyugalmas évet tölrt el és meghal hashártya-gyulladásban. Hatalmas írói becsvágya volt, a társadalmi bemutatása mellett leírja azt is, hoyg milyen szenvedélyek mozgatják a társadalmat. (pénz, érzékiség, jóság) Hosszú, részletes leírásokat ír, egy világot teremt m?veiben. Gyakran súrolja a giccs határát, sokszor a történet elnagyolt, máskor b?beszéd?, fárasztó. Sokszor kérkedik, hogy milyen m?velt ember.
- Elveszett illúziók 1837-1843.
- Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága 1843-1847. ? az egyik f?szerepl?je a m?nek.
- A huhogók. Nagy francia forradalom idején játszódik.
- A szamárb?r 1816-1848. Az Emberi sszínjáték ciklusába illesztette bele. Tíz év alatt, 1838-1848-ig 60 regény megírását tervezi, ami nem siker?l.
- Eugane Grandet: folytatása a Goriot apónak
- Gobseck 1830 A címszerepl? egy uzsorás.
- Vörös vendégfogadó 1831
- Régiségtár 1839
- Ismeretlen remekm? 1831: Filozófiai tanulmányok közé sorolja, mely a XVII. század elején játszódik. Valóságos történelmi személyek szerepelnek. Pl.: Poussin, kivéve Frenhoffer mestert.

A REALIZMUS 2. NEMZEDÉKE:

Gustave Flobert: 1856 Luen - 1880 Crosset
A francia próza legnagyobb mestere. Gondosan ír, anekdóták szerint egy nap egy mondatot. M?vei ezért nagyon kidolgozottak. Könyvei megírása el?tt tanulmányokat végez, hogy mindent kidolgozottan, pongyolaság nélkül írjon le. 8 napba telt mikor egy oldallal elkészült, utána javította. Ezért az írói lelkiismeret példaképének tekintették. Mindezek azonban csak a legendák szüleményei, lassan írt ugyan, de nem a gondosság miatt, hanem mert nehezen írt és sokszor nem volt ihlete. M?vét Illlyés Endre fordította.
Szülei orvosok, ?t is orvosnak szánják, de ? a jogra megy, ezt megunja és elhatározza, hogy író lesz.
- Szent Antal megkísértése (1849)
- Bováryné (1849-1856), nagy siker? regény. Igazi realista regény, tipikus farcia kisvárosban játszódik, minennapi tragédiát dolgoz fel: a meg nem értett asszony. Vádirat a romantika ellen: az álmodozással elrontja az ember az életét.
- Salamanó cím? regényének megírásához keletre megy, mert ott játszódik
- Érzelmek iskolája: nagy siker (1869). A Bováryné férfi párja a f?szerepl?je, akivel semmi lényeges nem történik, akarat nélküli ember, akinek észrevétlenül t?nik el az élete
- Szent Antal megkísértése II. (1874). Az els? megbukott ezért újra írja. Babits Mihály az Ember tragédiájához hasonlította,
- Három mese (1877).
Émile Zola: 1840-1902
Flobert életm?vében jelenlev? kett?sség azt a lehet?séget kínálta, hogy örökségét ellentétes irányba fejlesszék tovább. A naturalizmus legnagyobb írója, a családja olasz származású. Újságíróként kezdte pályafutását.
- A Rougon-Macquart család (1871-1893). Teljes társadalmi körképet ad a második császárság koráról. Saját bevallása szerint öt hónapot töltött adatgy?jtéssel és hét hónapig írt. Egy-egy kötetet szentelt a társadalom egy-egy szeletének: vidéki életnek, párizsi piacnak, egyházi köröknek, vasútnak, t?zsdének és az udvarnak.
1894-ben a jobboldali antiszemitista körök Alfred Dreyfus kapitányt kémkedés vádjával elítélték, Zola cikkeiben a hatóságok ellen fordul. Valóságos csatát vív a valósággal, egyévi börtönb?ntetésre ítélik, mely el?l Angliába menekül és csak 1899-ben tér vissza. Halála relytélyes, Provanceban útépítést végzett, és egy gázpalack felrobbant. Baleset? Gyilkosság? Politikai szenvedélye regénysorozataiban is érezhet?.
- Germinal (1885), az északi bányavidék munkabeszüntetéseivel fogl. Hat rá Marx és Darwin.
- A kísérleti regény (1880) a lélektant az életttannal, a sépirodalmat a dokumentum-szer? leírással azonosította, ok és okozat között gépiesen összefüggést tételezett fel, a jellemet kizárólag az öröklésb?l és az életkörülményekb?l vezette le.
Az ipari táj, a munkásság sanyarú életkörlményeinek leírásával nagy társadalmi feladatot is végzett, önálló irányzatot hozott létre: a naturalizmust

Proust: (1871-1922).
- Az elt?nt id? nyomában (1913-1928). Hatalmas méret? vállalkozás. Hét része közül csak az els? és a második jelent meg magyarul. A formaszervez? szerepet a metafórák játszák. Els? része Swann nevét viseli, melyben Marcell anyjánáltett látogatásáról számol be. Teázás közben egy madelaine nev? sütib?l eszik, amelyb?l gyerekkorában evett utoljára, megindul benne az emlékezés folyamata. A süti az elt?nt id? metafórájává lesz (a párizsi Madelaine templomra is utal). Az író az önkéntelen emlékezés m?ködését ábrázolja, a lélektan iránt is érdekl?dik. F? m?ve társadalmi körképként is élvezhet?, hangneme elégia, irónia, a szerepl?k mind külön nyelvet beszélnek ezért az érintkezés igen fogyatékos köztük, többségük álarcot visel: szerepet játszanak. Hat rá Henri Berkson. A jellemeket hosszú ideig változatlannak mutatja, majd hirtelen ényegi változást mutat meg nekik (Odette nagy világi hölgy, kés?bb mint Swann-né, szürke feleség). A társadalmo szátesik, a szerelem érvényét veszti, csak a m?vészek személyisége sebezhetetlen. Az összes emberi kapcsolatot elszínteleníti a megszokás. A regény hetedik része a megtalált id?. A m? egy m?alkotás történetét beszéli el. Sokoldalúsága miatt a XX. századi rgény kialakítójának nevezzük.

Az angol realizmus:

A realizmus és a romantika ötvözése jellemzi, az angol század közép legjelent?sebb regényeit.
"A hétköznapi dolgok romantikus oldalát kívántam megvilágítani" Charles Dickens örökösök.

Charles Dickens: 1812-1870.
Dickens már nem is regényíró volt hanem nemzeti intézmény. Hihetetlenül népszer?, és egyenletlen író, gyakran kísérti meg az olvasói érzelg?sség. Regényei egységes világot teremtenek, a Pikareszk történetekt?l indult és a lélektani regény irányába haladt tovább. A tragikomikus és melodramatikus látásmódot az elégia és az irónia ötvözetével cserélte fel.
- Örökösök (korábbi magyar fordítása a Kopárház). A londoni köd jelképteremt? leírása: rendezetlenség, az emberi sors összefüggéstelenné válik. Összefüggéstelen részletek egymásutánja, mellékcselekmények halmozása az emberi lét z?rzavarát érzékelteti. A két n?i f?szerepl?: Lady Dedlock és Esther Summerson. A regény a titkok leleplezésének hagyományelvét követi, az elbeszél? tévútra vezeti az olvasót. Tulkinghorn egy mellékszerepl? meghal, végül kider?, hogy meggyilkolták. Lady Dedlocknak minden oka megvolt a gyilkosságra, végül mégis kider?l, hogy nem ? a gyilkos. A szerepl?k a titkok után nyomoznak. De a sikertelen nyomozás történetét meséli el. Bucket mesternyomozó is kudarcot vall. A szerepl?k élete végeláthatatlan per (Francz Kafka).
- Twist Olivér (1837-1838)
- Copperfield David (1849-1850)

Emily Bronté: (1819-1849)
- Üvölt? szelek. Rendkív?l összetett képet ad az emberi személyiségr?l. Kilenc elbeszél?je van a történetnek. A többféle néz?pont sokféle színben t?nteti fel a szerepl?ket. A civilizációtól érintetlen vadregényes tájjal, a megvadult elemekkel hozza összefüggésbe a szenvedélyt.
 
 
 
 

Henrik Ibsen 1828-1906
A modern polgári dráma nagymestere, fellépése idején a polgári színjáték uralkodott. "Jól megcsinált színdarab" Pontos dramaturgiai szabályok szerint, olajozott menettel, jól kiszámított fordulatokkal ért el bizonyos hatást. ( ennek a drámatípusnak volt mestere a XIX. sz-ban Eugene Scribe, a XX. században: Molnár Ferenc )
A polgári lét kisszer?, hiányoznak bel?le a nagy tragédiák, h?sök, és konfliktusok. Hogy a polgári problémák helyet kapjanak a színpadon, létrehozták a 'komoly vígjáték elméletét"  (Diderot) A polgári drámának ebben a korai szakában még el?fordulnak tragikus konfliktusok (Schiller: Ármány és Szerelem)
A XIX. században a polgári dráma "Jól megcsinált" színdarabbá alakúlt át, a targédia csak kosztümben, történelmi konfliktusokkal volt elképzelhet?. A legnagyobb színházi fordulatot a zenedráma hozta: eza zene és a szó egységén alapuló szimbólikus - mitikus wágneri elv.
Az a mester, aki a polgári lét ábrázolásásnak visszaadta a tragikum méltóságát, a norvég drámaíró Ibsen volt. Drámáit joggal hasonlították a görög tragédiák szerkesztéséhez.: a szoros tér-id? egységében lejátszódó cselekmény csak a szükségszer? következményeit tartalmazza, egy már korábban megtörtént eseménynek : a régi b?n után b?nhödést, vagy megtisztúlt ujjászületést. Drámáinak alapproblémája az egyéniség önkeresése és önmegvalósítása.
Ibsen els? alkotói korszaka :
- Brand 1866 romantikus történelmi dráma
- Peer Gynt 1867 Az illúzió és a hazugság motivumaival foglalkozik, arról a hazugságról ír, melyet sorsának igazolására alkot magának az ember, hogy elker?lje a kellemetlen igazsággal való szembenézést. A címszerepl? jelent?s egyéniségnek hiszi magát, s csak öreg fejjel a darab végén döbben rá, hogy ? sem különb az átlagnál, helye a Gombönt? kanalában volna. A Gombönt? mítukus, jelképes alak, kanalába azok kerülnek akik szürkék. A darab végén nem tudjuk, hogy megmenekül-e Peer. Ez egy drámai költemény.
- A társadalom támaszai 1877. Ibsen a modern polgári dráma felé fordúl, jelképes kifejezésmód hatja át.
- Babaszoba 1879. A drámáját egy nagy szimbólum köré szövi, az alapprobléma s?rítetten jelenik meg. Magyarországon Nóra címmel játszák ezt a színm?vet.
A jeképeknek összetett jelentésük van, els?sorban a végtelen felé vágyódásnak motívuma. E törekvés a polgári lét keretei között tragikus. Ibsen ateista, világa Isten nélküli, Ibsen drámai, ún. analitikus drámák.A drámatechnika az elemzés. A drámai szituációt a múltban végbement események hozzák létre, a jelenben játszódó cselekmény során fény der?l ezekre az el?zményekre, s elemzésük mozdítja tovább a drámát. Az ibseni dramaturgia másik jellegzetessége: a jól megcsinált színdarab drámájának felhasználása és átalakítása a jelképhasználat révén. A párbeszéd kitüntetett szerepet kap.
- A vadkacsa 1884. Sokan hasonlítják Moliere Embergy?löl? cím? vígjátékához. Ez is tragikomédia. A különbség az, hogy a Vadkacsa h?sének Gregers Werle leleplez?, igazmondó szenvedélye igazi tragikus eseménynek a legbüntetlenebb szerepl? halálának okává válik. Ibsen nem csak itéletet mond tragédiáját kiváltó h?sér?l, hanem együtt is érez vele. "Mi 13.-ok mindíg terhére vagyon a többi 12-nek a tucatembereknek." A m? központi témája az élet egészét szervez? hazugság, az élet hazugság. Sok követ?je akad, példáúl az amerikai Eugene O'Neil, Artur Miller, Edward Albee. Gregers az illúziók rabja, azt hiszi, hogy joga és lehet?sége van mások életének átformálására.
- Solnes épít?mester 1892. Az analitikus dráma építkezése érvényes?l, a történet bonyolódását azoka múltbeli tettek, események határozzák meg, amelyekr?l fokozatosan tudomást szerzünk. A f?szerepl? itt is tönkretesz és alárendeltjévé változtat egy másikat. Itt Solnes épít?mester Krut Bronikot és fiát. A pénz témája itt is jelen van, ez a kapitalizmus b?ne. Solnes felégeti a házát, hogy beparcellázhassa és ujrabeépíthesse telkét. Nyomasztó b?ntudatot érez, hiszen a ház véletjen?l égett le. Mégis büntetésnek érzi gyermekei halálát, és otthona kiüresedését. Az alapszituáció az emberi viszonyok pusztulása. Egyetlen célja, hogy megakadályozza az érvényesülésben az általa legy?zött Brovik fiát Ragnalt. Hatalmat akar az emberek felett. Ehez használja fel az emberek közül Kaja Fosli szerelmét. Ekkor jelenik meg Hilda, aki bizonyos értelemben eszköz Solnes számára, azonban Solnes úgy érzi , ez a találkozás adhatja vissza hitét az emberiségben. A m? központi jelképe a torony, mely szimbóluma az ég felé törekvésnek, a ház, az otthon méltóságának, az ember istenisülésének, lázadásának. Solnes toronymászása a lázadó ember tette, távolságot jelképez az ember vágyi és lehet?ségei között. Az ember gy?zelme csak a halálban, tragikusan teljes?lhet be.

Orosz realizmus

Az orosz irodalom Puskin révén vált nagykorúvá, de a XIX. század közepét?l a regény m?fajában a realizmus kibontakozásával emelkedett a világirodalom élvonalába. I. Miklós önkényuralma idején bekövetkezik a korlátozott jobbágyfelszabadítás. A 1860-70-es éveket szokták az orosz regény virágkorának nevezni. A század els? felében a gazdasági és a szellemi visszamaradottság pesszimizmust váltott ki. Felesleges érzés született meg (Goncsarov : Oblomov cím? regényében, vagy Turgenyev számos figurája)
A jobbágy felszabadítás után a korlátozottság ellenére a polgárosodás elvei kezdtek kibontakozni. Az irodalom els?sorban a regény ábrázolta nemzeti közhelyeket és az egyén bels? szellemi válságát jeleníti meg. A kérdés : mennyire képes uralkodni saját történelmén, szabhat-e törvényt önmagának. A regényh?sök az emberiséget képviselik, egy magasabb erkölcsi el?írás révén, vagy annak szembeszegülve kitörnek a társadalmi megkötésekb?l. A kitörés háttere lehet vidék, vagy nagyváros. Két mer?ben eltér? forma betöltésével állítja ugyanazt : ábrázolja a tökéletesked? ember lelki hazatalálását (Tolsztoj) és az emszmé ütközésében léte korlátai ellen tiltakozó emberiséget (Dosztojevszij). A század végén a regény, mint kitüntetett forma háttérbe ker?l, vezet? szerepet a líra, dráma, novella veszi át. Ok, hogy ismét pesszimistává válnak az emberek, de a pozitivizmus már Oroszországban is meggyökerezik, a költészetben a szimbólizmus jelenik meg.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1809-1852
Ukrán kisnemesi családban született, apja már ukránúl írt. 1828-ban Pétervárra költözött, szinészettel próbálkozott, hivatalnokoskodott, történelmet adott el? egyetemeken. 1835-t?l csak az irodalomnak élt. Sikeres elbeszéléseket, kisregényeket ír, majd Revizor cím? vígjátékának bemutatása után (1836) kampányhadjárat indúl ellen; Nyugat-Európába menek?l. Rómában telepedett le, 1848-ban tért csak haza. Egész addigi munkásságát cári szemlélet alapján átírja, idegbeteg lett. Vagyonát a szegények között szétosztva, búskomorságban tengette életét haláláig.
- Az orr az úgynevezett pétervári elbeszélések sorába tartozik. Téma: Kovaljov törvényszéki elnök orr elt?nik a helyér?l, ez nem eredeti téma, hanem megtatálható az ukrán, orosz vásári komédiákban, az un. Petruskák-ban. A cselekmény több szálon fut és ezek a szálak nincsennek elkötve. A cselekménybe állandóan beleszól az elbeszél?, de nem azért, hogy tisztázza az eseményeket, hanem hogy mégnagyobb ködöt kavarjon. Az elbeszél? nem isemri ki magát az atomjaira hullt valóságban, egyszer aprólékosan jellemez, máskor lényeges dolgokról kénytelen kijelenteni, hogy fogalma sincs róluk. A világban és a világi m?vészi ábrázolásban elválaszthatatlan egységben van a félelmetes és a nevetséges. Ez a groteszk. Az ember felcserélhet? valami lett, személyiségér?l nem lehet tudni semmit.
- Köpönyeg 1842. Novella, a kisember ábrázolás legjobb m?ve. F?szerepl? Akaki Akakijevics nem h?s, olyannyira nem, hogy létezésér?l csak halála után vesz tudomást a világ. Egyetlen eseménye életének, hogy nehezen összekuporgatott pénzéb?l köpönyeget csináltat magának, amit még aznap éjjel lehúznak róla, holmi pétervári fosztogatók. A hivatalnok belehal bánatába, Akaki Akakijevics "mintegy kárpótlású soha figyelemre nem méltatott életéért" visszajár holtából és a járókel?k köpönygeit lopkodja. Ez egy közvetett társadalomkritika, mely a valóság jellegére vonatkozik. Gogol ezt groteszknek látja. A tragikum és a komikum szétválaszthatatlanná válik, se igazán sírni, sem nevetni nem lehet a darabon.
- Holt lelkek 1842. A regény Puskin alapötletéb?l származik. Gogol  Dante Isteni színjátékára tervezte. A f?h?s Csicskov a pokolba, purgatóriumba és a paradicsomba vándorol. Az Oroszország állítólagos rágalmazása miatt önvád gyötörte, elégette és csak töredékek maradtak ránk. Csicskov a feudális jobbágyrendszer megcsontosodását kihasználva ?zi kapitalista jelleg? szélhámosságát: meghalt jobbágylelkeket vásárol. Ennek a panoptikumvilágnak egyetlen ellenpontját az ugynevezett lírai betétek képzik.
- Egy ?r?lt naplója. A f?h?s Pipscsin hivatalnok, aki beleszeret az igazgató lányába.
Fjodor Mihaljovics Dosztojevszkij 1821 Moszkva -1881 Szentpétervár
A lélektani regény megteremt?je. Élete megrázkodtatások sorozata. 18 éves korában a hadmérnöki egyetem hallgatója, mikor kitör rajta az epilepszia, orvos apját, kegyetlenségei miatt jobbágyai agyonverték. 1849-ben az utópikus-szocializmust valló Petrasevszkij körhöz tartozása miatt halálra itélték. Elrettentés céljából csak a veszt?helyen mondták meg, hogy a cár szibériai szám?zetésre változtatta meg büntetését. Csak 1859-ben térhetett vissza Pétervárra. Fivéreivel különböz? folyóiratokat adott ki, sokat uatzott, rulettezett.
- Feljegyzések a holtak házából. Szibériában írja, a fogolytársairól ír elbeszéléseket.
- Játékos. Kisregény, Roulettenbourg-ban játszódik. A szerencsejátékok világáról ír.
A szlavofilek csoportjához tartozott, elveti a nyugati demokrácia modelljét és a pán-szláv soviniszta demokráciát vallja eszményének.
- A félkegyelm? 1868.
- Az ördögök 1872.
- A kamasz 1875.
- A Karamazov testvérek 1880.
- A nagy inkvizítor folytatása a Karamazov testvéreknek, összefoglaja nézeteit az emberekr?l és a világról. A példázat arról szól, hogy Krisztus az inkvizíció idején újra eljön az emberek közé. A nagy inkvizítor példázatával nem csak a középkori egyház hatalmi gépezete ellen fordúl, hanem minden olyan hatalom ellen, amely engedelmes nyájjá kívánja lefokozni a népeket. Krisztust némának és passzívnak ábrázolja.
- Feljegyzések az egérlyukból 1864. Tulajdonképpen vitairatnak kész?lt, Csernisevszkij "Mi a teend? " 1862 cím? m?vével vitatkozott.
Hat rá a pozitivizmus, és a felvilágosodás: Társadalmi szerz?dés. Ezért meglep?, hogy a felvilágosodás ellen hadakozó Dosztojevszkij el?sz?r vallomás címmel látja el a regénynek készül? írását, Rousseau Vallomásainak ellenpárját kívánván létrehozni. Az redeti ososz cím többértelm?, minta a magyar. A Podpolje szó földalattit jelent. A feljegyzésekben önön lelkét kívánja elénk tárni. A Feljegyzések elbeszél? - szerz?je gogoli h?s aki Pétervár városában magányosan él "se rossz, se jó, se aljas, se becsületes, se h?s, se féreg". A közet helyzet tragikus embere. Az odúlakóban egy lélektani tipust mutat be az író. Az els? részben bel?lr?l láttatva, a 16 évvel korábban játszódó második  részben, mintegy kialakulását ábrázolja. Folyamatos bels? párbeszédet folytat. H?sének bizonytalan önismeretét is hangsúlyozza és arra figyelmeztet, hogy az emberi jellem nem egyszer? képlet. A második részben mindent az odúlakó néz?pontjából látunk. Lizáról az utcalányról is egysíkú képet kapunk. A lélekábrázolás, a tudat bels? tereinek az átvilágítása, Dosztojevszkij legjelent?sebb újítása. Dosztojevszkij realizmusa tehát a lélekábrázolás.
- B?n és B?nh?dés 1866. A világirodalom új regénytipusát alakította meg: ideológikus, vagy eszmeregénynek nevezzük. D. egy eszmét, egy gondolatot tesz a középponti tárgynak, az eszme a szerepl?k lényegévé, cselekedeteinek mozgatójává válik. A B?n és B?nh?dés mozgató eszméje, mi a szabadság, hol vannak a cselekvés határai a modern társadalomban, meddig mehet el az ember. A f?h?s Raszkolnyikov ( Raszkol = szakadást jelent a keleti és a nyugati társadalmaktól való szakadást, a gyilkosság által az emberiségt?l történ? szakadást, mely álatl lelek is meghasonlott). H?sünk el?tt álló világ a kapitalizmus világa: nyomor, alkoholizmus, prostitúció. A regény legellenszenvesebb személye Ruzsin, aki ebben a fert?ben is megtalálja a helyét. A b?n súlyát Raszkolnyikov nem tudja elviselni, kider?l, hogy a célt nem szentesíti az eszközt, szabadságnak legalább egy végs? határa van : a másik ember élete. A f?h?s nem ébred rá az élni akarás érzésére, életében az egyetlen mély érzést Szonja az utcalány keltette. D. nem köti meg szerpl?i kezét, azok öntörvény?en szerepelnek, írói véleménye hiányzik. Olyan látszatot kelt, mintha alakjai fölött az írónak sem lenne hatalma. D. egy új, polifónikus többszólamú regényt teremt.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828 - 1910
Grófi származású, az egyik legrégibb arisztokrata orosz család negyedik fia. Kit?n? házinevelésben részes?lt, majd a kazanyi egyetemre iratkozott be, de 1847-ben félbehagyja tanúlmányait. Nem találja helyét a világban, hol beleveti megát a társasági életbe, hol évekre magányosan él a családi birtokon.
- Gyermekkor . 1851-52-ig írja. 1847-t?l naplót vezetett élete végéig. Ez az alapja e m?vének is.
Mint katonatiszt bekapcsolódik a kaukázusi hegylakók elleni harcokba.
- Szevasztopoli elbeszélések 1855. A krimi háborúkról írja.
Bekapcsolódik a pétervári irodalmi életbe, több hosszabb nyugat-európai utat tesz  Megn?s?l, visszavonúl birtokaira, ahol a parasztok oktatásával foglalkozik. Elvállalja egy katona bírósági védelmét. aki arcúlvágta az ?t megsért? tisztet. A katonát kivégzik, Tolsztoj fokozódó gy?lölete az orosz jogrend és az igaszsászolgáltatás iránt ebb?l fakad.
- Háború és béke 1865-1869. Eredetileg trilógiát akart írni, az 1856-os krimi háborúról, az 1825-ös dekabrista felkelésr?l, és az 1812-es napoleoni honvéd? háborúról. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert Tolsztoj eredeti szándéka is közrejátszott abban, hogy sajátos történelmi regényt hozott létre, mely tagadja a történelem romantikus mindenhatóságát. T. szerint a történelem menetét a gondviselés szabja meg, a történelmi személyek csak bábuk, a legfels?bb er? Isten kezében van. A történelem is a természettel szembeállítva jellegtelenné. (Andrej Bolkonszkij herceg példája) Az író a természethez, a természetességhez való közelségük alapján osztja csoportokra a regény szerepl?it. Els? csoport : az udvarhoz közelálló arisztokraták, akiket egysikúan ábrázol, mert látszatéletet élnek. Második csoport a falusi nemesség képvisel?i, mivel közel állnak a természethez, ezért fogalmaik vannak a jóról és a rosszról. ?k közelebb állnak T. eszményéhez, mely Karatajev alakjában testes?l meg ( ? Platon) Harmadik csoport az igazságkeres? h?sök, akik D. h?seivel szemben nem a szabadságot, hanem a boldogságot keresik. Mindkét m?ben érezhet? rendkívüli életszeretete és a harmóniára való törekvése.
- Anna Karenina 1875-77-ig.
- Ivan Iljics halála 1866. Tizenkét fejezetb?l álló elbeszélés, mely nyitánnyal ellátott ezért az oprához hasonlít. Azt, amit a nyitányban elmond, azt a 11-ben aprólékosan kibont. A m? a halál kétféle min?sítése:
1. Van halott élet is, és ennek vágén iszunyú a halál.
2. Az élet után bekövetkez? halál csak biológiai, valójában új élethez nyit kaput.
E m?vére hatott Kiesewetter Logika cím? m?ve.
További m?veiben a paraszti élet felé fordúl, fellép a magántulajdon ellen. Ez a tolsztojizmus, melyhez felhasználta az evangéliumi tanítást Rousseau nézeteit és a keteli filozófiákat. 1901-ben ezért kiközösítik az egyházból, mert a tolsztojizmus lényege, hogy a rosszal nem szabad er?szakkal szembeszeg?lni, de szembe kell szeg?lni. T. utólsó éveit birtokán töltötte. 1910-ben, hogy megszabadúljon földesúri létformájától : elhagyja családját. (T. futása). Bulgáriába akar eljutni, hogy ott sztaracénként élhessen egy kolostorban. Asztapovo állomásán éri utól a halál.
Anton Pavlovics Csehov  1860 Taganrov - 1904 Németország
Apja szatócs volt, aki a hitelez?k ellen Moszkvába szökik, magára hagyva családját. Az azovi tenger partján született, az orvosi egyetemre ment Moszkvába. Kórházakban dolgozott, mikor Antosa Csehonte álnéven szatírikus újságokban jelenteti meg m?veit. Mint író, orvosi foglalkozásából merített legtöbbet. A 80-as évek végét?l megszabadúl az ?t kihasználó vicc-lapoktól, barátságot köt Szuhorinnal, akivel egy kormányh?, konzervatív lap munkatársa lesz. Szuvorinnal a híres Dreyfus ügy miatt összeveszett, mert Sz. széls?ségesen reakciós álláspontot képviselt. 1890-ben Egy fegyenc-szigeten jár, aután utirajzot ír ebb?l az élményb?l. Megismerkedik Gorkij-al és Tolsztoj-al. El?tör 90-es évekt? tüd?betegsége. A Fekete-tenger mellett Jaltában él.1901-ben feleség?l vette Olga Knipper szinészn?t, majd három év múlva ünnepelt íróként hal meg egy németországi fürd?városban.
- A 6. számú kórterem. 1892. A világirodalom egyik legkietlenebb, legreménytelenebb m?ve. Csehovnak több ilyen kegyetlen írása nincsen. A cselekmény egy orosz kisvárosban játszódik. mely Oroszország szimbólumává n?tt, mintha csupán két intézményb?l állna: kórházból és börtönb?l. A valóság fel?rli az egészséges embereket, sem az életszeret? szenvedélyes Gromov tanár, sem a bölcs megnyugvást hírdet? Ragin doktor nem kerüli el végzetét: a bolondok házában mindkett?vel végez Nyikita az ?r. Az ateista Csehovtól idegen volt a hív? Tolsztoj ama meggy?z?dése, hogy az ember bels? lelki szabadsága a legfontosabb és a szenvedésen kereszt?l tisztulunk meg. Ragin, aki az illúziók rabja, maga is rab lesz a 6. számú kórterembenés érzékeli, hogy a szenvedés fogalma filozófiai magasrendüségét elveszti és fizikai fájdalommal azonosúl. Csehov a novellában Ragin figuráján kereszt?l nem csak a tolsztojizmussal számol le, hanem rávilágít arra, hogy az élet kör?lményeit kell megváltoztatni ahhoz, hogy bárminem? eszme egyáltalán érintkezhessen a világgal.
Drámái:
Drámaíró munkássága három szakaszra osztható:
1. 1885-t?l írt humoreszkek, egyfelvonásosok
2. Három "férfi-dráma": Platonov, Ivanov, Ványa bácsi.
3. Három "n?-dráma": Sirály, Három n?vér, Cseresznyéskert.
Drámáiban nincs kiélezett konfliktus, a konfliktus érzelmekb?l adódik, a nagy szenvedélyek hiányoznak. Cselekvésre a szerepl?k nem képesek: várnak. Ugynevezett lírai drámák, melyek a "jéghegy" elvet követik : ez a tömörség elve, "egy-tizedet ír le, melyb?l kilenc-tized érz?dik". Drámaitatlan dráma. Mindennapi apró-cspr? dolgok történnek (naturalizmus), melyeket a líra és az irónia szimbólikus fénybe emel (szimbólista), mindez beletör?dést, reménytelenséget áraszt. (dekadencia)
- Sirály 1896 Cselekménye megfoghatatlan, több történik a szín mögött a felvonások között, mint a színpadon. Arkagyina szinészn?, Trigorin, Trepljov, Nyina, Samrajov, Dorn doktor. A Sirály, mely a bemutatón hatalmasat bukott 1898-ban elsöpr? sikert aratott. Az értékek lassú pusztulását mutatja be, a tragikum, a hétköznapokban rejl? gondolatsor. Bizonytalan értékrend? világot mutat be. A Sirály szimbólikus jelentés, mert minden szerepl? élete kett?s : mást mutat  a látszat és a valóság.
- Ványa bácsi 1897. Négy felvonásos színm?, eredeti címe : Manó. Csehov az élet változtathatalan ostobaságát, kilátástalanságát sugallja. Szerebjakov id?s egyetemi tanár a 27 éves Jelenával feleségével megérkezik arra a birtokra, amely meghalt els? felesége után az övé. A birtokot sógora Ványa bácsi és els? házasságukból született lánya Szonja vezeti. Ványa bácsi rádöbben, hogy hiába pazarolta életét Szerebjakov szolgálatára, mert az hitvány "áltudós". A veszekedés során Ványa kétszer rál? sógorára, de nem találja el. Ráadásúl Ványa szerelmes Jelenába, akit rajtakap amint barátjával Asztrov doktorral csókolózik. Bánatában ellopja az orvos morfium-kapszuláját, de az els? erélyesebb szóra visszadja. Szerebjakovék visszautaznak Moszkvába, Asztrov, saját birtokára, Szonja és Ványa tovább dolgozik és várják a sír megváltó nyugalmát. A fiatalok köz?l Szonja született vénlány, Ványa 47 éves csecsem?. Oroszországban minden pusztulásra ítéltetett. A valóságban az idill paródiába fordúl. Az író komédiának tekintette darabját, ezért a komédiát unalmasan pepecsel? naturalista életsorozatként szépelg? lírai melodrámaként, vagy szimbólikus tragikomidiaként viszik színra napjainkban is.