A stílusok sokfélesége
Verseiben fellehet? a kor valamennyi m?vészeti törekvése. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez. A barokkos hagyományból indult el, a poétaosztályok tananyagán és versgyakorlatain keresztül magába szívta a klasszicizmus iskolás változatát, felhasználta költészetében a manierizmus bizonyos elemeit is. De ott él költészetében az olasz irodalomból elesett rokokó a maga kellemvilágával, kecses, miniat?r formáival és sajátos örömkultuszával. Élete vége felé hangot kap költészetében a rousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekül? kiábrándultsága, halálvágya is. Az irányzatok tarkaságával rokon a hangnemek gazdag sokfélesége is. Minderre tudományos érdekl?dése, nyelvtehetsége és az egész világirodalomban való otthonossága tette alkalmassá.
 

Csokonai Vitéz Mihály  (1773-1805)
1773. nov. 17-én született Debrecenben
1780- A debreceni református Kollégium tanulója
1791- békaegérharc
1792- elküldi verseit Kazinczy Ferenchez, levelezni kezdenek
1794- pásztorregényt ír A csókok címmel, szerelmes verseket Rozáliához,
diákkori leíró verseit filozófiai költeménnyé dolgozza át
1795- húsvétkor Kiskunhalasra megy legációba,
Budán szemtanúja Martinovicsék kivégzésének ezért kizárják a kollégiumból
1795-96- Sárospatakon jogot tanul
1796- Balatonfüreden megírja A tihanyi Ekhónál els? változatát, A füredi parton címmel.
?sszel kiadja Pozsonyban a Diétai Magyar Múzsa c. újságját
1797- Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával, Lillával
1798- Festetics Györgynél tanári állásra ajánlkozik a keszthelyi Georgikonban, de a gróf elutasítja, megírja a Dorottyát
1799-1800- Csurgón a gimnázium helyettes tanára. A Cultura és az Özvegy Karnyóné keletkezése
1802- Komáromban nyomtatni kezdi Kliest A tavasz c. m?vének fordítását. T?zvész Debrecenben, leég a házuk
1804- Nagyváradon gróf Rhédey Lajosné temetésén felolvassa nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket. A h?vös id?ben tüd?gyulladást kap
1805. jan. 28-án Debrecenben halt meg

Felvilágosodás és klasszicizmus
A sententia, s a pictura vegyítéséb?l n? ki a 90-es évek els? felének nagy filozófiai lírája, melyben bátorsággal szólaltatja meg a felvilágosodás legf?bb gondolatait. Kiemelked? alkotásai e témakörben a Konstancinápoly és Az esve. E két vers egyúttal a felvilágosodás két f? irányzatát is képviseli. A Konstancinápoly Voltaire egyházellenességét, csipkel?d?en szellemes gunyorosságát és optimista racionalizmusát visszhangozza, Az estve pedig Rousseau felfogását: a romlott társadalommal szemben a természet, a természetes állapot idilli harmóniáját hirdeti. Csokonai hosszú id?n át dolgozott m?vein: verseit újra meg újra el?vette, csiszolgatta, tökéletesítette ?ket. A Konstancinápolyban az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános gy?zelme szólal meg. A vers els? harmadában a térbeli rendez? elv kívülr?l közelít a városhoz. Egy bels? intim térbe kalauzol a leírás. a költ?i játékosságot a Múzsa óvó figyelmeztetése fokozza, nehogy a "szemfül heréltek" ?t is a hárembe zárják. A zárt térb?l újra a szabadba jutunk. A leírást követ? elmélked? részben az id?beli szerkezeti elv érvényesül. A templomok bemutatása filozófiai általánosításba vált át. Az indulatos kritikát felkiáltó mondatok vezetik be a két idegen érzékletes metaforával: "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!" A felvilágosodott költ? felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ?sállapotot, amikor még "állott a Természet örök építménye". Az emberi társadalom megromlásának következménye a vallás, a vallások megjelenése. A költeményt szérnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben a Természet "örök törvénye" fog uralkodni s megvalósulhat a mindenben embert és népet egybeölel? testvériség eszménye.
Az estve vonzó természetleírás és keser? társadalombírálat: a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. Az alkony az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény. Ebben az átmeneti id?szakban feldúsulnak ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával is telíti a tájat. A legels? sorokban  a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündökl? fény halovánnyá fakul, a horizont pirul, a felh?k szegélye pedig aranyos lesz. A hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböz? hangjelenségek az els? egység utolsó, alliteráló sorában lágy dallammá olvadnak össze: a madárkák "búcsúzó nótát" énekelnek, a kis filemile kisírja magát, a pacsirta szomorúan hangicsál, a medve bömböl. Ide, ebbe az ideavilágba menekül a költ?, vigasztalásért, lelki enyhülésért. Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthet?vé a "vidám melankólia" jelz?s szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nem csak a teljes fényhiányát jelzi, hanem a megromlott, az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijeszt? képévé is tágul. Kiszakad a költ?b?l közvetlen panasz is: "e világban semmi részem nincsen". A világ, az értelem fényét nélkülöz? emberi közösség. A szépséget elpusztította a közönségesség. Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felel?s: eltér a természet törvényét?l. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megsz?ntette az ?si egyenl?séget.
A befejezés tulajdonképpen keser?, rezignált sóhaj: az ?si idill maradványa a közös kincs csupán a természet még álruhába nem bocsátott néhány szépsége. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenl?. Mindkét költemény versformája a páros rím? tizenkettes.
Rokokó
A rokokó Csokonai számára a szépség s a boldogság világát jelentette, felülemelkedést a köznapi élet szféráján. Legf?bb tárgyköre viszonzottnak érzett szerelem, a finom erotika. Jellemz? ezekre a versekre a miniat?r forma, a változatos ritmika alkalmazása, a csilingel? rímjáték, a finomkodó könnyedségek. Nem eszméket hirdetnek ezek a versikék: csupán játékos, fortélyos ötletek. Verseiben gyakori rokokó motívum a virágok b?bájos szépségében való gyönyörködés (rózsa, tulipán, jácint, nárcisz). Nem tudjuk pontosan kikhez írta korai szerelmes verseit. 1795 el?tt mintegy kéttucatnyi dal szólt "Laurához" és "Rózához". Ezek jelent?s részét átdolgozva, véglegesre csiszolva, besorolta a Lilla címen halála el?tt kötetbe gy?jtött "érzékeny dalok " közé.
Ilyen Lillára átköltött dal a Tartózkodó kérelem. Egyikváltozatát az ódák közé is felvette Egy tulipánhoz címmel. A vers lényege, megejt? nyelvi dallamában, eleven, friss zeneiségben  rejlik. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv ez a miniat?r remekm?. Kett?s hangszerelés? sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és id?mértékesen is skandálni. Kétütem? nyolcasok és hetesek váltakozásából épül fel egy-egy versszak keresztrímekkel összef?zve. De ugyanezek a sorok az id?mértékes ritmusnak is megfelelnek. A kétféle ritmuselv egymásra játszása gazdagítja a vers szöveg zeneiségét, sajátos bels? feszültséget is létrehoz. A tartózkodó kérelem zenei hatását feler?sítik a tiszta rímek is. Csokonai más költeményeiben is csaknem ilyen rímeket használ.
A vers alapja egy meglehet?sen elkoptatott metafora: "a szerelem t?z". De vonzó szépsége, üde bája éppen abban áll, ahogy a költ? jókedv?en, önfeledten eljátszik ezzel a képpel: kibontja és továbbfejleszti. Az enyelg? szerelmes viszontszerelmet kér kedvesét?l, enyhít? orvosságot lüktet? sebére, s igenl? válaszért csókokat ígér. A költ? udvarlásában megbújó bókokat az utolsó strófa keresztény "angyali" és antik "ambrózia" szavai elmélyítik, ünnepélyessé színezik, az isteni szféra magasába emelik. A rokokó életérzéshez simulnak a görög Anakreón modorában írt költeményei. Ezeket 1802-ben rendezte sajtó alá Anakreoni Dalok címmel. Többségükben rövid terjedelm? alkotások, és valamennyinek versformája az ún. anakreóni sor.
A boldogság cím? verse 1797-ben született, s benne föllelhet? mindaz ami az élet vidám, könny? és szabad élvezéséhez szükséges. Ez az anakreóni dal két részb?l, egy 14 soros leírásból s három soros tanulságból áll. A leíró rész els? hétsoros egységét a "Most", a másodikat az „Itt" határozószó vezeti be. Az els?ben az id?t, a boldogság pillanatát ragadja meg, s ennek a pillanatnak központja Lilla: vele és körülötte történik minden. A második egységben mintegy a boldogság táját, környezetét írja le, s ezt az ünnepi díszletett az "én" rendezte be az érzéki és szellemi élvezetek kellékeivel. A pillanat és a hely gyönyör?sége két költ?i kérdéssel nyomatékosítja a már-már fokozhatatlan és nyelvileg alig kifejezhet? érzést, mely mindenkinél boldogabbá teszi. A válasz nélkül maradt kérdések lezáratlansága azt a benyomást sejteti, hogy ez a boldogság id?tlen, örökké tartó állapot.
A rousseau-i szentimentalizmus Lilla elvesztése új irányt adott költészetének. A poétai játék helyébe a mélyen átérzett, megszenvedett, sablontalan eredetiség? költemények lépnek. A Lilla-ciklus harmadik könyvének végére helyezte a poétai románc lezárásaként A Reményhez írott költeményét. Elbúcsúzik benne mindattól, ami életét tartalmassá tette: jókedvt?l, reményekt?l, szerelmekt?l s költészetét?l is, a "bájoló lágy trilláktól".
A Reményhez c. költeményben az érzelmi gondolati tartalom ellentétbe kerül a küls? formával. a ritmus trochaikus lejtés?. A hosszú strófák els? felében 6-5 szótagos sorok váltakoznak. Ezt a szabályszer?séget töri meg a 9. és 11. sor: ezek az eddigi hat szótag helyett 8 szótagból állnak. A 13. soroktól kezdve ismét 6 és 5 szótagos sorok következnek. A keresztrímek négysoronként váltják egymást. Átgondolt logikus a vers szerkezete is: az 1. és a 4. szakasz tartalmi és érzelmi párhuzamot alkot. a közbezárt 2. és 3. strófa pedig hangulati ellentétet, éles kontrasztot fejez ki. A megszemélyesített reményt szólítja meg. párbeszéd nem alakulhat ki, így a költemény fájdalmas monológ. Az els? strófában nem csak megszólítja hanem be is mutatja a Reményt. A csalódott és kiábrándult lélek ingerülten utasítja vissza csalóka próbálkozásait: a kétségbeesés mélyébe zuhanva már reménykedni sem akar. A második versszak a rokokó készlettárából ismert képpel, a tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó korszakát. A következ? szakasz az el?z? képsort a visszájára fordítja: a lélek sivárságát a kerti tél pusztulásával ábrázolja. A befejez? versszak a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal. Ezután hangzik el a szívbe markoló fájdalmas búcsú mindattól, ami az életet értelmessé és emberivé tette.
A tihanyi Ekhóhoz cím? vers eredetileg Rózáról szólt. A strófaszerkezet újszer?, bonyolult. A trochaikus lejtés? verssorok szótagszáma a következ?: 10-7-10-7-8-10-7. A 8 szótagos sor kiválik a 10-7-esek váltakozásából, s innen "szabálytalanul " következnek a sorok. Az utolsó sor az el?z?nek a megismétlése, mintha a visszhang mondaná vissza, de Csokonai kéziratában nem is szerepel, csak az énekelt dallam kívánta a duplázást Az elégia megszólítója a visszhang. Az 1-1. versszakban a költ? saját élethelyzetét mutatja be. Azt kéri a nimfától, hogy panaszait föler?sítve sokszorozza meg, kiáltsa világgá. A megfogalmazás nyelvi eszközei a szentimentalizmus irányzatának ismert motívumai. A második szerkezeti egység a 3-6. versszakot foglalja magába. a harmadik szakaszban a panaszos kérés er?teljes felszólítássá tágul. A reményeit?l megfosztott ember élete kisiklását, költ?i pályájának zátonyra futását panaszolja el. A panaszáradat oka nem Lilla. Ezért nincs egyetlen zokszava sem a h?tlen kedves ellen. A 7-10. strófák új emberi tartalmakat tárnak fel. A magányba Kíván menekülni. A felvilágosult gondolkodókra jellemz? optimizmus Csokonainál is összekapcsolódik a jelenre vonatkozó keser? pesszimizmussal.
A Magánossághoz cím? elégiko-ódájában újfajta strófaszerkezettel találkozhatunk: ezúttal 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak egymással nyolc alkalommal. Az azonos szótagszámú sorok egymással rímelnek: az els? négy sorban kereszt-, a második négyben pedig páros rímeket találunk. A ver legels? és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugyan tartalmi-érzelmi, jelentésük más. A költemény els? versszakában megszólítja és hívja a Magánosságot, kéri ne hagyja el, hiszen reá talált itt. a 4-5. szakaszok azt a világot ábrázolják, mely az el?z? részben bemutatottnak az ellentéte. A 6-7. versszakban újra szemléletváltás következik, most a magány áldásait, jótéteményeit emeli ki a vers. A kés?bbi romantika korai felvillanása, a m?vészi szabadság gondolatának egyik legkorábbi megjelenése költészetünkben. A 8-9. strófákban a Magánosság megérti ?t, h?séges, s nincs tettetés és csalfaság szavában. Az örök természettel megosztott magány a csendes és nyugodt létet, a békét ajándékozza neki. Az utolsó versszakban háromszor hangzik el újra az "áldott Magánosság" megszólítása, hívása, de ez a vers végén már nem a természet idilljének vágyott vigaszát jelenti, hanem a végs? magánosságot, az elmúlás óhajtását és siettetését.
A meghalás azonban iszonyat és borzalom, nem olyan édes kimúlás, mint ahogy ebben a versében elképzelte. Örökölt tüd?betegségét egy súlyos tüd?gyulladás fordította tragikusra. Talán utolsó nagy költeménye a Tüd?gyulladásomról. A ver esztétikai értékei mégsem ebben rejlenek, hanem a testi szenvedéshez kötött lelkiállapotnak, a kétség és reménység között verg?désnek képi megjelenítésében. A magas láz keltette félig éber, félig eszméletlen állapot bizonytalan, hullámzó mozgáshoz hasonló lebegését úgy érzékeli, mintha a hold mozogna. Ebb?l fakad, ehhez kapcsolódik, hogy az, amiben hánykolódik nem koporsó hanem "csónak". Az ájulásból való ocsúdás során végül szétfoszlanak a víziók, s orvosára, Sándorffyra ismer: kis lantja neki zengedez háladalt.
Dorottya: Somogyi tartózkodása során írta meg a dámák diadalma a Fársángon cím? komikus eposzát. A cselekmény id?tartama 24 óra. Színhelye Esterházy herceg kastélya. Csúfondáros, szatirikus, dévaj hangnem uralkodik a költeményben. A szerelem csalódás, a társadalmi számkivetettség most nem a magánybavonulás melankolikus magatartást hívja el?, hanem ennek viaszhatásaképpen a paródiához menekül. Kritikájának éle az ellen irányul, hogy a nemesség megtagadja a nemzeti hagyományokat, szokásokat, nyelvben, ruhában, táncban az idegeneket majmolja. A Dorottyában mégsem ez a fajta bírálat a vezérmotívum. Egy farsangi bál a mese kerete. Az 1799-i "kurta farsang" miatt sok ifjú és id?sebb leány maradt pártában. Ezért harcot indítanak a házasságra nem hajlandó férfiak ellen. Els?sorban a leányságuk szégyenét és éveik számát nyilvántartó matrikulát akarják Carnevál hercegn?t?l megkaparintani, s magát, az ? sorsukat közömbösen szemlél? Farsangot is megbüntetni. A dáma-sereg f?vezére, Dorottya, "egy öreg kisasszony", ki mindenkinél inkább vágyódik a férfiak után. Alvezére, Orsolya. Bár a vénkisasszonyoknak a táncban való mell?zöttségük miatt is elegend? okuk lenne a felháborodásra, méltatlankodásukat Erisz, a viszály istenn?je fokozza haraggá. Egy fánk formájában jut Dorottyába. a merész és elszánt dámák vadul csatáznak az ifjakkal. Opor, az ifjak vezére megígéri, hogy feleségül veszi azt a kisasszonyt, aki legel?sz?r megcsókolja. A komikum áthatja a m?nek minden részletét. Az eseményekben jelen van az elbeszél? is. Keser? irónia színezi azt a részletet amikor Dorottya végrendeletében emlékezik meg arról a költ?r?l, aki majd megénekli a dámákért folytatott harcát. Egy földbirtokot s házat hagy rá, ezenkívül valamennyi pénzét, hogy azzal holtig elverselhessen.
Népiesség: A népiesség is fellelhet? Csokonai sokszín? m?vészetében. 1799-ben írta Jövendölés az els? oskoláról a Somogyban cím? versét. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás szembekerül a m?veletlenség sivárságával. De itt is hangot kap a távoli jöv? ígérete, a remény. A népdalokat is gy?jt? Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a magyar parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies helyzetdalaiban, életképeiben már Pet?fi elé készíti az utat. Fiatalon derékba tört költ?i pályája, s így irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani. Életm?ve így is a halhatatlanság szintjére emelkedett.