Húsz évig írta verseit, s Kölcsey hideg, lesújtó bírálata után újabb húsz évig írt még: tanulmányok sorában magyarázta, miért formálta úgy verseit, ahogyan megformálta ?ket. A teljesületlen élet, a terméketlen vágyak, a félbemaradt akarások költ?je Berzsenyi. Életének legjellemz?bb eleme a várakozás. Képes megalkotni a magyar felvilágosodás költészetének szintézisét, és egyszersmind elindítani a romantikát. A költ?i hivatás, csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, az irodalmi élet bevilágító lángolássá soha nem bontakozhatott, noha eszméi már a reformkorban hatni kezdenek. Berzsenyi az antik minták, különösen Horatius ideálját állította maga elé, de a költ?i én egyénivé, eredetivé gazdagította a klasszikusoktól kapott formákat.

1776- Egyházashetye, a költ? születése
1788-95- megszakításokkal a soproni líceum tanulója
1799- feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, Sömjénbe költöznek
1803- Kiss János, lelkész-barátja elküldi Berzsenyi verseit Kazinczynak
1804- Niklára költözik családjával
1808- verseskötetének kézirata kapcsán megindul levelezése Kazinczyval
1810- Pestre látogat, megismeri Vitkovics Mihályt, Szemere Pált, Kölcseyt
1813- megjelenik a kötete
1817- a Tudományos Gy?jtemény közli Kölcsey lesújtó bírálatát verseir?l
1825- megjelenik az Észrevételek Kölcsey recensiójára
1833- megjelenik akadémiai székfoglalója: Poétai harmonistika
1835- elkészül A kritikáról c. tanulmánya
1836- Nikla a költ? halála

Az ódák
Máig a legismertebb m?ve A magyarokhoz cím? agitatív ódája. A vers 1807-ben a napóleoni háborúk idején keletkezezz. A háború f? hadszíntere Poroszo., mely teljes függésbe került az 1806. okt. 14-i csatát követ?en. A balti partot Napóleon Lengyelo.-tól csatolja el, Adria öblei a harcok során többször gazdátcserél? Dalmáciát Isztriát jelölik. Szinte pontos, naprakész politikai híradás rejlik e versföldrajzban. A verstér az egész földdé szélesülve az egyetemesség egyik megvalósítója. Kilépünk az id? pillanatnyiságából is. Az els? az antikizálás, amely a klasszicista ízlésirány formai követelményének is eleget tesz. Ráadásul nemcsak a helyszínek ókori neve, hanem a viszály istenének említése és az idegenek fölötti gy?zelem örök jelképére, Marathonra való utalása még újabb síkkal gazdagítja a jelentést. Ugyanígy az alkaioszi- horatiusi hajómetafora Európa egész történelmével kelt képzettársításokat.
De nemcsak évezredek épülnek a versbe, hanem a történeti er?k megidézésével maga a véghetetlen id?: földrészek romlanak, népek születnek, trónusok omlanak le a nagy romantikus látomásokban. A korlátlan tér és id? fókuszában azonban mégis saját hazája, kora áll. Bennük elemi természeti er?k hatnak, a mozgás visszafoghatatlanul dinamikus az igék jelentése alapján, a hangok harsányak, a min?sítések is határozottak. A fennköltséget az egymásra torlódó rövid versmondatokban is meg?rzik az összetett szószerkezetek. A kett?s ritmus a lendületet tovább fokozza. Az alkaioszi strófa alapjellegét a lassúbb jambusok adják, de a belép? anapesztusok mégis magukkal sodornak. A negyedik sor ellenkez? lejtése, a trocheusok és a daktilusok újabb iránnyal dinamizálják a hullámzó mozgásokat. De érvényesül a hangsúlyos, magyaros ritmus is, mint egy nyomatékot adva minden közbens? lépésnek, rohanó-megtorpanó ütemnek. A harci hangulat az utolsó részben elcsitul, a világer?k kavargásában megtaláljuk a támaszt, az értelmes, cselekv?, emberi, közösségi er?t. E morális magaslaton a hangnem is visszafogottabb, noha itt van az egyetlen igazi iperatívusz, felszólítás: a szabad közösséget hirdetve, s Buda említésével ezt Mo.-ra vonatkoztatva.
Mindegy tíz évvel korábra valószín?síthet? a Romlásnak indult... kezdet?, szintén A magyarokhoz címmel közölt óda keletkezése. A két m? Berzsenyi világképének változását szinte példaerej?nek mutatja. A korai vers jelz?kkel kinagyított történelmi példái is a bölcseleti megállapítást argumentálják. A szerkezet is a jöv?tlenséget, a lezáruló történelmi szerepet érzékelteti. A visszafordíthatatlanságot különösen hangsúlyozza a végs? ellentétez? látomás: a korábban viruló nemzetnek a jöv?ben csak a hamvait kavarja a szél. Az óda e zárással és az "Ó, jaj" indulatszavas, személyes indítású, de elvont bölcseleti megállapítást közl? szentenciájával egyetemes távlatba helyezi a magyar nemzet korcsosulását. Így az aktuális erkölcsi-politikai válságon, lealacsonyodáson háborgó vers a pesszimista világkép hordozója. A metafizikai síknál er?teljesebb az indulati- érzelmi sík. Átokszó kiáltására kényszeríti. de a nemzetostorozó, expresszív erej? fölkiáltások a vers egészében a dics? múlt képeibe ágyazódnak. Mind a metaforát, metonímiát, szinesztéziát egyesít? komplex képek, mind az er?s indulati töltés, mind a szervez?er?ként ellentétez? hangnemváltás az elhivatott költ? felel?sségtudatának, nemzetféltésének dokumentuma.
 
Elégiák
A magát csöndesít?, visszafogni kényszerül? lélek áll el?ttünk Berzsenyi elégiáiban, az 1804-08 közötti, elégikusnak tekintett korszakában. Már a huszonhárom évesen írt Osztályrészem ál-idillje ide utal. Hiszen bármilyen elégedettség sugárzik is az els? négy strófából, a következ?k rácáfolnak. Már az ötödik a vers szövetébe szövi a baljóslatú végzett szót. A hatodikban az eddigi kies, ragyogó, békés táj a vadon jelz?t kapja. Ha nem vissza-, de el?reutalás ez az utolsó strófára akkor is éles a hangulati váltás. Az indító kép "soha" id?határozóját érvényteleníti a két végpont. A költészet az egyetlen menedék, a szív, a lélek, az értelem menedéke, lételeme, mely kiragadhatja a lehúzó mindennapiságból, eszménytelenségb?l. A tudatos cél a klasszicistáé, az élmény a romantikusé. Elégiái mindegyikében, de egész életm?vében is a nagy távlatok költ?je ?.
A közelít? tél ünnepélyes cím Kazinczytól származik, az eredeti az ?sz volt. Tárgya a Horatiustól kezd?d?en oly sokak által megénekelt topoz: az id? múlása. A sorvégek mondat- vagy tagmondathatárokra esnek. A szókincs antik reminiszcenciákat hordoz, antikizáló az aszklepiádészi strófa is. Az er?s metszet? trocheusokat és daktilusokat váltó ütemekbe belecsendül a magyar felez? tizenkettes ritmusa, megbontva az antik egységet, ami a visszafojtott feszültséget is hordozza. A költ? nem az ?szt festi, hanem a nyár és a tavasz hiányát. A pompa tagadva van jelen. A vers záró szakaiban még a mondatok szabályossága is föllazul kissé.
Az illatok, színek, fények, csillogó hangok az id? egyetlen szárnycsapására elhalványulnak, s a mégeket és majdot érvényteleníti a soha szigorúsága.  Alapszerkezete a szuverén, bels? törvények m?ködésének eluralkodását, a romantika látásmódját igazolja. A közelít? tél értékszembesít?, id?szembesít? és létösszegz? típusú vers. Romantikus, paradoxon jelleg? képet rajzol a közelít? télr?l, mely után már nincs kikelet többé. A realitás feloldottságának titka ül ezen a versen. Semmi sem tud benne szilárd, nyugvó valósággá válni.

Episztolák
A Pesti Magyar Társasághoz  vagy a Vitkovics Mihályhoz a felvilágosodás tételes követelményeit a majdani reformkort megel?legezve mutatja meg. A hevület ugyanakkor a horatiusi aranyközéppel, a carpe diem elvével társul. A személyiség föloldhatatlan bels? paradoxonjait is megmutatja. Látszólag az episztolák sorát gazdagítja a Levéltöredék barátnémhoz is. Egy helyzet, egy hangulat rögtönzésszer? közlése után, annak jelképpé emelkedése is így válik lehet?vé. Az utókor rezignáltan teheti hozzá, hogy a romantikus sejtelem egyszersmind a legjózanabb realitás is volt. Az életközeliség másrészt ott van a vers képanyagában. A társalgó, levélszituációt mímel? közl? mondat indítja. Akárha egy romantikus festményt szemlélnénk: est, a hatalmas diófa, a t?z fényküll?i, lepelbe burkolt árnyalak. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, ?szi bogár zúgása hangzik. Az emlékez? álom-hangulat a jelképességbe váltással elkomorul. Az érzés és a költészet jelent kapaszkodót: a szerelem szikrája és a melankólia, az elégia oly pontosan kijelölt lélekállapotának szomorkodó nótája. Az állapotrajz summázattal zárul, de nem valamiféle klasszicizáló- bölcselked? általános igazsággal, hanem létösszegzéssel. Ezen belül azonban bármely életre érvényesen: az élet vidám álorca. Az elmúlás, a halál teszi minden törekvésünket végül is töredékké.