Katona József nemzeti drámánk megteremt?je, aki sokféle szerepet játszott a pesti színházi élet kialakításába az 1810-es években. F? m?vét, els? változatában egy kolozsvári drámapályázatra küldte be (1815-ben). Végs? alakjában a Bánk bán 1819-ben készült el.
A hazai drámairodalom Katona fellépéséig csak kevés jelent?s alkotással dicsekedhetett. A korabeli divatos német lovagdrámák a Sturm und Drang szellemében íródtak. Kisfaludy Károly már a magyar nemzeti múlt drámai eseményeit vitte színre, de nem tudta elkerülni az érzelmes hazafiaskodás buktatóit. A Bánk bán jelent?s mértékben a kortárs német irodalom (Schiller) hatása alatt született, s?t átvett szövegrészeket is tartalmaz. Katona m?vének magas fokú drámaisága Shakespeare világára is emlékeztet. A magánélet és a közélet összefonódott tragikuma, a gondolat és a tett konfliktusa, a bosszú kötelezettsége, a sejtés és a megbizonyosodás problémája stb. a dán királyfi alakját is felidézheti. A Bánk bán azonban minden küls? hatással, drámatörténeti el?zménnyel együtt a nemzeti sorskérdéseinket magas szinten ábrázoló, szerves kompozíciójú tragédia.
A m? középpontjában az idegen hatalom, a vele való szembefordulás és mindezek következményei állnak. Katona a nemzetfogalom tartalmának újragondolását is kezdeményezi: a király, a nemesség, a parasztság, valamint az idegenek helyzetét és szerepét külön-külön is értelmezi. A hazafiság tartalmát is árnyaltan vizsgálja.

1791. szeptember 11-én született Kecskeméten
1802-1807- a pesti és a kecskeméti piarista gimnáziumban tanul
1807-1810- az egyetemi tanulmányokra el?készít? filozófiai osztályokat végzi ugyanott
1810-1813- Pesten jogot tanul. A pesti magyar színtársulatnál statisztál, színészkedik, dramatizál, fordít és saját darabot ír. Szerelmes Széppataki Róza színészn?be
1813-1814- drámái: István, a magyarok királya, Jeruzsálem pusztulása, Aubigny Clementina, Ziska, A rózsa- avagy a tapasztalatlan légy a pókok hálójában
1815- a társulat elhagyja Pestet. Katona ügyvédi vizsgát tesz. A Bánk bán els? kidolgozását elküldi az Erdélyi Múzeum pályázatára (eredményhirdetés 1818-ban, a Bánk bán említése nélkül)
1819- a Bánk bán el?adását a cenzúra betiltja, Katona átdolgozza a m?vet, könyv alakban 1820-ban jelenik meg
1820- alügyész majd f?ügyész Kecskeméten
1821- Mi az oka, hogy Mo.-ban a játékszíni költ?mesterség lábra nem tud kapni? c. tanulmánya a Tudományos Gy?jteményben
1830. április 16-án szívszélh?désben meghal

Bánk tragikuma
1. Bánkra, a f?szerepl?re óriási terhek nehezednek. Országjárása során el?z?leg személyesen tapasztalhatta az általános nyomort és elégedetlenséget, a királyi udvarba érkezve láthatja a d?zsölést, amely egyszerre ellentéte és oka az ország állapotának. A nemzet egészét érinti a jogtiprás, és Bánk, a király helyettese hivatalból is felel?s az ország sorsáért. Az abszolutista zsarnokság azonban nem csupán a nemzeti szabadságot tapossa el, hanem a személyiséget is megtámadja. A Bánk bán az els? m? a magyar irodalomban, amely a személyiség integritásáról, sérthetetlenségér?l és becsületér?l szól. A m? f? konfliktusát tehát az adja, hogy a haza és Melinda egyaránt veszélyben forog, és a szálak Gertrudis, a merániai származású királyné felé vezetnek. A szabadság és a becsület védelme, majd helyreállítása lesz tehát Bánk heroikus feladata. Ez pedig csak úgy volna teljesíthet?, ha megváltoztatná azt a hatalmi rendszert, amelynek ?réül II. Endre megbízta, és amely megbízatásának teljes lelkiismerettel eleget akar tenni.
2. Az els? felvonásbeli expozíció során Bánk még csak veszélyekr?l értesül, nem látja tisztán a helyzetét és a feladatát. Az emberi tudat tragédiája: a teljes bizonyosság lehetetlensége. Bánk felismerései tehát csak részigazságok lehetnek. Betoppanásakor ugyan személyesen szerezhet tanúbizonyságot Gertrudis becstelenségér?l, ? azonban azt is tudni akarja, hogy volt-e a porokról tudomása a királynénak, hogy tettette-e az álmosságot. Bánk csak sejtheti Gretrudis mögöttes szándékait, konkrét b?neit. A téves tudat tragédiája nyilvánul meg abban is, hogy Melinda egyetlen félreérthet? gesztusát Bánk, a szerelmes férj azonnal félreérti. A gyarló ember áll tehát szemben a világ kiismerhetetlenségével.
3. Bánk feltétlenül és tökéletesen eleget kíván tenni államférfiúi és családapai, férj kötelezettségének, de még inkább erkölcsi parancsokra akar hallgatni, az abszolút becsület törvényét szándékozik követni. A haza dolgát és Melinda ügyét is ezért kívánja teljesen elfogulatlanul rendezni. Ehhez ragaszkodik akár élete árán is. Melindát megtagadja, vele együtt a gyermekét is megátkozza, majd odaveti a nádori jelvényt Gertrudis koporsójára.
4. "Itten Melindám, Ottan a hazám" – e két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot az expozíció végén. Nehezen dönt, de végül a hazát fenyeget? veszélyt indul elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, s?t Peturt is térdre kényszeríti. Sorsának tragédiája azonban most az, hogy Ottó épp ezekben a percekben környékezhette meg Melindát. a két f?motívum, a haza és Melinda sérelem a továbbiakban is felváltva, váltakozó er?vel késztetik el?re, a bosszúállás irányába. a nagyjelenetben egyértelm?en Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényez?.
Az ötödik felvonásban Bánk majd annak önérzetes hangoztatásával lép színre, hogy tettét a haza "polgári háborútól" való megóvásáért követte el. A becsületét azonban nem tudja megvédeni, és a sorsát megbélyegz? csapásként éri a védetlenül hagyott Melinda halála.
5. Bánknak meg kell menteni a haza és Melinda becsületét és ezzel együtt a magáét. Nem látja, hogy konkrétan mi a feladata: a veszélyek elhárítása, vagy a már megtörtént események megállítása, esetleg megtorlása, igazság szolgáltatása? Mindegyikre sor kerül, hiszen Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy ezt az utat lépésenként végig kell járnia és rendre késlekedéssel. Legvégül pedig még az önigazolásra, az önbecsület tisztázására is rá fog kényszerülni.
6. Késlekedésének az a f? oka, hogy világszemlélete ellentmondásos. Bánk egy középkori tragédia h?s, de felvilágosodott gondolkodás is jellemzi. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy az ? jelenében, a XIX. század elején a feudális és felvilágosult szemlélet szövevénye könnyen okozhat politikai, magánéleti váltságot. Bánk ugyanis önérzettel védi meg hagyományos nemesi kiváltságait akár a királlyal szemben is. Többször jelenik meg a színen félig vagy egészen kivon kardal, fel-feltör benne a békevágy az emberszeretet. A békétleneket is azért fékezi meg, mert békét akar, mert a parasztok is benne bíznak. Bánk már nemzeti egységet akar képviselni. Az egész m? azt sugallja: olyan nemzeti egység és béke kívánatos, amelyben a személyes méltóság és sérthetetlenség is érvényesül.
Bánk nosztalgiával tekint vissza nemzeti függetlenség korára. Látásmódja egyúttal illuzórikus is, az eseményei és illúziói gyakran takarják el el?le a valóságos történéseket. Az els? felvonás végi monológjában Bánk még elveit és monológjait fogalmazza meg, de Ottó már a kezében tartja a porokat Melinda megbecstelenítéséhez, s utóbb kiderül: a Délvidéken már korábban megkezd?dtek a zendülések. Bánkot a helyzete, jelleme, szemlélete és f?képp a sorsa rendszerint megfosztja az adekvát cselekvést?l: az illúziós szándék, és a radikális tett konfliktusa nehezedik rá.
A IV. felvonásban, Gertrudishoz érkezve már mintha elszánta volna magát a véres tettre, de er?szakellenessége megint visszarettenti. Vádjait szenvedélyesen, de indulatainak nagyfokú fegyelmezésével olvassa a királyné fejére, és végül is csak önvédelemb?l öl, az életére orozva tör? Gertrudis t?rét fordítja vissza a hátulról támadóra. Felrémlik el?tte, hogy gyilkolni semmilyen körülmények között nem szabad. A sor büntetése az lesz, hogy az er?szaktól eleve idegenked? Bánk mégis gyilkol, de az ezután elszabaduló er?szakhullám el fogja pusztítani a legdrágább kincsét, elvakultan megtagadott, de mindig rajongással szeretett Melindáját.

Az ötödik felvonás
A Bánk bán els? négy felvonása a klasszikus drámamodellt testesíti meg: a konfliktus két oldalán Bánk, illetve Gretrudis áll, az ? összecsapásuk a negyedik felvonásba lezajlik. az ötödik felvonásban azonban nem csupán a leszámolás következményei játszódnak le, hanem a f?szerepl?k tetteinek megítélése kerül sorra. Gertrudis már halott. Bánk pedig el kell, hogy szenvedje egyfel?l az udvartól tetteinek jogi és erkölcsi megítélését, másfel?l saját bels? lelkiismereti drámáját. Bánk most szilárdan áll saját lelki ítél?széke el?tt, és ez az önérzet színpadi igazsággá válik.
Lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul. Petur átka megrendíti, de még egyszer mindenki fölé magasodik: leteszi a kardját királya, Isten földi képvisel?je és a haza megszemélyesít?je el?tt. Tisztaságán azonban rögtön folt esik. Még súlyosabb t?rdöfés Bánk lelkébe: Solom "átkozott"-nak nyilvánítja ?t és ezért méltatlannak a bajvívásra. Mind a hazafi, mind a férj bosszújának jogossága megkérd?jelez?dött. Bánk önbecsülése, magabiztossága végképp megingott. A családi életbe, a magánszférába való visszavonulás lehet?ssége pedig a következ? percekben hiúsul meg: Tiborc Behozatja Melinda holttestét.  Bánknak tehát be kell látnia: megsértette a világrendet, amelynek ?réül rendeltetett, Isten büntetése jogosan éri.
Melinda holttestének behozatala ugyanakkor Bánk sorspárhuzamát is jelzi II. Endréével, akinek egyrészt Bánk tetteit kell megítélnie, másrészt viszont felesége esetleges b?nösségével kell szembenéznie. A folt Gertrudis becsületén ráadásul a férjre is átszállhat – akárcsak korábban Melindáé Bánkra. Gertrudis mint királyné, mint esetleges b?nrészes Melinda megbecstelenítésében, és mint szeretett feleség méretik meg az V. felvonásban. Endre számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a magyar haza méltatlan uralkodója volt, hogy kizárólag saját dinasztiája érdekeit szolgálta. Ottó b?nös udvarlásával kapcsolatban azonban Endre semmit nem fog megtudni. Endrét a lelkiismeretes embert és államférfit elvakította ragaszkodása a felesége emlékéhez, egyenl?re er?tlenül vádaskodik saját emberi gyengeségével.
II. Endre tehát Bánkhoz hasonlóan szeret? férj, felel?sségteljes államférfiú és a becsületére kényes, igazságosságra törekv? ember. A tragikus feszültségek kiegyenlít?dése a színpadon majd csak akkor jöhet létre, amikor a király személyes veszteségét ellensúlyozni tudja a haza érdeke, és ezzel együtt a felébred? emberi, emberbaráti érzés.
A m? záróképében kiegyenlít?dés, megbocsátás és béke uralkodik. Izidóra bosszúszomja már sehonnan nem kap visszhangot, végül is elhallgat. Tiborcon a család bizalmasán kívül a feltétlen lojális Solom is irgalmat kér Bán számára.
Csak a liberális nemzeteszme érvényesülése segít megoldani a személyes tragédiákat, segíti diadalra az emberség parancsát. Az uralkodó mindezeknek a személyes biztosítéka, letétményese és ?rz?je. Az össznemzeti érdekeket képvisel? nemzeti király a XIX. század eleji magyarság eszményképe lehetett. II. Endre az utolsó mondatok után nem jut el Gertrudis ravataláig, mert gyermekei kerülnek elébe, és átöleli ?ket. így a jöv? királyaira esik az utolsó tekintet.