A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, melyek az 1848-as szabadságharcot készítik el?. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti el?. A reformmozgalmakat els?sorban a liberális f?nemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja ?ket el?jogaiktól. A reformmozgalomnak 3 f? követelése volt: - örökváltság
        - közteherviselés
        - népképviselet
A reformkor alapvet? törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzd? társadalmat átalakítsa és a polgári fejl?dést elindítsa. Ebben a korban a nép el?tt két nagy feladat állt. El?ször kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus er?ivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása er?sen érz?dik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelel?en átalakítani. Az irodalom alapvet? követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.

Pet?fi Sándor: (1823-1849)
1823. január 1-én született Kisk?rösön
iskolái: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentl?rinc, Pest, Aszód, Selmecbánya
1838-1844- vándorlás, színészélet katonaság (1839-1841), Pápán tanul és barátságot köt Jókaival (1841-42)
1842- A borozó az Athenaeumban
1844- Vörösmarty pártfogása, Versek 1842-1844 c. kötet, A helység kalapácsa
1844-45- János vitéz
1845- Cipruslombok Etelke sírjáról, felvidéki uatzás-Úti jegyzetek, Versek II.
1846- a Tízek Társaságának alapítása, Felh?k: A hóhér kötele (regény)-els? szatmári út
1847- Tigris és hiéna (dráma, könyv alakban), Összes költemények
          Második szatmári út – házasság Szendrey Júliával
          Úti levelek
1848- a forradalom vezéralakja: nemzet?r
          Shakespeare: Coriolanus (fordítása)
          Választási kudarc Szabadszálláson – Az apostol
1849- januárban a harctérre megy (Bem szárnysegédje, majd ?rnagy)
          július 13-án részt vesz a segesvári ütközetben, Fehéregyháza határán elesik

Indulása  a népies költészet jegyében (1842-1844)
Az 1842 és 1844 között írt verseiben az érzelmes almanach-líra meghaladására törekszik, egy új irodalmi ízlést honosít meg. A népköltészettel nyer tárgyi és formai ihletet, de nem "utánozza" a népdalt. Ekkor írt verseinek a többségére a hetyke, tréfás hangnem, a szándékoltan egyszer? nyelvhasználat, a természetesség jellemz?. Legf?bb esztétikai elve az egyszer?ség, mely tudatos m?vészi munka eredményeképpen jön létre, s az olvasóban azt az illúziót kelti, hogy ennél egyszer?bben, természetesebben aligha lehet szólni. Elveti a stílromantikát: a stílus nem akar önálló esztétikai hatást elérni, azt alárendeli a gondolat uralmának. Pet?fi is nagymértékben kitágítja a líra témakörét, s új m?fajokat teremt.
Népies helyzetdalok, életképek:
Legjellegzetesebb költeményei, melyekben szerepjátszó hajlama leginkább megnyilvánulhat, a népies helyzetdalok. Ezekben beleéli magát egy-egy sajátos emberalak: szerelmes juhász, bánatos parasztlegény, vidám borissza stb. helyzetébe, s egyes szám els? személyben magát az alakot szólaltatja meg.
Gyakoriak a népi életképek, melyek egy-egy kiragadott életdarabot, a nép világából vett jelenetet emelnek költ?i témává. Keletkeztek ezekben az években olyan költemények is, melyek a szerepjátszás nélküli önmagát, ?szinte érzéseit tükrözik.
Családi líra:
Új témakör a családi lírája. Legbens?bb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Egy estém otthon (1844) cím? Dunavecsén keletkezett költeményét nevezi az új ízlés egyik diadalának, mely szembefordul a korábbi költ?-eszményével. a költ? nagy m?vészi er?vel imitálja a kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét, s a csipkel?d?, ironikus dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát. A jambikus ritmusú versben valóban nincsenek "költ?i kifejezések" csupán a legvégén ragyog fel a tükör metafora, mely az édesanya iránti rajongást érzékelteti.
Ebb?l az évb?l való a Füstbe ment terv, az István öcsémhez, a Szül?imhez cím? hasonló tárgyú három költemény.
Tájköltészet:
Újat hoz Pet?fi a tájköltészetben is. E témakör els? remeke az Alföld (1844). Az els? két szakasz a kétféle tájideál szembeállításával indítja a verset, majd kés?bb fokozatosan egy sajátos szerkesztési technikával: a látókör tágításával, kés?bb fokozatos sz?kítésével, egy ponttá zsugorításával, végül a horizont legtávolabbi széléig való lendítésével  a költ? az Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel; az utolsó versszak meghitt, személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt. A tájleíró versek nagy sora fog következni ezután: A csárda romjai (1845), A Tisza (1847), A puszta, télen (1848), Kiskunság (1848).
Elbeszél? költemények:
A helység kalapácsa komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszer?  küzdelmet, egy kocsmában elkezd?d? és lezajló szerelmi versengést a nagy eposzok ünnepélyességével ad el?, valamennyi eposzi kelléket is felhasználva. A stílusparódia legf?bb eszközei: az eposzi jelz?k, értelmez?k állandó használata, a szándékoltan bonyolult és fölösleges körülírások, a hosszadalmasra elnyújtott, aprólékosan részletez? hasonlatok, a meghökkentést kiváltó tréfás fordulatok, ellentétek.
1844 novemberében fogott bele a János vitézbe (1845 március 6-án jelent meg). Kiharcolt új ízlésének összegezése ez az elbeszél? költemény. A népies epika mintapéldája. Versformája a régi hagyományokból örökölt négyütem? 12-es, de már páros rímekkel; pátosztalan nyelve a népnyelv kifejez? gazdaságából táplálkozik; cselekményében a valószer? falusi életkép a mesevilág jól ismert motívuma, s a népi mesemondó színes képzeletével, tódító nagyotmondásaival kapcsolódik össze.
A talált gyerek Kukoricza Jancsi János vitézzé lesz, s nem csak erejével, bátorságával, eszességével kell rendkívüli akadályokat legy?znie, hanem jellempróbáló erkölcsi csapdákon is sikerrel túljut. A János vitéz a szegények, az elnyomottak gy?zelmes felülkerekedését hirdeti, de szól írójának der?s optimizmusáról is. A költ? a világot, annak berendezését alapvet?en jónak tartja: a b?nösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig maguk megérdemelt jutalmát: az igazság diadalt arat.
Felh?k:
Az a magabiztosság, melyet az 1844-es év sikerei teremtettek meg, a következ? évben kezd szétfoszlani, megrendülni. 1845-ben kísérletet tesz témaköreinek b?vítéseire. els?sorban a szerelmi költészettel szeretné gazdagítani költ?i palettáját. Ez az év f?leg kudarcokat tartalmaz számára.
A Cipruslombok darabjaira is inkább a szándékoltság, némi színpadias póz, a mesterkéltség nyomja rá bélyegét; gyakori bennük az epigrammai szerkezet. Mikor megismerkedett Mednyánszky Bertával akkor is azt hitte, hogy igazán szerelmes, pedig csak egy újabb múzsát talált szerelmes verseinek. a gödöl?i sz?ke szépséghez írt 39 darabja esztétikai érték tekintetében alatta maradt a Cipruslombok verseinek, mert ott legalább a bánat volt ?szinte. Itt a szerelemvágy s a szerelemkölt?i ambíció uralkodik. Szerelemkölt?i kudarcai, csalódása, a kritika támadásai, elmélyítik magányosságát. Szinte menekül Pestr?l. A kiváltó okok az önmagával való m?vészi elégedetlenség s az új utakat keres? szándék. Egy érték nélküli kiábrándító világ veszi körül. lelki betegségének lírai tükre a 66 "epigrammából" álló Felh?k cím? versciklus, mely 1845 novembere és 1846 márciusa között keletkezett. A költemények arról vallanak, hogy nem csak lelki válságot él át a költ?, a m?vészi világ is éppúgy tetten érhet?. Eljut korábbi korszaka legjellemz?bb m?fajának, a népdalnak legszéls?ségesebb tagadásáig, s feler?södnek bennük a romantika túlzásai. E rövid versek formája, ritmikája is ideges nyugtalanságot, szeszélyességet árul el, szerkezeti elvük pedig az epigrammáké.
"Szabadság, szerelem..."
1846 tavasza meghozza a lelki betegségéb?l való kilábalást: a falu, a természet, a kikelet volt leghatásosabb orvosa. A Dömsödön 1846. május 22-én írt Levél Várady Antalhoz cím? episztola kedélyesen tréfálkozó hangneme a megváltozott, az újra bizakodó és magabiztos költ?t állítja elénk, aki már elindul új célok felé. Ebben e levélben jelenik meg el?ször az a "forradalom el?tti" optimizmus, mely az emberiség minden társadalmi bajának megoldását egy közeli, kegyetlen, véres háborúban látja, s az a meggy?z?dése, hogy ezután "isten képeihez hasonló" emberek lakják majd a földet. 1846 tavaszától újra Pesten van, szervezni kezdi a fiatal írókat, türelmetlen cselekvésvágy fogja el. 1847. március 15-én megjelent Összes költemények cím? kötete.  Ennek mottója volt a Szabadság szerelem!, mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, értékrendjét is megszabja.
Forradalmi látomásköltészet:
Költészetében 1846-tól föler?södik a politikai líra, m?vészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség  egyenletesen, törés nélkül halad végs? célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal. Ez a der?látás lobog benne a szabadszállási képvisel?választás kudarcáig. Látomásversei közül az egyik legjelent?sebb, az Egy gondolat bánt engemet... Ezzel a zaklatott menet? rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztend?t.  A bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két hasonlat ( hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletez? kibontása érzékelteti. A cselekv? akarat két felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, k?szirt) fejezi ki a költ? óhaját. A metaforikus képek azonban csak annak a másik, lassú és beteg sorvadásnak vágybeli ellentétei: az épnek és er?snek hirtelen, elemi er?k által okozott, nagyszer? jelenségekt?l kísért pusztulását jelentik. De ez a megsemmisülés is passzív halál, mint a verskezdeti, s ezért a költ? számára ez is elfogadhatatlan. A három pont és a gondolatjel a töprengés csendjét jelzi, a végleges döntést megel?z? id?t. Az el?bbi képek után jelenik meg a cselekv? halál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen versmondat, mely id?ben egymást követ? jelenségek során át rohan a megnyugtató megoldás felé. ez a rész az el?z?ekhez képest is, de önmagához véve is nagyarányú fokozást valósít meg. A látási és hallási képzetek ismétl?dése, kiemelése er?teljes hangsúlyt ad célkit?zésének. A költemény a feltételes mondatok f?mondatával egyes szám els? személyben folytatódik. A költ? erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált. az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a h?si halál ténye is szolgálat. Ritmust vált a költemény az eddigi jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok veszik át. A ponttal és gondolatjellel lezárt mondat után a vers lecsendesedik. Az a biztos hit szólal meg a záró szakaszban, hogy az utókor, a hálás nemzedék megadja a végs? tisztességet önfeláldozó h?seinek. A rapszódia a legf?bb gondolat a "szent világszabadság" jelszavának végs? zengésével fejez?dik be.
A XIX. szászad költ?i(1847.) cím? verse szerint a költ? Isten küldötte. A költ?k kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére. Ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költ?i elé. Ennek érdekében szenvedélyes indulattal érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére, meghatározza a népvezér-költ?k szerepét, rendeltetését, felháborodottan árkozza meg a gyáva és hamis, hazug próféták magatartását. A látnok-költ? feltárja a jövend?t. A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az id?pont bizonytalan. a költ? itt már nem látja önmagát az elkövetkez? id?ben, nem szól személyes részvételr?l. a költemény mégis a megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Ez a költemény minden romantikus szenvedélyessége ellenére klasszicista ízlés? kompozíció.
Júlia:
Második nagy ihletforrása a szerelem. az 1846-os szerelmes versek tele vannak bels? bizonytalansággal, kétellyel.
Reszket a bokor, mert...
A dallamos versforma, az azonosan felépített strófák szerkezete, a kezd? természeti képhez kapcsolt párhuzamos érzelmi tartalom a beletör?dést, az érzelmi vihar elcsöndesedését , a lelki veszteségen való rezignált felülemelkedést jelzi. a búcsúvers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot tükröz?je. A második strófa képi anyaga ugyan a régi szenvedély meger?södésér?l vall, de a záró szakaszban az évszakok ellentétéb?l levont következtetés a kijózanodást mutatja, s köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt.
Pet?fi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Szeptember végén cím? elégiája közvetlen tájszemléletb?l indul. A költ? nézi a völgyet és a bérci tet?t, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldell? lombokat, a tél fenyeget? közelségében mutatják. ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában: még fiatal, ifjú szívében még ott a viruló kor, de sötété haja ?szbe vegyül már. a szubjektív párhuzam képeiben felvillannak mind a négy évszaknak motívumai, megsejtve a rohanó, feltartóztathatatlan id?t. A fenyeget? elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a költemény további érzelmi-gondolati lírai anyagát. Az általános mulandóság, az élet eliramlása ébreszti fel a halál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A fiatal özvegy képe hívja el? annak a fájdalmas elképzelését is, hogy Júlia újból férjhez mehet. A költ? "eljátszik" ezzel a lehet?séggel: a szentimentális költészet kelléktárából kölcsönöz színpadias jelenetezéssel látja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt, s a sírból kilép? halott önmagát. Mégis a hitvesi h?tlenségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen még akkor is, a sírban is örökre szeretni fogja.