A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig
tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért
hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik,
melyek az 1848-as szabadságharcot készítik el?. A
feudalizmus válságának korszakában kialakul
a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé,
majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom,
mely ezt az átalakulást segíti el?. A reformmozgalmakat
els?sorban a liberális f?nemesség és középnemesség
támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak
nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak
megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják
a polgári átalakulást, de attól félnek,
hogy egy gyökeres változás megfosztja ?ket el?jogaiktól.
A reformmozgalomnak 3 f? követelése volt: - örökváltság
- közteherviselés
- népképviselet
A reformkor alapvet?
törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal
küzd? társadalmat átalakítsa és a polgári
fejl?dést elindítsa. Ebben a korban a nép el?tt két
nagy feladat állt. El?ször kivívni a nemzeti függetlenséget
az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát
a feudalizmus er?ivel a polgári átalakulásért.
Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik.
A felvilágosodás eszméinek hatása er?sen érz?dik
és megpróbálják a felvilágosodás
filozófiáját saját gondolkodásuknak
megfelel?en átalakítani. Az irodalom alapvet? követelménye
az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak
a népességre alapozva.
Arany János:
(1817- 1882)
1817. március
2-án született Nagyszalontán
1833-35- a debreceni
kollégium diákja
1834- Kisújszálláson tanító
1836- beáll színésznek, de Máramarosszigetr?l
hazatér
1840- aljegyz? Szalontán – feleségül veszi Ercsey Juliannát
(gyermekeik Julianna és László)
1845- Az elveszett alkotmány
1846- Toldi – a Kisfaludy Társaság pályadíja
1847- barátság Pet?fivel
1848- A Nép Barátja szerkeszt?je – Toldi estéje –
önkéntes nemzet?ri szolgálat
1849- elveszti lakását és állását
1850- a Bolond Istók els? éneke
1851- Geszten a Tisza családnál nevel? – Nagyk?rösön
gimnáziumi tanár – A nagyidai cigányok
1860- a Kisfaludy Társaság igazgatója; Pestre költözik
1861- Szépirodalmi figyel?, majd 1862-t?l Koszorú címmel
lapot indít
1863- Buda halála
1865- az MTA titkára – leánya halála
1867- a Hamlet fordítása
1870-79- az MTA f?titkára
1877- Margitsziget, ?szikék ciklus
1879- Toldi szerelme
1882. október
22-én Pesten meghal
A epikus Arany
Arany János
er?sen lírai alkatú költ? volt, mégis epikusként
indult, epikusnak hitte, tudta magát. Kezdetben csak az asztalfióknak
írt, majd baráti bíztatásra benyújtotta
pályázatát Az elveszett alkotmányt (1845) és
nyert. Ebben az eposz formájú szatírában Arany
a konzervatívok és a liberálisok hazug, demagóg
választási küzdelmét gúnyolta ki, groteszk-barokkos
szcénákban, epés, hexameteres kommentárokban.
1846-ban a Kisfaludy
Társaság pályázatára jelentkezik. "Téma
és nyelv népies legyen!" – így szólt a feltétel.
Toldit választja, a szalontai mondavilágból ismer?s
alakot. és Ilosvai Selymes Péter széphistóriáját
veszi alapul. Fölényesen különdíjjal nyer.
A Toldi valamilyen módon ugyan azt fejezi ki mint a János
vitéz: a nép fia tehetséges, er?s, erkölcsös
– gy?zni tudó. Miklós ugyan nemesi származású,
de mégis pórsuhancnak mondható, életmódja
miatt. Természetes, egyszer?, tiszta lélek, mentes a civilizáció
rontásától. Önzetlen, de önérzetes
és öntudatos.
A költ? 1848-ra
elkészült a Toldi estéjével. A m? hangulata,
életszemlélete eltér a Toldiétól. Miklós
Lajos király udvarában nem a vágyott világot
találja, s ?t sem érti meg ez a világ. arany iróniával
ábrázolja az öreg vitézt, de iróniáját
túlbúgja elégiája. Eposz formájú
elégia a Toldi estéje. Toldi Miklós a régi
erkölcs, spártai férfikar megjelenít?je. A h?s
férfikorát, kalandjait , csalódásait az 1850-es
évek elején a Daliás id?kben szerette volna Arany
megírni. A kidolgozás töredékben maradt. és
csak 1879-re készül el a Toldi szerelme.
Az epikus Arany régi
álma volt egy hun eposztrilógia megírása, melynek
Attila és Csaba lett volna a h?se. Er?s lélektaniság
jellemzi az elkészült els? részt, a Buda halála(1863)cím?
eposzt, mely a nagy hun király, Attila és Bátyja,
Buda testvéri és trónviszályát adja
el?. Szerep és személyiség tragédiája
a Buda halála. Buda király egy pillanat nemes fölhevülésében
megosztja hatalmát öccsével, Attilával. Ezzel
Buda is, Attila is oly szerepet vesz magára, mely lényükhöz
nem vág: az egyik túl gyenge, a másik túl er?s
az osztott hatalomhoz. S elpusztulnak mind a ketten, övéikkel
együtt. El?bb Buda Attila kezét?l, majd Attila a B?n következtében.
Arany balladái:
A romantikus ballada
epikus m?faj, de drámai párbeszédeket és lírai
monológokat is tartalmaz. általában lelkiállapotok
egymás után vetített tablóiból áll
össze az igen s?rített cselekmény, melynek hátteréül
valamilyen erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi
felfogása egy sz?kebb vagy szélesebb közösség
normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus
rendszerint tragikusan ér véget. Az erkölcs és
lélektan Arany legfontosabb témái. balladái
az emberi lélek mélységeit járják be.
Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete
is újszer?, a huszadik századi prózában találkozunk
ilyenféle párhuzamos szerkesztése. id?síkok
váltogatásával, filmszer? vágással,
a képzettársítások összekapcsolódásával.
Ágnes asszony:
Az Ágnes asszony
(1853) megírásának közvetlen élménye
az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan asszonyt,
aki estig mosott a patakban.
A m? három
szerkezeti egységre bontható a helyszínek szerint:
1. a patak partja
2. a börtön és a tárgyalóterem
3. újra a patakpart
A témát
röviden összegezhetjük: a lappangó lelkiismereti
konfliktusnak, a b?ntudatnak bomlasztó hatása egy naiv, szép,
érzéki asszony tudatában. Arany zsenialitását
és egyúttal emberszemléletének modernségét
mutatja, hogy felfedezi a tudatalatti fogalmát. Ágnes patakparti
szavai arról árulkodnak, hogy valami titkos, talán
b?nös dolog történt, aminek nem szabad napfényre
kerülnie. A ballada az asszony meg?rülésének mélyülésér?l
szól. A második szerkezeti egységben Ágnesnek
a meg?rülésen jár az esze. A ballada a fény-árnyék
ellentéttel az ?rület éjszakáját és
az ész világosságát állítja szembe.
A népi tárgyú ballada ?si nyolcas ritmusa a 8. versszak
3. sorában csak 7 szótagos. A harmadik szerkezeti egység
Ágnest a patakparton találja. Az id? a végtelenbe
tágul. Ágnes megöregszik a holló haj meg?szül,
a fehér leped?b?l csak foszlányok maradnak, a könnyed,
játékos, futó habból hideg, nagyobb hullámokat
vet? szilaj hab keletkezik. a refrén korábban hol a meg-megújuló
könyörgés, hol a retteg? lélek sikolya, hol a megdöbbenés
önkéntelen kitörése, hol a szánalomérzet
visszhangja; a 3. részben viszont a már megtébolyult
asszony gépies üres motyogása. A lélektani folyamat
mellet a másik olvasási lehet?ség az erkölcsi.
a földi bírák a jogszabályok fölötti
isteni igazságszolgáltatás képvisel?i lesznek.
A harmadik olvasási mód szerint Ágnes a b?nbe esett
ember jelképe. isten megmenti azzal, hogy ?rületet bocsát
rá, mert ezáltal még életében lehet?sége
nyílik a vezeklésre, elkerülvén az örök
kárhozatot.
Arany lírája:
Arany 1849 után lírikus lett, pedig nem akart az lenni. A
tisztábban személyes költemények a sivár
nagyk?rösi környezetben születnek. Jellegzetes témái:
a menekülés vagy elzárkózás a valóság
el?l kedélyének fokozatos elfásulása, és
már-már felbukkan az élettel való leszámolás
gondolata.
Visszatérés:
az élettel gyakran számvetést készít?
költ? létösszegzése. A ver arról szól,
hogyan bánt a költ? a különböz? életszakaszaiban
az élet értékével, tudott-e élni a felkínált
lehet?ségekkel. A kezd? versszak gyermekkort idéz? képében
felsejlenek az életrajzi mozzanatok. Arany döntésekt?l
való visszariadásáért önmagát hibáztatja,
Így lett az örömb?l örömtelenség, az
ifjúságból korai vénség, a boldogságból
annak kerülése, a függetlenségb?l önkéntes
lánchordás, a jöv?t elképzel? álmokból,
ábrándokból széthulló légvár,
füstgomoly. Az ötödik versszak minden szava a megfoghatatlanságról,
múlandóságról vall elégikus nosztalgiával.
A hatodik szakasz ellentmondásos magatartását sem
tudja feloldani: sem halált, sem a sivár életet nem
választhatja, er?szakolt vigasza. az élet lehet?ségei
besz?kültek: a költ? megelégszik a család zártabb
világával, s úgy látja, ez elégséges
lehet még az élet elviseléséhez, a sírig.
Az els? nagy lírai korszakot lezáró m? egy balladás
hangú drámai monológ, a lírai elégia
és epikus ballada ötvözete: Az örök zsidó
(1860). A vers a megnyugvás, pihenni vágyás, és
az ?zöttség , a m?vészi útkeresésé
és az életszomj konfliktusává fokozódik.
A létbizonytalanságról, a lélek zaklatottságáról
szól.
Arany a kiegyezés
után évekre elhallgat, sem politikailag, sem erkölcsileg
nem képes azonosulni a társadalmi körülményekkel.
egyéni tragédiája: lánya halála. Err?l
írna verset, de csak töredék sikerül. Betegségét?l
való félelmei is zavarják, de a bels? okok legalább
ilyen fontosak: hiányoznak az új élmények,
az ihletforrások elapadnak. Évek múltával megszabadul
a kötelez? fárasztó hivatali munkától.
Írni kezd, önmagának. A bénító
hatások megsz?nnek, megszületik az ?szikék.
Az augusztustól
októberig virágzó ?szike mintha az emberi élet
?szének halk, bánatos, mégis kedves pillanatait szimbolizálná.
A hervadó természetbe belesimuló ?szike a mi végs?
elmúlásunk el?tti apró örömök, szépségek
törékenységével azonos. Arany 1877-79 közötti
m?veire ezért találó a ciklus név. E megható
?szinteség? versek a költ? bels? világának
szorongásit, aggodalmait, emlékeit idézik meg. a korszak
legismertebb remeke az Epilógus (1877). Id?- és értékszembesít?,
valamint létösszegz? versnek mondhatjuk, szövegszervez?
elvül az élettel való számvetés erkölcsi
parancsát jelölhetjük meg. Arany végszónak
szánta egy költészet és egy élet zárásaként,
s érdemes figyelni arra is, hogy mennyire hasonlít a 25 évvel
korábbi vershez, a Visszatéréshez.
A három szerkezeti
egység a múlt, jelen, jöv? szerint tagolható.
Az emlékidéz?, leltárkészít? elégia
els? része tréfálkozik és ironizál,
társadalmi és státusviszonyokat tár fel. A
második az írói létet vizsgálja , válságokat,
kételyeket. A harmadik szembesíti a múltban megálmodott,
de meg nem valósult jöv?vel, az illúziók elvesztésével,
a vég szorításával.