A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, melyek az 1848-as szabadságharcot készítik el?. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti el?. A reformmozgalmakat els?sorban a liberális f?nemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja ?ket el?jogaiktól. A reformmozgalomnak 3 f? követelése volt: - örökváltság
        - közteherviselés
        - népképviselet
A reformkor alapvet? törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzd? társadalmat átalakítsa és a polgári fejl?dést elindítsa. Ebben a korban a nép el?tt két nagy feladat állt. El?ször kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus er?ivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása er?sen érz?dik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelel?en átalakítani. Az irodalom alapvet? követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.
Madách Pet?fivel egy évben, egy hónapban született. A forradalom és szabadságharc bukása után tíz évvel, 1859-ben kezdi írni intellektuális problémákkal küzd?, különös m?vét, Az ember tragédiáját. Társadalmi, nemzeti és személyes tragédiák ösztönzésére nyúlt a filozófiai-bölcseleti költészet eszközeihez, hogy számot adjon magának az emberiség létének értelmér?l, céljáról. Madách a valóságnak általános eszmei szférájában otthonos. Mitikus és történelmi képekben jeleníti meg az ember útját a földön és az egymással mérk?z? eszmék, gondolatok történelmi képsorából születik meg a magyar irodalom legnagyobb drámai költeménye. Egy válságos korszak nagy emberi útkeresése a m?, amely teljes világmagyarázatra, egyetemes történelemértelmezésre tör. A romantikus, liberális történetfilozófiák szabadságeszméje szembesült gondolkodásában a pozitivizmus természettudományos, gépies determináció-tanával.

Madách Imre: (1823-1864)
1823. január 21-én született Alsó-Sztregován
1834- apja halála; édesanyja neveli négy testvérével együtt
1837- Pesten, az egyetem filozófiai tanfolyamán tanul
1839-1844- jogot tanul Pesten – els? drámája: Commodus
1840- Lant-virágok cím? lírai kötete
1842- ügyvédi vizsgát tesz. Csák napjai
1843- lírai ciklus: Fagy virágok
1844- megismerkedik Fráter Erzsébettel – Vadrózsák: szerelmi versciklus
1845- házasság Fráter Erzsébettel (három gyermekük lesz)
1849- a honvédsereg f?biztosa, családi tragédiák
1852-1853- letartóztatás és börtön, Kossuth titkárának Rákoczy Jánosnak a rejtegetéséért
1854- elvál Fráter Erzsébett?l
1859- A civilizátor cím? vígjáték
1859. február 17. – 1861. március 26. –Az ember tragédiája
1861- Arany János bemutatja a Tragédiát a Kisfraludy társaságnak – Mózes
1862- a tragédia els? kiadása
1864. október 5-én Sztregován meghal
1883. szeptember 21.- Az ember tragédiájának els? el?adása a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében

M?faj:
Az ember tragédiája drámai költemény. Összetett m?faj ez, amelyben összefonódik a drámai és gondolatlírai jelleg. Amikor a m?faj drámai összetev?jét említjük, az ún. kétszintes drámára gondolunk. E típusban nem horizontálisan bontakozik ki az ellentét, hanem vertikálisan, a m? két szintje között. Az alsó szín ezek közöl az evilági történések színhelye, a fels? pedig az amelyik az evilági szintet törvényekkel ellátja; az utóbbiban megjelen? alakok azokat a kozmikus er?ket jelképezik tehát, amelyek a világ folyását irányítják. A küzdelem lényege, hogy a fels? szint ellentétes er?i egymás rovására akarnak dönt? befolyásra szert tenni az ember fölött. Ilyen típusú m?vek például a középkori misztériumok és moralitások. Ez a drámaforma tette lehet?vé, hogy Madách objektíválja lírai anyagát: gondolkodói énjének megosztottságát, személyessége bels? vitáját. e bels? vita hozza létre a m? tematikus szerkezetét.
Szerkezet:
Az 1-3, és a 15. a mitikus, bibliai keretszínek. Az Úr és a Sátán vitájának el?képe a Jób könyve; a b?nbeesés, a Paradicsomból való ki?zetés és az édenkerten kívüli jelenetek motívumai Mózes els? könyvéb?l, a Genezisb?l valók.
A 4-14. szín Ádám álma az emberiség történelmér?l, ezen belül a 4-10. a múltat, a 11. Madách jelenét, a 12-14. a jöv?t mutatja be.
 
 

Eszmei hatások:
Madách olvasmányai a forradalom el?tt a szabadelv? történelembölcselet szellemében írt m?vek voltak. Madáchnál is, mint Hegelnél, minden történeti fok megszüli a maga ellentétét, s az ellentétek harca hozza létre a következ? történeti fokot, de nem feltétlenül magasabbat is, mint Hegelnél. Madách olvasmányai a szabadságharc bukása után a kor természettudományos szellem?, minden ízében pozitivista-materialista beállítottságú m?vek voltak. A kor divatos természettudományos tanai közül említést érdemel a 12. színben megtapasztalt frenológia, mely szerint a koponya alkata határozza meg az ember jellemét és a képességeit, valamint az antrópia-elmélet, azaz a Nap kih?lése következtében a Föld pusztulásáról szóló tan, mely ellen új energiaforrás felfedezésével akarnak védekezni. A m? zárlatában Kant hatását mutatja: a világ teljesen soha nem ismerhet? meg. Az Úrtól kapott válaszokból bizonytalanság fakad.
Az eszmék szerepe és változása a Tragédiában:
A mennyekben játszódó els? szín els? felében az angyalok kara harmóniát fogalmaz meg a világ megteremtésér?l; a világ mozgatásáról isteni dicshimnuszt énekel. A szín második felében felbomlik ez a harmónia, elhangzik a teremtésbírálat. A vita tárgya: tökéletes-e a teremtés vagy sem. Az Úr szerint igen, Lucifer szerint "hiányzik az összhangzó értelem". Az Úr Lucifert, a tagadás ?si szellemét kitagadja az égi karból, de Lucifer bizonyítani akar. Az Úr azt hirdeti, hogy rajta kívül senki és semmi nem létezett, Lucifer viszont azt állítja, hogy ? is létezett kezdett?l fogva. Az Úr Lucifernek ad két fát, és ezzel ? a bizonyítási lehet?séget megkapja, de már el?re tudjuk, hogy kudarcot vall.
A bizonyítás alanya az emberpár, amely a Paradicsomban él, ahol teljes az összhang ember és természet, ember és ember, ember és isten között. A Paradicsom tehát a harmónia reprezentánsa. relatív is, nincs benne erkölcsi teljesítmény, nem m?ködnek benne a dialektika összetev?i, nem hordozza magában a fejl?dés lehet?ségét, és a kés?bbi történeti színek küzdésre orientáltságát sem. E körb?l taszíttatja ki ?ket Lucifer a csábítás által. Bizonyítási kísérlete félig sikerül, Ádám és Éva csak a tudás fájáról szakítanak. Az Úr egy kerub által beavatkozott. Ha az Úr mindenhatóságát elfogadjuk, akkor bizony azt is tudta el?re, hogy az emberpár elcsábul és b?nbe esik.
A Paradicsomon kívüli színben Ádám számára elkezd?dik a megismerés. Lucifert?l tudást kér, hogy a jöv?be láthasson. Lucifer álmot bocsát az emberre, hogy kiábrándítsa a jöv?b?l.
Az els? álomkép az ókorba, Egyiptomba viszi Ádámot. Istenimitációval indul a szín: a piramis a nagyratörés, istenülés szimbóluma, mellyel nevének fennmaradását akarja a fáraó elérni. Magányossága miatt válságban van, nem boldog, nem szerelmes, a boldogságért nem küzdött meg. Leginkább korlátlan hatalma áll boldogsága útjában. Ráadásul a halál, a halandóság ?t is nyomasztja. Uralmából való kiábrándulását a rabszolga-epizód felgyorsítja.
Athénban (5. szín) Miltiádészként, a demokrácia bajnokaként lép föl. A nép azonban megfizethet?, manipulálható, demagógok által félre vezethet?, felheccelhet?. A megvásárolt tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s halálra ítéli Ádámot. A nép háládatlan, méltatlan, a közösségi eszme megcáfolódik.
Ádám Rómában (6. szín) az élet élvezésébe menekül, de Évával együtt megcsömörlik ett?l az élett?l. A színen megjelen? Péter apostol a kereszténység eszméjét hirdeti. Ádám újra kész küzdeni.  A keresztény eszme azonban embertelen fanatizmusba torkollik, s Konstantinápolyban (7. szín középkor) ezreket ölnek meg vallási különbségeik miatt. Ádám passzivitásba vonul, tudományba akar megnyugvást találni.
A kés?i középkor bomló feudalizmusának Prágájában vagyunk (8. szín). Eszménytelen és eszmenélküli, közömbös világ, akár csak a római. Ádám cselekv? történelmi h?sb?l csupán szemlél? lesz: a világegyetem titkait fürkész?, felfedez? tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Passzivitásából magánéletének válsága zökkenti ki. A tudósnak ezért be kell szennyeznie tiszta tudományát, kénytelen megrendelésre horoszkópokat meg id?jóslásokat csinálni. Kepler megelégelvén a fagyos világot, forradalmat jósolva álomra hajtja fejét.
Párizs (9. szín) szerkezetileg álom az álomban. Danton újoncok felvonulását nézi végig, bevádolt arisztokraták fölött ítélkezik, szerelmet vall egy arisztokrata hölgynek, majd testvériség nevében maga is áldozata lesz a forradalmár társai intrikájának és a tömeg fanatizmusának. A forradalmi vezér csalódott a forradalomnak módszerében. Ádám történelemfelfogását ez a szín fejezi ki leginkább: szabadság, egyenl?ség, testvériség; az emberiség szellemi nagykorúsága. Erre az útra nem Lucifer vezeti, aki egy szót sem szól a színben.
Prágában ébredve (10. szín)  Ádám a tanítványának fejtegeti az új világ, új ember perspektíváit. London (11. szín): Madách jelene. Ádám nem történelmi nagyság képét ölti magára, inkább "alig résztvev?je", szemlél?je annak a szabadversenyes kapitalizmusnak, melyet eszményi társadalomnak gondol. A keret: egy londoni vásár, különféle árusok, polgárok, diákok, katonák forgatagával. Hamar rájövünk: a szabad versenyb?l a megélhetésért folyó kíméletlen küzdelem lett, melyben a szellemi értékek devalválódtak. A bábjátékos és a Zenész megjelenése a m?vészet hanyatlását jelzi; a Nyegle a tudomány elsilányulását, a koldusok marakodása az elemi erkölcs hiányát. Madách belesz? a vásár képébe egy munkás tragédiát, s ennek kapcsán történelmileg hiteles gyáros- és munkásportrékat villant föl. Beszédes haláltánc-szimbólum zárja le a szabadversenyes társadalom képét: a szín óriási sírgödörré alakul át, melybe a szerepl?k sorra belehullanak. A züllött társadalom  halálra van ítélve. Csupán a n?, a szerelem, a költészet értékeit továbbviv? Éva nem pusztul el.
Elkövetkezik tehát az értelemmel megtervezett jöv?beli társadalom (12. szín): a falanszter. Ádám reméli, hogy megvalósult a tökéletes társadalom, melyben az ész és a kollektív gazdasági érdek irányít mindent. A 13. szín az ?r. Az eddigi színekben az id?ben kísértük figyelemmel Ádámék utazását, mintegy horizontálisan, lineárisan. Ez a szín viszont térbeli vertikális mozgást jelent. Az ?rrepülést az motiválja, hogy Ádám, Lucifer érveinek engedve, úgy véli: ami az emberben értékes az tisztán szellemi, s ha ez nem tud kibontakozni, annak egyetlen oka, hogy anyaghoz, a földhöz van láncolva. El kell tehát szakadni az anyagtól, valami tiszta szellemországba kell emelkedni. De Ádám tapasztalja: az anyagi létt?l való eltávolodás szegénnyé, tartalmatlanná tesz az életet: elmarad a virág, az erd?, a természet szépsége, a n?. a szín végén Ádám abban bízik, hogy a tudomány megmenti a földet.
A 14. szín: eszkimó-világ, a jöv?. A tudomány azonban elbukott a természet er?ivel szemben. Az emberiség nagyobb er?kkel kerül szembe, mint amelynek leküzdésére lehet?sége lenne. A színben nincs eszme, nincs küzdelem. az eszkimószint a nullpont, a vég, az emberiség ravatalánál vagyunk. A Nap kih?lt az Egyenlít? vidékét is jég borítja. Lucifer szerint az emberi szellemnek semmi ereje a természet er?ivel szemben, s primér szükségletek teljesen lekötik az energiát. E keser? tanulsággal fejez?dnek be az álomképek.
Ádám a gyötr? álomképek hatására az utolsó színben az akarat szabadságát akarja bizonyítani az ember történelmének megszüntetésével: öngyilkos akar lenni. A természet (Éva bejelenti anyaságát) azonban legy?zi. Ádámot Éva híre letablózza, a porba hull. A bekerítettség és tehetetlenség érzése hatja át. Még nem tud örülni az apaságnak, gyötr? kérdéseire választ kell kapnia az Úrtól.  Az els? a lélek halhatatlanságának problémája, a második: haladás vagy körforgás jellemzi-e az emberi történelmet, a harmadik: "Van-é jutalma a nemes kebelnek?". Az Úr azonban bizonytalanságban hagyja. Ádám negyedik kérdésére: hogyan maradjon meg a helyes úton, az Úr kijelöli a szerepeket. Ádám, a férfi sorsa a folytonos küzdés.