A középnemesség a századközépt?l már nem képes a függetlenségi és polgárosodási küzdelmek élére állni. A kiegyezés és f?ként 1875 után átalakul a társadalmi szerepe, él?sköd? életmódra kényszerül, a kialakuló dzsentri egyik alkotó eleme lesz. Polgárságunk még csak alakulóban van, a polgári kultúra majd csak a Nyugat els? nemzedékével lép el?, meg?rizve például a nemesi kultúra id?tállónak bizonyuló hagyományait is.
A magyar epika a XIX. század közepére már meger?södött. Az els? számottev? közönségsikereket még  Kisfaludy Károly novellái és Jósika Miklós regényei aratták a század els? felében, de az epika széles olvasótáborát csak Jókai fogja megteremteni.
Irodalmi életünk átüt? fejl?dése 1867 után még várat magára, egyedül a sajtó a kivétel. A nagyepika virágzásához a polgárság széles látóköre és társadalmi perspektívája – és maga az er?s polgárság is hiányzik. Jókai regényeinek hatalmas sikerét a nemesi közelmúlt nosztalgikus megidézése okozza. A novellisztika, a változatos, rövid prózai írások azonban a század végére azonban vezet? szerephez jutnak irodalmunkban. Mikszáth az 7880-as évek elején robban be a tót és a palóc témájú novellákkal; regényei is inkább anekdoták, epizódok lazább szerkezet? füzérei. A paraszti élet eszményített, idillikus, nosztalgikus rajza nála már keveredni kezd a helyzetelemz? ábrázolásokkal, balladás, tragikus, megjelenítésekkel. Életm?vének jelent?s része a publicisztika. Novellaíróink tehát Jókai és Mikszáth anekdotizmusán, zsánerrajzain növel?dtek. M?vészetükben az érzelmesség vagy a naturalizmus, olykor a szecessziós dekorativitás is jelentkezik.

Jókai Mór: (1825-1904)
      1825-ben született Komáromban
1841-46- Pápán majd Kecskeméten tanul, barátságot köt Pet?fivel – jogot végez
     1846- Hétköznapok (els? regénye)
     1847- az Életképek szerkeszt?je Pesten
     1848- a Tízek Társaságának vezéralakja
               házasságkötés Laborfalvi Rózával
1853-54- Egy magyar nábob
     1454- a Vasárnapi Újság szerkeszt?je
1861-67- országgy?lési képvisel? (határozati párti)
1863-82- A hon szerkeszt?je
     1869- a k?szív? ember fiai
     1870- Fekete gyémántok
     1872- És mégis mozog a föld
     1876- a Pet?fi Társaság elnöke lesz
     1893- Sárga rózsa
     1894- m?veinek százkötetes díszkiadása
     1904- meghal

Az arany ember:
Jókai m?veinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és a határtalan optimizmus hatja át. A tevékeny akaratot segíti diadalra csaknem minden írásában. Eszménykeres?- és felmutató m?vészete az önkényuralom éveiben  a nemzeti lelki támaszt nyújtott. Legnépszer?bb regényeit  a történelmi közelmúlt lélekmelegít? eseményeir?l h?seir?l alkotta. Az arany ember viszont a jelenben játszódik, és annak legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni boldogság lehet?ségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában. F?h?se most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerül? ember. Tímár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának, valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg. A f?szerepl? a Jókainál megszokott, kivételes képesség?, abszolút f?h?s: Timár Mihály kiváló hajós, el?relátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor a véletlen is a kezére játszik; Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos leleplez?dést?l menti meg a feszültségek tet?pontján, s?t a halott ruházata teszi lehet?vé Timár számára az elvonulást Senki szigetére. Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. Timár büntettlen b?nössége, a boldogság lehet?ségeinek eljátszása elzárja el?le Tímea szerelmét. Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek. akkor révbe érhet. Timár és Tímea érzelmi válságát  Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi szerepl? bels? alkata egyszer?bb. Noémi a szelíd jóság, természetes n?iesség megtestesít?je, Athalie-t széls?séges szenvedélyek f?tik, féktelen gy?lölködés motiválja. Krisztyán Tódor a f?h?s els?számú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. A cselekmény több pontján t?nik fel, nem csupán gátlástalan önzés vezérli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Jókai ebben a m?ben a lélek történéseire koncentrál, Timár boldogságkeresése alkotja a cselekmény f?vonalát. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek, kiélezett értékhelyzetek, fordulatok, megkapó költ?iség? leírások, váratlan találkozások, tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak el?. Stílusában is a hangulatváltások, kifejez? el?adásmód, ellentétezés érvényesül. A romantikus ábrázolómód mellett írói eszköztárnak másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép, idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga.
Regényei között négy alaptípust lehet kimutatni:
1. heroikus regény (A k?szív? ember fiai)
2. vallomásregény (Az arany ember)
3. kalandregény (Fekete gyémántok)
4. anekdotikus életképek (Egy magyar nábob)

Mikszáth Kálmán: (1847-1910)
     1847-ben született Szklabonyán (Nógrád megye)
     1866-tól- Budapesten 4 évig jogot tanul
     1871- Balassagyarmaton szolgabírói esküdt lesz
     1873- házasság (felesége Mauks Ilona) – újságíró Pesten
     1875- válás (anyagi okokból)
     1878- újságíró szegeden, sikeres
     1881- Tót atyafiak – az év végén: A jó palócok
     1882- a Pet?fi Társaság tagja – megismételt házasság – a Pesti Hírlap munkatársa, országgy?lési karcolatok
     1887-t?l kormánypárti (szabadelv?) képvisel?
1894-95- Beszterce ostroma
     1895- Szent Péter eserny?je
     1898- Új Zrínyiász
     1900- Különös házasság
     1906- A Sipsirica
     1907- Jókai Mór élete és kora
     1908- A Noszty fiú esete Tóth Marival
     1910- A fekete város – negyvenéves írói jubileum, két hétre rá meghal

Beszterce ostroma:
A regény világában más szempontból az eszmék és a valóság ellentéte a f? téma. Mikszáth azt kutatja, hogy milyen szerepet tölthetnek be a magasrend? eszmények a századforduló felé közeled? magyar társadalomban. Ezt azért is fel kell vetni, mert a Beszterce ostroma tárgyi alapjául egy képvisel?társ (nevezetesen Pongrácz Károly) anekdotája szolgált Mikszáth számára. Az író regénnyé kerekítette az érdekes történetet.
A regényben Pongrácz István a nedeci vár ura középkori szokások, törvények erkölcsök szerint él, a XIX. századi jelent?l érintetlenül. Az ? zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszer?ség, érvényesül – és a feudális jog is, a brutális er?szak is. A m? döbbenetes végs? mondanivalója azonban ebb?l a szempontból éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rend?, mint a kinti erkölcs? z?rzavar. A küls? valóságban a képmutatás, az önzés és törtetés, az eszméknek anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell t?nnie, de túlkapása ellenére is az igazi emberi nagyságutolsó képvisel?je távozik.
Pongrácz István irodalmi el?képe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét. A magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedést, még statisztálnak is az ismer?sök és rokonok, együtt játszanak a várúrral. Még lényegesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot. eddigi álomvilága mellé egy elemi erej? vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érezteti a szeretetvágy és kötelességtudat küzdelmét, melyet a h?s heroikus er?feszítéssel leplez el mindenki el?l, csaknem mindvégig. Apolka távozásakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét.
A környez? világban viszont mer?ben másféle erkölcsök m?ködnek. Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdít? színfolt. Annak számít Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ? hálás vonzalma István bácsihoz.
Sok melegséggel, mesél? der?vel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebélyesített anekdotáját. Pongrácz István lelki tragédiáját rajzolja meg a legnagyobb részletességgel, a többi figurát és epizódot vázlatos de találó tollvonásokkal írja le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel.
A szerkezet a Mikszáthra jellemz? módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.