Ady messiásként robbant be a magyar szellemi életbe. Költ?i világát a maga személyisége köré építette fel. Ady kölotészete a századvég lírájából n?tt ki. E korszakban sorra jellentek meg a költészetet megújítani szándékozó törekvések, és els? köteteiben még Ady is az ? követ?jükként indul. A dönt? lépést Ady a harmadik kötetével (az Új versekkel) tette meg, ekkor került a versvilág középpontjába saját személyisége. Versei gazdag összefügg? jelképrendszert alkotnak. Lehet külön látomásszer? tájversekr?l, szerelmes költeményekr?l, magyarság-versekr?l, háborúellenes költészetr?l, létharc-versekr?l stb. beszélni Ady költészetét illet?en, hiszen e nagy témák egy-egy nagy szimbólumcsoport kapcsán jelennek meg. Költ?i nyelve egészen egyéni. Visszanyúlt a kuruc költészetig, az erdélyi írók hagyományaihoz, s?t a Biblia ?si fogalomvilágához is. A versritmust is megújította, az ?si magyar tagoló vers és a jambikus id?mérték különös ötvözetét hozta létre. Költeményeit a köteteken belül összefügg? ciklusokba rendezte. A Nyugat cím? folyóirat vezéralakjaként stílusszintézist teremtett. Költészetében mindvégig meghatározó tényez? a mítoszteremt? szimbolizmus.

Ars poetica és lírai önszemlélet
Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is, aki a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akrata ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olan g?gös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja csupa dacos ingerültség. Büszkeséggel hirdette magáról: ? az igazi magyar, Góg és Magóg fia, ?s Napkelet álmának megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de azt is tudta magáról, hogy mint költ? sem hasonlítható össze senki mással. Ennek a hitnek az alapja éppen az volt, hogy átélte és m?vészi er?vel fejezte ki a lét és a magyra lét minden fájdalmas korlátját, b?nét problémáját.
Az új versek el?hangja a cím nélküli Góg és Magóg fia vagyok én... kezdet? költemény (1905)lírai ars poetica és programadás is egyben. Az els? két versszak hasonló felépítés?: a kezd? sorok er?teljes hangütés? kijelentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó kérdésai követik, s már a költeméyn els? felében megteremtik a m? egészének egyre fokozódótragikus-elszánt kett?sségét, feszít? ellentétét. A kijelent? mondetok szimbólomai csaknem ugyanazt az érzést, élményt szuggerálják: a bezárt, elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszer? köt?dést és a teljes azonosulást, az ?si múlt vállalását s egyben a közösségb?l való kizártság tragikumát. A kérd?mondatok tétova, engedélyt kér? félelmében egyenl?re csak a hazatalálás, a hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a bezártság feltörésének bizonytalan reménysége is. Góg és Magóg népe az ércfalakkal körülzárt, pusztulásra ítélt, az élett?l elrekesztett "keleti" magyarsággal azonos, s a versben megszólaló hangsúlyozza népével való sorosközösségét, különösen az els? sorok végére helyezett nyomatékosított névmással: "vagyok én", "jöttem én". Kívülr?l döngeti a kaput, falat, hogy bebocsássák, hogy elsírhasa népe sorsát. Ezért kíván betörni nyugatról új id?knek új dalaival. Szembekerül az els? két versszakban a "hiába" és a "mégis": a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletör?dni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. Az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a bels? feszültség a régi magyar történelemb?l vett szimbólumok révén még inkább elmélyül és kibontakozik. Góg és Magóg lázadó pogány fiát, "az új, az énekes Vazult" eltiporni akaró durva er?szakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen minden haladását gátló hatalmával azonosul. Ezzel a hatalommal száll szembe a lírai én elszántsága. A negyedik versszakban megszólala lázadó eltökéltség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A hallmozott állapothatározókban kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölészsre?en csendül meg az utolsó sorban a remény: az új szárnyakon szálló dal végül mégis gy?ztes, új és magyar lesz. A költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétl?d? "új" szó. A vers egéyz jelképrendszeréb?l kiderül, hogy a költ? a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jöv? fejl?dését összekapcslja a múlttal. Kulcsszóként négyszer fordul el? a "mégis" szó is. Az elhivatottság tudata és a reénytelenségnek kett?ssége alapvet? élménye lett a költ?nek: a hangsúly a kés?bbiekben hol az egyikre, hol a másikra esik.
A hiábavalóság élménye és ennek ellenére a mártíriumot mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar Messiások (1907) cím? költeményében. A ynolcsoros versb?l árada afájdalom: a költ? átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza akétszer el?forduló ezerszer számhatározó er?s túlzása, a szóismétlésekból fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást; nemcsak megokolja, hanem el is mélyíti a reméyntelenségetés a céltalanságot: a megváltófdás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa a medd? áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A szomórúság méllyén azonban fölfedezhet? a konok mégis-morál: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megválltást ígér? küldetésüket. A stófák végi ráüt? rímek poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló bátorságot.
Az Új versek legels? költeményének önérzetes, profetikus hangjára rímel a kötet záródrabjának, az Új vizeken járok (1905) cím?nek m?vészi öntudata. Önmagával szemben a legmagasabb igényt állítja fel. Élete nagyszer?ségének és sosrsszer?ségének érzése szólal meg itt is, mint oly sok költeményben. A m?vészlét együtt jár a meg enm értettség árvságával, az otthontalansággal, a tragikus elhagyatotsággal. Átokvertnek érezte magát, mert érzékenységével, lelkének finom rezdüléseivel messze kiemelkedett kicsinyes, szürke, hérköznapi környezetéb?l.
A m?vész-magány, a próféta-magány nagy verse az Illés szekerén (1908) cím? kötet el?hangja. Az ótestamentumi történetet használta fel akölt? a vers jelképrendszerében: Illés prófétát élete végén tüzes szekér ragadta az égbe. A m?vészek, a próféták érzékeny, kivételes, kiválasztott lelkek: sorsuk felemel?en szép, de egsban tragikus is. Sorsuk szép, hizsen a tüzes szekerek kiragadják ?ket a hétköznapi lét földhözkötötségéb?l. A Illés-nép Ég felé rohan, izgató, különös szépségek felé, de útjuk mégsem vezet fel az Égbe, nem lesz osztályrészük a boldog megérkezés.
Ebb?l a léthelyzetb?l sírt fel a Szeretném, ha szeretnének (1909) bevezet? verse. A megírás alkalmát a m?vész kitárulkozni vágyó meg nem értettsége szolgáltatta ugyan, de a költeméyn nem csupán egyetlen ember magányáról beszél, az általános emberi elhagyatottság, az elidegenedés is hangot kap benne. Az els? versszak tagadásaiban még érezhetjük az elkülönülés arisztokratikus g?gjét, a második szakaszban is ott van a megközelíthatettlenség büszke kevélysége, noha nem egyedül a lírai alanyra vonatkoznak csupán a halmozott állítmányok: minden ember "fenség, észak-fok, totok, idegenség, lidésrces messze fény" mások elszigetelt megánya azonban nem tudja elhinteni az egyén tragikus árvaságát, s a költeméyn második felében, a "de" köt?szó után felzokog a panasz jajjszava, s halk sóhajként hangzanak el a mohó szeretetvágy óhajtó mondatai.
A vers jellegzetes alakzataként a strófákat záró sorismétlések t?nnek fel legel?ször. Ezek az els? két szakaszban még kemény határozottságot fejeznek ki a duplázással az utolsó kett?ben inkább mereng? t?n?déssel, halk ellágyulással telnek meg. Az indító versszak (senki) szavára sz utolsó egység (valakije) felel: a másoktól való rideg elzárkózottságot a valakihez való tartozás örök emberi vágyakozása váltja fel. Külön is figyelemre méltó a szöveg dísztelen puritánsága, mely az ?szinteség, a keresetlenség illúzióját kelti fel. A rímek felét az azonos toldalékolás monotóniája csendíti össze, a másik felének alapja a szóismétlés. Alkalmi versként született meg a költ?nek ez az alkotása: 1909. június 20-án Nagyváradon az újmagyrfest?k kiállításán olvasta fel. A felolvasást döbbenetes csend fogadta.

A magyar Ugar víziói
Korszaknyitó kötetének versei mind arról vallanak, hogy Ady m?vészi törkvésekben és életformában messze szakadt már a feudális maradványokkal terhelt falusi Mo.-tól. Egy újfajta, kritikai jelleg? nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gyöngéd és a bírálat indulatos érzése ugyan úgy, mint Berzsenyi, Kölcsei, Vörösmarty vagy Pet?fi verseiven. Harca a szellem harca volt a szellem ellenes, tompa korlátoltsággal szemben.
Ez a keser?, támadó, nemeztostorozó indulat fejez?sött kia az Új versek legfontosabb, a többit maga köré szervez? ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A költ? szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mndenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus címadó verse (1905) nem "tájleírás", a szimbólumba átváltó metafórák sora nem egy vizuálisan elképzelhet? konkrét tájat abrázol, sokkal inkább bels? látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszít?, cselekvésre izgató ellentétek található a költeményben: az elvadult táj, a vad mez? szemben áll az ?s, buja, sz?zi földel, a szent humusszal: a szépséget jellképez? illatával szerelmesen bódító virággal prdig a dudva, a muhar, a z égig nyúló giz-gazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelz?k egyrészt a negy lehet?ségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrászt az elkeserít?en kopár valóság, az eldurvult, m?veletlen világ lever? élményét fejezik ki. A versnek lefelémen?, aláhulló kompozíciója van. Az 1-2. versszakban még az egyes szám els? személy, a lírai alany, az ébreszt?, felfedez? szándék az aktív, a cselekv? (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a világot számonkér? hetyke, még megabiztos felkiáltó kérdés is. A 3-4. versszakban már az Ugar válik cselev?vé: az indarengeteg megmozdul, gy?r?zni kezd. A föld alvó lelkét ébresztget? virágot keres? s a régmúlt szépségeket idéz? h?s tehetetlen, béna rab lesz az indák fojtogató gy?r?jében. A hallmozott alany indít (a dudva, a muhar, a gaz), s a fokozásos igesor (lehúz, altat, befed) a vad mez? végs? gy?zelmét fejezi ki: az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én sorsa az aláhullás, az züllés, a közösnségességben való elveszés. A süket csöndben akacagó szél irónikusan kíséri a nagyratör? szándékok, merész álmok elbukását. A (m?vész), a szellemi-leki életet él? érzékeny ember helyzete, az albatrosz-sors a ciklus többi versének is a közös témája. A szó megszokott értelmében nem politikai költemények ezek. Mindegyikben hangot kapa tiltakozó keser?ség s a tehetettlenségb?l fakadó fogcsikorgató düh.
A m?vész tragédiájáról szól A Hortobágy poétája (1905) cím? költemény is. Az ellentétekre épül? szerkesztésmód uralkodik itt is: a szimbolikus jelentés? m?vész-portré s a durva környetet kontrasztja. A Kezd? ellentét a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik. A m?vész rejtett bels? életének rajzát feler?sítik a vissza-vissza tér? számneves túlzások (sok-sok, százszor, ezerszer) s a halmozások. Az els? versszakban már ott rejlik az elkerülhetettlen bukás. A taszító érzelmi töltés? "csorda" szó puszta hangalakjában is és az ironikusan emlegetett (híres) magyar Hortobágy sejteti a vállalkozás lehetetlenségét: itt nincs szükség ilyen emberre. A csorda és a csorda-népek csak állati vegetációra képesek, a szívb?l n?tt szépség virág-voltát észre sem veszik: nem elpusztítják hanem (lelegelik). Tragikussá színezi az ellentétet az önálósult két rímszó lelkét – lelegelték: a lélek szavára rímként az állati durvaság válaszol. A m?vészet itt megsemmisül, senki sem tart rá igényt: a szent dalnok választékos szókapcsolata utal az elvetélt elsikkadt lehet?ségekre. A szemlél?d? lírai h?s cselekv?vé válik, ez a scelekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás: eltemeti a nótát, káromkodik vagy fütyörészik. Beteljesedett a m?vész-tragédia: a szépség, adal elveszetta káromkodó, durva m?veletlenségben. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve a poétasors itt az elnémulás.
A magyar Ugaron ciklust a kötetben közvetlenül A daloló Párizs versei követik: kiélezett kontraszt teremt?dött így a szellemtelen, m?vészetellenes sivatag és a t?nékeny, messzi szépségek álmát megvalósító, daloló Párizs között. Az 1906-os második párizsi utazás már nem (tanulmányút) volt, hanem egyértelm?en emigráció. A megérkezés üzenetét hozzta haza Párizs, az én Bakonyom (1906) cím? verse. A nyomasztó fenyegetettségt?l szabadulva megpihent Párizs szívén, az ember-s?r?s gigászi vadonban, de a költemény még ?rzi azt a bels? riadalmat, hogy "b?nét": a "lelkét", "messze látását", "hittszegését" megtorolhatja "pandúr-hada a szájas Dunának".

Léda versek
Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek töbsége. A polgárokat riasztó felt?nésvágy, az ún. perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása vola a forrása Az én menyasszonyom (1900) cím? versének. Ezt jóval Lédával való megismerkedése el?tt írta Nagyváradon. Keszty?t dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott a táncosn?vel veló viszonya, s provokáló daccal csttant fel a vers indításában a legf?bb gondolat:
Mit bánom én, ha utcasarkokrongya,
De elkísérjen egésza síromba
Szokatlan hang volt ez a magyar lírában a múltban a magyar szerelmi költészetb?l hiányzott az érzékiség, az érszéki forróság. A nagy szenvedély s az áhitaos életvágy szólalt meg a Léda-zsoltárokban. Valódi szerelem f?zte az asszonyhoz. Léda fétjes asszony volt, ráadásul zsidó n?, id?sebb is a költönél. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ett?l a felfokozott érzést?l. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmónikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések, perpetvarok. Elválások és egymásratalálások sorozata volt ez a szerelem. Így lett ez a viszony mindket?jük számára egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem; olyan érzés, mely nem boldogságot ad, hanem izgalmat, olyan szüntelen feszültséget, melyb?l költeméynei táplálkoztak. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísér?je lett a hiábavalóság tudata s a halál hangulat. Nincs az örömnek egyetlen tiszta hangja ebben az érzelemben, s így a szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek mögött mindig ott állana a halál. Bonyolult, sok szálból összesz?tt, ellentmondásos és vígasztalan érzelem volt az övéké, de egyben megrendít?.
A diszharmonikus szerelem f? motívomai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) cím? költeményben. Nem boldogságot, búfelejt? idilt sugallnak a jelképek, hanem verg?d? nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik aszerelmi vágyat: víjjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatásról van szó, hanem a szerelmi érzésr?l általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszhamónikus érzést tükrözi a küls? forma is: a strofák páros rím? sorait  egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az ?szbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelent? igék cselekvésének fokozása: útra kelünk – megyünk – szállunk – ?zve szállunk. A gyorsuó rohanás vége a megállás "valahol az ?szben", a lehullás "az ?szi avaron", vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá lett tehát a korábbi mozgás: a héjanász az ?szi, élettelen avaron ér véget.
Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel kés?bb keletkezett Lédával a bálban (1907) cím? versében is. Sejtelems vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikumát. Két féle szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll a "víg terem" a maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság. A forró örömöt a téli szél hidege ?zi el, a fényen és a vígságon gy?z a feketeség, a szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbenek szét: a fenyeget? elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerlmesekben. A vers azt érzékelteti, sejteti: nincsigazi öröm, nincs megváltást jelent? szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kett?ssége jelenik meg a léda versek csaknem mindegyikében. Az Örök harc és nász (1906) is a "várlak, kívánlak" s az "?zlek, gy?löllek" paradoxonát méllyíti el. De minden meghasonlottság, diszharmónia ellenére a Léda-szoltárok hírdetik a társ utáni vágyat a menekülést valaki máshoz.
A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegytlensége vetett véget 1912-ben. A szerelmes évek során Ady fölébe n?tt a lassan öregedni kezd? n?neks most hallhatatlanságának g?g?s magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden n?ben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ? szerelme "magam imádó önmagam imája".

A hiányérzet versei
Ady nemcsak a megbotránkoztató szerelem merészségét vállalta, hanem azt is, amit mások nem mertek kimondani: a vér mellet az élet másik nagy mozgató ereja az arany, a pénz. Ady küzdve s elszántan kereste az emberhez méltó, tartalmas életet, de szembe kellet néznie azzal a lehet?sséggel is, hogy a huszadikszázadi ember számára már nincsenek meg a megnyugvást és biztonságot adó, kikezdhetetlen értékek. Err?l vall rövidségében díyztelen tömörségében is egyik legnagyobb bölcseleti költeménye, a Kocsi-út az ájszakában, 1909.augusztus 10. táján íródott. Az életrajz ismeretében lelhetünk mögötte akár valóságos élményt is: Nagykárolyból akés? éjszakai órákban indult haza Mindszentre zörg? rossz parasztszekéren. A fogyó hold ekkor valóban csonka volt, a táj elhagyatottan hallgatott, de a vers világában mindez jelképes értelmet kap, egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg a költ?.
Szándékoltan visszafogott, puritán a költemény szövege. A legfelt?n?bb poétikai kellék itt is a sorismétlés: mindegyik strófában két rövidebb (7 szótagos), sor fog közre két hosszabb (9 szótagos) verssort. Az ölelkez? rímrendzsreben a két széls? a megismételt szó miatt tiszta rím, a két középs? viszont m?vészi már-már virtuóz asszonánc. A vers a lírai én monológja. Az egyes szám els? szemlyben megszólaló alany az els? és a harmadik versszakban jelenik meg, a másodikban csupán a tények leltározása található. Csodálkozást, borrzongást kiváltó felismerések szólalnak meg az els? strófa lehelkított falkiáltó mondataiban. A különösség els?sorban nem az állítmányokban kifejezett megállapításokban, hanem ezek mértékében rejlik, a Hold csonkább, mint máskor, az éjszakai táj jóval elhagyatottabb, a szomorúság is lehangolóbb. Az els? szakaszban még szorongó levertség uralkodik: az egyén hangulata a lélekb?l árad. A sötétséghez a pusztaság, a kietlenség fázó érzése, illetve a teljes csend riadalma kapcsolódik. Az els? versszak kísérteties, félelmet kelt? idegensége a továbbiakban általánossá válik: a Hold csonkasága az egész világmindenségra rányomja bélyegét. Összetörten, szétesette, darabokban hever már minden. A harmadik stófában már a lélek jajjkiáltásaként hallatszik az elé?z? sorokban kifejezett megrend?ltség. A félig mély csöndb?l és félig lármábó összetev?d? panaszos "jaj" szó kíséri az életb?l kifelé futó "rossz szekeret", mely a halál felé viszi kétségbeesett utasát. A költemény a huszadik szászadi embernek azt az alapvet? élményét sugallja, hogy minden érték és igazság bizonytalan, lehetetlen a beteljesülés, a boldogság elérhetetlen.

Halál versek
A halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája, a francia szimbolizmus a századvégi magyar líra e jellegzetes témája korán megjelent Ady költészetében is, a Vér és arany kötetben már önálló ciklust is kapott (A Halál rokona). A Léda-versek álandó kísér?je lett a halál.
A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költ?n, s ilyenkor el?térbe nyomult a halál gondolta. Elgondolni sem lehet egészségtelenebb, a test és lélek energiáját jobban pusztító életmódot, mint amit Ady folytatott. Ahogy ? élt az nem volt más mint lassú öngyilkosság. Ezt maga is tudta, s állandóan lehangolt, rosszkedv? volt.
A Halál rokona (1907) cím? vers strófáiban makacsulismétl?dik a "szeretem" szó, mintha valami szerelmi vallomás lenne. Visszájára fordul az élet megszokott értékrendje: a szent Halál szemszögéb?l az t?nt,fel szépnek, vonzónak, szeretetre méltónak, ami a közfelfogásban szánandó, ijeszt? és szomorú.