Babits Mihály a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb jelensége. Költ?, m?fordító, regény-és esszéíró. A húszas évek második felét?l a Nyugatnak a szerkeszt?je, és mint a Baumgarten-alapítvány kurátora az irodalmi közélet szervez?je is. Mind alkotásaiban, mind közéleti szerepében rendkívüli igényesség vezette, ami tulajdonképpen családi örökség is volt.
Szekszárdon a Dunántúlon született. Család, szül?föld, nevel?k együttesen formálták hagyománytisztel?vé. Magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett a budapesti bölcsészkaron, de közben görögül, németül, franciául, kés?bb olaszul is tanult. Gondolkodására, világlátására az antikvitás és a kereszténység mellett leginkább Kant, Nietzsche és Bergson hatottak. Nagy m?vében az 1936-ban megjelent Az európai irodalom történetében annak összefoglalására vállalkozott, amit közös európai hagyománynak tartott. Els?sorban olyan m?veket akart fordítás révén beemelni irodalmunkba, amelyeket az európai szellemiség szempontjából meghatározó jelent?ség?nek érzett. Legkiemelked?bb m?fordítói teljesítménye Dante Isteni színjátékának átültetése. Jelent?sek drámafordításai is. Regényei közül a lélektan, különösen a tudathasadás iránti érdekl?dését tükröz? Gólyakalifa, az önéletrajzi ihletés? Halálfiai és az elégikus hangvétel? lélekrajzi kisregénye, Tímár Virgil fia a legjelent?sebbek. Költ?ként el?ször 1908-ban A Holnap cím? antológiában jelentkezett. Verseire felfigyelt Osvát Ern?, a Nyugat szerkeszt?je, s ett?l kezdve költ?ként és értekez?ként rendszeresen szerepeltette a folyóiratában.
Els? önálló kötete, a Levelek Írisz koszorújából 1909-ben jelent meg. 1911-ben újabb kötettel jelentkezett Herceg, hátha megjön a tél is. Ez évben ért véget a költ? vidéki elszigeteltsége. Pest közelsége lehet?vé tette, hogy bekapcsolódjon az irodalmi és tudományos közéletbe, a felgyorsuló politikai események pedig lírai válaszadásra késztetik. Az 1916-ban megjelent harmadik kötete, a Recitatív már jelzi, hogy a politikai események is hatnak költészetére. Ebben a kötetben jelent meg az 1912-es munkástüntetésre reagáló meditatív verse, a Május huszonhárom Rákospalotán. A háború után megsokasodnak politikai tartalmú versei. Háborúellenes verseiért (Húsvét el?tt, Fortissimo) a hivatalos politika részér?l megtorlást kellet elviselnie.
A kultúrát mindenki számára egyformán hozzáférhet?vé akarta tenni, emiatt népszer?ségében tevékenyen részt vállalt, de az er?szaktól idegenkedett. A tanácsköztársaság idején visszavonult a közélett?l. A bukás után mégis meghurcolták. Személyes üldöztetésénél is mélyebben érintette azonban az ország kétségbeejt? helyzete. Mélységes, de minden széls?séges nacionalizmustól mentes hazaszeretetét tükrözi a Hazám! cím? vers. A vers az 1925-ös kötetben , a Sziget és tengerben jelent meg. Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztend?kkel kötet nagy verseiben már megfogalmazódik Babits hite.
1937-ben jelent meg utolsó verseskötete, a Babits Mihály összes versei. A még ezután írt nagy m?, a Jónás könyve, s az ehhez kés?bb (1939) hozzáf?zött Jónás imája, valamint a halál utáni kiadott posztumusz kötete bizonyítja, hogy szinte élete utolsó percéig alkotott.
1941-ben bekövetkezett halálával egyszersmind a Nyugat korszaka is véget ért.

Babits költészetének els? szakasza
Babits, amint ezt els? kötete (Levelek Írisz koszorújából) mutatja tárgyiasabb költészetet akart teremteni, egyúttal bölcseleti igénnyel lépet fel. A versek a kötetben nem keletkezésük ideje szerint következnek egymás után, hanem mintegy a szerz? szellemi életének útját követik. A kötet élén az alkaioszi óda, az In Horatium áll. Ebben a költ? merészen szembeszáll a horatiusi „arany középszerrel” és a „soha meg nem elégedést”, az örökös megújulás vágyát hirdeti. Testvérversében (Óda a B?nhöz) még merészebb hangot üt meg. A lázadás erkölcsét hirdeti: ostorozza a kispolgári jellemtorzulásokat és lantját a fennálló renddel ellentétes „b?nöknek” ajánlja.
A nyitó versek ellenpólusaként a kötetet egy, a m?vészi megújulás vágyát sugalló szonett: A lírikus epilógja zárja. Babitsnak ez az egyik legkorábban közreadott verse a lírikus általános léthelyzetét fogalmazza meg: „Csak én bírok versemnek h?se lenni”. Babits szerint az emberi én önmagában keresztül látja a világot, önmegismerésre viszont azért nem képes maradéktalanul, mivel saját magát nem tudja kívülr?l szemlélni.
Babitsot 1908-ban Fogarasra helyezik tanárnak. Itt írt verseinek jelent?s része második kötetében jelent meg. A kötet nyitó verse: Ballada Írisz fátyoláról formai újítást mutat. A ballada itt ajánlással záródó hármas strófaegyüttest jelent. Az ajánlás els? sora: „Herceg! hátha megjön a tél is”. Eredetileg Babits a Klasszikus álmok címet szánta a kötetnek. Ez a cím azokra a görög tárgyú versekre utal, amelyekben Babits új, az impresszionizmust meghaladó poétikát alakított ki. Egyetemes lírát akart teremteni, s ennek érdekében fordult ösztönzésért a klasszikus ókorhoz. Legtöbbször a dionüszoszi szenvedélynek, valamelyik tragikus küzdelemnek utójátéka fogalmazódik meg ezekben a versekben. Ilyen vers a Danadiák is. A vers arra példa, hogy Babits a görög hagyományt díszít?elemként alkalmazza. A vers igazi hatását a hangzásával éri el, s a benne szerepl? görög szavaknak is hangalakjuk különössége, zeneisége folytán van jelent?ségük a  szövegben. 1909-ben keletkezett az Esti kérdés. A vers tizenhét sornyi látomásos nyitány után, az olykor határozószóval kezd?d? részben a bergsoni önkéntelen emlékezésnek megfelel?en id?rend nélkül kapcsol egymáshoz konkrét térre és önéletrajzi eseményekre utaló különböz? életszakaszokat. A sebes képváltással föl-fölvillanó életút rajzolatai kérdésekbe torkollanak. A kérdésekre azonban a válasz is csak kérdés lesz.
F?leg az életlendület és a teremt? képzelet elve jelentett szinte kiapadhatatlan ihletforrást Babits számára. Így például az életlendületet testesíti meg a Cigánydalban a korlátozatlan szabadság szimbólumává növ? lírai h?s. A teremt? képzelet az ember tragikus kötöttségein, a tér problémáin is gy?zedelmeskedni képes – hirdeti a Bolyai cím? vers.

Babits költészete a két világháború között
A Trianont követ? id?szak els? kötete, az 1925-ben megjelent Sziget és tenger tartalmi és formai szempontból is új korszakot jelentett Babits lírájában. A kötet tartalmi újdonsága a magánlírában a hitvesi szerelem, a közéletiben pedig a fennálló renddel szembeni elégedetlenségmegszólaltatása. A házasság révén kialakult biztonságot adó élethelyzetre utal a kötet címében szerepl? sziget, mint a lehetséges pozitív értékek szimbóluma. A tenger ezzel szemben csupa negatívum. Vissza lehetne vonulni a védelmet nyújtó szigetre, de az „nem elég magas” ahhoz, hogy az érzékeny lélek el?l elrejtse a nemzet, az emberiség szenvedéseit (A sziget nem elég magas). Nem hallgathatja el, hogy kétségbeejt?nek látja a nemzet sorsát. A közélet torzulásaira el?ször a Pet?fi-centenárium kapcsán figyelt fel annyira, hogy verssel tiltakozik ellene. Tiltakozó verse, a Pet?fi koszorúi 1923. január 1-jén jelentek meg a Nyugatban.
Szekszárdon szül?házában írja meg hazaszeretetének egyik legszebb versét Hazám! címmel. A két részb?l építkez? vers a költ? lelkének szárnyalása a szül?háztól a városon, országon Európán, a világmindenségen át vissza a házhoz.
A húszas évek közepét?l egyre többször kap hangot Babits költészetében az önvizsgálat. 1929-ben megjelent kötet: Az istenek halnak, az ember él, a közélettel annak problémáival foglalkozó alkotónak mutatja a költ?t. Olyannak akit még akkor is foglalkoztat a közélet, amikor látszólag visszavonult t?le. Hagyomány?rzése nem politikai állásfoglalás, hanem az erkölcs oltalmazása egy etikátlan környezetben. Az alkotói felel?sség a baljós jöv?vel terhes világ szorongást, megnevezhetetlen félelmet vált ki bel?le. A maga és a kor válsághangulatát a természeti környezet részleteinek szimbólummá nagyításával fejezi ki. A szimbólumversekkel párhuzamosan megszaporodnak önszemléleti költeményei. Közülük is kiemelkedik az ars poetica jelleg?, költ?i fejl?dését végigkísér? verse, a Cigány siralomházban.
Az 1934-ben megjelent Versenyt az esztend?kkel kötetben még inkább kiteljesedik a küldetéses költ? magatartása. Már a kötet nyitó verse, a Mint a kutya a silány házban felvillantja zárlatában a prófétaszerepben való hitet.
A Holt próféta a hegyen lírai h?se keserg?, mord Jeremiásként pörlekedik, a Mint különös hírmondó pedig látszólagos köznapisággal lep meg. A vers valójában a természet örök körforgásának csodáját hirdeti. A vers lehetséges folytatásaként értelmezhetjük a költ? öngyötr? lelkiismeretvizsgálatának megjelenítését a Csak posta voltál cím? önmegszólító verset. Az önmagát megszólító költ? kérdéseket tesz fel magának.
1937 szeptemberében jelent meg verseinek gy?jteményes kiadása, a Babits Mihály összes versei, benne tizennyolc új verssel. Ezek, a költ? életében még megjelent utolsó versek, költ?i erejének teljességében mutatják meg a halálra, éspedig a már nagyon közeli halálra készül? költ?t.
A meglódult naptár, Babits lelki és m?vészi nagyságának egyik legszebb megnyilatkozása. Az öt tagversb?l álló kompozícióban az ember múlandóságának élménye a küls? világra, az egyre gyorsabban változó évszakokra vetítve jelenik meg. A filmszer?en, merész vágásokkal felvillantott természeti képek, a környezet finom rajza mögött els?sorban az els? és utolsó versszak „Jaj” felkiáltásában szól ki a halállal szembenéz? lírai én. Ez a „Jaj” visszhangzik a középkori haláltánc hangnemét idézve a kötet, és egyben a lírai életm? egyik legtökéletesebb verse, az ?sz és tavasz között refrénjében is. A halálra való készülés másik nagy verse, a Balázsolás a kétes kimenetel?nek ígérkez? m?tét légkörében született. Még a m?tété el?tt érlel?dött Babitsban a Jónás könyvének terve. Megírására az operáció után került sor. Babits ebben a m?vében még egyszer hitet tesz az európai kulturális hagyomány mellett. 1939-ben f?zte a m?höz a Jónás imáját, mint utolsó fohászt a végs? búcsú el?tt.