A Nyugat els? nemzedékének kiemelked? tagja. Az irodalom a versek tudományának szakembere, minden nyelvi dolgok tudója. Újságíró lett, bár tanárnak készült, de mindenek el?tt író-költ?. Bár els? kötete Négy fal között 1907-ben jelent meg. Az 1910-es A szegény kisgyermek panaszai a szabadkai gyermekkor felsejl? hangulatai a feln?tt ember szorongásait rögzítik. A félénk és ideges kisgyermek hallucinációit, színes vízióit, a világ titkaival való találkozását örökítik meg a költemények. Ezzel a könyvel a költ? megtette az els? lépést az impresszionizmustól az expresszionizmus felé azáltal, hogy a versfüzért pillanatnyi benyomások rögzítése helyett egységes világlátásnak rendelete alá. A szegény kisgyermek panaszai a magyar irodalom legegységesebb világkép? és hangnem? versesköteteinek egyike. A formában Kosztolányi szereti a játékost. A rím és ritmus ebben a költészetben nagyon fontos.

A líra
Els?dleges témájuk az egyén, az én világa, a bels? lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem  világot jeleníti meg m?veiben, hanem önmagát. A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid m?fajok körébe tartoznak, és szükségszer?en nagyobb tömörséggel, s?rítéssel tükrözik az emberi-társadalmi lényeget, az ember és a valóság viszonyát. A modern lírai alkotások zöme a hagyományos m?fajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátosságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e m?faji el?zményekkel.

Esti Kornél
Kosztolányi szépprózájában sajátos színt jelentenek az ún. Esti-novellák. Ezeknek darabjai a m?faj különböz? változatait képviselik, s csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél. Esti Kornél rejtélyes, talányos alak. Szoros köze van az íróhoz, tetteit, gondolatait azonban mégsem szabad Kosztolányin számon kérni.
Nagy id?t fognak át a novellák: a legkorábbi 1925-b?l való, a legkés?bbiek az 1936-ban megjelent Tengerszem cím? kötetben láttak napvilágot. Kosztolányi el?zetes terv nélkül dolgozott, s szándékoltan is laza szerkezet? m?vet akart létrehozni. Esti arra kéri az elbeszél?t, hogy közös m?vük legyen egyszerre útirajz, életrajz és regény.
Hogy kicsoda is Esti Kornél, rendszerint az Els? fejezet alapján szokás megítélni. Ez a fejezet az 1933-as könyv legkés?bb, utólag készült darabja: 1933. április 9-én adta közre írója a Pesti Hírlapban.
Kosztolányiné a férjér?l írt életrajzi regényében így mutatja be: "Ez az alak, az ? másik énje, az ? érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátlan mása, aki kimondja és f?képpen megteszi mindazt, amit ? szeretne, a tizenkilencedik századvég regényesen szabad életét éli Kosztolányi Dezs? helyett, aki csak ül az íróasztalnál, és dolgozik, dolgozik, végzi mindennapi robotját a háború utáni társadalom, a pénzkeresés s a családi élet jármába törve".
Az Els? fejezet szerint Esti Kornél az író alakmása, énjének, alkatának az a része, melyben lázadó, anarchikus hajlamai gyökereznek, de amelyeket polgárrá válva, a társadalmi közszokásokban belehelyezkedve el kellet fojtania. Képtelenség kettejüket megkülönböztetni. Kora gyermekségükben, bohém ifjúságukban egymástól válhatatlanok voltak. Az emlékeket idéz? íróban úgy jelenik meg Esti Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a féktelenség,  a léhaság képvisel?je akinek egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszeg? lázadás szelleme, mindenféle tekintély kicsúfolása, az életet megvet? sátániság. Esti bujtogatta folyton kihívó és dacos engedetlenségekre, merész képzelgésekre, vakmer? és tilalmas tettekre. Kegyetlen vérengz? tettekre unszolta: az ázott verébfiókának tépje ki a szárnyát, szúrja ki a szemét, ölje meg, dobja t?zbe. De ezt ? sem merte megtenni: remegni kezdett, és megszánta az ártatlan madarat. Esti Kornél riasztó és igéz? egyben: a rossz és a jó, a romboló és a teremt? hajlamok szétfejthetetlenül szöv?dnek jellemében.
Az Esti-novellák sem jellegben, sem értékben nem egyenletesek. Vannak közöttük olyan típusú darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szerepl?je, csupán elmesél egy-egy érdekes, figyelemreméltó történetet. Játékos, csibészked? tréfának indul az a történet is, amelyben egy bolgár kalauzzal cseveg bolgárul anélkül, hogy egyetlen szót is tudna a nyelvén. A végén azonban a frivol humor fanyarra fordul: a kalauz közléskényszere, megrendültsége mögött fölsejlik valami mély dráma, s kifejez?dik az emberi sorsokkal való játék kritikája is, az a részvétetika, mely a Számadásban szólal majd meg.
Valójában kedves, fiatalos idill a török lánnyal, Kücsükkel való kaland (Hetedik fejezet), de meghatódó lírai árnyalást az anyanyelv iránt rajongó szerelemt?l kap a novella: Esti háromszázharminc csókot ad a kislánynak azért a háromszázharminc legékesebb magyar szóért, melyet a törökt?l kölcsönöztünk.
Ezek az "öntanúsító novellák". Ezek sorából különösen a Második és a Harmadik fejezet emelkedik ki. Az el?bbi a "szegény kisgyerek" élettáját idézi: a hatéves gyermek-Esti találkozását a "tömeggel” az emberi társadalommal. A vérszegény, beteges ideges fiúcskát édesanyja szeptember 1-jén elkíséri az iskolába. A gyerek tele van félelemmel, szorongással: el?bb átéli a társtalanság, a magány riadalmát, azt a kétségbeesést, hogy egyedül van a világon. Kés?bb az osztályban meg kell tapasztalnia a sehova sem tartozás kitaszítottságának érzését, a szeretetlenséget, a társakra utalt, esend? ember csalódását. A kis Esti Kornél már négyéves kora óta írt és olvasott, s ez a szellemi fölény hoz számára végül is diadalt: szép, finom i bet?jét a tanító megdicsérte, s Kornél a nevét már bátran és értelmesen mondta meg. A novella befejezésében az a hit, remény szólal meg, hogy az ember tehetségével, kiemelked? képességeivel meglelheti a maga helyét a közöny és idegenség közepette is, megállhat a maga lábán a z?rzavarban is.
A Harmadik fejezet a legösszetettebb, leggazdagabb elbeszélése a sorozatnak: ez egyben a legteljesebb költ?i önjellemzése is az írónak. A kit?n? érettségi után a fiatalember-Esti a kisvárosból, Itáliába indul. A tudásvágy hajtja, hiszen megkaphatta volna édesapjától azt a gyönyör? kerékpárt is, amelyre már régóta áhítozott. Els? ízben szakad ki az otthon védettségéb?l tele kalandvággyal s az ifjú költ?nek azzal a hevületével is, hogy megismerje a világot, az embereket, mások szívébe pillanthasson. Útja Pesten át vezet. Itt hamar eltanulja a zárkózás és alakoskodás m?vészetét, mert naiv nyíltságán a pestiek összenevettek a háta mögött. A vonaton egy fülkébe kerül egy asszonnyal és annak tizenöt éves beteg gyermekével. Az elmebeteg, paranoiás lány az éjszaka folyamán hirtelen szájon csókolja. Ez a furcsa kaland Esti számára az élet els? igazi vizsgája, a szerelemmel való találkozás jelképe: borzongva érzi a kéj és az undor együttesét. Az írónak készül? Esti megsejti, hogy meg kell tanulnia "virrasztani, szenvedni, megérteni önmagunkat és másokat".
Az Esti Kornél utolsó fejezete (Tizennyolcadik) a maga áttetsz? logikájával néhány soros mondandót jelenít meg: az élet irgalmatlan tülekedés, a tömeg-emberek kegyetlen, vicsorító vadállatok, a szépség és a boldogság ritka pillanata csupán, s mire a helyünket végre kiverekedjük, a villamos a végállomáshoz ér, vagyis meghalunk.
Esti Kornél talányos figurája olyan lehet?séget teremtett Kosztolányinak, hogy a világ és az élet dolgait játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos néz?pontból mutathassa be, olyan szerepet, melyben kedvére bánhat a tabukkal, kicsúfolhatja mások és maga elveit is. Ez a játékos könnyedségbe menekül?, a tabuk fölé emelked? szemléletmód a lényege az Esti Kornél énekének is.