1908. január elsején jelent meg a Nyugat els? száma. F?szerkeszt?je Ignotus, aki a tehetség mindenek feletti értékét hirdette; szerkeszt?i Feny? Miksa és Osvát Ern?. A Nyugat mindvégig az alkotói szabadság elvét érvényesítette, és ez a két szempont a magyar irodalom fejl?désének adott szakaszában egyet jelentett a polgári átalakulás, a haladás, a szociális reformok programjának vállalásával is. A Nyugat rendkívül széles és változatos mez?nyt képviselt. A magyar kultúra egészének megújulását célozza a Nyugat a nyugati, polgári civilizációk eredményeinek közlésével, bemutatásával.
A magyar irodalomban most ismét a líra kerül el?térbe, a példakép a francia szimbolizmus, mellette helyet kapnak a szecessziós, impresszionista és naturalista törekvések is. Mivel a lap egyedüli szempontja az irodalmi-m?vészi érték volt, különösen az els? években a politikai óvatosság jellemezte. Kés?bb azonban, a világháború éveiben a Nyugat egész gárdája védelmébe vette a háború ellenes versei miatt támadott Adyt és Babitsot is. A háború után Ignotus külföldre távozott, Osvát Ern? öngyilkos lett. A húszas évek második felében radikális beállítottságú fiatal írók-költ?k jelentkeznek a Nyugat lapjain, annak második nemzedékét alkotva. Kibontakozásukat a Nyugat segítette, de kés?bb saját lap alapításával is próbálkoztak. 1929 és 1933 között Babits és Móricz szerkeszti a Nyugatot, majd 1933-tól Babits és Gellért Oszkár. 1933-tól a fiatalok újabb csoportját karolja fel a Nyugat. Babits halála után csak a folyóirat címe változott meg, Magyar Csillag néven Illyés Gyula szerkesztette tovább 1944 márciusáig.
A Nyugat hatalmas mértékben járult hozzá esztétikai kultúránk, közgondolkodásunk, ízlésünk és kritikai szemléletünk haladóbbá és európaibbá válásához.

Tóth Árpád (1886-1928) a mély emberi érzések, megragadó hangulatok szelíd szavú poétája. Boldogságvágy, szépségigény fejez?dik ki lírájában; jellegzetes m?faja az elégia.
Debrecenben lett újságíró, de versei és kritikai cikkei a Nyugatban is megjelentek. 1931-ben költözött ismét Budapestre, ahol arra kényszerült, hogy "kenyérkeres?" állást vállaljon. Házitanító és újságíró lesz, a húszas években már az Est-lapok mindenes szerkeszt?je. Közben egyre súlyosabban beteg.
Különleges formah?ség? m?fordító volt. Finom gonddal megmunkált saját költeményeib?l négy kötet született. A Hajnali szerenád a szecesszió hatását mutatja. A Lomha gályán 1917-ben jelent meg. Impresszionista jegyek jellemz?ek Az öröm illan cím? kötetre (1922). Ezután már csak 1928-ban lát napvilágot posztumusz kötete: Lélekt?l lélekig. Összegy?jtött verseit Szabó L?rinc adta ki.

A magány költ?je
Költészetének alaphangjai a bágyadt, tehetetlen lemondás; jellemz?je a csüggedt szemlél?dés, a panasz. A Hajnali szerenád az els? kötet címadó verse. A cím finom hangulatával ellentétes a vers indítása. Tárgyilagos meghökkent?en merész városkép. Aztán hirtelen magasba röppen a tekintet: a hajnali égbolt színpompáját látjuk. A második strófa három teljes metaforára épít: a sötétség "éji, rút csuha"; az erd? – öltözékéb?l kivetkez? lány; a nap pedig "vén dús kéjenc". A két versszakot áthatják a színélmények. A harmadikban a színek helyére a szürkeség, a sivárság lép. A város szennyét eltakarta a sötétség. Érdekes, hogy a városkép megörökítéséhez a természetb?l kölcsönzi a képi a költ?: a város gázlángjai virágokként ragyognak, a fénykörök a szirmok lehullását idézik. A vers szerkezeti tengelye a 4. versszak, ahol látókörünkbe kerül a költ? alvó menyasszonya, Annuska, és megjelenik a poéta alakja is. Kedvese az elérhetetlen boldogságot szimbolizálja. A két utolsó szakasz érteti meg velünk a költ? szomorúságának tartalmát.

Költészete a húszas években
A Lélekt?l lélekig kötet három ciklusba osztott 59 költeménye az évtized magyar irodalmi életének egyik legnagyobb eseménye volt, és Tóth Árpád költészetének kiteljesedésér?l adott számot.
A húszadik századi modern nagyváros líráját a magyar költészetben a Nyugat folyóirat vidékér?l származó költ?k teremtik meg. A Körúti hajnal cím? versének élményalapja egy valóságosan is megélt budapesti "hajnali varázs", talán az újságírói-szerkeszt?ségi munkából hazatér? költ? élménye lehetett. A hajnali színváltozások impresszionisztikus villanásaiból életre keltette egy városrész tájképét és ébred? életét. A vers a nagyvárosi hajnal három id?mozzanatát mutatja be az impresszionizmus eszközeivel. Az els? szakasz a félig éjszakai állapotot idézi, az utolsó strófa már a nappali élet valóságát. A kezd? és a záró egység között elhelyezked? 3 versszak pedig a b?völetet: a néhány perces hajnali mámort. Az els? sorok minden jelz?je a napkelte el?tti város sivárságát, élettelen, taszító mivoltát mutatja. Az emberek mozdulata lomha, esetlen. Aztán a felkel? nap hatására a rútság helyére lép a szépség: a szürkeségb?l fény és t?zpiros ragyogás lesz. A 3. versszak kezd?sora: összefoglalja a varázslatot. A csönd zavartalan. Csak a színek tombolnak, harsognak a szinesztézia poétikai erejével. A mély magánhangzók éreztetik a hangélményt. Az utolsó sorok jelz?i viszont már arról vallanak, hogy elmúl a hajnali percek mámora. A költemény a nagyvárosi k?rengeteget egyértelm?en csúnyának mutatja.
A Lélekt?l lélekig kötet leny?göz? szépség? darabja az Esti sugárkoszorú. A magyar szerelmi líra olyan remekei mellé kívánkozik, mint Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Pet?fi, Vajda, Ady, József, Radnóti legszebb szerelmes versei. Már az els? sor olyan, mint egy miniat?r festmény. Ketten vannak s a nappal éppen estébe vált. Felidéz?dik az alkonyati séta hangulata. Csupa impresszió és ámulat, ahogy a költ? a búcsúzó napfényt a kedves asszony hajába font koszorúnak látja és láttatja. Az ámulatot olyan jelz?k érzékeltetik, mint a "finom" és a "halk". A második strófa elején ismét feldereng az el?z? élmény. Aztán kép, szín, hangulat, minden elt?nik, s kibuggyan a költ?b?l a vallomás. Az élmény egyre elvontabb lesz, valami léten túli létbe, testetlen semmibe visz a költ?. Szelíd, elbeszél? hangon kezdi a 3. versszakot. Az asszony mintha a felh?kb?l hívná vissza a férfit.
Az alkonyi parkban egy férfi és egy n? mennek az úton, kézenfogva, s a versben minden csak ezért fogalmazódott meg, hogy a költ? leírhassa a legtöbbet, amit férfiember asszonyembernek mondhat: jó élni, mert szeretlek.
 

Juhász Gyula (1883-1937) Szeged költ?je. Eszmények, felfokozott boldogságvágy és szépségigény vezérelték életén, de sorsának balszerencsés, majd egyre tragikusabb alakulása mind magányosabbá tette. Helyettes tanárként jár városról városra. mígnem 1908-ban Nagyváradra kerül. Itt ért? társakra talál. A Holnap cím? antológiával, vihart kavaró fiatalok egyike. Innen is tovább kell költöznie.
Kötetei: Juhász Gyula versei (1907), Új versek (1914), Kés? szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Testamentom (1925), Hárfa (1929), Fiatalok, még itt vagyok! (1935).

Tájversei
A Tisza-part volt Juhász Gyula kedves világa. A tiszai csönd cím? verse A Hétben jelent meg 1910 ?szén. A költeményben egyszerre szólal meg csönd, nyugalom, békesség, harmónia és fájdalom, egyedüllét. A kulcsszó a "hajó", mely a költ? számára az otthont, a szül?földet és benne saját magát jelenti, a költ? és sz?kebb hazája összetartozását. A Tisza-parti este varázslatos hangulatát finom metaforával érzékelteti: "Hálót font az est, a nagy barna pók." A metafora az id? lassú múlását és a sötétség fokozatos beálltát egyaránt megjeleníti. A táj nyugalmát a térb?l kiragadott egyetlen pont – a mozdulatlan tiszai hajók képe is jelzi. Az estében az égi és a földi világ kapcsolatot tart egymással: a csillagok hallgatják a harmonikaszót, a hold fénye beezüstözi a hajókat. A fények, színek, hangok szinte mindenütt átjárják az impresszionista képeket. A vers alaptónusát a mély magánhangzók és a lágy mássalhangzók határozzák meg. A szépséges természeti képeket valami szomorúság is belengi.
1912-ben Szakolcára nevezik ki helyettes tanárnak. Bár a költ? számkivetettnek érzi magát, költészete itt is gazdagodik: érlel?dik az új táj élménye, az Alföld utáni vágy, az Anna-szerelem sajátos továbbélése. A költészet eszközeivel fest most tájképet a Magyar táj, magyar ecsettel cím? versében, amelyben a tájrajz új tartalommal telít?dik: milyennek látja egy XX. század eleji költ? a magyar tájat, a magyar valóságot. A Tisza környéki vidéket örökíti meg: f?zfák, folyóvíz, tehenek. A jelz?s szerkezetek a táj sivárságát, az én kiábrándultságát fejezik ki. A tájban minden megviselt, elny?tt, élettelen. A szépségbe a fájdalom vegyül. A vers zárójeles utolsó sorában a költ? önmagát is belerajzolja a képbe.

Az Anna-versekb?l
A Milyen volt... 1912-ben jelent meg A Hétben. Ekkor Szakolcán él és tanít Juhász Gyula. Itt írta a legtöbb Anna-verset. A Váradon megismert színészn? emlékét az id? nem homályosította el, s?t érzelmi világának egyre mélyebb rétegeit szólaltatta meg. A Milyen volt... három évszakot idéz meg, s ezekb?l a képekb?l Anna emléke áll össze. A versnek nincs adatszer?sége, az alföldi táj hangulata uralkodik és ez olyan szép, mint Anna, és Anna olyan szép, mint a táj. A nyári búzamez?k emlékképe Anna sz?keségét villantja fel, a szeptemberi ég a szeme kékjét idézi, a tavaszi rét sóhaja a szeretett n? hangjából mosódik. Tulajdonképpen nem is vall szerelmet a költ?. Mindössze azt mondja el milyen különös, hogy egy n? emléke id?vel elhalványodik. Keresztrímek, szinesztézia, jambikus lüktetés és az az hangok uralma kölcsönöz er?s zeneiséget. Az utolsó versszakban jutunk Annához a legközelebb. De a költ? boldogsága nem a valóságban, hanem csak a képzeletben él. Az arckép elt?nik az érzelem viszont végtelenné magasztosodik. Ebben a három kis strófában egy régi nyár, egy régi ?sz és egy régi tavasz van elrejtve: az ifjúság. Egyszer?, finom és áhitatos ez a vers.
Az 1926-ban keletkezett Anna örök cím? költemény zárja le végérvényesen az Anna szerelmet. Minél távolabb van térben és id?ben Anna, annál szebb versek születnek Juhász Gyula tollán. A versben megörökített Anna már nem a Váradon megismert színészn?, hanem egy idealizált lény, szimbólum. Három hatsoros versmondatból áll a m?. A mondatok az állítmánnyal kezd?dnek, s ezek az állítmányok mind a sorvégére esnek, s a folyamatos sorátlépések bizonyos feszültséget teremtenek. A férfi tetteti a közömbösséget, uralkodni próbál egykori szenvedélye fölött. A második hat sor a jelenr?l szól. S amikor ár majdnem elhisszük, hogy lezárta a szép emlékeket, akkor robban ki a "ne hidd" kétszeri tiltakozása. A harmadik mondat elsöpör mindent: a szerelem a költ? egész életét átitatta, minden cselekedetében tükröz?dött. A verset záró imaformula Anna alakját az isteni szféra magasába emeli.