József Attila életrajzi adatait nem kell a lexikonokban, irodalomtörténeti munkákban kutatnunk. Születésének helyér?l ,idejér?l, körülményeir?l, szüleinek nevér?l, foglalkozásáról, származásáról, édesapja "kivándorlásáról", édesanyja betegségér?l, haláláról mindent elmond verseiben. A versb?l is megismert tényeket prózában is elmondja élete utolsó éveiben egy álláskérelemhez mellékelt, mégis költ?i szint? önéletrajzban, amelyet, a latin megfelel?t használva Curriculum vitaenek nevezett.
Els? kötete a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg Juhász Gyula ajánlásával. A kötet versei biztos formakészséget tükröznek, de egyenl?re még a Nyugat költ?inek, leginkább Juhász Gyulának hangján szólal meg. A következ? kötet (Nem én kiáltok, 1925) sem mentes még egészen a Nyugat hatásától, de új színként már megjelenik az avantgárd. Amint a kötet címadó verse is mutatja, a költ? már bátran él a szabad vers lehet?ségeivel, a merész asszociációkra épül? költ?i képekkel. És megjelenik a kötet verseiben a modern technika a nagyváros világa is. A nem én kiáltok kötet még Szegeden jelent meg. Itt született az a vers is (Tiszta szívvel), amely miatt el kellett hagynia az egyetemet, és amelynek els? sorát: Nincs se apám, se anyám választja  1929-ben megjelen? új kötete címéül. A két kötet közötti id?ben a költ? tíz hónapot tölt Bécsben, egy ideig a párizsi Sorbonne hallgatója, eltölt egy nyarat a francia tengerparton: hazaérkezése után pedig találkozik els? igazi szerelmével, Vágó Mártával, és elviseli els? nagy csalódását is, amikor Mártát szülei, Londonba küldik tanulni, és ezzel megszakadt kapcsolatuk. A négy év lírai termését tartalmazó kötet sokszín? változatos. József Attila költészete sok új vonással gazdagodott. A dalszer?ség (Ringató), a groteszk hangvétel (Klárisok) mellett különösen fontos új vonás a szürrealista képalkotás (Medáliák).
Külföldi tartózkodása alatt József Attila megismerkedett a szocialista eszmékkel. Ezek hatására  a húszas évek végére kialakult marxista világszemlélete. Új kötete az 1931-ben megjelent Döntsd a t?két, ne siránkozz a közeli világforradalomban való hitét tükrözi. Feladatát ekkor az agitációban látja, de politikai versei (Tömeg, Áradat, Szocialisták) az agitációs hang ellenére elvont gondolatiságot tükröznek, és bár a kötet színvonala egyenetlen, olcsó mozgalmi költészet még nyomokban sem jelenik meg benne.
A történelmi, politikai események hamarosan rádöbbentik a költ?t, hogy a megszület? új világ közeli eljövetelével kapcsolatos elképzelései tévesek. A felismerés hatására világképe átalakul. Gondolkodásának középpontjába az egyéni lét értelmezése kerül.
Magánélete zaklatott. Nincs biztos állása, nem talál társra. költészete azonban mindinkább kiteljesedik. Az 1932-ben megjelen? Külvárosi éj és a válogatott verseit tartalmazó Medvetánc kötet nagy gondolati versei már teljes világképet jelenítenek meg. Jellemz? vonásuk ezeknek a verseknek , hogy bennük a leírás és a gondolati elem szerves egységet alkot.
Egyre többen figyelnek föl tehetségére. Kit?n? kritikusok, köztük Halász Gábor és Bálint György méltatják költészetét.
Magánéleti válsága azonban egyre melyül. Jelentkezik régóta lappangó betegsége, felbomlóban van Szántó Judittal való élettársi kapcsolata, nem találj helyét a politikai életben, támadások érik minden irányból. Így érthet?, hogy költészete egyre inkább elkomorul. Verseiben egyre több lesz a sötétséget, hideget, félelmet árasztó kép: megszólal bennük a halálos fenyegetettség érzése.
Utolsó éveiben helyzete, sorsa egyre kilátástalanabbá válik. Van ugyan egy rövid, reményteljes id?szaka, amikor hajlamainak megfelel? állást kap: társszerkeszt?je lesz az 1936-ban alapított Szép Szó cím? folyóiratnak. A lapnál barátokra talált, publikálási lehet?séget is kap. Igazi megoldást azonban már az sem jelent. Lassan úrrá lesz felette a tudathasadás. Betegségének kórképét megdöbbent? pontossággal rajzolja meg utolsó kötete, az 1936-ban megjelent Nagyon fáj egyes verseiben. Három f? téma foglalkoztatja ebben az id?szakban József Attilát: a szerelem, a közélet és a saját tragikus sorsa.
Szerelmes verseit utolsó nagy szerelméhez, Kozmucza Flórához írja, azzal áltatva magát, hogy végre viszontszeretik
Közéleti verseiben megszólal a szabadságvágya (Leveg?t!), félelme a közeled? új barbárságtól (Thomas Mann üdvözlése), hazaszeretete (Hazám), a költészetr?l való felfogása (Ars poetica), a Duna-menti népek összefogásának gondolata (A Dunánál).
Költ?i szempontból az önmaga tragikus sorsát bemutató versekben nyújtott leginkább újat. Újszer?sége a rendkívüli tömörség, a gazdag jelentéstartalmú szavak használata, az elvontat és a konkrétat egyszerre kifejezésre juttató metaforák, a végérvényességet árasztó megfogalmazások. Legjellemz?bb verstípusa az önmegszólító vers. Utolsó versei még egyszer mintegy összefoglalják, értelmezik léttörténetét, hogy végül elmondhassa belenyugvó búcsúsorait: Íme, hát megleltem hazámat. Életét 1937. december 3-án magaválasztotta, tragikus halállal zárta le.

1905. április 11-én született Budapesten
1910-1912- nevel?szül?knél Öcsödön
1919- édesanyja meghal, gyámja Jolán n?vérének férje dr. Makai Ödön ügyvéd
1920-tól - a makói gimnázium diákja
1922- Szépség koldusa
1924- a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója
1925- Nem én kiáltok. ?szt?l a bécsi egyetem hallgatója
1926- ?sszel kijut Párizsba a Sorbonne hallgatója
1927-1928- két szemeszter a pesti egyetemen: francia levelez? a Külkereskedelmi Intézetnél
1928- el?ször kerül szanatóriumba idegbetegséggel
1929- Nincsen apám, sem anyám
1931- elkészül Irodalom és szocializmus cím? m?vészetbölcseleti tanulmánya: megjelenik a Döntsd a t?két, ne siránkozz
1932- Külvárosi éj
1933- megszakad kapcsolata a munkásmozgalommal
1934- Medvetánc
1935- Baumgarten-jutalmat kap: szanatóriumba kerül
1936- márciustól a Szép Szó egyik szerkeszt?je: decemberben megjelenik a Nagyon fáj
1937- Skizofréniája súlyosbodik: december 3-án egy tehervonat halálra gázolja.

József Attila bölcseleti versei
József Attila költészetében már kezdett?l jelen vannak a gondolati elemek. Korán ébred? filozófiai érdekl?dését mutatja, hogy már els? köteteiben is találkozunk az élet alapvet? kérdéseire választ keres? versekkel. Az Ülni, állni, ölni, halni cím? versben például a választás, a döntés kényszerét mutatja fel, és azt a felismerést, hogy minden döntésünkkel a lehet?ségek végtelen soráról kell lemondanunk. Fiatalon Isten léte is foglalkoztatja. Isten keresésének érzelmi, gondolati tartalmait a sokféle változatban megjelen? istenképben jutatja kifejezésre. A Medáliák szürrealista képsoraiban pedig az én és a világ viszonyát feszegeti. Ezekt?l a korai megnyilatkozásoktól azonban még hosszú út vezetett a Külvárosi éj és f?leg a Medvetánc kötet nagy gondolati verseihez. A Medvetánc kötet mottója szerint annak, aki költ? akar lenni, meg kell járnia a poklokat. József Attilánál ezt senki sem tudhatta jobban. Még nincs harminc éves, de már sok bugyrát megismerte. Míg korábbi verseiben világképének csak egy-egy vonása jelenik meg, ez id?t?l fogva teljes világképet képes felmutatni bennük. Ekkorra kialakította azt a verstípust, amelyik a legjobban megfelelt a gondolkodó, a világ és a lét problémáira választ keres? ember szemlél?d?, figyel? magatartásának, a meditáció során egymást váltó gondolatok logikus összef?zésének. Ezeknek a verseknek szerkesztési módja a perspektíva váltás: a költemény részei a néz?pont változása szerint tagolódnak. Lényeges elemük a leírás és a gondolati elem egysége. A vers indítás legtöbbször egy tájnak, egy helyzetnek a leírása. Erre gyakran már a cím is utal, de a táj és a környezet egyszerre küls? és ugyanakkor metaforikus bels? táj, a leírt, bemutatott tárgyi világ már hordozza a vers gondolati elemeit is. Minthogy a sivárságot érzékeltet? képek: a guanóként lerakódó korom, az ólmos ég alatt szálló füst ahhoz a tárgyi világhoz tartoznak, ahol a proletáriátus él, így egyúttal e réteg életérzéseit is közvetítik. Egy következ? jelentés szinten pedig kifejeznek egy fogalmi úton megfogalmazhatatlannak t?n? érzelmi állapotot, a költ? létérzését. Ugyanígy közvetítenek egyszerre társadalmi, általános emberi és egyéni létérzést a versek gyakorta visszatér? olyan motívumai, mint a tél, a fagy, a nyirkosság, sötétség, a hideg ?r. A gondolati versek közös jegyei ellenére rendkívüli változatosságot mutatnak, mind a bennük kifejlett gondolatok, mind felépítésük és verselésük szempontjából. A legkorábbi (1932-ben írt) Külvárosi éj egyre táguló képeivel, a nyomasztó sötétet megtör? fel felvillanó fényeivel, ódai szárnyalású részével még egy eljövend? jobb világ reményét sugallja. Az 1932-után született versek azonban már jelzik, hogy a költ? csak egyre nehezebben tud szembenézni a küls? és bels? világ fokozódó z?rzavarával. Erre utal a Téli éjszaka önmegszólító kezd? sora: "Légy fegyelmezett!" A gondolkodás, a meditáció most az egyén léthelyzetét vizsgálja, a korhoz kötött problémánál hangsúlyosabb szerepet adva a metafizikainak. A világot és benne saját helyzetét felmérni készül? lírai én meditációja során átéli az egyén szorongató magányát, szembenéz az embertelenné vált világgal, az ?r közönyével. Megérti, hogy az értelem bármekkora gy?zelme sem oldhatja fel a szív keser?ségét. És mindezek után dönt a világról és a világhoz való viszonyáról. Mindenestül vállalja a külvárost. A téli éjszakát sajátjának vallja úgy "méri", mint "birtokát tulajdonosa".  Míg a Téli éjszaka els? sorban az egyén léthelyzetét vizsgálja, A város peremén "szerepl?je" a munkásosztály. A költ? sorsközösséget vállalva a munkássággal  tekinti végig osztályának történelmi színrelépését, szerepét. Meghirdeti annak szükségszer?en bekövetkez? gy?zelmét és meghatározza a maga költ?i szerepét. Kétely nélkül valja magát a külvároshoz tartozónak. Itt nincs helye annak az ambivalenciának, ami az ugyanebben az id?ben született Elégiának a legjellemz?bb formateremt? elve lesz. Az Elégia alapélménye a lírai én szomorúsága, lehangoltsága. Kétségei a vers önmegszólító részeiben szólalnak meg, azok kiváltó okai pedig az önmegszólításokat váltó leírásokban. A leírásokban megjelenített sivárság üresség, mozdulatlanság, tehetetlen kínlódás szorongást vált ki a lírai énb?l, és megnehezíti számára a más versekben oly magabiztosan vállalt azonosulást. Amint azt önmegszólító kérdései mutatják ambivalenciája éppen az eddig vállalt szerepébe vetett hitének megingásából adódik. Az elégia felépítésében jól követhet?en jelenik meg a gondolati versek egyik szerkezeti sajátossága, az intuíció, gondolkodás, ihlet hármassága. Az alacsonyan szálló füst ébresztette intuíció indítja el a gondolkodást, amely a paradox helyzet miatt csak az ihlet segítségével talál megoldást. 1934-ben, a költ? életének egy különösen válságos id?szakában született egyik legjelent?sebb bölcseleti verse, az addig elért eredményeit összegz? és a folytatást el?legez? Eszmélet. A vers az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá. A vizsgálódás eredménye lehangoló. Szín, szépség, szabadság csak az álmok kusza, logikátlan, de kötötségekt?l mentes világában van. Ezzel az álombeli világgal szemben az ébrenlétben a "vas világ rendje" uralkodik. A szellem hiába vágyik szabadságra, újra és újra rácsokba ütközik. A világ kiszámíthatatlanságát érzékelve bizonytalanság ébred az emberben, a determináltság uralma pedig szorongást ébreszt benne. Ezzel a világgal szemben csak két magatartás lehetséges. Az egyik a feln?tt emberé, aki nem ragaszkodik semmihez, tudomásul veszi a világ törvényeit. Tudja, hogy az élet csupán ráadás a halálra. Nem rab, de nem is akar senkit rabságban tartani. Az így felvázolt, értelemmel megélt élettel állítja szembe és utasítja is el egyszersmind a másiklehet?séget, a pillanatnyi örömöknek él? ember kisszer?, állati szintre süllyedt létét.

Az utolsó évek költészete
1936. decemberében jelent meg József Attila utolsó verseskötete a Nagyon fáj. A Medvetánc megjelenése óta eltelt id?szakban a költ? személyes élete egyre nehezebbé, egyre kilátástalanabbá vált, miközben költészete tovább mélyült. A változás els?sorban alkotói módszerében figyelhet? meg. Míg a Medvetánc nagy gondolati verseiben a környezet és a közélet jelenségeit közvetlenül, tematikusan írja le, új verseit fegyelmezettebb, zártabb forma jellemzi, a jelenségek leírását pedig felváltja a személyesen átélt általános érzület megfogalmazása. Élete utolsó három évében egyre inkább foglalkoztatják a melylélektan és az egzisztenciálfilozófia kérdései: az önmegismerés nehézségei, a valódi és az állétezés, az egyéni önmegvalósítás, a világ megismerhet?ségének problémai. Mindig meglév? analizáló hajlama a pszicho analitikus kezelések hatására meger?södik. Felszabadulnak elfojtott gyermekkori vágyai, el?törnek fájdalmas emlékei. Sokszor idézi fel verseiben a korán elvesztett édesanyja képét. Úgy érzi, korai árvasága miatt nem tudott igazán feln?ni, ezért szerelmeit?l is azt várja, hogy úgy szeressék, mint egy védelemre szoruló gyermeket. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ez a vágya is betegségének tünete, és szeretne feln?tté válni végre. A szerelem még egyszer hangot kap az utolsó korszak költészetében. Új szerelme, Kozmucza Flóra szintén pszichológus. A költ? azzal áltatja magát, hogy benne végre igazi társra talált. A hozzá írt els?, áradó érzelmi versek (Flóra, Flórának) után hamarosan megszólal a szorongás, a kétkedés (Ha nem szorítasz). Bár József Attila ezekben az években már közvetlenül nem vett részt a mozgalmi életben, közéleti-politikai érzékenysége megmaradt, így a közéleti téma továbbra is jelen van költészetében. A politikai közélet egyetemes kérdései, a szabadság, a jogállamiság megsértése, a veszedelmes nézetek terjedése foglalkoztatja. A szabadság korlátozása, a nyomasztó légkör ellen emeli fel szavát a Leveg?t! cím? versében. A téves, veszedelmes eszmék terjedésére figyelmeztet. Beszél a Duna-menti népek összefogásának fontosságáról ( A Dunánál), és megírja a magyarság sorsával való azonosulásának vallomását, a Hazám! cím? szonett ciklust. Az utolsó korszak tartalmi és formai szempontból is legjelent?sebb, legtöbb újathozó verseinek témája a költ? tragikus sorsa. E versek gyakori motívumai: A fenyegetettség, az otthontalanság, az árvaság, a feloldozás utáni eleve reménytelennek t?n? vágy már a Nagyon fáj kötetben is megjelentek. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak felismerése, hogy a világban nincsenek meg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltend? szerep, egyéni léte így véget ért. A Tudod, hogy nincs bocsánat utolsó versszakában, ugyan még felvillant egy lehet?séget: "remélj h? szerelmet", de amint a feltételes módban álló igék jelzik, már nem hihet, nem bízhat ennek a szerelemnek a létében. De a remény másik feltétele: a "vess el minden elvet" sem valósulhat meg, mert ez egyet jelentene az intellektuális lét teljes feladásával, az ösztönlények szintjére való lesüllyedéssel. Formai szempontból e versek legf?bb újítása a tömörítés. A versek csak a végs? konklúziót mondják ki. Az egymást követ?, szentenciaszer? kijelentések között gyakran hiányoznak az összefüggést jelz? grammatikai összeköt? elemek. Gyakori a második személy? önmegszólító forma. A költ? közvetlenül halála el?tt még egyszer számot vet életér?l. Még egyszer felteszi magának a kérdést: mi volt, és volt e egyáltalában értelme életének. Ebb?l a számvetésb?l születik utolsó három verse, a bezártságból való szabadulás lehetetlenségét, a lemondást megfogalmazó Karóval jöttél, az egyéni lét végét lázadás nélkül elfogadó Talán elt?nök hirtelen és a legkeser?bb felismerést, a feleslegességet tudomásul vev? Íme hát megleltem, hazámat.