1945 áprilisában megalakult az Írószövetség. Korábban ilyen országos szervezet nem volt. Az 1948. évi fordulat után az egzisztenciálisan is az irodalmi élethez köt?d? írók teljes állami függ?ségbe kerültek, irányított m?vészet jött létre, melynek során az író nem az olvasóra, hanem a megrendel? és ellen?rz?-felügyel? jogait gyakorló államra volt utalva. Az irodalompolitika az évek során egyre többet kényszerült föladni eredeti céljai közül.

Irányzatok, tendenciák a korszak magyar irodalmában
Ha a korszak irodalmát m?nemekre és irányzatokra tagoljuk , a folytonosság jobban látható. 1945 után is a líra dominál, melyben a Nyugat második és harmadik nemzedéke játszik vezet? szerepet. Költészetükre sajátos újklasszicista tárgyiasság jellemz?.
A korszak kiemelked? költ?je Weöres Sándor. Az újnépies mitologikus költészet legjelent?sebb képvisel?i, Nagy László és Juhász Ferenc a kortárs irányzatok és a népköltészet mély rétegeinek sajátos szintéziseit hozták létre. A történelmi drámák. Németh László és Illyés Gyula m?vei, melyek rejtjelezett üzeneteit gyakran politikai eseményekre vonatkoztatták a néz?k. A hatvanas évek közép-európai irodalmában a groteszk az uralkodó irányzat. A magyar drámairodalomban ez Örkény István Tóték cím? darabjával kezd?dött. A nyugatos próza f?ként stíluseszményével, az írói autonómia következetes megvalósításával és Kosztolányi példájával hatott. Kiemelked? képvisel?i Márai Sándor és Otlik Géza. A mitologikus létmegértés képvisel?je Hamvas Béla. A groteszk próza legjellegzetesebb darabjai Örkény István egypercesei. A neoavantgárd líra és próza több központhoz is köthet?, melyek közül a legfontosabb Párizs, Újvidék és Budapest. A hetvenes-nyolcvanas években felt?nt prózaírók nem helyezhet?k el a korábbi irányzatokban.

Otlik Géza: Iskola a határon
Otlik Géza (1912-1990) K?szegen, majd Budapesten tanult. Érettségi után leszerelt. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik, 1931 óta jelennek meg írásai, 1939-t?l a Nyugatban is rendszeresen publikált. 1945-t?l 1957-ig a PEN Club magyarországi szervezetének titkára volt. Sokáig fordításból élt. Életm?veib?l kiemelkedik az Iskola a határon (1959). A regény irodalmi legendává vált. Els? változatát már 1948-ban befejezte Otlik, de ezt Schöpflin Aladár, a Franklin kiadó szerkeszt?je tízévnyi átdolgozásra ítélte. Az elbeszélés nehézségei cím? bevezet? rész fordulatot hozott a magyar regény történetében: a kés?bbi írónemzedékek tanúságtétele szerint e m? helyezte át a hangsúlyt a történet elbeszélésér?l magára az elbeszélés problematikájára. Évtizedekkel megel?zve a magyar olvasók elvárásait, Otlik itt gondolta el?ször azt, hogy elmondható-e a történet. A kézirat korrigálásával foglalkozó elbeszél? a hiteles megszólalás lehet?ségeit keresi, eközben negatív tapasztalatokat szerez a nyelvr?l. A címbeli "határ" szó nemcsak országhatárt jelent, hanem a hallgatás és a megszólalás közti határterületet is kijelöli. A regényben gyakori a néma kommunikáció, a deformált beszéd, a kifacsart szó. A szerepl?k hang nélkül, szótlanul is értik egymást. A történetet évtizedekre eltávolítja a keret, Szeredy és Both Benedek beszélgetése az uszodában, 1957-ben és egy évvel kés?bb, valamint egy 1944-es epizód. Medve Gábor a hátrahagyott kézirat szerz?je 1957-ben már nem él. Halála idejét és körülményeit a m? nem adja meg. Mindannyiuk legfontosabb közös élménye a katonai alreáliskolában, egy megnevezetlenül hagyott kisvárosban, a nyugati határszélen együtt töltött három év (1923-1926). A monarchia hagyományait ?rz? iskola hétköznapi élete klasszikus fejl?désregény témája is lehetne, de ez a közeg nem az értékek hagyományozásának színtere, felismerések a hivatalos és informális hatalmi központokkal való konfliktusok során születnek.
Medve kézirata Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléb?l vett latin nyelv? mottóval kezd?dik. Az idézet kést részlete az els? és harmadik rész címe. A regény hármas tagolódása az Isteni Színjátékra utal. A megvilágosodással véget ér a pokoljárás. A határszéli kisváros múltja K?szegével azonosítható. Végvár volt, ahol hat évvel a mohácsi vesz után megállították a törököket. Az ostrom fontos helyet foglal el a közös emlékekben. Ez az esemény indítja el a szerepl?k küldetéstudatát felépít? történelmi hitvallást. A harmadik év vége felé az iskola a mohácsi csata négyszázadik évfordulója ünneplésére készül. A gy?ztesek elt?nnek, a vesztett csaták emlékét csak a túlél?k ?rzik. A vereség-etikát e m?, nem sokkal a befejezés el?tt, minden pátosz nélkül a magyar történelem legfontosabb tapasztalataként foglalja össze.