William Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz kivételes tehetség? drámaírója. Darabjait mindmáig sikerrel játsszák a világ színpadain, emlékezetes történetei és h?sei mitologikus örökségként élnek velünk.

Shakespeare színháza
Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdekl?dött, a csetepatékra kíváncsi kocsmatöltelékekt?l a filozófiai problémákra fogékony jogászértelmiségen keresztül a látványosságokat kedvel? és m?velni vágyó udvarig. Ez a széles közönség hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. 1576-ban épült az els? állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet kés?bb számos további követett.
Shakespeare színháza a Globe nevet viselte. Kör- vagy nyolcszög alakú deszkaépület, amely gyökeresen különbözött egy mai színháztól. A közönség ült vagy állt a néz?téren. Az el?adás feszített tempóba, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún öltöz?fülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyéül is szolgált. Az öltöz?fülke tetejét balkonszer?en képezték ki, ahol általában zenészek muzsikáltak, az el?adás el?tt, de ez volt a színhelye a Romeo és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétálta az ?rök a Hamlet 1. felvonásának kezdetén. Az erkélyt magas tet? fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az es?t?l a színészek jelmezeit. A tet?t mennyországnak nevezték, annak a rejtett süllyeszt?nek az ellentéteképpen, amely a színpad közepén helyezkedett el, s amelynek pokol volt a neve. Nem volt függöny és díszlet, ezért volt fontos a dráma szövegében a színhely pontos megjelölését és a színtér leírását beépíteni, ami persze a közönség képzel?erejére is a mainál nagyobb terhet rótt. A színészeknek alaposan meg kellet küzdeniük a közönség figyelméért, ráadásul a mindig újra vágyó publikumnak még a legsikeresebb darabokat is csak háromszor-négyszer játszhatták egy szezonban. A próbákra nem volt sok id?, ezért gyakran rögtönözniük kellet a színészeknek, és nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag férfiak voltak, a n?i szerepeket fiatal fiúk játszották.

Shakespeare élete és m?vei
Pályafutását Shakespeare is színészként kezdte. Feltehet?leg 1564. április 23-án született Stratford upon Avonben. Apja iskolába járatta, de az egyetemre már id?közben fellép? súlyos anyagi gondjai miatt nem tudta beíratni. William 18 évesen megn?sült. Csak sejthetjük, hogy 1587-ben egy Stratfordba látogató színtársulathoz csatlakozott, és így került Londonba. Mivel vérbeli színész, a színházból csinál irodalmat, s nem fordítva. Ösztönösen megérzi, hogy mi kell a népszer?séghez, és szakszer?en kiaknázza az intuíciót. Már Londonban való felbukkanásakor népszer? volt a királydráma. Az els? négy darabban a "rózsák háborúját" dolgozza fel, a York és a Lancaster uralkodóház véres küzdelemit, melyb?l egy harmadik család, a Tudor-dinasztia kerül ki gy?ztesen: a második sorozatban pedig ugyanennek a háborúnak az el?zményeivel foglalkozik. Shakespeare nemcsak a történelmi tárgyú drámákhoz használt forrásm?veket: szinte alig van olyan darabja, melyben magát az alaptörténetet ? találta volna ki. Gátlástalanul merített az antik irodalomból és saját kortársainak m?veib?l. Vígjátékaiban több a romantikus mint a szatirikus elem: szerepl?it nem "kineveti", hanem velük együtt nevet és nevettet. A komédia zárt világában kötelez? a "happy end", a szerelmesek egymásra találnak és összeházasodnak. Az ún. "probléma-színm?vekben" (pl.: Troilus és Cressida, Szeget szeggel) már megbomlik az egyensúly; a darabot záró házasság a szerepl?k többségé számára inkább büntetés, mint jutalom, s csak kompromisszumok, és áldozatok árán menthet? meg valamiféle erkölcsi világrend. Shakespeare els? színházi sikereit az 1590-es évek elején érte el: befogadták a népszínházak, darabjaira tódult a közönség. Felfigyelt rá és pártfogásába vette a lányos szépség? aranyifjú, az el?kel? Southampton gróf, akihez elbeszél? költeményeit és szonettjei nagy részét írta. A szonett rövidsége nyelvi tömörítésre tanította Shakespeare-t. Szonettjeiben mindig egy kibontakozó lelkiállapotot fejezett ki, és a sajátosan angol szonettforma rímképlete (abab cdcd efef gg) inkább lehet?vé tette a fokozást, amelyre Shakespeare törekedett. Maga Shakespeare a költeményeit jóval többre becsülte, mint a drámákat, számára a színház els?sorban üzleti vállalkozás volt. 1594-t?l Shakespeare-nek állandó színtársulata volt, s a társulat 1599-ben megépítette a Globe színházat. A józanság és a végletek közötti ellentét jellemzi életének ezt a korszakát is, hiszen mialatt a jól jövedelmez? üzlet hasznából gondos családapaként földbirtokot vásárol, egymás után írja meg nagy tragédiáit. A nagy tragédia világa nem "egyszer volt, hol nem volt" birodalma. A tragédiában b?ven van tragikum és politika, de világa minden irányban kitágul. A tragikus h?s legfeljebb csak rövid ideig él boldogan és a történet végén bizonyosan meghal, de pusztulása egyszerre vereség és gy?zelem. A tragikus h?s azért h?s, mert ?t a mindennapi ember hétköznapjainak ellentmondásai a lehet? legtöményebb koncentrációban és a lehet? legmagasabb h?fokon feszítik. Az erkölcsi világrend tehát, amelyet a tragédia f?szerepl?je önnön feláldozása árán helyreállít, a lét és a tudás világrendje is egyben: Hamlett, Othello, Lear és Macbeth mindent meg akarnak tenni, a lét teljességét kívánják birtokolni, azaz halandóságukat is átélik. Shakespeare utolsó alkotói korszakában rájött, hogy a rend, ami a történelemben kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen, ami a komédiában túlságosan is kiszámítható és sz?kre szabott, ami a tragédiában túlon túl tág és önpusztító, az eleve adva van abban a dramaturgiai felfogásban, amelyben esetleges történeteit reprezentatív cselekménnyé szerkesztette, gondolatait képekbe vetítette és színpadi látszatvilágát a való élet eseményeihez hasonlította. Megalkotta hát a metafora metaforáját: a színpadi rend lett regényes színm?veinek témája. Maga Shakespeare fokozatosan visszavonult a színházi élett?l. 1610 táján végleg letelepedett Stratfordban s csak ritkán utazott Londonba. Élete utolsó szakaszáról éppoly keveset tudunk, mint a pályakezdés el?tti öt évr?l. Feltehet?en tüd?gyulladásban halt meg 1616. április 23-án.
 
 
 
 

Romeo és Júlia
Baljós csillagzatok alatt született szerelmesek történetét dolgozza fel a m?. m?fajilag a lírai hangvétel? drámai költeményekhez hasonlítható. Shakespeare gondolatait az emberi kapcsolatok komikus oldala foglalkoztatta. Erre példa m?b?l Mercutio alakja. Mercutioból a túláradó fiatalság a bohémség, a csapondó életer? sugárzik, aki a hálál közelettét is tréfával, szójátékokkal fogadja. Ki kell emelnünk a realista vonásokkal megrajzolt dajka alakját, kit Shakespeare megfigyelései alapján alkotott meg. A dráma cselekménye, szerkezeti felépítése Mercutio haláláig korai vígjátékok felépítésére emlékeztet. Ezután s?r?södik a komor hangulat, a drámai intenzitás, amely Romeo halálával éri el tet?pontját. Az egység benyomását Shakespeare azzal kelti, hogy mindent Romeo és Júlia szerelméhez viszonyít. A küls? világ értetlenül, ellenségesen áll szembe ezzel a szerelemmel. Pl.: Capulették véleménye szerint a házas fél kiválasztása csak a szül?k feladata lehet. A házasság mindenképpen társadalmi felemelkedést jelentsen. A fiatalok tiszta szerelme haláluk után a családok kibékülését eredményezi.
Júlia:
Júlia jelleme egyszer?, természetes, gyermeki, csak a szívére hallgat. A félénk, ijedt, gyöngéd lányból a szemünk láttára válik tragikus h?sn?. Romeo szám?zetése után Júlia kerül a dráma középpontjába, amikor is Shakespeare megragadóan ábrázolja szerelméért folytatott küzdelme reménytelenségét.
Romeo:
Romeo alakjának jellemfejl?dését követhetjük nyomon. El?ször Rozáliába szerelmes, mely szerelem viszonzatlan és ez az ifjút egy magányos mélabúba kergeti. Júlia szerelme kiváltja az ifjúból a szenvedélyeket, a felh?tlen boldogságot. A drámai cselekmény ezt követ? sorozatos csapásai Romeot a szemünk láttára érleli férfivá. Halála el?tti pillanatában szavait tragikus elszántság és nyugalom lengi körül.
Bels? konfliktus a m?ben alig található. A szerepl?k között érdekes jelleme és feladata van L?rinc barátnak, aki furfangos bölcsességgel próbálja a szerelmesek útját egyengetni. Ez a tevékenysége azonban hiábavaló, a szerelmesek sorsa akkor sem alakult volna másképpen, ha netán keresztbe tett volna nekik.
Shakespeare h?seinek pusztulását nem a jellemük okozza, hanem a küls? körülmények, amit végzetszer?ségnek nevezhetünk. Ennek a célnak a szolgálatába állítja a cselekmény felgyorsítását. Vasárnap este kezd?dik a cselekmény és csütörtökre meg is hallnak h?seink. Ugyanennek a megvilágítására rendeli alá a m?nek a képi világát. A fiatalok szerelme olyan tiszta, mint a Napnak és a Csillagoknak ragyogása, amely ezt a sötét társadalmat megvilágítja. A m? tragikus katasztrófájának végs? oka tehát a két család már-már kibékíthetetlennek t?n? viszálya. A háttérben kibontakozik el?ttünk egy h?béres társadalom reális rajza. Ennek az er?szakos társadalomnak megtestesít?je a Tybalt család. A konfliktus, tehát a családok közti viszály a m? elején, az estélyen jelenik meg igazi arcával, a kés?bbiek folyamán ezt halványítja az író.