- a romantikával egy id?ben született
- forrása a csalódás az illúzióvesztés
- a realista írók szembefordulnak saját korukkal
- a realisták tisztelik az apró részleteket is
- a realizmus lényege a szerepl?k lelki világának föltárása
- a realista író nem a képzeletére támaszkodik, hanem a valóság pontos megfigyelésére
- a realista stílust a tárgyilagos, higgadt, részletez? el?adásmód jellemzi
- a realizmus uralkodó m?faja: a regény és a novella
- az új m?vészeti törekvéseket megnevez? szó, a "realizmus" els? ízben  egy festészeti kiállításon szerepelt
- 1855-ben Gustav Courbert egy párizsi bódéban mutatta be képeit, s a kiállításának ezt a címet adta: "A realizmus"
 
 

AZ OROSZ REALIZMUS VILÁGA
- a 19. század az orosz irodalom fénykora
- Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt nem volt még er?s, m?velt polgári osztály
- I. Miklós cár nem járult ugyan hozzá a jobbágyság felszabadításához, de hajlandónak mutatkozott számos enyhít? intézkedés meghozatalára
- a jobbágyságot 1861-ben II. Sándor cár szüntette meg
- a cári rendszer áttekinthetetlen bürokratizmusa, s az ország siralmas helyzete lett a mind er?teljesebben kibontakozó orosz realizmus legf?bb témája
- az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták els?ként a szegényeket, az alázatosokat, a megalázottakat, a cári rendszer deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait
- az orosz realista írók m?vei jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem érdemes élni
- h?seik afféle "fölösleges" emberek
 
 
 

NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL
1808-1852

- 1808 április 1-én született Szorocsinciben
- édesapja tisztvisel?ként dolgozott
- Gogol gyermekkorát Vasziljevkában töltötte
- apja szenvedélyesen szerette a színházat, s ukrán nyelven verseket írt
- gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte (1821-1828)
- már diákként verseket írogatott, vonzódott a festészethez különösen kit?nt a vígjátékokban megmutatkozó komikai tehetségével
- 1828-ban nagy reményekkel érkezett Pétervárra
- egy rövid ideig tartó németországi utazás után állami szolgálatba lépett: segédírnoki állást kapott havi 50 rubel fizetéssel
- fizetéséb?l alig tudott megélni
- kereset-kiegészítésként fordult az irodalomhoz
- 1830-ban megjelent egy "ukrán " elbeszélése
- megismerkedett és összebarátkozott Zsukovszkijjal és Puskinnal
- otthagyta hivatalnoki állását
- els? jelent?s m?ve egy kétkötetes elbeszélés-gy?jtemény: a Tanyai esték (eredeti címe: Esték egy gyikanykai tanyán
- 1834-ben elnyerte a pétervári egyetemen a középkori történelmi tanszék adjunktusi állását, egy év múlva leköszönt
- 1835-t?l élete végéig csak az irodalomnak élt
- 1835-ben még egy kötete hagyta el a sajtót, az Arabeszkek cím?
- a pétervári csalódásokból, kiábrándulásokból fakadó kisember-novellák, az ún. pétervári elbeszélések egy-két darabja itt látott napvilágot
- kés?bbi hivatalnok-novellák közül jelent?s Az orr (1836), A köpönyeg (1842), A revizor
- utóbbi m?vében a hivatalos körök oroszország megrágalmazását látták
- Gogol 1836 júniusában külföldre utazott
- ezekben az esztend?kben írta meg utolsó és minden eddigit betet?z? m?vét: Holt lelkek címmel (1835-1852)
- 1841 ?szén hazautazott Moszkvába, hogy könyve kiadásához megszerezze a cenzúra engedélyét
-1842-ben jelent meg a regény "Csicsikov útkalandjai avagy a holt lelkek"
- a Holt lelkek "megrázta egész Oroszországot" s újra az író ellen hangolta a közvéleményt
- visszatért külföldre
- a következ? 6 év vándorlások között telt el
- önvád gyötörte az orosz világ sötét ábrázolásáért, s a folytatásban ki akarta engesztelni olvasóit
- utolsó éveit már súlyos depresszióban, a világtól elzárkózva töltötte
- halála el?tt 8 nappal elégette a Holt lelkek második részének teljes kéziratát, tíz év munkáját
- 1852-ben Moszkvában halt meg

A köpönyeg
A hivatalnok novellák között a leghíresebb A köpönyeg (1842)cím? elbeszélése. Ezen is több éven át dolgozott: átírta, újra írta, kiegészítette.
Komikus el?adás, stílus humor: A köpönyeg elolvasásakor egyre jobban az író stílusának a hatása alá kerül az olvasó. A humort, a komikus hatást az elbeszélés modora váltja ki, nem a téma: ez önmagában nem is nevetséges. Az elbeszélés nyomtatott szövege mögött mintha egy színész rejt?zne, aki mimikával és gesztusokkal kíséri az el?adást. H?vös, epikus tárgyilagossággal indul a novella, de ez a hangnem hirtelen megszakad, s a túlzott ingerültség, a maró gúny hangja váltja fel. Így a rögtönzés benyomása keletkezik, az eredeti közlési szándékot kitér?k bontják meg. Az író még semmit sem mondott, de már hallottunk egy sebtében hanyagul odavetett anekdotát. Különös, komikus hanghatása van a kereszt- és az apai névnek is: Akakij Akakijevics. Érdemes megfigyelni a többi felmerül? név komikus hangzását is. A jelentéktelenségek pedáns részletezésével ellentétben a fontos dolgokról hallgat a történetmondó, s gyakran megjátssza, hogy bizonytalan emlékezete ki-ki hagy. Az elbeszélés olykor a bizalmas b?beszéd?ség jellemét ölti. Se szeri, se száma a különböz? szójátékoknak, a képtelen túlzásoknak, fölösleges részletek kiemelésének, közbeszúrt anekdotáknak, logikátlan szókapcsolatoknak és ellentmondásoknak, a különféle szatirikus elemeknek. A tudatos stilisztikai, nyelvi megoldások azt eredményezik, hogy A köpönyeg elbeszélésmodora sajátos, hanyag és naiv fecsegésnek t?nik. Éppen ezért az él? szóbeli bizalmas rögtönzés hatását kelti. Ez az egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel. Az eseményeket az elbeszél? olyan tényként tolmácsolja, amelynek nem ismeri pontosan minden részletét.

Humánus érzelmesség
A köpönyeg komikus stílusába néhány helyen váratlanul hatol be egy másik hangnem: a szentimentális-patetikus érzelmesség, az ellágyulás. Ezzel a megoldással érte el Gogol, hogy A köpönyeg egyszer? anekdotából groteszkké emelkedett. Gogolnál a téma csak másodlagos, maga a mese, a cselekmény igen egyszer?: egy senkit?l meg nem hallgatott magányos, megnyomorított kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el t?le. Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, s "rangra és címre való tekintet nélkül mindenkir?l leráncigál mindenféle köpönyeget". A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete is felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél.

Eltorzult világ
A groteszk ábrázolás követeli meg, hogy a leírt esemény az élmények fantasztikusan korlátolt, kicsinyes világába ágyazódjék. Ennek sz?k határai között az írónak módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a mindennapok szokásos arányait. E világ törvényei és arányai szerint az egyhangú, léleköl? másolás. Tragikomikussá fokozódik az aprócska cél és az ironikusan felnagyított vágyálmok, a megnövekedett önérzet, emberi méltóság közti ellentét. Elégedett volt elevenebb és szilárdabb jellem? lett, viselkedéséb?l elt?nt az ingatag bizonytalanság. A helyettes irodaf?nök estélyén a felnagyított boldogság lelkiállapota kezd visszájára fordulni: vannak drágább, szebb köpönyegek is, s az övét valaki gondatlanul a földre löki, bepiszkítja. A köpeny elrablása és a tekintélyes személy durva elutasítása, sértegetése pedig Akakijt a sírba viszi. Torz figura az elbeszélésben a rend?rf?nök is, aki épp az áldozat b?nösségét akarja bebizonyítani. A tábornokgondolat- és érzésvilága épp oly fantasztikusan lesz?kített, korlátolt, mint Akakijé. Ebben a világban az arányok épp úgy eltolódtak, groteszk módon eltorzultak. A f?szerepl? halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat szerint Akakij Akakijevicst?l köpönyegével együtt emberi méltóságát, életét is elrabolták, s a szerencsétlen kishivatalnok belehalt bánatába. Egész pályafutása alatt megalázkodó, mintaszer? hivatalnok volt: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, létének legf?bb értelmét abban látta, hogy a rangban felette állók elismerését kivívhassa. Csupán egyetlen egyszer került olyan helyzetbe, mikor egy feljebbvalóját viselkedése felháborította. A saját hatalmától megmámorosodott tekintélyes személy valóságos dührohamot kapott Akakij ügyetlen, félénk kérelme miatt. A tábornok ezt szemtelen vakmer?ségnek, megengedhetetlen lázadásnak min?sítette, ráordított a megszeppent hivatalnokra, s egyszer?en kidobta irodájából. Addigi élete összeomlott. Másnapra magas láz tört ki rajta, s a betegség lefolyása gyorsabb volt, mint várni lehetett volna.

Fantasztikus befejezés
Akakij Akakijevics halálát ugyan olyan groteszk módon meséli el a történetmondó, mint születését. Száraz tényközlésként jelenti be: "Szegény Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét". Majd váratlanul mindenféle apróságokra tér át. A befejezés is furcsa, groteszk játék: maga az elbeszél? jegyzi meg tréfásan: "...szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést nyer." Gogol humora megkacagtatja, megnevetteti az olvasót, de nem vált ki igazi jókedvet, der?t bel?le: a kacaj összemosódik a megdöbbenéssel, a keser?séggel. Épp ez a groteszk ábrázolás célja. A köpönyeget el?ször Arany János ültette át magyarra német fordítás nyomán (1875).