A francia eredet? avantgárd (el? ?rs) gy?jt? fogalom. A különböz? izmusok a m?vészet általános reformjának jegyében alakultak ki, az átalakulás oka a m?vészet szerepének megváltozása. Az alkotók radikálisan újat akarnak, elvetik a bomló régit nemcsak a m?vészetben a társadalomban is.
Jellemz?k: - a nyelv mintegy önálló er?vé válik: a jelentés földúsul, a jel néha önálló életre kél a szó mágia esetenkén öncéllá válik
- önállósodnak a költ?i képek, elszakadnak az érzékelhet? valóság hordozásától.
- az id? és a tér fogalmát szubjektívan kezelik.
Az avantgárd m?vészet újféle kapcsolatot keres a közönséggel, a közvetlenséget akarja érvényre juttatni. Esztétikai elveiben a m?vészeti ágak közelítése az interart jelleg közös vonás. Szintén közös vonás az el?z? század poeticai jellege elleni lázadás, a konvenciók elvetése (abszurd, groteszk). Programjaikat kiáltványokban monifesztumokban hozták nyilvánossá.
Irányzatok:
- kubizmus
- futurizmus
- dadaizmus
- konstruktivizmus
- szürrealizmus
- expresszionizmus

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Bertold Brecht (1898-1956) nagypolgári család gyermeke volt, ám fiatal éveit?l kezdve a baloldalhoz húzott, s csakhamar a marxizmus híve lett. Az 1919-es forradalmi mozgalmakat követ?en (melynek aktív részese volt) színi kritikus, majd színházi dramaturg lett, el?bb Münchenben, aztán Berlinben. 1928-ban írt koldusoperájával vált világhír?vé, amelyben hatásos módon alkalmazz az expresszionista színház eszközeit. Az expresszionista dráma, "epikus színház" legnagyobb alkotójaként vált igazán ismerté. Ennek az új dramaturgiának a lényege, hogy megakarja fosztani a néz?t a színházi illúziótól, mert a régi színház "a néz?t a cselekményrészesévé teszi" és ezzel "feléli a néz? aktivitását", az új viszont elidegeníti a színpadi világtól, s ezzel kielégítetlenül hagyja a tett vágyát. Az illúzió, a beleélés szétfoszlatását szolgálják az ún. "elidegenít? effektusok", amelyek minduntalan kizökkentik a néz?t a színpadon megjelenített világ átéléséb?l, és azzal szembesítik, hogy kívül áll a darabon. Ilyenek Brechtnél a rideg, üres színpadképek, az újra meg újra megjelen? didaktikus feliratok, transzparensek, az eseményeket kommentáló dalbetétek. Hiányoznak darabjaiból a konfliktusok, igazi cselekmény, s?t az egyénített jellemek is.
Bercht szerint a darab világa nem az életb?l épül fel vagy indul ki, s jut el különböz? írói eszközök révén az általános igazsághoz, hanem az általános igazságból épül fel, indul ki, s jut el az élethez. A Kurázsi mamában ez az általános igazság így hangzik: a háború minden értéket elpusztít, mindenkit tönkre tesz, azt is aki látszólag bel?le él, vagy haszonélvez?je. A darab a harmincéves háború (1618-1648) idején játszódik, s Brecht itt is egy régi történetet elevenít föl. Vakmer?sége miatt nevezik Kurázsi mamának; azért, mert az üzlet virágzása érdekében akár a t?zvonalon is át mer kelni. Markotányosn?ként kereskedik a frontokon, s igyekszik meggazdagodni, úgy azonban, hogy eközben három gyermekét távoltartsa a harctól, s mindenáron megkímélje ?ket. Végül lányát is fiait is elveszíti. A háború, s a figyelem középpontjában Kurázsi mama alakja áll. Kurázsi mama három gyermekének pusztulása a dráma három ún. stációja. Eilif bátor, Stüsszi tisztességes, Kattrin pedig h?ssé válik. Stüsszi és Kattrin halálának kett?s jelent?ségét ismerhetjük fel: egyrészt azt jelzi, hogy az erény nem számíthat jutalomra, a háború halállal fizet a tisztességét; másfel?l mintha Kurázsi mamából szakadna ki egy egy rész pusztulásukkal – gyermekei egy egy hajdani jó tulajdonságát képviselik, s halálukkal Kurázsi mama is végkép elveszíti ezeket az erényeket. Kattrin halálával az anyai érzések is kivesznek bel?le: érzelmek és gondolatok nélküli szinte állati szintre süllyed? lénnyé válik. Kurázsi mama  az 5. jelenetben viselkedik legellenszenvesebben, amikor sebesülteket hoznak a kocsijához, s ? megtagadja a segítségnyújtást. Az asszony közömbösségét Kattrin ösztönös részvétérzése teszi még felt?n?bbé: a szerencsétlen lány kétségbeesetten verg?dik anyja tilalma és lelke parancsa közt, majd drámai módon rátámad szívtelen anyjára. A darab világát a mérhetettlen pusztulás és az emberi kapzsiság ábrázolásán túl még komorabbá teszi a befejezése. Kurázsi mama nem tanul a tragédiából: bár immár magának kell húznia a szekerét, újra nekivág az útnak, hogy folytassa a kereskedést az egymást-mészárlás földjén. Ez a befejezés is tudatos dramaturgiai megoldás: nem a h?snek kell tanulnia a történtekb?l, hanem a néz?nek. S minél inkább vak marad a h?s, annál nagyobb az esély arra, hogy a néz? fölháborodik, s ráébred tévedésére.