A "világirodalom" kifejezést el?ször Goethe használta, jelezve, hogy van valami egész, ami a nemzeti irodalmakat ha egységessé nem is, de összetartozóvá kovácsolja. Két világháború, forradalmak és haláltáborok adják e század írói számára a feladatot, a megírás kötelezettségét. Egyikük a múlt századi realista próza folytatója és egyben betet?z?je, míg másikuk a szürreális világban cselekedteti h?seit; a harmadik író maga is áldozatává a Sztálini diktatúrának, a negyedik pedig részt vesz a háború idején a francia ellenállási mozgalomban. Különféle nemzetiség?, sorsú és stílusú írók m?vei alapján ismerjük meg tehát az egyetemesen európait és jellegzetesen egyénit.

Thomas Mann: Tonio Kröger
Thomas Mann (1875-1955) valamennyi elbeszélése közül a Tonio Krögert (1903) szerette legjobban, mivel ez a m? bizonyos mértékig önéletrajzának egy része. Tonio származásában, szüleinek zeneszeret? otthonában, ifjúkori élményeiben, az apától örökölt cég felbomlásában, a müncheni és olaszországi tartózkodásban nem nehéz felfedezni az egyezéseket Thomass Mann élettörténetével.
A novella Mann életének egyik legnagyobb dilemmáját tárgyalja: szellem és élet, azaz m?vészet és polgáriasság viszonyáról van benne szó. Tonio küzd a m?vészlét elszigeteltsége ellen, Harcol Hans Hansen barátságáért, de fájdalmasan kell tapasztalnia, hogy Hansban nem tud megértést kelteni, és éppen olyan fájdalmasan kell tapasztalnia ezt a számkivetettséget a tánciskolában Inge Holm oldalán.
Az orosz fest?n?vel, Lizaveta Ivanovával folytatott nagy párbeszédében Tonio kifejti nézetét arról, hogyan árulja el a m?vészet a szeretetre méltó emberiséget. Jelent?s megállapítások hangzanak el ebben a rendkívül intellektuális beszélgetésben. Ezek közül is a legfontosabb, hogy ha az író az érzelmeket gátlástalanul átplántálja a m?vészetbe, annak mindig szentimentalizmus, pátosz, unalom az eredménye.
Az elbeszélés harmadik részében, egy dániai utazás során minden esztétizálásnak búcsút mond, és m?vészetét arra az egyszer? életre alapozza, melyb?l a jóság és humor fakad, s a zúgó tender partján egy olyan világról álmodozik, amelyben lehet?vé válik az emberszeret? m?vészet. A m? három részb?l álló zenem?höz hasonlít, amelyben a vágymotívumok sokféleképpen variálódik. A Tonio Kröger nyelvér?l ugyanaz mondható, mint Mann minden m?vér?l: nem igazodik szigorúan az ábrázolt figurához, a szerz? általában a saját írói nyelvét használja, mely egyszerre emelkedett és ironikus, olykor patetikus, máskor gunyoros.

Franz Kafka: Az átváltozás
Franz Kafka, aki nemet nyelven írta m?veit, Prágában született és élete java részét is itt töltötte (1883-1924). M?veit halála után az író szándéka ellenére adta ki barátja, Max Brod. Az átváltozás cím? m?vét 1915-ben írta. Már a novella els? mondataiban találkozik az olvasó a fantasztikummal. Az, hogy mi volt az átváltozás oka, hogy miért lett George Samsából ganajtúró bogár, sosem tudjuk meg. Ám ett?l a perct?l végesvégig úgy látunk mindent, ahogy a "féreg" tudatában megjelenik. George Samsa családját eltartó, maradi kispolgár volt, akinek szellemi érdekl?dését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. A megváltozott helyzetben a cselekmények gyorsan peregnek, Samsa hamarosan pusztulni, sorvadni kezd, míg végül a takarítón? lapátra söpri a tetemét, s a család megkönnyebbül a szörny? tehert?l.
A novellát sokan magyarázzák és igen sokféleképpen. Az egyik magyarázat szerint Samsa b?nös volt, ezért b?nh?dik: nem tudta átlátni elviselhetetlen életét, s így nem tudott eljutni a változtatás gondolatáig sem, miel?tt még féreg volta megakadályozta volna döntési szabadságában. Egy másik megközelítésben a novella a beteg Samsa lázálma. De folyamodjunk Kafkához, aki ezt mondja saját novellájáról: " Az álom leleplezi a valóságot, amely mögött elmarad a képzelet."
Kafka a maga abszurditásában ábrázolta a világot, ami azóta már nem is olyan szokatlan számunkra. A novella végén a tárgyilagos elbeszél?i hang tudatja velünk az eseményeket, mely a maga paradox módján egy lezáró idillben ér véget (családi kirándulás).