- 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén.
- édesapja: Móricz Bálint fölfelé törekv? kisparaszt
- édesanyja: Pallagi Erzsébet
- Csécsén élt hét éves koráig, ekkor következett be a család anyagi összeomlása
- Zsigmondot anyai nagybátyjához Pallagi Lászlóhoz adták.
- 1890-t?l a debreceni református kollégium tanulója
- 1892-ben a szül?k Sárospatakra költöznek, itt végzi a gimnázium 4. és 5. osztályát
- 1879-ben a kisújszállási gimnáziumban érettségizik
- 1899-ben beiratkozik a debreceni református teológiára, fél év után átiratkozott a jogi karra
- 1900-ban a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytat
- 1903-ban Az Újság cím? napilap munkatársa, részt vesz a népköltészeti gy?jt?úton
- 1905-ben feleségül veszi Holics Jankát (Eugéniát), a házasság azonban börtön volt Móricz számára
- 1908-ban  Nyugat közli a Hét krajcárt
- 1909-ben megjelenik a Hét krajcár cím? els? novellakötete, megismerkedik Adyval
- 1915-ben a világháború frontjait járja haditudósítóként
- 1919-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választják, sürgeti a fölosztást ezért kizárják a Kisfaludy Társaságból
- 1925-ben felesége meghal
- 1926-ban feleségül veszi Simonyi Máriát
- 1929-ben átveszi a Nyugat prózai rovatának szerkesztését, 1933-ig Babits szerkeszt?társa
- 1936-ban megismerkedik Csibével
- 1937-ben felbomlik második házassága is és Leányfalura költözik
- 1939-ben átveszi a Kelet Népe cím? folyóiratot, haláláig szerkeszti
- 1942. szeptember 4-én meghal

Móricz m?vészetének újszer?sége témaválasztásban, problémaérzékenységében, ábrázolásmódjában és stílusában egyaránt keresend?. Els?sorban a parasztság és az úri osztály világát ábrázolta. A falu világát belülr?l látta, ? fedezte fel irodalmunkban a falu társadalmi tagozódását éles rétegz?dését. El?deivel szemben akik a vidám parasztság képet alkották Móricz a valós paraszti világot mutatja be a sok keser?séggel, szegénységgel, kínnal. Ábrázolásmódját a líraiság és ezzel egyidej?leg a drámaiság jellemzi. Móricz h?sei különleges egyéniségek, mély érzelmekkel, er?s szenvedélyekkel, nagyra tör? vágyakkal. M?vei cselekményét, a történések jellegzetesen a f?szerepl? néz?pontjából látjuk aki mindig színen van. Az író aprólékosan tárja fel a tettek indítékait, a tudatosult vágyak világát. Vívódó h?sei két világ határán élnek: elégedetlenek önmagukkal és környezetükkel, magányosak és társtlanok. Változtatni, új világot teremteni azonban nem tudnak.

A magyar Ugar írója
A magyar irodalomnak ez az id?szaka csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte, a népszínm?veket, amelyekben a piros arcú menyecskék jókedv?en táncolnak a patyolatinges férfiakkal. Jókainál a paraszt mellékalak. Mikszáth a maga romantikus bájával vonta be a tót atyafiakat és a jó palócokat. Gárdonyi parasztjai bölcsen, elégedetten élik a maguk egyszer? életét. Tömörkény már a parasztok elesettségér?l is tud, de az ? emberei még naívan együgy?ek. Móricz a Hét krajcárban el?ször fogadja leereszkedés nélkül testvérré a koldust, itt azonosul teljesen a szegény, szenved? emberekkel. Folyik a mese az anya és a fia krajcárkeresgélésér?l, minden talált krajcárral közelebb lép Móricz a leírt szegénységhez. Szorongva várjuk, mi lesz a tréfás kerget?zés, kutatás és kacagás vége. Hátha csoda történik! Átérezzük a szegénység minden fájdalmát, amely ott húzódik meg a kacagás mögött. De a mesebeli csoda helyett egy koldus érkezik, a játék egy súlyos drámává mélyül: a koldus adja oda a hetedik krajcárt. Úgy t?nik, hogy ennél súlyosabban semmi sem fejezheti ki a nyomort, pedig ez csak az egyik motívum, s ha itt záródna a novella, csattanós lenne a befejezés. A játék, a kacagás azonban tovább folytatódik, egyre világosabban érezzük az emberi indulatokat. Az anya fuldokló nevetésekor kibuggyan a vére, s ráömlik a kisfiú kezére. Nemcsak az anya "drága, szent vére" ez, hanem ezreké. Ilyen élet jut a szegény embereknek. Idillt és tragédiát, mosolyt és könnyet egyszerre, együtt látni egyetlen m?vön keresztül. A Hét krajcár nyomora még csak a testet törte meg, a lélek ép és egészséges maradt. Móricz azonban tovább lépett. A naturalista hatások nemcsak sötétebbre színezték írásai világát, hanem a valóság mélyebb tanulmányozására is sarkallták. Tragédia cím? novellája (1909) az örök éhezésr?l szól. Kis János egyszer lakott jól, a saját lakodalmán, s most újra itt az alkalom: gazdája lányának lakodalma. Elgondolja, mennyi mindent fog megenni, aprólékos pontossággal kigondolt haditervét azonban nem képes végrehajtani. Eltorzult bosszúja csupán önmagát pusztította el. Célja – ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János nem klasszikus h?s, hanem csak kisember. Az író és az olvasó vele kapcsolatos érzése több a sajnálatnál: megrendültség és felháborodás. Ember halálát festeni nem könny?, egyetlen hamis hang hitelét veheti az egész m?nek. Kis János halálának rajzával igazolódik Móricz m?vészete és embersége.
Móricz els? regénye a Sárarany (1910). M?vészetének, életének legnagyobb problémáit pendíti itt meg: a magyar Ugar sorsát, hogy mi a sorsa a sárba került aranynak, a sz?kös, kicsinyes viszonyok közé került nagy léleknek. Túri Dani arca újra és újra kísért majd, faluban és kisvárosban, értelmiségi és dzsentri h?sökben, a jelenben és a történelmi múltban. Túri Dani, a vad, büszke lázadó tudatlanságában is tehetséges, de kibontakozni képtelen, feltörekv? paraszt. A Sárarany problémája: a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa. Ez a probléma Móricznál az egész magyar élet megrekedtségének tükröz?jévé n?. Túri Dani a mozdulatlanság, az ósdiság, a babonás megszokások ellen lázad. Földet akar; ? a szegény paraszti vágy hordozója. Harcba indul a népet sanyargató nagybirtok ellen. A megrekedtség a kicsinyes és nyomorúságos élet következménye, amelyben nincs más kiélési terepe az er?nek és életkedvnek, csak a csók. Asszonyéhsége nem ok, inkább csak okozat.
Az egyik legtökéletesebb Móricz-m? az Isten háta mögött (1911). Egy kisváros életét festette meg benne, annak sivár, hétköznapi, kicsinyes világát. A bogaras figurákon, a kisvároson keresztül Magyarország egész sivárságát megrajzolja. Az öreged? férj és ifjú feleség problémáját ábrázolja. Móricz megmutatja, hogy ugyanaz az emberi élet mennyire másként alakul a XIX. századi Franciaországban és a magyar Ugaron.
A környezetével, körülményeivel szemben küzd? h?s A fáklya cím? regényben is megelevenedik (1917). Matolcsy Miklós, a debreceni református teológia jeles diákja, aki nagy tervekkel, rajongással, lobogással érkezik egy kis Szatmár megyei falu parókiájára. Mintaközösséget akar teremteni falujából a szeretet jegyében. De zátonyra fut a lelkesedése; észreveszi, hogy nincs ereje a feladathoz. Akkor magasodik fel újra, amikor a szerencsétlen véletlen, a t?zvész okozta tragédia következtében feláldozhatja magát népéért, amelyért eddig mit sem tudott tenni. Agóniájában rájön: nem a szerete váltja meg a világot. Matolcsy bukásának legf?bb oka a magyar Ugar; de oka tehetetlensége, gyámoltalansága, teologikus kultúrája is.

Parasztábrázolás

Móricz újszer? parasztábrázolása a parasztok valódi világát, nyomorát, kínjait mutatja be.
Ez jól tükröz?dik Barbárok cím? novellájában, amiben a pusztán - barbár módon - él? parasztokról (juhászokról) kapunk képet. A m? egy olyan el?re kitervelt gyilkosságot és következményét tárja elénk melynek indítéka nem a szegénységben s nyomorban rejlik, hanem csak a vagyon gyarapítására szolgál. A novella három részre tagolódik.
Az els? rövidebb részben meggyilkolják Bodri juhászt és fiát egy rézzel kivert öv miatt. Már a m? eleje tele van feszültséggel. "A... puli, fülelt, szimatolt s... vicsorítva kezdett ugatni"
A második, hosszabb id?tartamot felölel? részben a Bodri juhász aggódó felesége családja keresésére indul. Nagy utat jár be míg rátalál az igazságra.
A harmadik, szintén rövidebb drámai részben a bíró a Veres juhászt vallatja. Aki egyéb b?neit beismeri ám a gyilkosságot - mint legaljasabb tettét - mindaddig tagadja míg a tárgyalóterem ajtajának kilincsén meg nem pillantja a b?njelet (rézveretes szíj). Tovább nem tud tagadni beismeri tettét. Bár a bíró magasabb pozícióban van még sem érzékelteti fels?bbrend?ségét, hasonló nyelvezetet használ mint a korábbi szerepl?k. A bíró, b?nöshöz intézett szava "barbárok" híven tükrözi a novella egész mondanivalóját.
Mert a pusztában él? rideg pásztorok környezetük sivárságának hatására vállnak barbárokká.

A dzsentri ábrázolása

A húszas években Móriczot els?sorban az foglalkoztatta, hogy tud e a dzsentri a XX. században vezetésre termett embert adni a magyarság fölemelkedéséhez. Az Úri muri c. regényével (1927) arra szándékozott figyelmeztetni, hogy a produktív szerep találása és vállalása, s?t végrehajtása létérdeke a dzsentrinek. Szakhmáry Zoltánban az író azt a h?st kereste, aki visszavezeti a dzsentrit a munkához. Nem lett bel?le h?s, elbukott. Háromszáz holdas birtokából mintagazdaságot akar teremteni, tudományosan gazdálkodik. Személyes életében is hadat üzen a parlagi életformának: tanyáján parkot varázsol Rozikának, a tündéri summáslánynak. Rozikáról sem tudja eldönteni azonban Zoltán, hogy a teste vagy a lelke kell e neki. Rozika más világból való, ?k sem érthetik meg egymást. De nagyon bizonytalan a dolgaiban, nincs kitartása, nem visz végig soha semmit. Segít?i Borbíró, Csörghe? Csuli, Balogh Ábel kedves der?s emberek. Szakhmáry az ? szintjükre süllyed, velük együtt mulat s végül egy éjszakán, amikor a leghangosabba muri felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát.
Az Úri muriban Móricz a félfeudalizmusba rekedt magyar társadalom teljes keresztmetszetét rajzolja meg. Szerkesztési bravúrral egy idegent, egy utazó könyvügynököt hoz az unatkozó urak közé (Lekenczey Muki), ?t vezetik körbe a helybéli urak a társadalmi lét jellegzetes színterein: a vendégl?n, a tanyán, a kaszinón, a kúrián, s végül Szakhmáry tanyájára érkeznek. Az élet tartalmát evés, ivás, adomázás vaskos tréfája adja. Az id? egybefolyik, egyetlen négynapos dáridóba. Az anekdotázás végtelen sora alakítja a történetet, Szakhmáry személyes sorsa sokáig csak a háttérben szöv?dik. A bonyodalom hirtelen robban ki. Megjelenik a tanyán a féltékeny feleség, majd eszeveszett hisztériája el?zi mell?le Zoltánt, a férfi számára a családi harmónia reménye végleg megsemmisül. Mások a céljaik nem érthetik meg egymást.  Az urak élete és az anekdoták szerves egységet alkotnak.  Az anekdotizmus Móricz kezén a jellemzésnek és ábrázolásnak egyaránt központi eszközévé válik. Kifejezi és leleplezi a szerepl?k álomvilágát, megóvja az írót a h?sökkel való azonosulástól, lehet?vé téve az irónia érvényesülését.
Móricz "benne él a h?sben"  együtt vívódik alakjaival együtt keresi a megoldás gondjaikra.
Az utolsó nagy Móricz-regény, amelyben a dzsentri a f?h?s és központi helyet kap a vívódó ember: a Rokonok (1932). Egy város élete kapcsán forradalmi bátorsággal ábrázolja az ellenforradalom uralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestert?l a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk, valamennyien egy nagy korrupció részesei, "rokonok". A f?h?s Kopjáss István átlagon felüli, alulról a tehetségével feltör? dzsentri. Mint egyszer? kultúrtanácsosban még nagy tervek és álmok élnek, de amint Zsarátnok város f?ügyésze lesz, lassanként megtagadja ifjúkori elveit, elnyeli ?t is a panamák világa, s csak saját karrerjével tör?dik. Mire rádöbben a kíméletlen igazságra, bírálatra már nincs erkölcsi alapja, öngyilkos lesz, de a regényb?l nem derül ki, hogy meghal-e. Kopjáss bukása nem tragikus. Az ? sorsa nem azt hirdeti, amit Matolcsyé, hogy "elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit Szakhmáry, hogy "kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak, s a "született gazok közé" kerül.