Régi irodalmunk egyik legkiemelkedõbb alakja volt. Törökországi levelek címû mûvét nem Magyarországon, hanem Rodostóban, Rákóczi inasaként írta a fejedelem ösztünzésére. A mûnek eredetileg nem "Törökországi levelek" volt a  címe. A jelenlegit Kulcsár István találta ki, amikor 1794-ben megjelentette.
     A Leveleskönyvnek nincs tervszerûen elrendezett szerkezete, mivel a különálló levelek mindegyike egy-egy önálló egységet alkot ("Leveleket írok, nem könyvet"). Mikes Kelemen muve nem hatalmas, monumentális alkotás és a vallásra vonatkozó részek sincsenek túlsúlyban. Bár a barokk korban élt, az elobb említett okok miatt alkotását inkább a rokokóhoz sorolhatjuk. Témájuknál fogva a leveleket harom nagy csoportra tudjuk osztani: 1. A lelkesedés, a közeli hazatérés vágyát, 2. az érzelmi hullámzást, 3. a teljes reménytelenséget megfogalmazó levelek. Ezekben az író a törökországi taopasztalatairól, élményeirol, személyes gongolatairól ír (Például: a bújdosók egyhangú élete, a rodostói udvar rendtartása, törököknél tett látogatások, árvizek, földindulások stb).
     A 37. levél az elso csoportba tartozik, annak egyik kiemelkedo alkotása. Személyes élmények sokasága vezeti az elore eltervezett felépítésu verset. Távolról közeledika házakig, bemutatva a tájat, a török gazdaságát, a város elhelyezkedését ("Lóháton innét Konstantinápolyban könnyen el lehet menni"). Aztán az utcát írja le, odaköltözésük körülményeit, kapcsolatukat a szomszédokkal. Lassan ér el a tulajdonképpeni témához: bemutatni életük egyhangúságát.
     A 112. levél a harmadik csoportba tartozik. Ez egy rendkívüli fontosságú alkotás, hiszen Rákóczi halálát írja le benne. Elõször csak közli a tényt, majd részletekre kitérve mondja el miként is távozott történelmünk eme nagy alakja az élõk sorából. A mûben sokkal több az érzelmi kitörés mint például a 37. versben, de ez érthetõ, mivel szellemi vezére elvesztése hatalas belsõ ûrt és fájdamat hagyhatott maga után.
     A levelek fiktívek (képzeltek): nem egy létezõ, hanem egy kitalált személyhez - egy Konstantináplyban élõ öreg erdélyi hölgyhöz - írta õket. Ezekben a klasszikus francia levelezés és a rokokó jellemvonásai is megfigyelhetõk: a titkon nyilvánosságot remélõ félmagán jelleg, a társalkodó hangnem ("De tréfa nélkül édes néném"), az egyik tárgyról a másikba térõ gondolatszövés, korlátok nélkül szól bármirõl, ami csak eszébe jut (a 37. levélben szinte teljesen leírja életkörülményeit, környezetét, a gazdaság másságáról is beszámol stb...). Ugyanakkor a könnyedség és irónia képei is megtalálhatók ("úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Záhogyt"). A levelek további fontos jellemzõje, hogy valódi keltezésûek.
     A levelek megfogalmazási, leírási módja rendkívül pontos, szinte tökéletesen ábrázolja a természetet és az érzelmi életet. A levelekben nagyon sok vonást lehet felfedezni: majdnem mindent, amit Törökországban megismert, üsszehasonlítja hazai megfelelõjével (pl.: bortermelés). Ezzel a nagyon erõs honvágyat fejezi ki - ami persze keveredik a szokásos iróniával. Stíluseszközei intenzív használatával teszi Mikes Kelemen tarkábbá ezt a mûvét. Az általa tapasztalt érdekes esetek anekdotaként jelennek meg a levélforma társalgó lõadásában. Gyakran használ erõs érzelmi töltésû jelzõket (Pl.: Rodostó "kedve elunt városa", "édes keserû laktunk helye"). A hagyományos levélzáró részt jelzõhalmozással teszi játékossá: "... ezzel maradok kend köteles, láncos, madzagos, spárgás és zsinóros szolgája". Kedveli az alliterációs formát (Pl.: "holnap az a holnap hat holnapra halad"), a szójátékokat, a megszemélyesítést, a haszonlatokat ("úgy halt meg, mint egy gyermek"). Az író az erdélyi nyelvet használta fel az íráshoz (mivel ott született) és ezzel a levelek olyan hatást váltanak ki, mintha egy székely mesélõ tollából származnának.
     Mikes Kelemen ezt az alkotását kevésbé értékelte annyira, mint a Mulatságos napok címû mûfordítását. Az utókor számára azonbn történelmi mondanivalója miatt sokkal értékesebb alkotás a Törökországi levelek.