Ha Mikszáth novelláiról beszélünk, elegendõ két kötetcímet említeni: Jó palócok, Tót atyafiak. E két kötet hozta meg a várva-várt sikert a jobb sorsra érdemes írónak.

 A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemû elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerûen megszakadjon. A szöveg elsõ része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnõk a kertjükbõl átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsõzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el võnek, aki a lánya súlyának megfelelõ mennyiségû arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idõ elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekrõl, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két idõtlennek tetszõ állóhelyzet között.
 Az idõszerkezet a következõ szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélõ múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegrõl és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentõsége van: részt vesznek Olej Tamás belsõ összeomlásában.
 A történet röviden: A brezinai bacsa, Olej Tamás, nem hajlandó eladni a lányát urának, a hercegnek. Bár meginog egy kicsit, amikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki, ez a kis kilengés elég ahhoz, hogy beleõrüljön. Elveszti lányát (megszökteti a herceg) és ezt a terhet már nem bírja elviselni: felgyújtja az aklot, mely egy "fekete folttá" ég el.
Az összes szereplõ a bacsa szemszögébõl van értékelve; õ az egyetlen akit az író belülrõl láttat. Ez a belsõ megközelítés mindazonáltal közvetett: mindig 3. számú elbeszélésbõl értesülünk a bacsa gondolatairól.
 Mikszáth szubjektív elbeszélõ. A történet számára másodlagos az elmondás beszédmûvészetéhez képest. A beszélõ hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Ezért folyamodik az írószünetet, vagy hanglejtést jelölõ írásjelekhez (3 pont, vesszõ stb.). Pl.: A bacsa sorsát kérdõ mondattal rekeszti be.
 A Tót atyafiak hõseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett fõszereplõi önmaguk köré teljes értékû világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nõ a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemõt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).

 A jó palócok szereplõi is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nõvére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélõ mélyen átéli, csakis így sikerül meggyõznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erõsen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).
 A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülrõl közelíti meg szereplõit. Ilyen a Szûcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendõjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hõs kijózanodása elõtt véget ér.
 Más esetekben az elbeszélõ csak a történet csúcspontján vált át belsõ nézõpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az elõzményeket, mivel csak a nõvér szemszögébõl látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézõpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.
 Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sûrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhetõ, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekbõl a mûvekbõl, bár a természet még mindig aktív szereplõ (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.