Móricz hôsei különleges egyéniségek, mély érzelmekkel, szenvedélyekkel, nagyratörô vágyakkal. Ki akarnak szabadulni a fojtó környezetbôl, de visszahúzzák ôket a körülmények és saját hibáik. Vívódó hôsei két világ, két ideológia, gyakran két asszony között ôrlôdnek. Elégedetlenek önmagukkal, a környezetükkel, magányosak és társtalanok. Több a lelkiismeretük és kevesebb az erejük, mint amennyi feladatuk megoldásához kellene. A jelenbôl valami homályosan sejtett jövô után sóvárognak, de nincs merszük elvágni a múlthoz, a rokonsághoz fûzôdô szálakat. Sorsuk így csakis a pusztulás lehet.
A vívódó hôsöket Móricz hozta a 20. századi irodalmunkba. Bár már a szabadságharc leverése után is próbálták megrajzolni egyesek a kor magyarjának belsô ellentmondásait, a lázadó vágy és a lemondó beletörôdés közti tétovázást - Arany János Bolond Istókja, Madách Imre Ádámja, Arany László Hûbele Balázsa ebben az értelemben már vívódó -, de a kiegyezés után, a reménytelenség növekedésével a lázadó hôsök helyébe kiábrándultak léptek. Mikszáthnál és Jókainál még elképzelhetetlen Móricz-szerû hôs. Adyék nemzedékében jelent meg, mikor a megoldatlan kérdések sokaságában az emberek tépelôdve keresték a jövô ösvényeit.

Móricz egyik legjellegzetesebb vívódó hôse Matolcsy Miklós, A fáklya címû regény fôhôse. A mû 1917-ben íródott, az egyén és környezete tragikus ellentétét dolgozza fel. Matolcsy Miklóst, a lelkes papot önmagához alacsonyítja a sivár környezet, bukása a félénk, passzív és bizonytalan emberek tragikuma. Pusztulásának a "magyar Ugar" a legfôbb oka, de oka tehetetlensége, gyámoltalansága is. Móricz azonosul vele útját keresô vívódásaiban, de ítélkezik is felette. Az újért küzdô lázzal azonosul, a tétovázást elmarasztalja. Móricz minden vívódó hôse amolyan "lefelé szállingó levél", mint Matolcsy Miklós. A kötelesség tartja ôket az élet ágán, míg el nem szakadnak tôle önkezükkel. Matolcsyt idejében elviszi a tüdôgyulladás, de Szakhmáry Zoltán, Kopjáss István és Dea önkezével vet véget életének.

A dzsentritémát feldolgozó Úri muri (1927) címû regény szintén a környezetébôl kiemelkedni akaró, de annak szorításában elbukó ember tragédiája. Szakhmáry Zoltán a dzsentri réteg legjobb tulajdonságaival rendelkezik, mégsem képes az igazi áttörésre, megújulásra. Móricz még neki is megadja az önítélkezés lehetôségét: amikor Szakhmáry felismeri osztálya és magánélete csôdjét, felgyújtja tanyáját és öngyilkos lesz.

Ugyanúgy a dzsentrik sorsával foglalkozik a Rokonok címû (1932) regényben is Móricz. Fôhôse, Kopjáss István, mint egyszerû városi kistisztviselô, meg-választásáig mûvelt, széles látókörû, tiszta erkölcsû ember. De a nagy elszánások zátonyra futnak. Hatalomhoz jutván nyomban elcsúszik, meginog, megalkuvó lesz. Vonzódik az úri, könnyû élethez, megvesztegethetôvé válik, gyáván meghunyászkodik. Alakja azt hirdeti, hogy aki sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak s a született gazemberek közé kerül. A regény végén a fôhôs "meglövi magát", de nem derül ki, meghal-e. Móricz ôt nem emeli fel a tragikus hôs szintjére, mint Szakhmáry Zoltánt.

Matolcsy Miklós, Szakhmáry Zoltán, Kopjáss István: ôk Móricz különbözô pályaszakaszainak legjellegzetesebb vívódó hôsei. Egyrôl nem ejtettünk még szót: Turi Daniról. Hogy Móricz emberábrázolásának mennyire karakterisztikus figurája a vívódó hôs, arról mi sem tanúskodik jobban, mint hogy elsô regényének, a Sáraranynak a fôhôse is egy ilyen klasszikus móriczi vívódó hôs. S hogy a késôbbi életmû egy-egy személyiségrajzához megfelelô kiindulópontul szolgáljon ez az elemzés, az ô alakjával foglalkozunk most tüzetesebben.

A Sárarany egyes fejezeteit 1909-ben kezdte el közölni a Nyugat címû folyóirat. A cím már elôrevetíti a témát, az írói szándék szerint arra utal, hogy civilizálatlan körülmények között a tehetség elsikkad, "sárként használódik el az emberi élet útján". A helyszín Kiskara, egy csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. Móricz szerint a falu népében ugyanúgy akad tehetség, mint bármely más társadalmi rétegben, de a nép emberének tehetsége az akkori viszonyok közt nem juthat felszínre és nem alakulhat át cselekvô energiává. Hiányzik hozzá a szükséges kulturális képzés és a társadalmi lehetôségek. Kiskara lakossága színmagyar. Neve hirdeti, hogy a Karai grófok birtoka, nyolcezer holdas határból csak hatszáz a parasztoké. A hatalmas birtokhoz a Rákóczi-szabadságharc leverése után jutott a grófi ôs. A Rákóczi szabadságharcában megfogyatkozott magyarságot ôsi falvaiból az Akasztófa pusztára számûzte, helyükbe idegeneket telepített. Kiskara történetére nem nehéz ráismerni: Kaplony, Csanádos, a gróf Károlyiak szatmári uradalmainak a múltja olvasható benne. S az 1905-ös ecsedi kuruc hangulat: "a kiskarai paraszt lelkében máig ott van az istenfélelem szomszédságában az uraság elleni gyûlölet", laposat köpnek a Karai grófok hallatára. Új hang ez a magyar szépprózában. A fôurak hazaárulásáról, birtokaik eredetérôl így még nem volt szó a szépirodalomban. Nem kevésbé új, megdöbbentô Móricz faluképe sem: "Rongy faluban rongy népnek rongy életét" látja Kiskara parasztságának a sorsában. A nyomor, a gúzsbakötöttség személyiségtorzító hatását a századelô új mûvészi stílusirányzata, a naturalizmus kifejezôeszközeivel ábrázolja. A Sárarany faluképe nyersebb és tragikusabb, mint a Hét krajcár köteté. Az író a népélet régi, idilli színeivel szemben szándékosan sötétebben, árnyaltabban ábrázol. Parasztjai többnyire ravaszok, kicsinyesek, a paraszti erotika rajza eltúlzott. A földéhes faluban két százada folyik egyformán a szántóvetô élete: nyáron konok tülekvés a földdel, télen tompa álom. A történelem alatt élô nép semmit sem tud a kormány, rendszerek változásáról. S ebben a "megrögzött világban" egyszerre kiüt a forradalom: megjelenik egy férfi, aki a maga primitívségében megôrizte ôsi emberi nagy erejét, az új Toldi, a paraszt Don Juan. Turi Dani, a fôhôs, nyers és indulatos, életstílusa a forradalom.
Apja szegény napszámosember, abból a rétegbôl, amelyiknek semmije sincs. ô maga valóságos zseni, akiben egyszerre feltörnek fajtája elnyomott tehetségei: mer más lenni, vállalkozni, újat kezdeni - s a szerencse is alázattal a szolgálatába szegôdik. A paraszti kapitalizálódás útját járja, de sajátos úton (szembeszegülve a nagybirtokkal). Vagyona gyarapszik, tekintélye nô. És még többet akar szerezni. A hajdani jómódból zsellérsorba züllött Turiak gôgje s vágya hajtja a fölkapaszkodásra. A faluban, ahol a házasember csak savanyú, tempós, szerelemtôl végképp elbúcsúzott lehet, ô vidáman, nyalkán, asszonyt szeretve él. Leginkább meghatározó tulajdonsága a túlburjánzó szexualitás, a csillapíthatatlan testi vágy. A helységben minden nô az ô szeretôje (még feleségének anyja is), az asszonyok egy "csókjáért" ingyen is kapálnak a földjén. Fokozatosan gyarapszik férfiúi sikerekben is.
Ezzel a tobzódó, habzsoló, széles, hatalmas indulattal szemben ott áll egy asszony: Takács Erzsi, Turi Dani felesége. A nagygazdacsaládból származó aszszonyt a férfi szereti, belôle táplálkozik, de egyben örök ellenfele, szikrázó áldozata is. Móricz mûveiben rendre visszatér a férfi és nô házasságbeli feszült, csalódott kapcsolata. Saját házasságát jeleníti meg az író, akinek feleségével, Holics Eugéniával a házasélet merô szenvedés, súrlódás, csalódás volt. Ugyanakkor felesége számára ihletforrás, mérce, ösztönzés az alkotásra. Móricz a szerelmet örök harcnak látja, a férj és feleség mindennapi harcaiban éri el lélekrajzoló képességének csúcsát. Az intim ellenségek keserû harca kiforgatja az emberi lelket és legrejtettebb sebeit veti fel. Móricz megragadja ezeket a pillanatokat, és néhány szóba az emberélet minden szörnyûségét összesûríti. Társadalmi és felekezeti különbségek, temperamentumok szakadéka, nemzedékek harca mind összetalálkozik a házasélet csatáiban, melyek visszatérnek. A férfi és nô ebben a mûben is ellentéte egymásnak. Dani szilaj, szabad életet szomjazó, félpogány-félprotestáns lelkét szüntelenül kínnal horzsolja a katolikus, szenvedni tudó, áldozatot vállaló asszony. Erzsi emészti önmagát, gyötrôdik, mert nem tudja, de nem is akarja megérteni, elfogadni az ura világát. Dani gyûlöli ôt és nem tud nélküle élni. Mindent letiporhat, mindenkit uralhat, de ezzel az egy lélekkel nem bír. Ez a két kemény természet küzd, átkozódik a kis családban.
Kívüle a világ a férfi végtelen gazdag vadászterülete, ahol erejét megvillogtathatja. Hamarosan szûk lesz neki a kiskarai határ és kevés a falu asszonya. Úrinôre veti a szemét, s grófi földre a vágyát. Ezzel nô Turi Dani a századforduló földet akaró parasztságának képviselôjévé. Ha a bírvágya megállna, s beletörôdve a fennálló birtokviszonyokba, amelyek keretén belül az elérhetô részt immár megszerezte, akkor csak a gazdagodó, a feudalizmussal egyezkedô zsírosok embere lehetne. De ô több ennél, a szegény paraszti vágy hordozója is. A földbérlet ügyében felkeresi a grófot.
A grófné sógorával, László gróffal tölt idilli-fanyar napokat a kiskarai kastélyban. Az úrinô megismeri Danit, megfogja a vad, hatalmas hím varázsa, s még inkább a körülötte kialakuló mitológia. Borával, a számító és romlott kis szolgálólánnyal órákon át meséltet magának Turiról. A nyers erotika felborzolja lankadt idegeit. Meglátja a parasztban a tettvágyat, cselekvést, amit szeretôjében - sógorában - hiába keres. Nyár végén szinte menekülésszerûen elutazik a birtokról.
Bora a grófi pár távozása után a faluban él. Ez a lány zsellércsaládból származik, lelkét átjárták már a kapitalista erkölcsök, természetes neki, hogy a szerelemtôl anyagi javakat várjon. Takács Gyuri kerülgeti, Turiné régi, kitartó szerelme, egy megkeseredett ember. A vetélkedés, gyôzelem kedvéért Turi Dani megszerzi magának Borát, Takács Gyurit kártyán kifosztja vagyonából.
A grófnô visszatérése után a fôhôs célját eléri, ezt az úriasszonyt is magáévá teszi, halálra szereti. Gyôztes diadalmámora értelmetlen és embertelen tettekre ragadtatja. Elpusztítja szerelmi vetélytársait: véres cafattá veri László grófot, s agyonlövi Takács Gyurit. A regény naturalisztikus jelentekbe fúl. Turi Dani sorsa ezáltal megpecsételôdik. Magából kifordultan fut vissza az otthonába, feleségéhez. Az asszony, életének élô vádja, most nem vádolja, hanem vigasztalja, megérti, feloldozza bûne alól. Mellôle, mintegy szívérôl tépik le Danit a vasvillás emberek. Az utcán Bora fut sikoltva feléje. A fogságban a két asszonyra gondol, mindketten szeretik ôt, de egyik sem tudott az életén segíteni. A hû feleség - ahogy Móricz nevezi: a Boldogasszony - és a vonzó szeretô - a Szépasszony - arca számtalan változatban felbukkan regények, novellák sorában.
Turi sorsában egy tragikus társadalmi helyzet magasodik egyéni tragédiává. Ebbôl az emberbôl lehetne hôs is, alkotó is. De tehetsége indulattá vadul, energiája nem építô, hanem pusztító jellegûvé válik. Mindennek oka a magyar ugar, a nagybirtok. A félfeudális keretek között nem találhatott méltó cselekvést (a csók, ölelés nem csendesítette le, bár pótcselekvésként levett energiájából). Turi Dani hatalmas tettvágya nem bontakozhatott ki egy olyan törpe világban, amelynek szélsô határát a kastély nyoszolyája jelzi. Ady versben így fogalmazza meg: "Ki magyar földön nagy sorsra vágyik ... rokkanva ér el az éjszakáig." (Ének a porban). A gyilkossá züllött, rabságba vetett Turi Daninak a töprengésével zárul a regény: "Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a bûnös, ha ebbôl az aranyból semmi sem lett? Ki? Az Isten, aki nem csinált belôle semmit.". A mû kimondatlan, de nyilván adódó tanulsága nem az, hogy Isten a felelôs, hanem az, hogy az egész társadalom, amely aranyait letiporja a sárba.
A regény stílusát a realizmus mellett a naturalizmus jellemzi, tulajdonképpen ezzel az írásával vált Móricz a magyar naturalizmusnak ünnepelt és támadott írójává. A nyelvi drasztikum s a minden viszonylatot átható erotikum; az ember tevékenységének biológiai magyarázata, megindoklása; a pénz, a szerzés vágyának óriássá növelése; a bûnök leplezetlen bemutatása; a realizmus bizonyos jellemzôinek túlhangsúlyozása a naturalizmus módszere.

A móriczi vívódó hôsök útja mindig ugyanazzal a szomorú tanulsággal fejezôdik be. A fáklya, az Úri muri, a Rokonok és a Sárarany címû regények mutatják, hogy a vívódó hôs Móricz egész pályafutását végigkíséri. Kései mûveiben az ilyen hôsök már kevésbé karakterisztikusak. A Betyárban (1936) Dea kisasszony még vívódó hôs, de már nem fôszereplô, és határozottan meg van rajzolva az ellenpólusa is: a cselekvô paraszt. Ábrázolásában már nyoma sincs annak a szeretetnek, együttérzésnek, melyet az író korábbi hôsei alakjába halmozott. Férfielôdei harc közben buktak el, Dea már nem harcol. Az asszony megmérgezi önmagát, s ezzel Móricz véglegesen szakít a két világ között álló, a környezettel s önmagával hatalmas harcot vívó hôs típusával.