A romantika korától számíthatjuk annak a mûvészi gyakorlatnak a megjelenését, hogy az alkotó témát, ihletet egy másik mûvészeti ág valamely alkotásának átélésébôl kap. Találkozhatunk ezzel a jelenséggel a zenében Muszorgszkij az Egy kiállítás képei, vagy Liszt Ferenc Dante-szimfóniája kapcsán. Számos ilyen jellegû mû létezik az irodalomban is: Szabó Lôrinctôl a Mozart hallgatása közben, Illyés Gyula Bartók címû verse, vagy Tandori Dezsô Paul Klee-rôl írott költeményei; Orbán Ottó és Weöres Sándor egész versciklusokat szentelnek mûvészeknek, mûveknek. Az ilyen alkotások különösen jól láttatják a témájukul választott mû lényegét, hiszen a mûvészek nagyobb érzékenységüknél fogva jobban meg tudják érteni és értetni mûvésztársuk világát, miközben magukról is sokat elmondanak.
Juhász Gyula költôi életmûvében kiemelkedôen sok olyan verset találhatunk, amelyek egy másik alkotó egyéniségének vagy mûvének megértésébôl születettek. Ezek sorába tartozik a Madách Sztregován, a
Shakespeare estéje, a Nietzsche Naumburgban, vagy a Watteau címû költemény. Kulturális ihletettségû írásainak nagy száma arra utal, hogy Juhász mûveltsége nagyon gazdag, érdeklôdése sokoldalú volt. Ezek az írások a költô mûvészetfelfogására is rámutatnak: Juhász Gyula az évezredek során felgyülemlett mûveltség-anyagot elsôsorban kommunikációs bázisnak tekinti, eszköznek, amellyel saját mondanivalóját sikeresebben tudja közölni, illetve, amelynek minél alaposabb megismerésével tisztábban jutnak el hozzánk a mûvészet üzenetei. Juhász Gyula Gulácsy Lajosnak címû versének elemzése jól szemlélteti ezt a felfogást.
Gulácsy Lajos és Juhász Gyula barátsága ismert tény. A költô elsôk között ismerte fel festô barátjának zseniális tehetségét és cikkekben, novellákban rajzolta meg annak különc egyéniségét, furcsa álmait. Róla, az ô felfedezésérôl szól Juhász A szépség betege címû novellája, melynek ismerete hozzásegít az elemzendô vers megértéséhez. (Itt kell megjegyeznünk, hogy Juhász Gyula fedezte fel nemcsak a "Szépség betegét", de a "Szépség koldusát", József Attilát is.) A novella eleje így hangzik: "Angyali lélek egy szatír testében: ez volt az elsô gondolatom, amikor fiatalságomban legelôször találkoztam Gulácsy Lajossal. Olyan fájdalmasan mosolygott, mint aki bocsánatot kér az emberektôl, hogy közéjük tévedt és olyan rejtelmesen, mint aki a titkot hordozza magában. A színes és hangos vidéki nagyvárosban, ahol a Holnap született, kollektív kiállítást rendezett régi és új mûveibôl és ekkor kerültünk közelebb egymáshoz. Bevezetô elôadást tartottam róla az ünnepélyes megnyitáson, amelyre ô a dán királyfi kosztümjében és karddal az oldalán akart megjelenni, és mint a korai reneszánsz és kései barokk köztünk járó szellemét üdvözöltem." Az idézett részlet sokat elárul a "szépség betegérôl". Gulácsy erôsen vonzódott a reneszánsz, a barokk és a rokokó világához. Többször járt Rómában, Genovában, Velencében, Padovában, valósággal szerelmes volt a régi Itáliába. Paolo és Francesca címû alkotása Dante világát idézi, Menüett címû festménye akár Watteau mûve is lehetne. Gulácsy mûvészetének másik sajátossága az az általa teremtett álomország, álomvilág, amelyet Nakonxipánnak nevezett. "Nakonxipán volt az ô hazája, ez a furcsa ország, amely szerinte Japán és a hold között fekszik és amelynek nyelvét ô tudta csak beszélni az összes földi emberek közül. Beszélt is, írt is sokat nakonxipánul, és képein is gyakorta szerepelnek ennek az álomtartománynak apró, mulatságos lakói." A festô egyébként elkészítette Nakonxipán nyelvének a szótárát, amelynek szavait csak ô értette. Ebbôl az álomvilágból is sokat felidéz elemzésünk tárgya.) Juhász Gyula 1922-ben írta a verset, amely a Hárfa címû kötetben jelent meg. A hatvannyolc sorból, nyolc versszakból álló költemény szokatlanul hosszú az életmû egészét tekintve. Ez azt jelentheti, hogy kiemelt szereppel bír a többi alkotás között. Ezt a feltételezést maga a költô is alátámasztotta, amikor azt mondotta Dénes Zsófiának errôl a versérôl, hogy a legjobban ezt szereti. Nézzük meg elôször a mû legkülsô rétegét alkotó mûveltséganyagot, mûveltségélményt. Ez a réteg itt nem elsôsorban kultúrélményként jelenik meg, hanem - a költô mûvészetfelfogását igazolva - a két mûvész barátságának bemutatásaként. A Giotto, Lionardo, Watteau nevek a festô már említett múltba vágyódását jelenítik meg. Ez a múltba kívánkozás egyébként Juhász Gyulát is jellemzi, akirôl tudjuk, hogy, jóllehet a Nyugatosok körébe tartozott, formavilágát tekintve mégsem volt újító, a régi mûformákat, ezek közül is leginkább a szonettet szerette. Gaugin nevének említése a leginkább hangsúlyos a két ember kapcsolatának szempontjából: Gulácsy Lajos és Juhász Gyula legelôször Gaugin Budapesten rendezett kiállításán találkozott, mindketten felfigyeltek a romlott európai civilizációból elvágyódó francia festôre. A kiállítás élményeit, a Két tahiti nô festôjének varázsos-szomorú világát Juhász Gyula a Primitíva (Egy Gaugin-kép alá) címû versében örökítette meg. Ennek a költeménynek is fô érzése az elvágyódás: "Ó táj, Tahiti, Citere, / Álmatlan álmom szigete, / Ó vágyaim ligete.") Az elôbb említett mûvésznevek szürreális, álomszerû környezetben bukkannak fel: "Lajos, emlékszel, Váradon, tavasszal / A kis csapszékben, hol Watteau lakott, ... A kávéházban Goethe ült velünk,". E sorokat olvasva juthatunk el a vers következô, legtragikusabb rétegéhez, Gulácsy Lajos portréjához. "Giotto jó utóda" és a "vén márki" ugyanott tévedtek el: a saját lelkükben, ez sorsuk legfontosabb közös vonása. A festô azonban elôbb vonult ki a mindennapok világából, mint költô barátja: "Mikor évek múltán a pesti klinikán újra találkoztam vele: nem akart megismerni. Egy új világot teremtett magának, mesébôl, költészetbôl, múltból és képzeletbôl, amelyben Botticelli és Watteau találkoztak, a padovai kertek illata elvegyült a velencei lagúnák leheletével, amelyben kolostori barátok és párizsi bohémok együtt társalogtak és a klinika homályos üvegablakos folyosója a sóhajok hídja lett, és a kertben a Mediciek ünnepélye folyt aranyos napsütésben." Az ôrület rettenete jelenik meg a vers számos sorában: Gulácsy ottmaradt "téren és idôn túl" és tegnapnak látta már a holnapot. A két mûvész öngyilkossági kísérleteirôl, életen túli élményeikrôl szól a következô részlet: "Lajos, hiszen mi voltunk már azóta / Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó..." A mûvészet és az ôrület kapcsolatáról eszünkbe juthatnak Hatvany Lajos szavai, aki azt mondta, hogy a nagy mûvész ura hallucinációinak, lelkének szörnyetegeit nem hagyja felülkerekedni. A kortársak nagy része hasonló gondolatokkal ítélkezett Gulácsy mûvészete felett: Festményei egy ôrült lázálmai. Juhász azonban ezen vádak alól is felmenti barátját a már említett írásában: "Szkizofrénia - mondogatják állandóan -, ami orvosi szempontból igaz lehet. De Gulácsy Lajos mûvész volt és mûvész maradt a betegségében is és talán - több dolgok vannak földön és égen, Horatio -, talán igazabb igaza van Madách Ádámjának: Hisz mi a világon nagy és nemes volt, mind ily ôrülés?" Kosztolányi Dezsô hasonló értelemben nyilatkozik Gulácsy mûvészetérôl: "Azt mondják, az az ember próbája, milyen részeg korában. Az ôrület, mely az önfegyelem teljes bomlása, még nagyobb próba. Micsoda pipogya részegek vannak s micsoda józan szürke ôrültek. Ô azonban finom, szertartásos, nemes úriasságát nem vesztette el. Most tetszik ki, e dicsô romok között, hogy a mindig természetes, nem szenvelgett finomság volt ôsi lényege."
A költemény mondanivalójának harmadik komponense a társadalomról, a "mûvész" és a "polgár" viszonyáról szól. A "józan, gaz pokol" semmibe veszi a mûvészetet, a siker, az értékek egyedüli mércéje a pénz. Gulácsy maga így írt errôl a kérdésrôl: "Mindig színesebbnek láttam és értékesebbnek kedvenceimet a valóságnál. Elkényeztetett a mûvészi látás... De én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli. Így tudom értékelni a hazugságok erejét és nagyságát. A valóság sokszor fakó és hazug. A mûvészet hazugsága színgazdag, tartalomdús ... Az érdek nélküli hazugság szent. De kell hozzá az észrevétel lehetôsége ..." A versben is ugyanerrôl olvashatunk: "Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi, / A kalmár börzés, a kalóz, betyár, / Csak okosan, csak adni venni ölni, / Törvényesen, míg az idô lejár." A szépség betege ezt írja errôl: "Gulácsy igazi tragédiája, amely elôl a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta mûvész egy tisztára mûvészietlen korba született bele és megpróbálta azt a maga számára elviselhetôvé tenni, sôt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erôszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. Így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életébôl az élet halálába: az ôrületbe. De mint Oféliáé, az ô tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvénybe és virágokat hintett a habok közé." A festô tehát nem egyezett ki saját korának sivárságával és hazájának végérvényesen a valóságon túli mesevilágot választotta. Ahogy a vers elégikus befejezô sorai mondják: "tôled nem kíván / Már e planéta semmit és a holdba / Nakonxipán vár már, Nakonxipán!" A magyar mûvészetben Nakonxipán késôbb szimbolikus értelmûvé vált, azt a belsô teret kezdte jelenteni, ahol a mûvész kötetlenül, csak a saját elvárásainak megfelelôen alkothat. A következô furcsa, valóság feletti sorokat Weöres Sándor Dalok Naconxypanból címû versében olvashatjuk: "A költô herceg várt rám a hegy ormán / négy asszonnyal kik szívét cipelik / egy hosszú póznán. Látták kék vitorlám, / s mindannyian zokogtunk reggelig."
A vers emléktöredékekbôl, felvillanó benyomásokból áll, kompozícióját mégis szilárdnak érezzük, a sokféle mondanivaló nem zilálja szét a szerkezetet. Ez az egységesség a gyakori ismétléseknek, elsôsorban az anaforás szerkezeteknek és az áthajlásoknak köszönhetô. A költemény mûfaját azonban nehéz lenne egyértelmûen meghatároznunk: ha elsôsorban a két mûvész barátságának bemutatásaként fogjuk fel, a gyakori megszólítások, a bensôségesség alapján leginkább episztolának tekinthetjük a mûvet. Ha a társadalomkritikát látjuk hangsúlyosabbnak, a drámai monológ meghatározás lehet találó. Gulácsy Lajos személyiségének bemutatása pedig a mûvészportré sajátosságait emeli ki.
Juhász Gyulát a legfestôibb magyar költônek tartják. Nem véletlen, hogy egyik legismertebb mûve a Magyar táj, magyar ecsettel címû verse lett. Gulácsy Lajosról pedig Kosztolányi írta ezt: "A költô vette ki az ecsetet a festô kezébôl. Máskor pedig, gyakrabban, ez a festô nyújtotta oda neki, hogy fessen." A legjobban talán ezek a gondolatok indokolják a két barát egymás iránti mély szeretetét: bár más formában, de mindketten az elveszett egységet, az Édent próbálták felidézni.
Juhász Gyula 1883-tól 1937-ig élt.
Gulácsy Lajos 1882-tôl 1932-ig élt. 1941-ben leleplezett síremlékén a költemény sorai idézik a festôt: "Ó, csodálatos / Szent, tiszta mûvész, Giotto jó utóda".