"Az öreg úr, fél-süket és fél-vak / Maga számára és lopva zenél csak": így fogalmazza át keserûen, ironikusan a "Tamburás öreg úr", azaz Arany János saját korábbi ars poeticáját az ôszikék ciklusában. A költô csak a maga kedvére dalolgatott, verseit nem szánta a nyilvánosság elé. Az ôszikéket épp az teszi oly múlhatatlanul modernné, hogy bennük egy nagy lélek sebzettsége és összetettsége önmagának nyilatkozik meg kivételes ôszinteséggel és mûvészi erôvel. Másként, mint az ötvenes években.
De mégsem szabad az ôszikéket egy lemondó aggastyán törékeny, csak fájó emlékbôl és vágyból táplálkozó hattyúdalának tartani, hanem sokkal inkább egy gúzsait lerázó, magát és költészetét megújító lángelme remeklésének. Kései verseiben nem a végsô bölcsességet hirdeti, mint Goethe, hanem az öreg ember lírai mondanivalóját tárja fel. A felszabadultság és a tökéletes elzárkózás, elszigeteltség ébreszti fel újra költôi alkotóerejét, s bátrabban fordul belsô világába, emlékeihez, szorongásaihoz. Az egész verscikluson végig ott érezhetô az elhibázott élet, az elmulasztott lét, a közeledô nagy árnyék, az elmúlás sejtelme.
A korszak legismertebb remeke az Epilogus (1877), melyet Arany ugyan végszónak szánt, mégis gazdag termés következett még utána. Ennyi személyes, titkolt érzés és mondanivaló ilyen közvetlenül még soha nem szólalt meg költészetében, ezután is csak nagyon ritkán. Idô- és értékszembesítô, valamint létösszegzô mûnek mondhatjuk, szövegszervezô elvül az élettel való számvetés erkölcsi parancsát jelölhetjük meg. A vers szerkezeti tagolódását a költô egyértelmûen kijelöli "Az életet már megjártam" nyitó sor ismétlésével. A kezdô sor - a maga múlt idejével - végleges befejezettséget, az élet lezárultságát hangsúlyozó elégikus sóhaj. Hatásos hangütés is egyben: metaforikus tartalmánál fogva kiindulópontja a további, egymáshoz kapcsolódó képeknek. Az élet leélése azonosul az élet-országúton való haladással, melynek úticélja a halál. Erre az elsô részre látszólag a humorba bújtatott derû, az önironikus mosoly, a kiegyensúlyozottság, a csapásokon felülemelkedô sztoikus bölcsesség jellemzô ("Félre álltam, letöröltem" - "Hiszen az útfélet itt-ott..."). Az idillinek tûnô felszín mögött azonban visszafojtott indulatok és keserûségek húzódnak meg.
A második rész idôsíkja a múlthoz kötött jelen. Az eddigi derûs felszínt izgatott, elégedetlen kifakadás kavarja föl. ("Az életet, ím, megjártam; / Nem azt adott, amit vártam") Része volt hírnévben, elismerésben, holott épp a "pályabér" váltja ki belôle az "örök kétely" mardosását, a lelkiismeretfurdalást, mely "égetô, mint Nessus vére". (Hasonló érzelmek foglalkoztatták József Attilát is: "De énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem / s hozzám szegôdik a gyalázat." (Nagyon fáj) Arany Jánosban most törnek felszínre a régi gyötrô élmények (életét elhibázott pályán futotta, mûveivel megérdemelte-e az elismerést, önvád, önkicsinylés), noha ez már kezd csendes lírává finomulni. (Babits Mihályt is foglalkoztatta - hasonlóan alaptalanul - ez az aranyjánosi probléma.
A harmadik szerkezeti egységhez fûzôdô idôsík a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövô. A független nyugalom, a munkás, vidám öregség csak ábrándos vágy-álmok maradtak. A tragikus élet iróniája, hogy mindezeket csak a halál közelében kaphatta meg, amikor már nem tud velük mit kezdeni. (Sok hasonlóságot fedezhetünk fel az Epilógus és a 35 évvel korábban írt Visszatekintés között, mely szintén az addigi életével számvetést készítô költô létösszegzô verse.)
Saját korábbi szerepvállalását vizsgálja az ugyancsak létösszegzô versnek tekinthetô Mindvégig címû költeményben. A költô az 1850-es Letészem a lantot lemondó kiábrándultságára evokál, a Mindvégig parancsa azonban a mindhalálig való munka, az írás kötelességét emeli ki. "Tárgy künn, s temagadban": szerep nélküli, magányos ôszinteségben új hang rezdül, elfordul a "nemzeti költô" szerepétôl, a nyilvánosságtól, mely korábban eddig fékezte, s az alkotás örömét, a l¹art pour l¹art-ot tartja új ars poeticájának.
Kissé önironikus sorsfilozófia bontakozik ki a versben, mintegy vigasztalásként, válaszként korábbi költeménye (Az örök zsidó) vívódásaira ("Gyülôlöm a mát s holnapot", "Szegény szivem: / elébb-utóbb majd megpihen"). Felismeri, hogy a lét a maga fájdalmaival együtt is szebb, értékesebb a nemlétnél ("hisz szép ez az élet fogytig"), s tudomásul kell venni a természet és az élet örök rendjét. ("Csak az ôsz fordultán, / Leveleid hulltán / Ne kivánj nyarat.") A befelé forduló, a lélekben zajló történésekre figyelô költészetnek nem létfeltétele a közönség megléte, s nem lehet ok és jog a némaságra. Arany János a szûkös magyar világban, nem valósíthatta meg a magányos-költô attitûdjét. De befelé a legteljesebben megvalósította a l¹art pour l¹art emberének nagy aszkézisét az élettel szemben. "A lantot, a lantot..." és semmi mást...
"A környék agg fülemiléje" - ahogy önmagát nevezi a Toldi szerelmében - humorteljes rezignációval tekint magára. Vágyai, tervei beteljesületlensége, a hiábavalóság és a magány érzete foglalkoztatja továbbra is, így a Naturam fuca expellas... címû szonettjében is. Máshol csendes lemondással beszél testi gyöngeségeirôl: "Mi vagyok én? Senki Pál, / Egy fájó gép, mely pipál." Ám örökké nyugtalan, aggályoskodó lelke megbékél. Amint visszatekint élete mûvére, szerény, de most már meg nem rendíthetô önbizalmat érez, tudja, hogy nem élt hiába, s a korábbi hasonlata ("Így lettem, mint mûveim legnagyobb része, töredék.") végleg a múltté. Saját maga adja meg a választ Az örök zsidó nyitva hagyott kérdéseire: "Mély homályban, éjfél tájban / Kis fény is ha nagynak tetszik / Hogy a föld körén bolyongtam, / Egy barázdát én is vontam."