"Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek / Az emberiségért valamit!" - kiáltja Petôfi Sándor 1846 áprilisában. Ekkor már túljutott válságkorszakán, cselekvésvágy, lelkes tenni akarás jellemzi. Legfôbb célja a szabadság kivívása, az egyenlôség megteremtése, végsô soron a "respublika" kikiáltása.

Petôfi a költôk legszentebb kötelességének tartja a prófétaszerep vállalását, a társadalmi mozgalom vezetését. Jellegzetesen romantika korabeli szerep ez, a poéta vátesz-költô, akinek feladatát - így önmagáét is - a XIX. század költôiben jelöli ki Petôfi: "Elôre hát mind, aki költô, / A néppel tûzön-vízen át! / Átok reá, ki elhajítja / Kezébôl a nép zászlaját". A forradalom kitörésekor is szilárdul hisz abban, hogy a nép felsorakozik a lángoszlopköltô mögé, s hogy iránymutatása, harcra buzdítása nem hiábavaló. Világszemlélete alapvetôen megváltozik néhány hónappal késôbb, választási kudarcát követôen. Kénytelen tudomásul venni, hogy radikalizmusát nem támogatja szélesebb társadalmi csoport, összeütközésbe kerül a konszolidációra törekvô Batthyány-kormány politikájával is. A népvezér költô magányos igehirdetôvé, apostol-költôvé változik, aki, ha kell, egyedül is folytatja a küzdelmet a közösségért, vállalva akár a mártíromságot is.
Kudarcát, de egyszersmind mûvészi hitvallását, erkölcsi tartását tükrözi az 1848 szeptemberére befejezett alkotása, Az apostol. Ez az "elbeszélô költemény - a költô eszméinek szótára" - írja Illyés Gyula, majd így folytatja: "Hogy mit jelentenek mûveiben ezek a szavak: boldogság, szabadság, isten, pap, lázadás, zsarnokság, király, arra ez a modern hôsköltemény felel, amelyben az irodalomtörténet oly készségesen emelte ki, sôt túlozta a hibákat. Szilvesztert, ezt a dunai-tiszai Twist Olivért a társadalmi nyomor érleli forradalmárrá." A fôhôs világnézete teljes mértékben azonosítható Petôfiével, és sorsuk között is több párhuzamot vonhatunk (pl.: a névválasztás a költô születésnapjára utal; a falu népe ugyanúgy elkergeti az ifjú jegyzôt, mint a szabadszállásiak a forradalom vezérét.....stb). Az "in medias res" kezdésben már meggyôzôdéses forradalmárként, apostolként láthatjuk, aki ugyanazt kéri istentôl, mint Petôfi az elemzésünk elején idézett részletben a sorstól: "Adj, isten, adj fényt és erôt nekem, / Hogy munkálhassak embertársimért!"
A költô lesújtó helyzetét érzékelteti a kezdô kép (padlásszoba) nyomorúságának részletezô bemutatása, különösen a családapa tehetetlen helyzetének feltárása. A gyermekkorról szóló részek is a mérhetetlen szenvedéseket tükrözik, Petôfi feltûnôen aprólékosan ír errôl az idôszakról a fô cselekményszálhoz viszonyítva. Ezeket az eseményeket foglalja össze a falusi jegyzô kedvesének: "Lopott, koldult és szolgált..... így telék el / Gyermek - s ifjúkora. / Elmondta az irtóztató nyomort, / Mely gyermekévein feküdt, / S a lelki szenvedéseket, / Mik ifjúságát terhelék."
A forradalmár hôs magárahagyottságát, a környezettel való összeütközését, embertársainak értetlenségét és szûklátókörûségét drámai jelenetekben mutatja be a költô: már az iskolában "Irígység és gúny" veszi körül Szilvesztert; a felbôszített nép szembefordul jegyzôjével "Kit tennap még atyjának nevezett"; a hatalom intésére hirtelen megveti mindenki a "lázító" könyv szerzôjét. Hasonlóképp méltatlanul kiszolgáltatottá, üldözötté válik, mint Tengelyi Jónás, Eötvös József A falu jegyzôje címû regényének fôhôse, akit ugyancsak börtönbe vetnek. Szilveszter számára a hosszú börtönévek után keserû csalódás következik: "nemzete (....) a világ / Még mélyebben van meggörbedve, mint / Tíz év elôtt, midôn ô szót emelt, / Az emberméltóság naponta törpül, / És a zsarnokság óriásodik." A zárlatban a krisztusi passió elemei ismétlôdnek, az apostolt - az általa annyira szeretett - nép leköpdösi és megrugdalja, gyönyörrel nézi halálát.

Hitvallását, küldetéstudatát fogalmazza meg Petôfi a 11. fejezetben, az elbeszélô költemény egyik legpoétikusabb részében. Szilveszter kedvenc olvasmányát, a "világtörténetet" tanulmányozza, s más következtetésekre jut, mint a költô korábbi látomásverseiben. Nem említi a hatalmas, mindent eldöntô küzdelmet, "vérözönt" a távoli, boldogabb jövô feltételeként. Nem a népvezér, a tömegeket mozgósító forradalmár-költô áll elôttünk, hanem a mindenre elszánt magányos apostol, aki szent meggyôzôdését követve egyedül folytatja a harcot az egész emberiségért: "A szôlôszem kicsiny gyümölcs, / Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. / A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, / S ha a kis szôlôszemnek egy nyár / Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, / Amíg megérik?" Az áhított cél a jövô messzeségébe kerül, melyet a költôapostol nem érhet meg, ugyanakkor biztos az elkövetkezendô sikerben. A föld "érését" Petôfi szerint a "nagy lelkek", kiemelkedô emberek tevékenysége szolgálja. "Érzem, hogy én is egy sugár vagyok." - mondja Szilveszter, küzdelméhez ez a gondolat ad erôt. A keserû politikai-történelmi tapasztalatok után Petôfi a mû zárósoraiban a messzi jövô elismerésébe vetett hitét hangsúlyozza ismét, a 20. fejezetben adva erkölcsi elégtételt sokat szenvedett hôsének: "Vénült, kihalt a szolganemzedék, / Uj nemzedék jött....."

A mû alapkérdése madáchi: arra keresi a választ, hogy van-e fejlôdés a történelemben, elôrehalad-e a világ, van-e célja? A forradalom kitörése elôtt keletkezett látomásversei többségükben határozott választ adnak a kérdésre: az emberiség egyenes úton halad a világszabadság, az általános boldogság felé, még ha küzdelmek árán is: "Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni: / A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké, / Gyôzni fog itt a jó." Más látomásverseiben - pl.: Beszél a fákkal a bús ôszi szél... - és nagy programversében, A XIX. század költôiben is Petôfi történelemfilozófiája egyértelmûen a hegeli világszemléletet követi: a történelem célja a "világszellem" folytonos tökéletesedése, a mind nagyobb személyes és társadalmi, nemzeti szabadság, a "világszabadság" kivívása. Mindezt azonban megkérdôjelezi már az 1847 márciusában íródott Világosságot! címû költeményben: "Bár volna így! / Bár volna célja a világnak, / Bár emelkednék a világ / Folyvást, folyvást e cél felé, / Amíg elébb-utóbb elérné! / De hátha ugy vagyunk, / Mint a fa, mely virágzik / És elvirít, / Mint a hullám, amely dagad / Aztán lesímul, / Mint a kô, melyet fölhajítának, / Aztán lehull, / Mint a vándor, ki hegyre mászik, / S ha a tetôt elérte, / Ismét leballag, / S ez így tart mindörökké: / Föl és alá, föl és alá... / Irtóztató, irtóztató!". Ez az 1847-ben még ritkán megfogalmazódó kétely erôsödik meg és teljesedik ki 1848 nyarán Az apostolban. Nemcsak történelemszemlélete változik meg, de másként látja már a szabadságért küzdôknek az utókortól várható megbecsülését is: az Egy gondolat bánt engemet...-ben még abban bízik, hogy "Ha jön majd a nagy temetési nap... / A hôsöket egy közös sírnak adják, / Kik érted haltak, szent világszabadság!" Az apostol ezzel szemben kétségbe-
esett lázadóként a bitón végzi. Az utolsó fejezetben a bizonytalan jövôben színre lép egy "új, hôs nemzedék", a történelem célja beteljesül, "a szôlôszem megérik", de addigra - a költemény zárósora szerint - Szilveszterék "Rég elhamvadtak a bitófa mellett!". Tehát Petôfi korábbi feltétlen optimizmusát Az apostolban tragikus-önironikus szemlélet váltja fel, anélkül, hogy végsô hitét megtagadná. Ez a végsô hit válik majd problematikussá Madách Tragédiájában, aki tíz évvel a levert szabadságharc után ugyanezeket a kérdéseket teszi fel.

1848 kora ôszén, amikor Az apostol megírása a végéhez közeledett, Jellasics csapatai már közvetlenül Pestet fenyegették. A szabadságharc elkezdôdött. Ebben a történelmi helyzetben ismét módosult Petôfi mûvészi felfogása és világszemlélete: "Most csak a magyar sors számít, élet vagy halál¹". - írja Szerb Antal - "Republikánus álmok, kozmikus forradalom, Dózsa György mind a semmibe enyésznek most, mikor a nemzet veszélyben van, "szétszórt hajával, véres homlokával¹ utolsó szörnyû csatáját vívja. Az utókor örökre így látja Petôfit, így vált megrázó legendává törékeny alakja: a szabadságharc költôje, aki harcba énekli az utolsó bátrakat, és mint a süllyedô hajó kapitánya, eltûnik a hajó roncsaival."