Petõfi mottója 1846-47. táján: "Szabadság, szerelem! E kettõ kell nekem." Ez megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, s megszabja a költõ értékrendjét: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Tehát a politika mellett másik nagy ihletforrása a szerelem, az igazi mély szenvedély. Petõfiben egy pillanat lobbantotta lángra a szerelmet, s ettõl kezdve sorsa elválaszthatatlan lett a 18 éves leányétól, Szendrey Júliáétól. Szerelmük történetének minden fordulata megtalálható a versekben. Petõfi boldog, de boldogsága nem felhõtlen. Júlia ugyanis szeszélyesen, rejtélyesen viselkedett vele, szívét sem lekötni, sem a feléje áradó szerelmet nem akarta és nem tudta visszautasítani. Az 1846-os szerelmes versek tele vannak bizonytalansággal, kétellyel. Júlia Petõfi számára egyelõre megfejthetetlen titok.
    Hajlandó lemondani errõl a szerelemrõl, s Karácsonykor címû elégiájában már a reménytelenség szólal meg.
    A nem sokkal korábban keletkezett Reszket a bokor, mert... címû alkotás a szakítás verse. A búcsúvers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot tükrözõje. Az indító kép a lélek rezdülését sejteti a már-már elfeledett, de továbbra is értékesnek tartott szerelmi emlék felbukkanásakor. A második strófa képi anyaga a régi szenvedély felerõsödésérõl vall, a záró szakasz az évszakok ellentétébõl levont következtetés után a kijózanodást mutatja, s a köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt. A versnek sorsfordító szerepe van Petõfi és Szendrey Júlia szerelmi regényében. Júlia szakít a határozatlansággal, s belegyezik a házasságba. A végtelen örömet, boldogságot sugárzó versek sora születik ezután, egészen a szeptemberi esküvõig. Petõfi szerelmi költészete feleségéhez írt verseiben érte el tetõpontját.
    Koltón, a mézeshetek idején írta Beszél a fákkal a bús õszi szél... kezdetû versét. Tárgya nem a szerelem. Júlia jelen van benne, de nem csak testi valóságában alszik. Hangulatmegkötõ helyzetképpel indul a költemény. Az õszi szél elmúlást susogó beszédére a fák tiltakozásul merengve rázzák fejüket. Ezzel áll szemben a szerelmi idill meghittsége, a boldogság beteljesülése, a délutáni kényelmes pihenés. Nyugodt, szinte álmosító hangulat lesz úrrá az elsõ versszakon, ezt a késõbbiekben csak a refrén õrzi. Ezzel a nyugalommal kerül ellentétbe a következõ négy strófában a költõi én egyre szenvedélyesebbé váló elmélkedése. A poéta kezében "imakönyve": a szabadságháborúk története. Az olvasmányán való töprengés, gondolkodás a kirobbanó érzelem-orkán forrása. A meditáció a szabadságért vívott háborúktól ível a jövendõ kor látomásáig, a "vérpanoráma" iszonyatáig, de közben minden strófa végén megpihen a képzelet a refrén intimitásában. A végsõ képet indulatok töltik meg, mellette halkan piheg a refrén, jelezve a roppant távolságot a bús õszi szél halk beszélgetése és a kiszabadult érzelemvihar között.
    Petõfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Míg Vörösmarty szerelmi lírája elhallgat az esküvõ után, Petõfi feleségéhez írja legszenvedélyesebb költeményeit. Talán a legismertebb ezek közül a szintén Koltón írt Szeptember végén címû elégiája. Ebben a versben az emberi élet, a boldogság és a szerelem múlandóságáról töpreng. Közvetlen tájszemléletbõl indul el a költemény. A költõ nézi a völgyet és a bérci tetõt, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldellõ lombokat a tél közelségében mutatják. Ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában: fiatal, ifjú szívében még ott a viruló kor, de sötét haja õszbe vegyül már. A párhuzam képeiben felvillannak a négy évszak motívumai (lángsugarú nyár, kikelet, õszbe vegyülõ haj, a tél dere) megsejtetve a rohanó, feltartóztathatatlan idõt. A fenyegetõ elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a költemény további érzelmi-gondolati lírai anyagát. Az általános múlandóság, az élet eliramlása ébreszti fel a halál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A fiatal özvegy képe (víziója) hívja elõ annak a fájdalmas elképzelését is, hogy Júlia újra férjhez mehet. A költõ "eljátszik" ezzel a lehetõséggel: láttatja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt s a sírból kilépõ halott önmagát. Mégis: a hitvesi hûtlenségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen még akkor is, a sírban is örökre szeretni fogja.
    Petõfi hitvesi lírájának talán legkülönb darabja a Minek nevezzelek? címû rapszódia. A vers lírai anyaga Horváth János szerint a "megnyilatkozni vágyó, de kibeszélhetetlen nagyságú szerelem" (Radnóti: Tétova óda). Keresi a legméltóbb kifejezést, mely leginkább illene felesége szépségéhez. A "Minek nevezzelek?" kérdés szervezi a költeményt, e körül vonultatja fel a nagyszerû kifejezési próbák egész áradatát. Minden szakasz elején a reménykedõ bizakodás, a végén a tehetetlen kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésben. Hogy felelni tudjon az újra meg újra elhangzó kérdésre, a fantázia segítségével különbözõ helyzeteket idéz fel emlékeibõl. Elõször a merengõ szemek esti-csillagának friss ámulatából próbál erõt meríteni a megnevezési szándék. A szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja, a patak pedig a lélek tengerébe folyik. Majd a tekintet szelíd galambja, a tavaszt ébresztõ csalogány-hangok zengése, végül az ajkak lángoló rubintköve lesz az a forrás, melynek célja a kifejezõ képesség fokozása. A negyedik strófában jut el a legmesszebbre a képzelet: a szerelmi csók tüzébõl fakadó boldogság nem ismer térbeli és idõbeli korlátokat: ez a boldogság a mennyei üdvösséggel azonosul. Az ötödik versszak egy halmozás: azt jelenti, hogy a költõ a már elhangzottakat nem tartja elég méltónak és kifejezõnek. A hiábavaló erõfeszítések után megállapodna az egyszerû és igaz "édes szép ifjú hitvesem" megszólításban, de a legutolsó kérdés ezt is bizonytalanná teszi. A vers így teljesen nyitott marad, s azt tanusítja, hogy a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezéséhez.