Általános jellemzés: Az ecloga szó latinul
válogatást jelent. Theokritoszra vezethetõ vissza
- pásztorénekek idilljének szembeállítása
a városi élettel. Vergiliusnál a pásztorbeszédes
forma, a motívumkincs megmarad, de ezek a pásztorok már
mûvelt, világot látott emberek és itt már
két értékrend áll egymással szemben:
civilizálatlan, barbár világ és a kultúrált
világ, ahol a mûvészet, ez az embert segítõ
mentalitás is jelen van. Radnóti 1937-ben Vergilius emlékére
lefordítja a IX. eclogát - változik a mûvészete.
Szonettforma jellemzõ rá. A szabályosságot
választja a barbársággal szemben. Hexameterek.
I. ecloga: Latin idézet található az elején,
ez a mottó Vergiliustól származik, ezzel a két
kor közötti hasonlóságra utal. Tartalma: ahol a
világ erkölcse elvész, akkor ott megbomlik a rend. A
mû egy pásztor és a költõ dialógusából
áll, de lehet, hogy ez csak egy belsõ vita, egy önmagával
folytatott dialógus kivetítése. Az egyforma sorok
és a hexameterek adják a ritmust. A kezdés tele van
a természet képeivel. A pásztor kérdése
viszonylag jelentéktelen dologra kérdez rá. A pásztor
2. szövegében már meg-megbontja ezt az idillt, a tócsa
képe, április bolondja. Elfagynak a szép tulipánok
- megsemmisül a szépség. Disszonáns természeti
kép. A költõ válasza már teljesen elszakad
az idilltõl - "undorodom csak". A pásztor kíváncsi
ennek az okára. Spanyolországból indul, de kitágítja
egyetemessé. Ember, állat együtt menekül, felsorolás
- felnagyított kép. Mintha egy film képkockái
jönnének "annyi halott..., hogy nincs aki eltakarítsa".
Szûkül a kör: Garcia Lorca személyes sorsa. A legnagyobb
fájdalom, hogy nyom nélkül tûnt el - nemcsak fizikai
léte, hanem a mûvei is elpusztultak. Amikor a pásztor
ismétel: "nem menekült. Meghalt" - kopogás, József
Attilára utal. Végül a költõ saját
magáról beszél. A költõ hogyan élhet
ebben a világban - olyan, mint egy megjelölt tölgyfa.
Berzsenyi: Magyarokhoz I., Filemon & Baucis. Utolsó sor:
a szörnyûségeken, borzalmakon az erkölcsi tudat
menthet át.
IV. ecloga:
Költõ és hang párbeszéde - itt már
egyértelmûbb, hogy egy személy van. A hang megfoghatatlan,
az ekloga kellékeibõl csak a párbeszédes forma
maradt meg. Múlt-jelen-jövõ --> a jövõ a
feloldozó halált jelenti. A szabadság jelenti a vers
magját. 1. vsz. születés, biológiai kép:
de már ez is a világ ellenére történt.
Hang - talán nem véletlen, hogy a betegségek ellenére
megmaradt, a sors célt adott neki. Szentenciaszerû súlyos
megállapítás: "Õrök kísértek
végig". A hang szép dolgokat említ az életbõl,
de a költõ szerint "rabságból ezt se látni".
A létében szerette volna átélni a természet
szabadságát. Érett gyümölcs, vihar képe
- halálra érek én is. De a gyümölcs halála
természetes. Egy dolog van, amit tehet: cselekedni - a költõ
írjon, ha máshova már nem, akkor az égre.
VII. ecloga:
Elemzés: 1, a címbõl kiemelni az ecloga versben tartalmazott
formai követelményeit 2, röviden a témája
3, vershelyzet, beszédhelyzet 4, vers elejének értelmezése,
mely téma a végén újra elõkerül
- összehasonlításuk 5, egyéni és fogolytársak
sorsa, változásai 6, hangulata, zeneisége.
1. formailag - hexameter
megvan, de nem párbeszédforma, bár nagyon áttételes
intim kapcsolatban jelen van a hang, már csak a környezet miatt
is. Természetbõl való építkezés
hiányzik. El tudja fogadni a borzalmakat, rettenetet a gondolatai
segítségével.
2. lényege:
szerelmi vallomás, saját egyéni sorsának a
jellemzése, de közben egy közösség álmait,
vágyait szólaltatja meg; az otthon és a haza iránti
vágyódása is megszólal.
3. indító
beszédhelyzet, lírai én, E/2 "látod-e drága?".
Mások álmai is megszólalnak, csoda reménye
--> tágabb érvényû - nem csak kettejük
intim beszélgetése, hanem mindenkinek - milyen körülmények
közé kerültek.
4. Szögesdrót
képe, alkonyi félhomály arra indítja a szereplõket,
hogy valójában rabok, de a képzelettel szabadok. Idõ
megjelenése - alkony, ahol már csak az ész "látja"
a szögesdrótot, a rabság megmásíthatatlanságát.
Rövidesen este lesz, csak a költõ van ébren, a
körülötte levõ környezet ijesztõ, rettenetes.
Az idõ múlik, a félig szítt cigaretta a hitves
csókjának íze helyett. "A drótok a hold fényében
újra feszülnek". Elhelyezkedését tekintve a képzelet
található középen, a valóság adja
a keretet. De a képzelet mégsem szakad el teljesen az eddigiektõl
- borúlátó, pesszimista hangulatú a vers. A
szerelméhez fûzõdõ érzését
egyszerû szavakkal mesterien fogalmazza meg (6.).
5. mindannyian egyek
(test), annak ellenére, hogy más nemzetiségûek.
Egyéni és társas lét állandó
váltakozása, de egy ponton eltér - a társak
alszanak, a költõ virraszt, s õ tudja, hogy csak az
álom segítségével szabadulhatnak, de valójában
nem, bár a társak még reménykednek. A haláltudat
már bizonyosság.
Töredék:
egyesek szerint ez a vers jelenthetné a VI. eclogát. (Meredek
út c. kötetben). Hexameter, ecloga-elemek elmaradnak. De a
virtuozitás, pontosság jellemzõ rá. 1944. május
19. egy nappal az utolsó behívóparancs elõtt.
A 3 a mesében szerencsés, de Radnóti életében
meredek út. Utolsó lehetõség, hogy kéziratait
átadja feleségének.
Elemzés: 1,
miért töredék a címe? 2, miért a múlt
idõ, igeidõk 3, korjellemzés, sorrendje, magatartás,
erkölcsi értékek 4, arány, mondatok - vsz.-ok
---> ritmusa a versnek 5, beszédhelyzetnek megfelelõ forma,
személyre jellemzés miért a harmadik személy,
pedig a kezdésben ("Oly korban éltem én" 6, személyes,
a költõre vonatkozó részek a korjellemzés.
1. Annyi a bûn,
szenny, hogy errõl kimerítõ leírást
adni lehetetlen. Vagy: az utolsó két vsz. végét
kipontozta (extra-lingvisztikai eszköz). Kimaradt az idill. A végén
a költõre vonatkozó: a költõ is csak hallgatott,
nem szólhatott szabadon.
2. felfogható
úgy, mint végrendelet. Önmagában is tiltakozás
és vád ---> de remény van, hogy a jövõ
szebb lesz és ez a jelen csak történelem lesz.
3. az ember elaljasult,
pszichológiai dolgokat említ. Kéjjel ölés
- koncentrációs tábor 1., 2. vsz. - tömegpszichózis,
az emberi értékek a visszájukra fordultak, még
a tiltakozókat (szót emelõk és némák)
is utálták. Ami emberré tesz, az itt lehetetlen lesz,
az emberek szívesebben halottak, mint élõk. Utolsó
vsz. költõ - hallgatás ez abszurd pár. Szûkítés:
egész emberiség - zsidók - egy család. Ézsaiás
- megjövendölte az eljövendõ végzetet.
4. a fõmondatból
hiányzó részeket mellékmondattal fejezi ki.
Gondolatritmus pótolja a verstani fegyelmet, amit eddig az eklogákban
láttunk. A mondatok szabályos megszerkesztettsége
adja az erõt, a vers fegyelmezettségét.
5. én és
az õk különböznek, az egészet kívülállóként
tekinti, a hitelességet erõsíti ezzel. A beszélõ
és a hallgató viszonya. Az E/1 hitelesség, 3, személy
a kívülállóság.
6. az utolsó
elõtti és az utolsó vsz.-ban.