1. A reneszánsz kultúrtörténeti és stíluskorszak.

2. Olaszországban jelenik meg elõször a XIV-XV. század között. Az elnevezés a francia renaissance szóból ered, jelentése: újjászületés.

3. A reneszánsz vezetõ rétege a polgárság, illetve a meggazdagodott fõnemesség.

4. Világnézete a humanizmus, ami emberközpontúságot jelent. Felújítja az antik kultúra hagyományait.

5. A mûvészetek soha nem látott fejlõdésnek indulnak, az emberi élet valamennyi területére hatnak.

6. Az irodalom egységes, nyelve a latin. A kései reneszánszban elõtérbe kerül a nemzeti nyelv használata (Janus Pannonius, Balassi Bálint).

7. Kelet-Európában késõbb jelenik meg a reneszánsz, mint nyugaton (a gazdasági elmaradottság miatt).

8. Az egyház szerepe a reneszánsz korban megváltozik — a humanisták nagy része elfordul az egyháztól, de hívõ ember marad. A reneszánsz papok és pápák gazdagságra törekednek, nem az egyház szellemében élnek — de kiemelkedõ módon pártolták a mûvészeteket és a mûvészeket.

-William Shakespeare (1564–1616)

1. Életrajz: Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz kivételes tehetségû drámaírója. Születési helye: Stratford-upon-Avon. Anyja földbirtokoslány volt, édesapja gazdag polgár (kesztyûkészítõ, gabona- és vegyeskereskedõ). Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben feleségül vette Anne Hathawayt. 1585–86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött, itt kapcsolatba került a színházzal. A Globe színház fõrészvényese volt, s idõközben (drámaírói sikerei révén) meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több idõt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülõvárosában halt meg.

2. Munkásságának korszakai:

A nagy angol drámaírók második nemzedékéhez tartozott. Az elsõ nemzedékhez tartoztak: Thomas Kyd, Cristopher Marlowe és Ben Jonson.

-I. korszak: Shakespeare fiatal évei: még önállótlan, mûvein érzõdik az elõdök hatása.

Mûvei: Titus Andronicus; VI. Henrik; Tévedések vígjátéka; A két veronai szerelmes; Versek

-II. korszak: rátalál saját költõi hangjára és formájára; históriák vagy királydrámák kora

Mûvei: II. Richárd; III. Richárd; János király; IV. Henrik; Szentivánéji álom; Rómeó és Júlia

-III. korszak: vígjátékok kora (1596–1601)

Mûvei: Makrancos hölgy; Sok hûhó semmiért; Minden jó, ha a vége jó; Vízkereszt vagy amit akartok; Ahogy tetszik

-IV. korszak: sötét korszak, a nagy tragédiák kora (1601--–1608)

Mûvei: Julius Caesar; Antonius és Cleopatra; Hamlet; Lear király; Othello; Macbeth

-V. korszak: 1608–1611

Mûvei: Téli rege; A vihar

-Az angol reneszánsz színház

A középkori színjátszás a valláshoz és különbözõ vallási alkalmakhoz kapcsolódik. A színházakban elõadtak:

- misztériumdrámát (a Biblia történetét dolgozza fel)

- mirákulumot (szentek életérõl szóló történetek)

- moralitásdrámák (megszemélyesített jellemvonások, erények és bûnök harcolnak az emberi lélekért)

Az elõadások helyszínei: az egyházi darabokat templomokban, illetve a templomok udvarán adták elõ; a világi darabokat vásárokban, félhivatásos színészek adták elõ. A színjátszás örökös helyszínváltoztatásai alakították ki a különbözõ színpadtípusokat:

- szimultánszínpad: ezek különbözõ emelvényekbõl álltak, amelyek egymás mellett, alatt és felett helyezkedtek el, így tudták elkülöníteni a mennyországot, a földi teret és a poklot.

- processziós színpad: az egyes jelenetek különbözõ színpadokon játszódtak (körmeneti színpad)

- kocsiszínpad

A XVI. századi Angliában az új szükségleteknek megfelelõen kialakult színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjeszés volt a fõ célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre, s 1576 és 1616 között legalább tíz nyilvános színházat is építettek London külvárosaiban. Ezek közül a legnevezetesebb a kívülrõl nyolcszögletû, belülrõl kör alakú Globe Színház, 1599-ben épült. Neve összefüggött az épület ormán viselt jelvénnyel, a földgömbbel. A többemeletes, fából készült színházépület felül nyitott volt, s nappal, természetes világosság mellett tartották az elõadásokat. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetõvé tette a különbözõ színterek gyors váltását, a térbeli és idõbeli távolságok merész áthidalását. A három oldalról nyitott színpad benyúlt a földszinten álló közönség közé. Ez az ún. elõszínpad a szabadban játszódó, sok szereplõt felvonultató jelenetek számára szolgált. Az elõszínpad mögött volt egy három oldalról zárt terem, a hátsó színpad, az épületek szobáiban történõ események részére. A színpad fölötti erkélyen (vagy felsõ színpadon) mutatták be mindazt, ami magasban, hegyen, várfokon vagy az égben történt. A színpadon nem voltak díszletek, a jelenetek elõtt rövid bevezetõ sorokkal vagy párbeszédekkel utaltak a helyszínre és az idõre. A nõi szerepeket fiatal fiúk játszották. A középkorban kialakult drámai mûfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézõknek. A középkori drámákból elsõsorban a tér és az idõ kezelése, a hangulati ellentétesség, a hangelemek kevertsége õrzõdött meg az angol reneszánsz színjátszásban. A tér és az idõ ugyanis nem korlátozta a cselekmény bonyolítását: egy-egy dráma eseményei változatos színterekben játszódtak, idõtartamuk több évet is eltarthattak. Az angol drámát mégis az tette naggyá, hogy nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályokhoz. Tudatos szerkezettel összefogott, sûrített, a figyelmet mindvégig ébren tartó, gyorsan pergõ, mozgalmas cselekményt, valódi drámai küzdelmet és sokoldalú, árnyalt jellemrajzot mutat.

-Hamlet

1. Shakespeare a negyedik korszakában írta, 1600–1601 körül keletkezhetett. A téma már többek által ismert, több drámaíró is feldolgozta.

2. Nyomtatásban elõször 1603-ban jelent meg, magyarra Arany János fordította le 1866-ban.

3. A darab az újkori gondolkodás egyik elsõ s azóta folyton ismétlõdõ válsághelyzetét fejezi ki. Az emberi lélek bonyolult sokrétûségét, kiismerhetetlen talányosságát, belsõ megosztottságát ragadja meg az író.

A mûvet Shakespeare színpadi elõadásra szánta, de a teljes darab bemutatása hat órát venne igénybe. Maga a színhely, Helsingõr nem jelent valóságos földrajzi teret, inkább képzeletbeli hely ez. Pontosan meg nem határozható idõn és téren kívül, azaz mindenütt és mindig történik a cselekmény.

4. Szerkezet:

Az angol reneszánsz drámának szerkezeti egysége a szín, a színtér azonossága. Shakespeare a dráma szerkezeti felépítésében nem követett semmiféle korábban kialakult elõírást, szabályt: a kompozíciót a sokoldalú jellemzés szolgálatába állította. A kb. 2-3 hónapot kitevõ cselekmény három nagyobb szakaszra osztható:

I. szakasz (1. felvonás): expozíció, a szereplõk, mindenekelõtt Hamlet bemutatása

II. szakasz (2. felvonás elsõ színétõl): Hamlet és Claudius kölcsönös puhatolózása, egymás titkait szeretnék megtudni. Hamlet azt kutatja, hogy bûnös-e Claudius, valóban megölte-e a királyt, Hamlet apját. Claudius arra kíváncsi, mi lappang Hamlet õrültsége mögött. Végül meggyõzõdnek a leplezett valóságról.

III. szakasz (4. felvonás ötödik színétõl): A tragikus végkifejlet Ophelia megõrülésével kezdõdik; visszatér angliai útjáról Hamlet, Párizsból Laertes, s a királyfi kényszerhelyzetben végrehajtja bosszúját.

A bosszú akadályai a fõhõs lelkében vannak. A valódi konfliktus nem is Hamlet és Claudius között jön létre, hanem Hamlet lelkében: a bosszú kötelezettsége és e kötelezettséget megakadályozó erkölcsi, világnézeti aggályai, fenntartásai között. Hamlet lelkében a középkori és a reneszánsz világfelfogás ütközik össze. A tragédiát lezáró esemény kezdeményezõje mégsem Hamlet, Claudius állítja fel számára a csapdát. Hamlet tragédiájának lényege: magányos harca a világ gonoszsága, romlottsága ellen, melyet a dán királyi udvar, elsõsorban Claudius testesít meg. Új, tisztultabb erkölcsi világrendet kívánt, de ezt a maga elé emelt nemes feladatot kénytelen volt összekapcsolni a véres bosszú kötelezettségével is.

5. Verselése: Shakespeare drámáit új versformában, a tíz szótagos, idõmértékes (jambikus lejtésû), rímtelen „blank vers"-ben írta.