Egy költôi sors "józan zárómérlege" - Nagy László József Attila! címû versének értelmezése
 
Nagy László költôi pályájának kritikus idôszakában, 1962 körül írta József Attilához címzett versét, mely 1965-ben a Himnusz minden idôben címû kötetben látott napvilágot. 1956 után a hivatalos kultúrpolitika "antiszocialistának" bélyegezte úgy Nagy Lászlót, mint lírai alkotásait, ezért versei 1965-ig nem jelenhettek meg. A silentium idején keletkezett mûvek a fojtogató politikai közegben igen gyakran a költôi feladat vállalásának fontosságát, ugyanakkor a költészet jövôjébe vetett hit megingását dolgozzák fel. E kettôsség jellemzi a költô síremlékét is díszítô ars poetikus Ki viszi át a Szerelmet címû alkotást, és kétségeinek legyôzése érdekében idézi fel Nagy László József Attila életét és szellemiségét a költôelôdhöz címzett versében.
Nagy László versének elsôdleges célja nem az ún. "hommage-gesztus", azaz a hódolat kifejezésre juttatása. A költôt sokkal inkább kínzó reménytelenségének leküzdésére irányuló szándéka vezeti, amikor mintegy példaként felidézi József Attila hányattatott sorsát, költôi és emberi értékeit. A szinte extatikus lélekállapotot sugárzó rapszodikus jellegû költemény alapkérdése az, hogy a jelen megrendítô csapásait elszenvedô költô reménykedhet-e abban, hogy mûvészi alkotása célt ér, és értékteremtô tényezôvé válhat egy a jelenkor embertelen visszásságaitól mentes, szebb jövôben. Éppen ennek a gondolatnak a fényében az elsô versmondat létének értelmét kéri számon a megszólított József Attilán. A nyomatékosítás kedvéért megkettôzôdött "miért" kérdés a szerencsétlennek bélyegzett költôtárs eltökélten konstruktív, heroikus költôi magatartásának okát próbálja kutatni.
A felvetett kérdés lényegére a rombol-épít ellentétpár világít rá: lehet-e értelme annak az életnek, mely önmagát pusztítja el mûvészi alkotások létrehozása árán. Az elsô versmondat két rövid sora az elpusztíthatatlan és kiapadhatatlan alkotói kedvre, s az amögött meghúzódó építô szándékú örökös intellektuális késztetésre utal (kifúlva- kigyúlva), mely azonban fizikális szinten - mint a két igenév mutatja - szükségszerûen a végsô pusztulást hordozza magában. Már ez a verskezdet szinte hemzseg a József Attila költészetébôl merített szavaktól, fordulatoktól, melyeket a költô a példaértékû mûvész gondolatiságának felelevenítése céljából épít bele versébe. Az elôzô két sorban szereplô két evokáció a játékos költôi szív és a külsô környezet fagyos ridegségét jelképezô "szüntelen tél" a belsô költôi értékrend, s a külsô "vasvilág" rendjének kontrasztját sugallja - egyszersmind burkoltan rámutat Nagy László aktuális léthelyzetének fô problémájára. Az olvasó szinte meghökken azon, hogy a vers költôje nagy elôdjét szerencsétlennek titulálja, ám ez a megjelölés sem önkényes, József Attila Szabad ötletek jegyzéke címû mûvének Foglalatából való, amely így kezdôdik: "Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre...". "Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább." - hirdette József Attila Ars poeticájában, de éppen ezen célkitûzés értelmes mivoltát kérdôjelezi meg Nagy László: "ésszel mérhetô pontokon is túlra tudatod mért nyilallt?"
A második versmondat tíz soron keresztül hömpölyög, a vers gördülékenysége mégis biztosított, mert az elôzô sor záróképének nyomán a költôi feladatvállalás tudatosságát tárja fel. Ez a tíz sor állítja elénk József Attilát, mint a heroikus példát, aki szembenézve saját egyéni létének reménytelenségével, a közelgô tébollyal és a halállal, képes volt eszményteremtô, harmóniát sugárzó mûvészi alkotások létrehozására. A tudatosság fokozott hangsúlyozása már a vers ezen szakaszában felidézi az olvasóban József Attila Reménytelenül címû versét, amelyben a racionalitás igényével saját sorsának bizonyos kiúttalanságával és közeli halálával néz farkasszemet a költô, aki felmérve léthelyzetét "okos fejével biccent, nem remél".
A "dögbugyor" és a "pokoli út" motívumok utalhatnak József Attila egyik kedvelt dalára, melynek üzenete azonos a vers ezen részének mondanivalójával: "Aki dudás akar lenni, / pokolra kell annak menni, / ott kell annak megtanulni, / hogyan kell a dudát fújni." Az egész vers evokációrendszerére jellemzô, hogy a József Attila költészetébôl ismert képeket, kifejezéseket Nagy László saját költôi nyelvére átültetve, "áthangszerelve" vonultatja fel (pl.: pokol - dögbugyor, te bolond - téboly hava, szörnyállam - vérszagú szörnyek, egek fogaskereke - egek mirigyrendszere, az ember alja - emberárulók szutyka).
József Attila eltökéltsége mellett tudatosságának más vonatkozása bomlik ki a harmadik versmondatban: "Tudtad, tudom én is: a nagy: te vagy". József Attilának költôi nagysága teljes tudatában kellett elszenvednie az osztályrészéül jutott elutasítást, illetve el nem ismertséget. Ugyanakkor József Attila emberi nagyságára mutat rá Nagy László, amikor az Ars poetica gondolatait felidézve költôelôdjét mint magát a "mindenséggel" mérô, jelenkorának megaláztatásain felülemelkedô mûvészként jeleníti meg.
A vers központi gondolatát, megalkotásának mozgatórugóját feltáró középrészben az eddigi kérdô illetve kijelentô mondatokat felkiáltás, majd óhaj váltja fel: "Érdemes volt-e ázni, fázni / csak a jövô kövén csírázni, / vérszagú szörnyekkel vitázni, / ha ráment életed! / Csak szólhatnál, hogy érdemes!"
Nagy László önfeláldozásként értékeli azt a sorsot és költôi utat, amelyet a nyomor kísért végig, amelyet egy univerzális jobbító szándék, az emberiség szebb jövôjébe vetett hit - s éppen ezért a korszak antihumánus hatalmával szembeni nyílt konfliktusvállalás jellemzett (pl.: Levegôt, ôs patkány terjeszt kórt, Thomas Mann üdvözlése). Az elkeseredett, számonkérô felkiáltás után éppen a megfogalmazott óhaj világít rá József Attila öngyilkosságba torkolló, ám a vers költôje által szinte messianisztikusként értelmezett léte és az aktuális - a diktatúra szorításában reménytelennek tûnô - költôi léthelyzet közötti párhuzamra. Ennek az óhajnak azért van létjogosultsága, mert Nagy László jelene egyáltalán nem igazolja József Attila jövôbe vetett reményét, sem áldozatvállalásának értelmét.
A kívánság - "Csak szólhatnál, hogy érdemes¹" - illuzorikus, s éppen az áldozatvállalás hiábavalóságától való mélyre hatoló rettegés ("csontom, vérem belerémül") váltja ki a költôbôl a feltámadás - feltámasztás gondolatkörét és a szinte könyörgô hangot, mely a vers második felét uralja.
A feltámadásra irányuló felszólítás alapjában véve szintén önigazoló igényû: egyrészt mélyíti a már említett messianisztikus költôi öntudatot, másrészt álláspontom szerint Nagy László elsôsorban saját reményét próbálja újjáépíteni önmagában, és ennek szinte metaforájaként "építi újra" a versszövegben fizikai valójában magát József Attilát - mint reménységének letéteményesét. A feltámadás metaforában életre kel néhány József Attila költészetébôl jól ismert motívum is. A két alliteráló birtokos szókapcsolat ("kajla kalapod" és "vértanú vállad") a Kirakják a fát címû vers képeit és mondanivalóját idézi. Az evokált versben a kalap a felnôttség szimbóluma, amely elé a "kajla" jelzôt illesztve Nagy László két szóval érzékelteti a József Attilában belsô törést okozó gyermeklét és felnôttség konfliktusát.
A gyermek József Attila vállán cipelte haza családjának a pályaudvaron lopott fahasábokat, a "vértanú váll" kifejezés pedig a szolidaritás himnuszát zengô felnôtt költô heroizmusát idézi, aki a szegény munkásréteggel vállalt sorsközösségét ekként énekli meg a Kirakják a fát zárószakaszában: "Tôletek féltem, kemény emberek / ti fadobálók, akiket csodáltam? / Most mint lopott fát viszlek titeket / ez otthontalan, csupa-csôsz világban."
A feltámadásmetafora konkrét képeinek lezárásából válik világossá az olvasó számára, hogy a költô ahhoz kéri elôdjének biztató jelet sugárzó tekintetét, hogy saját reményvesztett világképével leszámolhasson: "nézz a szemembe, / hogy rendülne bele / a mohó, emlék nélküli tenyészet, / az egek mirigy-rendszere / s e megváltatlan földi lét."
A cím felkiáltásának megismétlése, József Attila személyes megszólítása s a reményért esengô hang végképp ódaivá emeli a vers hangulatát. A jövôbe vetett hit igazolásáért könyörög Nagy László, aki elszántságot akar meríteni a példából saját - esetleg hasonlóan tragikus végkimenetelû - költôi sorsának vállalásához. Ám Nagy László a József Attila által tudatosan felmért és versben rögzített egyéni szintû reményvesztéstôl is megszabadító a "halálos logikára" rácáfoló, ha úgy tetszik a "keselyût elrettentô" költôi üzenetet vár immár nyíltan "szentté avatott" elôdjétôl, akit - érdekes módon - ihletforrásként is említ. Az egyéni lét lemerülésének s a világ nukleáris csapás általi végsô megsemmisülésének felidézése mintegy erôsíti és igazolni kívánja a reménység visszanyerésének kínzó aktualitását.
A sík, amelyre a költô reménye szerint - József Attila segítségével - soha nem fog eljutni, kettôs értelmû: jelentheti egyrészt a reménytelenül sivár "homokos, szomorú, vizes" síkját, a lét reménytelenségének szimbólumát, másrészt azonban az olvasóban a szárszói sík képzetét is keltheti, utalva József Attila öngyilkosságának helyszínére.
A vers zárósoraiban a humánum harcosaként közvetlen, és mégis emelkedett hangon kér segítséget költôelôdjétôl Nagy László egy emberibb jövô érdekében, külön kiemelve a szép szó erejét, ezzel utalva József Attila folyóiratára. A Nagy László által használt "szép szó" kifejezés jelentését gazdagítja az, amit József Attila cikkében írt a címrôl: "Szép szó magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az... az életforma, melyben a szép szó, a meggyôzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb, egységre tartó haladottabb igényt, a modern, maga-magát fegyelmezô, rendbefoglaló szabadságot." (József Attila: Szerkesztôi üzenet, 1936).
Mindezen eszmények reményléséhez, a beléjük vetett költôi hit megmaradásához kér és - úgy érezhetjük - merít erôt Nagy László szép szavainak kíméletlen elfojtása idején abból a hatalmas erôtérbôl, amelyet József Attila élete és mûvészete sugárzott akkor, és sugároz mindmostanig.