Zrínyi Miklós jellemzése A barokk jellemzés  
     A 16. század második fele a végvárak  (Pl.: Szigetvár) ostromával zajlott. Száz évvel késõbb még mindig itt tartózkodtak a török seregek. Zrínyi Miklós ezt soha  nem nézte jó szemmel, minden erejével küzdött ellenük. Mivel a Habsburgokra nem számíthatott a törökellenes harcokban ezért egy önálló nemzeti hadsereget akart létrehozni. Ennek a hadseregnek a népszerûsítésére példaképekre volt szüksége. Dédapja, a szigetvári hõs erre a feladatra tökéletesen megfelelt. Ezért 1645 telén megírta a Szigeti veszedelem címû mûvét, ami Szigetvár 1566-os ostromát dolgozza fel. A mû barokk stílusa felnagyítja a vár elvesztésének jelentõségét és az idõsebb Zrínyi szerepét is.
     Az író a fõhõst a barokk kornak megfelelõen ideális keresztényként írja le. Ennek jelei:
? Elismeri, és imádja Istent ("Nem-é én tetüled csináltattam földbül?").
? Hirdeti a keresztény eszmét - helyesen és eredményesen csak Isten kegyelmébõl lehet ("S minden világi jómat vettem kezedbül", "Mert az én érdemem nálad annyit teszen, | Menny vizet kis fecske szájába veszen").
? Mártírságra való készség Isten és a haza érdekében: könyörög a mártírhalálért
Mindegyik jellemvonás megtalálható "Zrínyi imájá"-ban (2. ének), és ezek alapján mondhatjuk Zrínyirõl, hogy Krisztus katonája - atleta Christi.
     A hatodik énekben a levélben a várvédõk vezére felmenti a királyt a felelõsség alól, Szigetvár elvesztését saját vállára veszi. Ez csak azért történhet meg, mert a barokk eposzban megengedhetetlen, hogy a fõhõs ne legyen feltétlenül hûséges és lojális urához. Nem kérdõjelezheti meg a királyi hatalom döntéseit ugyanúgy, mint ahogy Isten döntéseit sem.
     Zrínyi, szemben Szulimánnal, és az iszlámmal, etikai és hitbéli magaslaton áll, a kereszténység legtisztább lényegét képviseli. Ez egy fontos elem, hiszen a barokk kereszténységet az iszlám vallás terjeszkedése fenyegeti,  ezért a hõsnek mindenképpen le kell gyõznie a gonoszt, a legfõbb ellenséget, a másik ideológia, a másik vallás egyszemélyes megtestesítõjét: Szulimánt.
     Az ellenség "legyõzéséhez" Zrínyinek az elméleti és a gyakorlati tudására is szüksége volt. Az író Zrínyit emberfeletti erõvel ruházta fel: "Száz törököt kézzel maga Zrínyi lever", és ezt még fel is nagyítja a szultán megölésével:
"Így mondván derékban ketté szakasztá,
Vérét és életét az földre bocsátá" bgproperties="fixed"
Zrínyi halála is az erejét mutatja: semmilyen élõ ember nem tudja legyõzni, csupán egy ágyúgolyó, amely letépi a fejét. Az író harc közben mutatja meg, hogy harcosaival milyen érzelmi közösséget alkot, így mutatva be az ideális hadvezért, parancsnokot.
     Közelharcban Zrínyit a hatalmas testi erõ mellett leginkább a gyorsaság jellemezte. Ennek kifejezésére (katonáival együtt) madártollat tûzött a fejére, így hasonlítva önnön sebességüket a madarak gyorsaságához.
     Szigeti Zrínyi Miklóst többször azonosítják a trójai várvédõk vezérével - mindkettõjük rendkívül erõs, isteni támogatást kapnak, lelki és erkölcsi támaszt nyújtanak katonáiknak stb.). A Zrínyirõl szóló, a vitézi öntudat is bemutató epigramma is ezzel a hasonlattal indul:
"Mint Hector Trójának
Úgy én Szigetvárnak
Erõs õrzõje voltam;"
     Az író valószínûleg tisztában lehetett dédapja foltos lelkiismeretével. Ennek a mû során többször is hangot ad: "Mai nap szépíti minden elmúlt dolgunk", "rút, mocskos vagyok". Szigeti Zrínyi dicsõ halálával mintegy jóvátette korábbi bûneit. A bûnbocsánathoz még hozzátartozik az az érzés, ami már a második énekben meg lett fogalmazva: a végzet tudtának rémisztõsége.
     A Szigeti veszedelem fõhõse a barokk eszközök révén olyannyira felnagyult, hogy nem csak a múltban, hanem a jelenben is példakép lehet.