"Óh az irodalom halál! Sosem fogom megérteni, hogyan uralkodhatik az emberen, anélkül, hogy az ne gyûlölné elkeseredetten!" Részlet Thomas Mann Heinrich Mann-nak 1900. december 29-én írt levelébôl.
Thomas Mann mûvét, a Tonio Krögert a "romantika elkésett utódjának nevezte". Való igaz, a romantika hagyta örökül megoldatlan problémaként a századfordulóra élet és mûvészet kibékíthetetlen ellentétét. A századforduló esztéticista mûvészete, a l¹art pour l¹art az élet kirekesztésével, a mûvészet társadalmi funkciójának megszüntetésével próbálta megoldani ezt a problémát. A Tonio Kröger forradalmisága abban rejlik, hogy nagy mûvészi erôvel és emberi hittel elevenítette fel a romantikában még megszenvedett (E. T. A. Hoff-
mann: Az aranyvirágcserép), azután mindinkább félretolt, hanyagolt problémát: mi köze a mûvészetnek az élethez?
Az elbeszélés megírásának öt-lete 1900-ban, A Buddenbrook-ház befejezése után fogalmazódik meg. E mûvét Mann "kesernyés-mélabúsnak" tervezi, néhány hét múlva már azt is tudja, hogy a "csúf, de érdekes" Irodalom címet fogja neki adni. A tervezett elbeszélés végül is a Tonio Kröger címet viseli. Világa szervesen illeszkedik A Buddenbrook-ház negyedik "Hanno-nemzedékének" sorsához, sok tekintetben e családregény epilógusa. A Budden-
brook-család életereje nemzedékrôl nemzedékre csökken. Az életrevaló, szorgalmas polgárok utódai akaratgyenge, életképtelen, túlfinomult mûvésszé válnak, létezésük életellenes, démonikus, gyenge és beteges lesz.
A mû alaptétele szerint a tevékeny mûvészi lét és a polgári lét ellentétes egymással. E tézis bizonyítéka lesz Tonio Kröger élete, sorsa. A polgár természetesen itt nem a tradicionális európai értékrend hordozója, sokkal inkább a társadalmi elvárásoknak eleget tevô személy. Ezt az embertípust rajzolja meg Hans Hansen és Inge Holm alakjában.
A Tonio Kröger számos önéletrajzi elemet foglal magában, ennek okát az író egy nyilatkozata világítja meg: "Él bennem a hit, hogy csak magamról kell beszélnem, és megszólaltatom a kort, a társadalmat.". Thomas Mann személyében is a kor legsúlyosabb, legjellegzetesebb problémáit élte át.
Toniót, a fôhôst kamaszkorában, a változás, a mûvészi kibontakozás és öntudatra ébredés korában ismerjük meg. Kettôssége már származásából is következik. Édesapja északi nagypolgár, édesanyja pedig déli származású, tôle Tonio a fogékonyságot és mûvészi hajlamot örökölte. Tonio Krögernek a neve is származására utal: a Tonio olaszos hangzású, a német polgárnevekhez képest idegenül csengô, "mûvészien" dallamos név, míg a Kröger ôsi német polgári családnév. Benne nincs meg a betagozódás szándéka, élesebben, máshogy látja a dolgokat, élete többdimenziós, érzô és tudatos lét. Ám ez magánnyal, érzelmi kiszolgáltatottsággal jár. Vannak olvasmányok, mint Schiller Don Carlosa, amelyben olyan hallatlan dolgok történ-nek, hogy a király egyszerre sírva fakad. Sír, mert "mindig olyan nagyon egyedül van és szeretet nélkül, és most azt hitte, hogy talált egy embert, és ez az ember elárulja...". Ha még egy királlyal is megtörténhetik ilyesmi, mennyire ki van szolgáltatva hasonló magánynak és csalódásoknak egy érzékeny, tétova kamasz, mint ô.
Találni vél egy embert, Hans Hansent, akihez ellenállhatatlan erôvel vonzódik, hisz Hans Hansen olyan, amilyennek Toniónak kellene lennie, olyan, amilyen Tonio egyik lénye szeretne lenni. Ingeborg Holmban is a másmilyenséget kedveli Tonio: a szôkeségét, a vidámságát, az egyszerûségét. Amint Hans Hansen ígéretes férfiasságához, problémátlan gyakorlatiasságához a lószenvedély képzetét kapcsolja Thomas Mann, úgy Ingeborg szeretetre méltó közönségességét, öntudatlan átlagosságát a tánciskola képein keresztül vetíti az olvasó elé. Tonio Krögert azonban epekedésében, cigányos nemtörôdömségében nem viszi el a tífusz, mint Hannót, hanem sikeres író lesz belôle, távol szülôvárosától.
A harmadik szakasz stilisztikája már-már a korai Szindbád novellákra emlékeztet: "Elhagyta zegzugos szülôvárosát, melynek csúcstetôi körül hûs, nedves szél fütyült, elhagyta a sötét utat, a kert vén diófáit, ifjúkorának meghitt társait, elhagyta a tengert is, amelyet úgy imádott, és nem érzett fájdalmat miatta. Mert hát nagy és okos ember lett belôle, rájött, hogy hányadán is áll tulajdonképpen önmagával, és felsôbbséges gúnynyal nézte az otromba és hitvány életet, amely oly sokáig tartotta ôt a maga szûk körében."
A mélabú, a világfájdalom, a kiégettség Oscar Wilde-i felhangjait mindezek után a végképp illúziótlan, önreflektáló jelen váltja fel. Következik a nagy beszélgetés egy müncheni mûteremben Tonio Kröger barátnôjével, Lizaveta Ivanovna festônôvel. Voltaképpen nem is beszélgetés ez, hanem Tonio Kröger monológja élet és mûvészet ellentétérôl. Tonio Kröger a mûvésznônél jelenik meg, a beszélgetés apropóját pedig a beköszöntô tavasz által keltett érzések adják. Tonio a mûvészrôl úgy tartja, hogy nem szabad éreznie, hisz "az érzés, a meleg szívbéli érzés mindig banális és hasznavehetetlen, emberfeletti és embertelen lényekké kell változnunk. Befellegzett a mûvésznek, mihelyt ember lesz és érezni kezd". Ám Toniónak elege van mindebbôl, megkérdôjelezi azt a mûvészetet, aminek ennyire el kell idegenednie az élettôl, a természetes emberi folyamatoktól azért, hogy egyáltalán létrejöhessen. Rádöbben arra, hogy a mûvészet emberinek, az élet másának tünteti fel magát, holott a mûvésznek semmi köze ahhoz, ami emberi. "Nekem úgy tetszik - állapítja meg a mûvészet belsô ellentmondásáról -, mi, mûvészek, mindnyájan osztozunk egy kissé ama preparált pápai énekesek sorsában... Elbûvölôen énekelünk, csak éppen..."
A mûvészek stigmatizált emberek, akiknek arcáról, lényérôl lerí a másság, kiválasztottak, de egyben elátkozottak is. Ám mindezeken túl Tonio Kröger reménytelenül szereti az életet. Bár magát stigmatizált, elátkozott mûvésznek tartja, sôt azt is tudja, hogy hiába minden ellenkezés a mûvészet életidegenítô jellegével szemben, hiába tudja mindezt, mégis javíthatatlanul és olthatatlanul szereti az életet, mégpedig nem a Borgiák szilaj, démoni, rendkívüli életét, habzsoló életet, hanem a hétköznapi, egyszerûségében szép életet. Ez lesz a kiindulópont jelenlegi mûvészetének túlhaladásához. Ugyanakkor titkos szeretet él benne az emberek iránt, "a hétköznapiság, az élô, az egyszerû dolgok iránt". Mindezek miatt nevezi Lizaveta Krögert "eltévedt polgárnak".
Az orosz festônôvel folytatott beszélgetés mintegy felébreszti Tonio Krögerben a szunnyadó polgárt, a nosztalgiát polgári gyökerei iránt, és tékozló fiúként tér vissza a polgári létbe a messzi Északra a felelôtlen Délrôl, a mûvészetbôl. Misztikus utazása oda és abba a korba vezet, ahol minden elszigeteltsége ellenére kereste az emberek szeretetét.
Felkeresi szülôföldjét, majd egy dániai fürdôhelyen újra találkozik Hans Hansennel és Ingeborg Holmmal. Tonio miután megízlelte az üressé vált mûvészet belsô poklát, nem akarja megvárni érzelmei elszegényedését. Mentálisan újra kész, hogy a megfigyelt jelenségeket átélje, azok hassanak rá. Visszatér ahhoz az élethez, ami szükségszerûen kizárta, hisz számára "nincs igazi út".
Itt kell szólnunk Thomas Mann szerkesztésmódjáról, a leitmotive technikáról, vagyis a zenei szerkesztésrôl, a motívumok ismétlésérôl és a vezérmotívum szerepérôl. A témavariációs ismétlés célja a nyomatékosítás, és emellett a felismert összefüggés, élettitok univerzalitásának felerôsítése. Apró cselekménymozzanatok zárják rövidre a múlt és jelen áramköreit. Legszebb példája e technikának a táncmulatság, amely a tánciskolai jelenet párjának bizonyul. Megjelenik Knaak úr a bál fôrendezôjének személyében, feltûnik a sápadt, vérszegény Magdalena Vermehren mása, és persze ott van Hans Hansen és Ingeborg Holm is, akik itt már szimbolikus értelmû alakok, hiszen ha nem is éppen két gyermekkori iskolatársát fedezi fel bennük, ugyanazt a "szôke és kék szemû" embertípust véli felismerni az ifjú párban: a derûs eleveneket, a közönséges, egyszerû polgárokat. Átütô erôvel szakad fel Tonióban a vágy, bárcsak olyan lehetne, mint ôk, a megismerés átkától és a teremtés kínjától mentes. Ám felismeri, megérti, hogy vannak olyanok, akik szükségszerûen "tévútra jutnak". Tonio vágyódása a középszerûhöz azonban csupán álomillúzió, Hans Hansen és Ingeborg Holm világa, létezése nem autentikus élet. Tonio Kröger nem csatlakozhat hozzájuk, hiszen akkor észleléseit, mûvészetét árulná el. Az ô sorsa, a gondolkodó, alkotó lélek keresztje a felismerés és formába öntés kényszere, a kifejezni vágyás ösztönös késztetése. Az ô szerepe a szemlélôdés, aki ebben az életben nem vesz részt, de erôt kap mûvészetéhez a felszín szépséges hétköznapisága által. Talán éppen ebben rejlik a Tonio Kröger-i ember, a teremtô erôvel
megáldott-megvert ember igazi értéke.
A Lizavetának írt utolsó levél Thomas Mann intellektuális konklúziója. Arról az útról beszél, amelyen mûvészete járni akar. Már nem az emberen kívüliben, az embertelenben látja a mûvészet forrását, hanem éppen ellenkezôleg, az emberinek a szeretetében:
"Én bámulom a büszkéket és hidegeket, akik a nagy, a démoni szépség ösvényein kalandoznak, és megvetik az embereket, de nem irigylem ôket. És ha valami képes az irodalmárból költôt fejleszteni, az én polgári vonzódásom az emberi, az eleven, a közönséges dolgokhoz képes rá. Minden melegség, minden jóság, minden humor ebbôl származik, és nekem szinte úgy tetszik, hogy ez az a szeretet, melyrôl írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvén tud szólani, de akibôl hiányzik, az zengô érc és pengô cimbalom csupán.
...Tekintetem egy meg nem született világot, egy árnyékvilágot lát, amely még elrendezésre és kialakításra vár, emberi alakok árnyékai nyüzsögnek elôttem, hogy varázsoljam el és váltsam meg ôket: tragikus alakok és nevetségesek, meg olyanok, akik mind a kétfélék egyszerre - és én nagyon vonzódom hozzájuk."