Az induló Vajda Jánost Petôfi-epigonként aposztrofálta a korabeli irodalmi közélet. Politikai költészetének legértékesebb darabjai mégsem Petôfi aktuállírájára emlékeztetnek, hanem sokkal inkább Arany János jóval modernebbnek mondható allegorikus költeményeivel mutatnak rokonságot. Sôt, Vajda költészete - mint látni fogjuk - ezen is túlmutat, allegóriái ugyanis többféleképpen értelmezhetôk, sejtelmesek, szimbolikusak, s ezzel már Ady számára készíti elô a talajt.

A Bach-rendszer idején, 1857-ben íródott vers, A virrasztók történelmi allegória: egyes motívumai egyértelmûen az aktuális politikai és társadalmi valóság egy-egy jelenségének feleltethetôk meg. Az allegorikus kifejezésmód egyik fô oka természetesen a cenzúra megkerülése volt. A mû elsô jelentési szintjén egy vidéki halotti torról tudósít, a halottvirrasztás népszokását eleveníti meg. S éppen ennek a szokásnak a magyarázata vezeti el az olvasót a vers átvitt értelméhez, az allegória megfejtéséhez, hiszen a virrasztók feladata a népszokás szerint az, hogy egy teljes éjszakát ébren töltve ôrködjenek a halott mellett, hátha még életre kel, és a holttestet csak akkor lehet eltemetni, ha a közösség meggyôzôdhetett arról, hogy teljes bizonyossággal meghalt és nem tetszhalottról van szó.

A költô az 1850-es években halottnak tetszô haza és az 1848-as forradalom és szabadságharc értékei, eszméi mellett való erkölcsi értelemben vett virrasztásra hívja fel a figyelmet versével. Vajda ezer szállal kötôdött az 1848 és 1850 közötti politikai eseményekhez. A Tizek Társaságának tagjaként részt vett az 1848 márciusában Bécsbe induló küldöttségben, a szabadságharc kitörésekor tiszti rangot ajánlottak fel számára, de nem fogadta el, így önkéntes közlegényként állt be katonának, s a hadnagyi rangot az ütközetekben vívta ki magának. Végül Világos után büntetésül az osztrák hadseregbe sorozták be, és csak 1850 végén térhetett vissza Magyarországra.
Mindezek ismeretében válik érthetôvé, hogy miért maradt meg Vajda minden körülmények között - tehát nem csak a vers megírásának idején, hanem azt követôen is - olyan embernek és olyan költônek, aki végsôkig ragaszkodott az 1848-as eszmékhez. Ennek a ragaszkodásnak, ennek a magatartásformának és eltökéltségnek válik jelképévé a virrasztás ebben a versben, mellyel éppen a haza és a forradalom eszmeisége válhat újraéleszthetôvé a megfelelô pillanatban.

Már az elsô szakasz érzékelteti a vállalt feladat nagyságát, jelentôségét és a diktatórikus környezet ellenhatásait: a fagyos, téli éjszaka, a "csillagoltó sötétség" nem feltétlenül a reményvesztettséget, hanem sokkal inkább az arra irányuló politikai akaratot jeleníti meg. A csillag motívuma többször feltûnik a szövegben, s különösen a "merengünk egy csillagon" sorból lehet következtetni arra, hogy a forradalom csillogó eszméirôl van szó - s így az elsô versszak csillagoltó sötétsége az elnyomó Habsburg erôk riasztó törekvéseit jelenti. Vajdánál azonban ezeknek az allegorikus képeknek már sejtetô, jelképes varázsuk is van: nem csak egyszerûen kettôs értelmet hordoznak, hanem életérzést, hangulatot, lelkiállapotot is kifejeznek. Az indító sorok, a "csillagoltó sötétség" képe kísérteties atmoszférát sugároz, s ez az érzés egyre fokozódik az utána következô versszakokban.
Szintén az elsô strófában jelenik meg a virrasztást vállalók közössége, a "mi", vagyis a "negyvennyolcból nem engedô", meg nem alkuvó, kisemmizett és újabb lelki táplálékra nem lelô költôk, akik énekelvén még siratják a "nagy halottat", a forradalmat, s annak lélekemelô vívmányait. Ezt az önfegyelmezô magatartásba vetett hitet azonban már a következô strófában letöri ama lehetôség felvetése, hogy talán a virrasztók se lennének ébren, ha nem kényszerûségbôl és megszokásból virrasztanának. Keserû öngúny szólal meg abban, hogy sirató virrasztásukat fizetségért teszik, hiszen "ez a kenyerük". Vajdának elsôsorban az a félelme szólal meg, hogy akik csak az elvárások diktálta kötelességtudatból és nem belsô meggyôzôdésbôl virrasztanak, azok elôbb-utóbb belefáradnak a terhes "kötelesség" teljesítésébe, s olyanokká válnak, mint akik inkább vigadnak, feledvén a múltat.
Bár az "ôk" névmás elôször a hatodik versszakban jelenik meg, már a negyedik szakasztól kezdôdôen a költôvel most még közösséget vállaló virrasztók magatartásának ellenpontját, lényegében a forradalom kudarcába beletörôdô, lemondó, az új politikai viszonyokhoz alkalmazkodó álláspontot mutatja be Vajda - meglehetôs méltatlankodással és iróniával. A költô álláspontja szerint a magyar földet vérük árán megszerzô ôsök fejére hoznak szégyent azok, akik engedve a Bach-korszak egyre fásultabb közhangulatának, a nemzeti tragédia után a mulatozásba menekülnek és saját érdekeiket szem elôtt tartva tûrik az idegenek hatalmát a szabadságharc idején saját honfitársaik vérével áztatott földeken. Az "ôk" és a "mi" ellentéte a hetedik versszakban bomlik ki a maga mûvészi teljességében.

A vers második felét a nemzet és a forradalmi eszmények tetszhalottságának képzete hatja át, amelyet ugyanakkor újra és újra elfojtani látszik a dermesztô, bátortalanító politikai miliô.
A kitartás és a feladás szólamainak vitája a hetedik versszaktól bontakozik ki. Az "álom" szó kurzív szedése (ahogyan Arany Jánosnál is) annak többértelmûségére utal. Reménykedést kifejezô értelmezése teremti meg a lehetôséget a költôk jövôbe vetett hitének paradox, szentenciózus kifejezésére. Az éber álom ugyanakkor jelenthet álmodozást, illúziót is, melynek a megvalósulásában való hitet semmi sem indokolja. Ebbôl következik, hogy a virrasztók reménykedése teljesen passzív, mert bár "álmodják a hihetetlent", beszélni nem mernek róla - a cselekvés lehetôsége tehát eleve kizárt.
A bizonytalanságot fokozza a kilencedik strófától az idôérzék elvesztése, s ezt képileg is aláfesti a "nagy tenger éjszaka" tájékozódástól megfosztó sötétsége, lidérces homálya, sivársága. A reménytelenben való bizakodás rezignált tudomásulvételével szemben az ezt követô óhajtó, felkiáltó mondatok már türelmetlenséget sejtetnek: nem a feltétlen kitartás nyugalmával virrasztanak, hanem annak félelmével, hogy a távoli pirkadat elôtt álomba merülnek. Még a legeltökéltebb "virrasztókat" is elbizonytalanítja egy-egy korjelenség, melyeket a költô természeti jelenségekkel érzékeltet: megjelenik a minden hangot elhallgattató zsarnokság képe, a várakozás kilátástalansága, az esetleges érzéki csalódás kételye: "De a hajnal csak nem pirkad, / S amit látunk, az se csillag: / Bolygó fény, vagy fénybogár!" A sok elakadt mondat, az egyre lemondóbb hangvétel már-már a virrasztó magatartás feladását sejteti, hiszen oly távolinak és valószínûtlennek tûnik a magyarság feltámadásába vetett remény.
Az utolsó elôtti versszak szinte keserû önvallomás: Vajda a többi virrasztó, saját generációja nevében beismeri, hogy "dalunk is már egyre fárad". Az egész versben nem az adott körülmények, hanem leginkább ez válik aggasztóvá: a kitartás hiánya. Két évvel korábban keletkezett Arany történelmi allegóriája, A walesi bárdok. Arany azonban még abból a nemzedékbôl jön, amelynek pályakezdése a reformkorra esik, így nála a morális helytállás megkérdôjelezhetetlen érték, ezért a walesi bárdok dala sosem lankad, sôt, még a walesi lakoma után is "Ötszáz énekli hangosan / A vértanúk dalát". Vajda nemzedéke tehát nemcsak reményt nem lát, hanem ezt a fajta eredménytelen, de belsô szükségletbôl fakadó erkölcsi kiállást is feladni látszik.
A záró szakasz többféleképpen értelmezhetô. Bár a vers egésze a virrasztók lankadását, lassú álomba merülését, kifáradását szuggerálja, s így az utolsó sorok a lemondó reménytelenség kiteljesedéseként is olvashatók, a tetszhalott megmoccanásának lehetôsége által az utolsó sor ironikus paradoxonná válik: mire a halott fölébred, az élôk elalszanak, halottá válnak. A lehetôség felvetése azonban figyelmeztetés is: a fenyegetô veszély felvillantása s a felkiáltójeles mondatok szinte ugyanarra szólítják fel a virrasztókat, mint Ady a "strázsákat" a világháború évei alatt: "ôrzôk, vigyázzatok a strázsán" (Intés az ôrzôkhöz).
Az utolsó versszak szólamai tehát politikai vészharangként igyekeznek ráébreszteni minden értô olvasót arra, hogy a forradalom eszméinek ôrzése, ébren tartása mindannyiunk feladata akkor, amikor bármelyik pillanatban szükség lehet arra, hogy a dermedt, fásult, ha úgy tetszik, tetszhalott nemzetet felrázzuk, s a kényszerrel lehûtött forradalmi lángolást újraélesszük.

A verset így is lehet, s minden bizonnyal a kor magyarjának így is kellett értelmeznie. A történelmi szituáció, Vajda politikai elkötelezettsége, valamint a vers képi és gondolati síkjának "lefordíthatósága" teszi kétségtelenné, hogy a versben elsôsorban allegorikus mondanivaló húzódik meg. Az egész mû erôs hangulatisága, atmoszférája azonban valami önmagán túlmutatót, valami érzékletesen átsugárzó, de konkrétan meg nem ragadható jelentést is sejtet. A "tenger éjszaka", a "bolygó fény", a "csillagoltó sötétség", a dermesztô hideg s a fojtó csend nemcsak a zsarnokság allegóriája, de egyszersmind egy léthelyzet, egy lelkiállapot s egy nemzeti közérzet szimbóluma is. Különösen szembetûnô ez a modernség, ha a verset összevetjük Adynak A téli Magyarország címû költeményével. A nemzeti és az egyéni léthelyzet egységbe forrasztása, a halálérzet, s az álomba merülô hideg világ Adynál kísértetiesen hasonló szimbolikus képekben jelenik meg: "S ahogy futok síkon, telen át, / Úgy érzem, halottak vagyunk / És álom nélkül álmodunk, / Én s a magyar tanyák."
A virrasztókat elsôsorban ez a sokrétûség, többértelmûség avatja korát meghaladóan modern költeménnyé. Értelmezhetô figyelemfelhívó politikai allegóriaként, aggasztó történelmi korképként és egyéni léthelyzetrôl hírt adó szimbolista alkotásként is. Az embereknek a Bach-korszakban átérzett nemzeti és személyes válságérzetét klasszikus tökéllyel szólaltatta meg Vajda, aki saját költôi magatartásáról nem hagyott kételyt az utókor számára: maga is "virrasztó" volt, s az maradt hazánk "csillagoltó sötétségbe" burkolózó évei alatt is.