A 30-as évek parasztproblémáját három fõ tényezõre oszthatjuk:
    a földhiány
    a tanulás behatároltsága a pénz miatt
    az elmaradottság a falu polgárosulatlansága miatt.

Németh László író, kritikus, ideológus, XX. századi irodalmunk egyik legnagyobb hatású alkotója, a népi írók mozgalmának egyik eszmei szervezõje volt. Arra próbált figyelmeztetni, hogy ha a paraszti gondolkodásmód nem változik meg, akkor a falusi élet sem fog. Mûveiben fõként nem a gazdasági, hanem a lelki problémákra helyezi a hangsúlyt.
1901-ben született Nagybányán. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, de szünidejét apja rokonainál Szilason töltötte, itt ismerte meg a parasztság világát, a vidéki életet. Orvosi egyetemet végzett, s ez igen lényeges szempont mûvei elemzésénél. Elõször fogorvosként, majd iskolaorvosként helyezkedett el. Jó barátja volt Illyés Gyulának, Móricz Zsigmondnak. Németh László mûvei lényegében szociográfiai mûvek. Földmûves családból küzdötte fel magát értelmiségivé, ezáltal lehetõsége nyílt korának széles társadalomrajzát adni. 1925-ben Horváthné meghal címû novellájával megnyerte a Nyugat novellapályázatát. A mû célja a paraszti mentalitás bemutatása, az aggodalom érzésének megfogalmazása, hogy mi lesz, ha a birtok részekre szakad.

A novella egyenes vonalú, egy szálon fut. Az asszonyok a szilárd elhatározástól, hogy nem írnak alá semmit eljutnak addig, hogy már bármit aláírnának. A fordulópont, mikor Horváthné kijelenti, hogy ha nem írják alá, akkor a temetésére sem jöhetnek el. Ekkor „Minden zsilip elszakadt". Az anya parancsának nem tudnak ellenállni a lányok - bármennyire is félnek férjeiktûl.

A novellának mindössze hét szereplõje van. Az írói nézõpont egyszerû elbeszélõ: az író sem nem vonul háttérbe, de nem is mindentudó íróként beszél. A cselekményidõ mindössze néhány óra, de közben a szereplõk múltja is feltárul, pl. a per, stb.

A novella nyelve a falusiak nyelvét követi, az egyszerû ember szavajárását hûen írta le Németh László. Mû és befogadó kapcsolata valószerû: a novella egy olyan eseményt dolgoz fel, mely bárkivel megtörténhet, s ezt valószerûen teszi, hisz valóságos társadalmi háttere van: az író a vidéki konvenciókba folytott életrõl alkot hü képet. Ebben a faluban minden úgy van, ahogy száz évvel ezelõtt: a szó a férfié, a haldoklóhoz így és így ILLIK elmenni, így és így ILLIK viselkedni. Minden cselekvés mögött az „illik" rejlik. Nem õszinte itt senki, a sírást, a gyászt csak magukra erõltetik: „Evvel sikerült is magát a sírásba belelovagolnia." Ebben az örökös fölfelé törekvésben, ahol egy generáció csak egyet léphet elõre - vagy egyet sem (Cseresnyésné nemeshez ment férjhez) a szeretet eltûnt. Nem tudjuk, hogy a lányok szeretik-e anyjukat, de valószínû, hogy csak a halál nagy alkalma miatt nem tudták a kérést megtagadni. Németh Laszló a fejlõdõ világban egyre inkább elmaradó falut ábrázolta kitûnõen ebben a novellájában.

1932-ben Tanú címmel maga szerkesztette lapot indít. Pályájának ezen elsõ szakaszában független maradt mind a népi, mind pedig a polgári íróktól, s ezért elszigetelõdött. Végül mégis csatlakozott a népi írók táborához. Ekkor született a Gyász. Ez a regény azt ábrázolja, hogy hogyan el a paraszt, s miként próbálja biztosítani helyét a társadalomban. A mû fõhõse, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az õ tudatán keresztül látunk, a regényt nevezhetnénk tudatregénynek is.

A mû szerkezetét illetõen egyszerre koncentrikus és lineáris, mert a középpontban álló hûs körül körszerûen jelenik meg a környezet, és lineáris, mert minden fejezet a hõsnõt a végzete felé sodorja. A falusi emberek célja itt sem más, mint a Horváthné meghal címû mûben: föl akarnak törni mindenáron, s ezen túl magasabb célkitûzéseik nemigen vannak. A falusiak életét szigorú törvények szabályozzák. Aki ezen törvények ellen vét, azt szájára veszi a falu, kiközösítik. Ezek a törvények régen összetartották a közösséget, ám a modern faluban kiüresedve megmerevedtek, s gátat szabnak a fejlõdésnek.

Ám Zsófi sem tagadhatja meg származását: õ is irigyen tekint az úri világra, férje is azért imponált neki, mert urizált. Zsófi is elfogadja a falu megmerevedett erkölcsi normáit, megszólja az embereket, féltékeny, pletykál, de ennek ellenére kiemelkedik a többiek közül: nem alkudott meg, végig önmaga maradt, s ennek viselte is következményeit.

Férje halála után egyre inkább bezárkózik gyászába, elidegenedik a világtól, sõt családjától is. Miután kisfia is meghal, a dacos gyász válik élete értelmévé. Teljesen elmagányosodik, a falu kizárja magából. Zsófi bezárkózása akkor kezdõdött, mikor anyósa össze akarta házasítani kisebbik fiával, s azt, hogy mikor végzõdik, nem tudjuk meg. Valószínûleg élete végéig tartani fog. Az egyetlen kitörési lehetõséget: Imrus közeledését elszalasztotta, gõgös daca miatt gyászát soha nem fejezheti be.

A regény cselekménye lényegében Zsófi lelkében megy végbe, de minden egységben egy-egy külsõ drámai fordulat sodorja Zsófit tragédiája felé (férje ill. fia halála). Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást festette meg kitûnõen.

Az író Iszony címû regénye (1946) szintén tudatregény, elsõsorban a szereplõk lelkivilágának bemutatására helyezi a hangsúlyt, ám a lélekrajz mellett a magyar középrétegek társadalmilag hiteles rajza is. A mû fõ kérdése az, hogy szabad-e gazdasági érdekbõl házasodni. Az elszegényedett pusztai bérlõ lányának, Kárász Nellinek és a gazdag parasztpolgár Takaró Sanyinak a házasságában két ellentétes vérmérséklet és életstílus próbál összeilleszkedni - teljesen reménytelenül. Nelli egész lénye merõ tiltakozás a házasság ellen. Büszke, gõgös, magányra született alkat. Ellenben Sanyi társaságkedvelõ, hangos, dicsekvõ.

A mû leglényegesebb mondanivalója az, hogy az ember csakis úgy élhet boldogan, ha kiismerte saját magát. Aki magával nincs tisztában, az nem tudja megokolni érzéseit. Kárász Nelli nem ismerte meg magát eléggé, azt hitte, tulajdonságai felületi tulajdonságok, melyek bizonyos hatások következtében eltûnnek. Magányos, zárkózott, befelé élõ lány volt, s ezen nem lehetett változtatni. Így született, ezt örökölte apjától. Szinte apja volt az egyetlen ember, akit igazán szeretett. Szerette, mert olyan volt, mint õ maga. Nem beszélt sokat feleslegesen, járta a pusztát és ez kitöltötte az életét, mint ahogy Nelliét is kitölthette volna a fészek, az otthon megteremtése, ha Sanyi békén hagyja, vagy ha magához illõ társra talált volna. Látszólag semmilyen ok nem volt arra, hogy Sanyitól iszonyodjon. Hogy mégis így volt, arra talán a biológia adhatná a választ: vannak emberek, akik egyszerûen nem illenek össze, nem tudják elviselni egymást. Sajnos ebben a házasságban ez egyoldalú volt. Nelli is tudott volna szeretni, csak egészen másképp. Ö olyan szeretetet tudott volna adni, mely nem a nemiségben, hanem az otthont teremtõ munkában, értékes cselekedetekben nyilvánul meg. Ilyen körülmények között azonban nem bírta elviselni Sanyit, iszonyodik tõle, egyénisége fokozatosan eltorzul mellette. Erényei, értékei visszájukra fordulnak. Nelli nem frigid nõ, mint azt elsõ pillanatban hinné az ember, noha õ férfi és nõ viszonyában az alantas szenvedélyek felszabadulását érzi. Benne az erotikaellenes hûvös magány testesül meg.

Sanyit végül már nemcsak szeretete hajtja Nellihez, hanem biológiai ingerei is. Nelli ezért megsajnálja ezt az elállatiasodott embert, akit biológiai ingerei arra kényszerítenek, hogy nyöszörögjön, eljátssza a gyereket, csakhogy megkapja, ami kell neki. Ám Nelli szûzies természet, s minden egyes alkalom, mikor az „emberszenny", a „világpiszok" elönti szenvedést jelent neki.

Végül megpróbált a sütés-fõzésbe menekülni, megpróbálta eljátszani a nagyvilági nõ szerepét, elcsavarta férje barátainak a fejét. De miután Imre nekiszegezte a kérdést: „miért színészkedik?" ebben sem telt már öröme. Elszökött hát a három Ortubay „párkához", ahol végre jól érezte magát. Már majdnem kezdett boldog lenni, de Szeréna néni halálával elvesztette az utolsó olyan embert is, aki valamennyire közel állt hozzá. Senkije sem maradt - úgy érzi - visszatért hát Sanyihoz. Lelkiállapota elõrevetíti a regény végkifejletét: mikor Sanyi izzadtan, betegen ismét közeledni próbál hozzá úrrá lesz rajta a teljes iszony - s ez tágabb értelmû, mint az ágybeli iszony. Csak önvédelembõl szorította kettejük közé a párnát, nem akart ölni. Nelli a történet végére végre megtalálja lelki nyugalmát, végre önmaga lehet.

Németh László volt az elsõ, aki földolgozta a szerelmi vonzalom problematikáját, mely korántsem olyan egyszerû.

Az író 1945 után Hódmezõvásárhelyen tanított, az itt eltöltött évek életének legtermékenyebb idõszaka. Ekkor született a II. József, melyben az igazáért küzdõ hõs állhatatosságát mutatja be az író. A dráma alapmotívuma a minõség kudarca a világban. A környezetétõl meg nem értett hõs küszködésének lehetünk tanúi, s talán azért emelkedik ki ezen drámák közül is a II. József, mert a problémát mindkét oldalról bemutatja benne az író.

II. József a felvilágosult abszolutizmus reformjaival úgy akarta megmenteni az országot, hogy megkíméli a forradalom szélsõséges formáitól, túllép a feudalizmuson. A probléma már a darab legelején felmerül, Eleonóra hercegnõ mondja ki: „Nehéz valakinek az érdekeit a kedve ellenére védeni." Ám II. József eszméit erõszakos úton is végre akarta hajtani (pl. nyelvrendeletével a nemzeti függetlenség ellen tört), s ezáltal a birodalmat válságba sodorta. Emberi nemessége vitathatatlan, ám a történelemmel nem tudott megbirkózni. Tragédiáját az eszme és a valóság összeegyeztethetetlensége okozta. Merészen újat akart, s ezért az érdeméért bûnhõdött. Végül a tények rádöbbentették hibájára: számításából kihagyta az embereket. Halálos ágyán kettõ kivételével rendeleteit visszavonja. Vigaszt csak az nyújt neki, hogy tálán majd az utókor értékelni fogja.

Németh László mûveiben a magasabbrendû erkölcsiséget képviselõ ember és hozzá méltatlan környezete összeütközését ábrázolta. Mûvei lélektani jellegûek, bennük nem a külsõ történés, hanem az eszmék és a valóság ellentéte a fontos. Szinte minden mûve tanító jellegû, problémái még ma sem idejétmúltak.