Utolsó befejezett költeménye, melynek mûfaja rapszódia. A címben szereplõ cigány jellegzetes nemzeti motívum: a magyar mulatozás sokat emlegetett kísérõje, aki muzsikájával elfeledteti a bánatot. A költeménynek az elsõ strófa és a refrén adja a bordal keretet. A "Húzd rá cigány" felkiáltás elkeseredett ember sírva vigadását idézi, azt a vigasztalhatatlan állapotot, melyet csak a bor és a zene mámora oldhat fel. A vén cigány itt az idõs költõ metaforája is: A költõ önmagának is mondja, amit leír a mûben, önmagát buzdítja, "muzsikálásra" szólítja fel, azaz versírásra. A többi refrén - az utolsó kivételével - ezt az önfelszólítást támasztja alá újabb érvekkel.
     A szenvedés mélypontja után szükségszerûen valami jobbnak kell jönnie. A refrén a közelgõ halál érzetével fokozza a buzdítás, a felszólítás erejét. A versben beszélõ vén cigány tehát az utolsó nagy erõfeszítésre próbálja sarkallni önmagát. Ehhez felül kell emelkednie a gondokon, le kell gyõznie legalább a bor és a zene zsongító hatásával a fájdalmakat. Milyen legyen ez az utolsó, halál elõtti pillanat? Erre a meg nem fogalmazott kérdésre adja meg a választ a 2. 3. strófa: Legyen olyan hatalmas, hogy vegye igénybe a költõ minden szellemi és fizikai energiáját. De tovább halad a képsor: az utolsó alkotás legyen olyan rendkívüli erejû, mint a "zengõ zivatar", mert csak így lehet méltó a nemzeti és emberi katasztrófákhoz.
     Miért kell ilyen verset írni? A válasz a következõ két strófából olvasható ki (4. 5.). A 4. vsz. iszonyatos hangjai egyéni, nemzeti és emberi tragédiákról adnak hírt. Ezek a szörnyû természeti csapások követelik az utolsó alkotást, de a "vakmerõ remények" képtelen illúziója is belejátszik az okokba. Olyan megdöbbentõ idõket élünk - sugallja az 5. vsz. -, mint amilyen végzetes csapás volt az emberiség számára a Paradicsom elvesztése. Mindezt csak halljuk, vizuálisan semmi sem jelenik meg.
     A 6. vsz.-ban a történelem elõtti múltba távozást a térbeli távolodás váltja fel. A hang bizakodóra fordul, sejtetve, hogy a kozmikus távlatból már látni lehet egy emberibb jövõ jeleit. Közeledik a tisztító történelmi vihar, s Noé bárkája egy új világot zár magába.
     Az utolsó szakasz fennhangon hirdeti a reményt: "Lesz még egyszer ünnep a világon". A hit, a remény valós indoklása elmarad ebben az ódai emelkedettségben. Megváltozik a refrén is: ebben az új világban érdemes újra felvenni a vonót, amikor a vén cigány már örömrõl énekelhet, s nem kell törõdnie a világ gondjával.
     A vén cigány, a költõ az új világ derült homlokú pórétájává magasodik, a költemény rapszodikus hangja ódaivá tisztul.