1. Életrajz: 1800. december 1-jén született Puszta-Nyéken, elszegényedett katolikus nemesi családban. 1807-ben a nyéki evangélikus iskolában kezdte tanulmányait, a gimnázium öt osztályát viszont 1811-tõl 1816-ig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. 1816 novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába. 1817-ben Vörösmarty apjának halálakor foglalkozás után nézett, így került a Perczel családhoz nevelõnek. A tanítóskodás mellett elvégezte az egyetemen a kétéves filozófiai tanfolyamot. 1820-ban a családdal együtt Börzsönybe költözött. A börzsönyi idõszakban magánúton elvégezte az egyetemi jogi tanulmányokat is. E falusi magányban töltött két év minden tekintetben nagy hatással volt mûveltségének tágítására, s egyúttal érzelmi élete új szenvedéllyel, a szerelemmel gazdagodott. 1821–22-ben kezdõdött Perczel Adél iránti reménytelen szerelme. Áthidalhatatlan volt köztük a társadalmi különbség. 1822-ben Görbõre ment joggyakorlatra. 1824-ben Pesten újra átvette a Perczel-fiúk nevelését, közben ügyvédi vizsgát tett (1826-ban vált meg végleg a Perczel háztól). 1827-ben a Tudományos Gyûjtemény és melléklapja, Koszorú címû folyóirat szerkesztõje (1828–1832). 1830-tól tagja az Akadémiának. 1841-ben kezdõdött Csajághy Laura iránti szerelem, 1843-ban Pesten összeházasodtak. A 1848-ban képviselõi mandátumot kapott a kormánynál. Állami állást is vállalt a szabadságharc idején: 1849-ben kinevezték a kegyelmi szék közbírájává. Az 50-es évek elején Baracskán vásárolt birtokán gazdálkodott, 1853-ban szülõföldjére, Nyékre költözött mint bérlõ. Betegsége 1853 õszén fordult komolyabbra, 1855 novemberében Pestre költözött családjával, 1855. november 19-én váratlanul meghalt.

2. Vörösmarty epikai mûvei:

- Zalán futása (1825): a nemzet honfoglalási eposzt várt, ezt próbálta kielégíteni Vörösmarty ezzel a költeménnyel. Tíz énekbõl álló mû, a címszereplõje nem Árpád, hanem Zalán, az itt élõ szlávok és avarok uralkodója. Legfõbb témája nem is a honfoglalás, hanem a halál és a szerelem.

- Cserhalom (1825)

- Tündérvölgy (1826)

- A délsziget (1826)

- Eger (1827)

- A két szomszéd vár (1831)

-Szózat (1836)

- Történelmi, keletkezési körülmények: Az 1832–36-os országgyûlés utolsó évének kritikus idõszakában keletkezik a költemény, amikor a reformmozgalmak megtorpannak. A mûben rendületlen hazaszeretetre szólítja fel a magyarságot. Mûfaja óda; bibliai (szózat): a versben a költõ szól a nemzethez.

- Szerkezet: keretes szerkezetû (1-2. és 13-14. versszak); a keret azonban változik, a végén az aktív felszólítást nyomatékosítja, az utolsó versszakok mozgalmasabbá válnak az elsõkhöz képest.

- 3-5. versszakok: a dicsõ nemzeti múlt bemutatása

- 6-7. versszak: a jelenrõl szól; a magyar az európai nemzetek közé tartozik.

- 8-9. versszak: a múlt tetteinek eredményre kell vezetniük a nemzetet

- 10-12. versszakok: két szélsõséges jövõkép: egy jobb, pozitív jövõ; valamint egy negatív jövõ, a nemzethalál (Vörösmartyt a szabadságharc bukása után sokan támadták ezekért a sorokért).

A keret tudatosítja a vers legfõbb gondolatát: nekünk, magunknak is van kötelességünk a jobb jövõ kiharcolásában.

A vers elõször 1837-ben, az Auróra címû folyóiratban jelent meg nyomtatásban.

Verselése: idõmértékes, három és négy szótagból álló jambikus lejtésû sorok; versformája skót balladaforma.

A vers zenéjét Egressy Béni szerezte (a második nemzeti énekünk).

-A Guttenberg-albumba (1839)

A könyvnyomtatás 400 éves évfordulójára készült emlékalbumba készült a mû.

Mûfaja epigramma, versformája disztichon. Az egész mû egyetlen szerkesztett, többszörösen összetett mondat (feltételes alárendelõ mondatok). A fõmondat kerül a legvégére.

A vers mondanivalója: addig nem lehet méltóképpen megünnepelni a könyvnyomtatást, amíg a könyvekben megfogalmazott nemes gondolatok meg nem valósulnak a társadalomban is.

- az emberek tanuljanak a könyvekbõl

- legyen béke, egyenlõség

- a felvilágosodás eszméinek kell elterjednie

- igazságosságnak kell megvalósulnia

Romantikus költõi képalkotások, párhuzamos mondatszerkesztés.

-Gondolatok a könyvtárban (1844)

Keletkezési körülmények: 1844-ben Vörösmarty meglátogatja barátját, Toldy Ferencet (a romantikus triász tagja, az akadémiai könyvtár igazgatója). A látogatás után egy akadémiai ülés közben írta. Lemondó, reménytelen hangnemben szól a ma emberének helyzetérõl, mindennapi életérõl: az emberek boldogtalanok, a mai könyvekben nem olvashatnak bölcsességeket, tanításokat; legfõbb kérdése: mi az ember feladata, célja a világon? (többször felvetett probléma)

Vörösmarty a közösség, a nemzet problémái felé fordul — tevékenyen részt vett a reformkori politikában — ennek bizonyítéka a vers is.

Versformája: bölcselõ óda, hullámzó érzelmeket fejez ki romantikus stílusban. Verselése: ötöd-hatodfeles jambus (10-11 szótag)

A vers a Pesti Divatlap címû folyóiratban jelenik meg 1845-ben.

3. Vörösmarty lírája a szabadságharc bukása után:

-Elõszó (1850)

Keletkezési körülmények: a harcok, a vereség miatti fájdalom szólal meg a versben. Vörösmarty három regéje elé szánta elõszóként. Négy idõsík jelenik meg: két múlt (reformkor, szabadságharc), a jelen és a jövõ.

Gondolatmenet:-- reformkor: közel ideális korszak

-- szabadságharc: emberhalál, nemzetpusztulás; negatív ábrázolás, vad, pesszimista képek

-- jelen: a vers tempója lelassul; ismétlés

-- jövõ: a természet megújul, az ember elmúlása után nincs visszatérés

-A vén cigány (1854)

Szerepvers, írásra ösztönzi önmagát a költõ; érzi a továbbfejlõdés lehetõségét.

-Liszt Ferenchez (1840)

Liszt Ferenc hazatértét köszöntõ vers, melyben zenetudományát tiszteli tehetségével, szorgalmával már tett az emberekért, segített a bajba jutottakon.

-Az emberek (1846)

Pesszimista hangnemû vers, a felvilágosodás eszméi összeomlanak, az ember árt a Földnek, testvérharcokkal, háborúval nem lehet méltó az „ember" névre.

-Országháza (1846)

A dicsõ múltat állítja szembe a jelennel: az ország irányítása nem a mi kezünkben van, a saját sorsunkról mi még nem dönthetünk.

4. Csongor és Tünde (1830)

- 1831-ben Székesfehérváron adták ki (Pesten a cenzúra tiltotta)

- Eredete: egy XVI. századi széphistória (Gyergyai Albert gyûjteménye) „Az Argilus királyfiról és egy Tündérlányról".

- A mû legfõbb kérdése: hogyan található meg a boldogság?

A cselekmény azzal indul, hogy Csongor hosszú vándorútról tér vissza, boldogságát nem találta meg. A végsõ gondolat: önmagában a szerelem nem adja meg az élet értelmét. A mû végsõ kicsengése pesszimista, a boldogság a való világban igazán nem érhetõ el, a szerelem nem lehet az élet teljes értelme.

Verselése: négyes és negyedfeles trocheusi sorok; a filozófiai részek jambikus lejtésûek, vannak részek, ahol anapesztusok fordulnak elõ. Rímes és rímtelen sorai egyaránt vannak.

Kevert stílusú költemény, a fennkölt stílus és az egyszerû, mindennapi beszéd egyaránt jellemzõ.

Népies és filozófiai elemeket egyaránt tartalmaz. A mû idõtartama egyetlen nap (éjféltõl éjfélig).