Az 1600-as évek elejét a legtömörebben egy szó fémjelzi: a török. A török jelenléte az egész életet meghatározta Magyarországon.
Nemzeti irodalmunk egyik legkiemelkedõbb alakja, Zrínyi Miklós beleszületett a török uralom úgymond rendezett korszakába. Ebben a korszakban a török kiûzése már csak egy halvány remény volt.

Zrínyi Miklós 1620-ban született Ozaly várában, vagy Csáktornyán. Dalmát eredetû családja még Nagy Lajostól kapta Zrin várát, innen származik családnevük. A család hírnevét a Szigetvárnál elesett horvát bán, a költõ dédapja alapozta meg. Zrínyi nevelését Pázmány Péter irányította. A grazi, a bécsi, majd a nagyszombati egyetemen tanult. 1646-ban vette feleségül Draskovich Máriát, majd az õ korai halála után Löbl Máriát. Velencei követként kitûnõen ismerte a nemzetközi politikai helyzetet. Értesült róla, hogy a török gyengül. s ezért kezdte írni 1645 telén a Szigeti veszedelmet, mely a török kiûzését sürgette. Elõbb tábornoki, majd báni kinevezést kapott, de õ a nádori címet akarta elnyerni, melyre életében nem került sor. Miután a török elleni seregek hadvezéri tisztjét a császár Montecuccolinak adta át, s õ Szentgotthárdnál 1664-ben a vesztes törökkel békét kötött.
1664-ben a Csáktornya melletti erdõben egy vadkan halálra sebezte (véletlenül?!?).
Zrínyi politikai programja szerint a nemzeti összefogásra és az ország saját erejére támaszkodva kell kiverni a törököt az országból. Ennek az elképzelésének adott hangot élete fõ mûvében, a Szigeti veszedelemben. Az eposz a XVI. századi vitézi életet mutatja be. Benne megtalálhatóak az eposzi kellékek: Tárgymegjelölés:

„Én az ki azelõtt ifjú elmével

Játszottam szerelemnek édes versével,

Küszködtem Viola kegyetlenségével,

Mastan inkább Marsnak hangasabb versével.

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát, Ki meg merte várni Szulimán haragját.

A ma nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Európa rettegte szablyáját."

A Szigeti veszedelem nyelve régies, versformája négyes rímû tizenkettes. A költõ a bokorrímet alkalmazta (AAAA).Barokk stílus: jelzõgazdag, aprólékos A mûvet a nyitó és a zárókép mintegy keretbe zárja: mindkét részében Istenhez fordul a költõ. Az eposz középpontjában egy keresztény motívum, az átlagon felüli ember áll.

A költõ tervszerû szerkesztõmunkája az eposz egészében megfigyelhetõ. Pl. abban, hogy az eposz expozíciója igen hosszú. Ez nagyon fontos, mert a török hatalmas sereggel indul Szigetvár ellen, s a maroknyi védõseregnek esélye sem lenne a török hadak ellen, ha az erõk némileg ki nem egyenlítõdnének. Az elsõ hat ének során ez meg is valósul: állandó vereségek érik a török sereget.

A két eposzi seregszemle egymástól távol esik. Bár mindkét sereg kitûnõ katonákból áll, különbségük kifejezi, hogy itt a nyers erõ áll szemben a mindent vállaló hõsiességgel.

A mû alaphelyzetét a következõképpen lehetne összefoglalni: a magyarság bûnei miatt Isten a törököt küldi az ország elpusztítására. a török sereg Szigetvárt ostromolja, ahol olyan védõsereggel találja magát szemben, mely mentes a magyarság bûneitõl, sõt egyenesen annak ellentéte: a szigeti védõkben a legkiválóbb erények testesülnek meg. A töröknek ilyen védõk ellen nincs hatalma, ezért itt következik be a háború nagy fordulata: a török ugyan formálisan gyõzelmet arat, Szigetvár elesik, hiszen egész Magyarország még nem „tért meg", de a török tábor szétzüllik, vezére meghal, így megszûnik az a szerepe, hogy a magyarság büntetõ ostora legyen. Az eposz fõ cselekménye az ostrom. Elõtte Zrínyi megmondja vitézeinek, miért is harcolnak voltaképpen:

„Harcolnunk peniglen nem akármi okért kell,

Hanem keresztyén szerelmes hazánkért,

Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,

Magunk tisztességéért és életünkért."

Majd biztosítja katonáit arról, hogy õ sosem fogja elhagyni õket:

„Fejem fennálltáig leszek én véletek..."

Tudomásunk szerint 10 ostrom folyt le Szigetvár ellen, de Zrínyi a mûvészi tömörítés jegyében egyetlen hatalmas ostromot ír le. Ugyanilyen költõi túlzással élt a költõ dédapja ill. a szultán alakját illetõen. Zrínyi a mû során szinte félistenné növi ki magát, s Szulimán vele párhuzamosan egyre embertelenebbé válik. Egy kitûnõ hadvezér indult Szigetvár ellen, s végül egy embertelen zsarnok esett el a szigetvári hõs kardjától.

Ugyanis a költõ - bár pontosan értesült Szulimán halálának tényleges körülményeirõl - mégis dédapjának tulajdonítja a szultán megölését.

A mû során Zrínyi azonosul dédapjával, s értékei legfõbb hordozójává válik. Szigetvárt pedig egy eljövendõ és megvalósítandó társadalmi rendszer eszményévé teszi, ahol a lovagias, de kissé naiv eszményt Zrínyi és Delivid képviseli (a török oldalon Deliman és Demirhám).

A mûben egyébként a jellemábrázolást nem nevezhetjük sokoldalúnak: vagy jó valaki, vagy rossz, nem szerepelnek összetett jellemek.

Az eposzban továbbá lényeges az epizódok szerepe. Ezek teszik teljessé a történetet, mert megismertetnek bennünket a szereplõk életével ill. elõéletével. Ilyen pl. Delimán es Cumilla tragikus szerelmi epizódja, vagy a Borbála-epizód.

Szerkezeti szükséglet a véletlen szerepeltetése, mikor a törökök elfogják a postagalambot. Ez a mozzanat az egész mûvön végigvonuló végzetszerûség lezárása: a lényegében gyõztes magyar tábornak meg kell semmisülnie. Megjelenik az a végvári hiedelem, miszerint az elesett vitézek lelkét angyalok viszik az égbe: „és minden angyal visz magával egy lelket, Isten eleiben így viszik ezeket..."

Az eposz utolsó szakasza öt soros, egy sorral több tehát a többi szakasznál. Benne a költõ a lehulló vért aláírássá minõsíti, s ráadásként odafüggesztett ötödik sor a dédunokát, a költõt is belefoglalja ebbe a vérrel megpecsételt szerzõdésbe az eposz utolsó, 1566. szakasza végén.

A Szigeti veszedelem a korabeli magyar valóságban gyökerezõ zseniális mûvészi alkotás. A maga korában szinte visszhangtalan maradt, a XVIII. század fedezi majd föl igazából.

Zrínyi utolsó nagy mûve, a Török áfium ellen való orvosság 166O-ban született. Ez a politikai röpirat kiegészíti Zrínyi munkásságát. Jellemzõ rá a barokk próza körmondatos szerkesztése és a figyelemfelkeltõ cél.

A mû tettre készteti a magyarságot a törökkel szemben. Azt taglalja, hogy miért nem segít senki a török kiûzésében.

A belföldi helyzetet rossznak találja a költõ. Kimondja, hogy a belviszályok helyett inkább a török ellen kellene összefogni. Elmondja, hogy semelyik nemzettõl sem várhatunk segítséget, nekünk kell tenni valamit, mert „akinek nem borja, nem nyalja..." Egy ország sem fog csupa jóindulatból segítségünkre sietni.

Zrínyi végigviszi a mûvön a nemzetközi politikai viszonyokat:

a lengyelek az oroszokkal hadakoznak, s elkötelezték magukat a török mellett.
a németeknek egyáltalán nem érdekük egy erõs Magyarország, ezért nem segítenek

Olaszország széttagoltságával küzd

Spanyolországot apró csatározásai foglalják le.

Franciaországnak semmilyen érdeke nem fûzõdik ide.

Oroszország a cári önkényuralmat nyögi.

Az elsõ rész a helyzetkép felvázolása után az ajánlott teendõk részletezése következik: Zrínyi szerint az elsõdleges és legfontosabb teendõ a nemzeti hadsereg létrehozása. Ennek tervét fejti ki a mû második részében.
A Török áfium ellen való orvosságnak már saját korában is nagy hatása volt, de a felvilágosodás korának is kedvelt olvasmánya volt.
A XVII. sz. barokk irodalmának kiemelkedõ alakja volt Zrínyi Miklós. Nemcsak íróként játszott fontos szerepet, hanem politikai, katonai téren is. Jelleme, hadvezéri tehetsége, politikai éleslátása Zrínyit történelmünk legnagyobbjai közé emeli.