A jakobinus mozgalom elôzménye A magyarországi felvilágosodás volt. Az elôbbit 1772-tôl, Bessenyei György: Ágis tragédiája címû mûvének megjelenésétôl számítjuk. Vele együtt a többi felvilágosult értelmiségi a magyar nyelvhasználat és a nemzeti önállóság megôrzésének fontosságára mutatott rá.
A felvilágosodás következô lépése a jozefinizmus, azaz II. József kormányzati módszereinek bevezetése volt. Ettôl azonban 1784-ben a nyelvrendelet megalkotásakor sokan elfordultak, és a nemesi ellenállási mozgalomhoz kapcsolódtak. Amikor ez 1791-ben megszûnt, csak a titkos olvasókörök maradtak meg. Ezek figyelemmel kísérték a francia forradalmat, szimpatizáltak vele, és francia írók mûveit terjesztették. Ezeket az olvasóköröket Martiovics Ignác fogta össze és szervezte át egységes mozgalommá.
Martinovicsról annyit érdemes megemlíteni, hogy pesti kispolgári családból származik, ferenceseknél tanult, de elhagyta a rendet. Világéletében nyugtalan volt, ezért II. Lipót tanácsadója akart lenni, de csak besúgóig vitte. 1792-ben I. Ferenc került a trónra, aki nem tartott igényt szolgálataira, végsô próbálkozásként 1793-ban följelentette Hajnóczy Józsefet, de mikor ez sem segített rajta, átállt az olvasókörök pártjára.
1794-ben Martinovics összevonta az olvasóköröket két társasággá, a Reformátorok Társaságává és a Szabadság és Egyenlôség Társaságává. Az elôbbit a liberális középnemességnek számára hozták létre, akik az elképzelés szerint a mozgalom tömegerejét adták volna. Ez a társaság szorgalmazta a nemzetiségi és a magyar nyelvhasználatot; a nemesi elôjogok megtartását, valamint, hogy csak nekik legyen tulajdonuk; a jobbágyokból pedig angol mintára váljanak bérlôk. Az ország államformáját szövetségi köztársaságban határozták meg, amelyben a nemzetiségek saját alkotmányt kapnának. A másik társaság, a Szabadság és Egyenlôség Társasága a radikális értelmiséget tömörítette, a mozgalom szellemi irányítóit. Ez a társaság egy polgári demokratikus köztársaságot célzott megvalósítani, ha ezt reformmal nem lehet, akkor forradalmat tartottak szükségesnek, ehhez viszont szerették volna megnyerni a jobbágyságot.
A mozgalom vezetését maga Martinovics végezte, de mellette volt még négy igazgató: Hajnóczy József ügyvéd; Szentmarjai Ferenc, a nemesi ellenzék egyik vezetôjének titkára; Laczkovics János nyugdíjazott huszárkapitány és gróf Sigray Jakab, akik munkájában segítették. A mozgalom -bár titkos volt- elég szépen terjedt, 1794 nyarára akár 300 fô is részt vehetett benne, pontos számok ismeretlenek.
Júliusban Bécsben letartóztattak néhány polgárt, akik a francia forradalomhoz húztak, közöttük Martinovicsot is, aki részletes vallomásában leleplezte saját mozgalmát. A rendôrség nyomban letartóztatta az igazgatókat -Martinovics név szerint megnevezte ôket-, majd még több mint 50 tagot. A mozgalmat véres megtorlás követte, mert "példa kelle, hogy rettegjen az ország", az ítéleteket már elôre meghozták (felségsértés és hazaárulás). 1795. május 20-án a budai vérmezôn lefejezték Martinovics Ignácot; a négy igazgatót: Hajnóczy Józsefet, Szentmarjai Ferencet, Laczkovics Jánost és Sigray Jakabot, valamint Ôz Pált és Szolártsik Sándort. 12 további halálos ítélet életfogytiglani várfogságra változtattak, evvel együtt 50 embert börtönöztek be.
A mozgalomról még annyit, hogy a "jakobinus" jelzôt az udvar akasztotta rá miután leleplezte azt, bár a szervezkedés közelebb állt a girondiak programjához.
A felvilágosodás azonban a megtorlás után is továbbélt, az értelmiség részben igyekezett Napóleonhoz kapcsolódni (Berzeviczy Gergely még egy alkotmánytervezetet is eljuttatott Napóleonhoz), Napóleon 1809-es schönbrunni kiáltványát Batsányi János fordította, egyesesek szerint egyes részeit ô is írta. Bár ez egy erôtlen kísérlet volt a magyarok szembeállítására az udvarral, mégis jelentôs, mert a köztudatba belekerül a nemzeti nyelv és a nemzetté válásnak kérdése. Ezeknek elsô állomásai az elsô magyar nyelvû újságok, 1780-ban a Magyar Hírmondó (Pozsony), késôbb pedig a Magyar Kurír (Bécs) és a Magyar Múzeum (Kassa). Ezek, továbbá a nemzeti nyelvû irodalom és színjátszás szerepének növekedése miatt az országgyûléseken nyelvi törvényeket hoznak, ezáltal fokozatosan egyre nagyobb szerepet kap a magyar nyelv; és bár a felvilágosult testôrírók és a Martinovics-féle mozgalom rövidtávon eredménytelenek voltak, végsô soron azonban hozzájárultak az önálló nemzeti nyelv kialakulásához.