Amerikát már
a vikingek felfedezték 1000 körül. 1492-ben Kolombusz
Kristóf jutott el ismét az új világba. Az angol-francia
hétéves gyarmati háborúból (1756-1763)
Anglia került ki gyõztesen, övé lett India és
Észak-Amerika. Megkezdõdött a gyors gyarmatosítás,
melynek során a törzsi-nemzetségi szervezetben élõ,
halászattal és vadászattal foglalkozó indiánoktól
elhódították területeiket, az ellenállókat
kiirtották, a többieket rezervátumokban helyezték
el. Észak-Amerika nagyon hamar benépesült, hiszen klímája
hasonló volt Nyugat-Európa klímájához,
ezért nagy volt a vonzereje az európaiak számára.
Észak-Amerikában
két típusú gyarmat alakult ki: északon, az
önkormányzattal rendelkezõ kolóniákban
a farmergazdálkodás vált uralkodóvá,
mely földmagántulajdonon alapult, kezdetben önellátásra
termelt, majd elterjedt az árutermelés bérmunkaerõ
alkalmazásával. Ide elsõsorban az Angliában
üldözött puritánok települtek be. Míg
északon a középbirtok volt az uralkodó, addig
délen a nagybirtokrendszer vált általánossá.
Ültetvényes gazdálkodás folyt monokultúrában
rabszolga munkaerõvel. A déli gyarmatok királyi-,
vagy magántulajdonban voltak.
Észak-Amerika
Atlanti-partvidékén 13 angol gyarmatot hoztak létre,
melyeket kezdetben az anyaország látott el élelmiszerrel,
állattal, stb. A 13 gyarmat egymástól független
volt, külön - külön kapcsolódtak az anyaországhoz.
Egymással folytatott kereskedelmüket Anglia ellenõrizte,
más országokkal pedig csak Anglián keresztül
kereskedhettek. A gyarmatok kapcsolata azonban egyre szorosabbra fûzõdött,
mert kialakult a belsõ piac. A gyarmatok szövetkezését
elsõ ízben Benjamin Franklin kezdeményezte. Anglia
azonban a gyarmatokat nyersanyagtermelõ és árufelvevõ
piacoknak tekintette, ezért meg akarta akadályozni, hogy
Amerika gazdasága önállósodjon. Az fejlõdõ
amerikai ipart tehát támogatás helyett visszahúzta:
megtiltották az Allegheny hegységen túl újabb
területek meghódítását, mert azokat már
nem tudta volna ellenõrizni. Rengeteg féle vámot és
illetéket vetett ki az amerikai árukra, ezzel a kereskedelmet
lehetetlenné téve. Kibocsátott pénzüket
érvénytelennek nyilvánította. Minderre a pontot
az tette föl, hogy kiadta az ún. bélyegtörvényt,
amely minden okmányra, újságra, hirdetésre
illetéket vetett ki. Amerika azonban az angol parlament által
kiszabott adókat és vámokat törvénytelennek
nyilvánította, mondván nincs az angol parlamentben
képviselete. Az angol árukat bojkottálták (ezzel
veszteségeket okozva az anyaországnak, és gyorsítva
saját gazdaságuk fejlõdését). Az adók
és az illetékek fizetését megtagadták.
Az angol kormány megrettent, s visszavonta a vámokat, kivéve
a teavámot. Az amerikaiak válaszul a tengerébe dobták
három hajó tea rakományát 1773-ban a Bostoni
teadélután alkalmával. A fegyveres összecsapások
állandósultak, s 1774-ben Philadelphiában összeült
az amerikai gyarmatok elsõ kongresszusa. Ezzel kitört a függetlenségi
háború. 1776 július 4-én a kongresszus elfogadta
a Függetlenségi nyilatkozatot, megszületett a független
Amerikai Egyesült Államok. A Függetlenségi nyilatkozatot
Thomas Jefferson fogalmazta. Elsõ fogalmazványában
benne foglaltatott a rabszolgaság eltörlése is, de ezt
a déli ültetvényes gazdálkodók miatt kihagyta,
mert csak így lehetett megnyerni õket a függetlenség
mellett.
Anglia erõsebb
volt rövid távon, mert õ rendelkezett flottával
és zsoldos hadsereggel. Amerika viszont függetlenségéért
küzdött, volt terepismerete, s német zsoldosokat alkalmazott,
s számíthatott a lakosságra. A háború
elsõ szakaszában az U.S.A.-t kudarcok érték
hadserege képzetlensége miatt, de a második szakaszban
a kikötök lezárásával, az angol utánpótlás
elvágásával és a gerillaharcmodorral gyõzelmeket
arattak az angol seregeken. Elsõ jelentõs gyõzelmük
1777-ben volt Saratogánál, ahol bekerítették
Burgoyne seregeit. Ezután a gyõzelem után Franciaország
szövetségre lépett Amerikával, melyhez késõbb
Spanyolország és Hollandia is csatlakozott.
Az amerikai hadsereg
1781-ben Yorktown-nal Washington vezetésével döntõ
vereséget mért az angolok utolsó harcképes
seregére. 1783-ban Versaillesben megszületett a béke,
melyben Anglia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.
1787-ben megalkották
az Egyesült Államok alkotmányát. A végrehajtó
hatalmat négy évre választott elnök kezébe
tették le, akit megbízatása lejárta elõtt
nem lehetett megbuktatni. A törvényhozó hatalom a képviselõház
és a szenátus lett. Biztosították a törvényhozó,
a bírói és a végrehajtó hatalom szétválasztását
is. 1791-ben a kiegészítések megteremtették
a gyülekezés-, a szólás- és a sajtószabadságot,
illetve az egyháznak az államtól való elválasztását.
Amerika függetlenségi
háborúja tehát nemcsak függetlenségi háború
volt, hanem polgári forradalom is, mert lakói számára
biztosította a polgári szabadságjogokat.
A gyarmatok kereskedhettek
egymással, terjeszkedhettek, s egyre több állam alakult
ki, melyek kérték felvételüket a szövetségbe.
Angliával szinte egyidõben itt is végbement az ipari
forradalom, mely miatt nõtt a kereslet a gyapot iránt. Ez
új lendületet adott az újkori rabszolgatartásnak.
Leggyorsabban az északi
ipar fejlõdött, de észak és dél fejlõdése
továbbra is eltért: délen az ültetvények
termékeit (elsõsorban a gyapotot) Európa vásárolta
föl. Észak demokratikus törvényei itt is érvényben
voltak, de az egyenlõség csak látszólagos volt
a fehérek között is (a rabszolgákat teljesen megfosztottak
jogaiktól). A déliek érdeke a szabadkereskedelem volt,
mert õk a világpiacra termeltek mezõgazdasági
termékeket, s cserébe kaptak ipari termékeket. Észak
érdeke protekcionista vámpolitikát kívánt,
mert ipari cikkeinek kellett a déli piac, s szüksége
volt dél mezõgazdasági terményeire is. Ha viszont
dél olcsó mezõgazdasága befolyna északra,
az tönkretenné az északi mezõgazdaságot.
Csak egy megoldás lehetséges tehát ebben a kettõs
helyzetben: egyenlõ versenyt kell teremteni úgy, hogy mindenki
egyforma módon termel, tehát nem olcsóbb rabszolgamunkaerõvel,
hanem egyformán bérmunkaerõvel.
A nézeteknek
és a földrajzi adottságoknak megfelelõen két
irányzat létezett: a köztársaságiak (észak)
és a demokraták (dél). Az abolicionisták emberbaráti
szeretetbõl akarták elérni a rabszolgafelszabadítást.
A helyzet akkor vált
válságossá, ikor Kansas és Nebraska állam
felvételénél (1854) nem tudtak megegyezni, hogy engedélyezzék-e
a rabszolgaságot.
1860-ban a köztársasági
párt az abolicionista Abraham Lincolnt választotta meg elnökké.
Válaszul 11 déli állam kilépett az Unióból,
és új konföderációt hoztak létre
Richmond fõvárossal. Lincoln az elszakadt államokat
lázadónak nyilvánította, s kitört az amerikai
polgárháború (1861-1865).
Az erõviszonyok
a következõképpen alakultak: délnek képzett
hadserege volt a rabszolgatartás miatt, és készültek
a háborúra. Fegyvereiket Angliából kapták.
Északnak nem volt képzett hadserege, nem is készült
a háborúra, de elõnye a nagy népesség,
és a fejlett ipari háttér.
A háború
déli sikerekkel kezdõdött, de végül hatalmas
emberveszteség árán észak kerekedett felül.
A fordulópont az 1863-as gettysbug-i csata volt. Ezután (1863.jan.1.)
Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli
felszabadítását, s azt, hogy a farmerek az újonnan
meghódított nyugati területeken nevetséges összeg
fejében földet kaphatnak (Homestead Act).
A négerek az
intézkedés hatására északra szöktek,
s beléptek a hadseregbe. A háború észak gyõzelmével
végzõdött, de Lincoln elnököt egy bérgyilkos
megölte. Megvalósult az egységes nemzeti piac, a protekcionista
vámpolitika, s gyors fejlõdés indult meg. Az Államok
fokozatosan tovább terjeszkedett, némely terület önként
csatlakozott (Texas - 1845), némelyiket Anglia engedte át
(Oregon - 1846), másokat pedig megvásároltak (Luisana
- 1803, Alaszka - 1867). A századfordulóra érte el
a Csendes-óceán partvidékét. Jelentõs
bevándorlás indult meg a kontinensre. Amerika támogatta
(már 1820-tól) a latin-amerikai függetlenségi
háborúkat (Monroe doktrina). De a nagy tõkebefektetéseknek
köszönhetõen szinte egész Latin-Amerika az Államok
függvényévé vált. Az amerikai-spanyol
háborúban (1898) annektálta Puerto Ricót, Kuba
és a Fülöp-szigetek pedig látszatfüggetlenséget
kapott. 1901-ben megépítette a Panama-csatornát.
Az Amerikai Egyesült
Államok a világpolitika fontos tenyezõjévé
vált.