A második ipari forradalom eredményei megteremtik néhány országnak, többek között az Egyesült Államoknak, Németországnak és Japánnak, a gyors fejlôdés lehetôségét, amivel ezek az államok élnek is. Szédítô mértékben fejlôdik elsôsorban az iparuk, a XX. század elejére kinövik nemzeti piacaikat, gyarmatokat szeretnének szerezni. Mivel azonban a klasszikus gyarmatosítás már lezajlott, nemigen maradt szabad terület az új gyarmatosítók számára, ezért merül fel az ô részükrôl világ területi újrafelosztásának az igénye. Másik lényeges oka a világháborúnak a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága. Utoljára, de nem utolsósorban a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához, a franciák égnek a revans vágyát&oactel. A két nagyhatalom versengésének eredménye a szövetségi rendszerek kialakulása. Elôször Németország törekvéseit koronázza siker, 1882-ben létrejön a központi hatalmak szövetsége Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részérôl. Franciaország, Oroszország és Anglia 1907-ben köti meg az antant szövetségét. Mindkét szövetségnek vannak erôs és gyenge pontjai. A központi hatalmak szövetségének kedvez az államok földrajzi helyzete, azaz, hogy összefüggôen helyezkednek el, könnyebb a csapatok mozgatása, részben ezért szárazföldi hadseregük jóval ütôképesebb, valamint hasonló az államberendezkedésük. Az antant elônyére válik, hogy óriási gyarmatbirodalommal rendelkezik, ami szinte kimeríthetetlen tartalékokat jelent. A gyarmataik védelme érdekében ezek az országok igen komoly adiflottával rendelkeznek, ezért a hadseregfejlesztést is ilyen irányban végzik. Itt a politikai rendszerek szilárdabbak, és nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, mert az Egyesült Államok Angliát támogatja hadi hitelekkel és segélyekkel. A hármas szövetség hátrányai, hogy Olaszország 1902-ben titkos szövetséget köt Angliával, így, hogyha a központi hatalmak megtámadják Angliát, Olaszország kinyilvánítja semlegességét. Ezeknek az országoknak nincsenek gyarmataik, ezért nem rendelkeznek számottevô tartalékokkal. Mivel a központi hatalmak Franciaország és Oroszország között helyezkednek el, ezért elôreláthatólag többfrontos háborút kell vívniuk, ami a könnyebb legyôzhetôségüket jelenti. Az antant hátulütôi a szétszórt fekvés és a fejletlen orosz gazdaság.
A németek tisztában vannak elônyeikkel és hátrányaikkal, ennek megfelelôen dolgozzák ki 1905-re a Schlieffen-féle haditervüket. Eszerint a németek lerohanják Belgiumot, és rajta keresztül Franciaországba nyomulnak, ahol legyôzik az egyesített angol-francia seregeket. Eközben a Monarchia lerohanja Szerbiát, ezután a két hadsereg egyesül és együttesen vonulnak Oroszország ellen, ami rosszabbul felszerelt és nehezebben mozgatható hadsereggel rendelkezik. Az egész támadás negyven napra van tervezve, tehát egy villámháborúról van szó. A németek tervük sikerében nagyon bíznak, viszont Ferenc József és Tisza István egyenlôre ellenzik a háborút. A német magabiztosságot fokozza, hogy a központi hatalmak ténylegesen felkészültek a háborúra, viszont az antant csak védekezésre rendezkedett be, és fokozza a hadseregeinek a felszerelését.
Mint minden háborúhoz, ehhez is kell egy ürügy, amit a központi hatalmak Ferenc Ferdinánd meggyilkolásában találnak meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai 1914 nyarán Boszniában gyakorlatoznak. A hadgyakorlat megtekintésére Szarajevóba utazik Ferenc Ferdinánd és a felesége, akiket június 28-án Gavrilo Princip szerb nacionalista anarchista lelô. Ezután Németországban fokozott háborús hangulatkeltés folyik, II. Vilmos gyôzködi Ferenc Józsefet, hogy itt az alkalmas pillanat a háború megkezdéséhez, az osztrák politikusok pedig jegyzékeket küldözgetnek a szerbekhez. II. Vilmosnak végül is sikerül meggyôznie Ferenc Józsefet, ezért a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot küld Szerbiának, amiben a Monarchia követeli, hogy Szerbia segítse egy, az osztrákok által kinevezet vizsgálóbizottság mûködését, melynek célja a gyilkosság körülményeinek kiderítése és a nacionalista szervezetek leleplezése. Szerbia július 25-én elutasítja az ultimátumot, mire július 28- án a Monarchia hadat üzen Szerbiának, ezzel kitör az elsô világháború.
Augusztus a hadüzenetek hónapja, a szövetségeseit senki sem hagyhatja cserben, gyakorlatilag mindenki mindenkinek hadat üzen. Augusztus 1-jén Németország Oroszországnak, 3-án Németország felszólítja Belgiumot, hogy engedje át területén a német csapatokat, ezzel egyidejûleg hadat üzen Franciaországnak. A belgák az angoloktól kérnek támogatást, ezért Anglia felszólítja Németországot, hogy álljon el tervétôl, és amikor Németország ezt megtagadja, augusztus 4-én Anglia hadat üzen Németországnak. Augusztus 5-én a Monarchia üzen hadat Oroszországnak, majd 12-én Franciaországnak és Angliának. Japán augusztus 23-án lép be a háborúba, hadat üzen a központi hatalmaknak, hogy megszállhassa Németország távol-keleti gyarmatait. Végül Törökország október 29-én hadat üzen az antantnak. 1914-ben egyenlôre semlegességét nyilvánítja ki az Egyesült Államok, Olaszország, Bulgária, Románia és Görögország.
A hadmûveletek szintén augusztusban kezdôdnek, elôször az Osztrák-Magyar Monarchia támadja meg Szerbiát, de a vártnál nagyobb ellenállásba ütközik, ezért egész 1914-ben véres harcok folynak ezen a hadszíntéren, átütô sikert azonban semelyik fél sem ér el. Ezzel egyidôben Németország lerohanja Belgiumot, és betör Franciaországba. Az antant csak szeptemberre tudja erôit rendezni, szeptember 5. és 10. között a Marne folyónál angol és francia csapatok Joffrie tábornok vezetésével ellentámadásba lendülnek, és megállítják a németeket, kialakul az állóháború. Ezzel a villámháború terve kútba esett. Még augusztusban az központi hatalmakat kellemetlen meglepetés éri, az általános orosz mozgósítás a vártnál gyorsabban folyt le, az orosz csapatok betörnek Kelet- Poroszországba és Galíciába, a központi hatalmaknak kétfrontos háborút kell vívniuk. A német seregek Hindenburg tábornok vezetésével augusztus 17. és 19. között megsemmisítik a második orosz hadsereget, majd szeptember 6. és 15. között a Mazuri- tavaknál megállítják az oroszokat, itt is állóháború alakul ki. Az orosz elôrenyomulást a Monarchia seregei nem tudják megállítani, de az oroszok a rossz utánpótlás miatt nem jutnak túl a Kárpátok vonalán. Evvel párhuzamosan Japán elfoglalja Németország távol-keleti gyarmatait. Október végén, Törökország hadbalépésével újabb frontok nyílnak a Kaukázusban, a Közel-Keleten (Egyiptom, Mezopotámia) és a tengerszorosoknál. Az utóbbi front kialakulása miatt az antant megsérti Görögország semlegességét, és csapatokat helyez el az ország területén. A háború elején Anglia gazdasági blokádot hirdet meg Németország ellen, amibôl a németek sikertelenül próbálnak kitörni november 1-jén Helgolandnál, a blokád továbbra is fennmarad. Az 1914-es év megítélése katonai szempontból kiegyenlített, egyik félnek sem sikerül számottevô gyôzelmet aratnia, minden fronton állóháború alakul ki.
1915. német támadással kezdôdik a nyugati fronton, de a frontvonal lényegesen nem változik. Tavaszszal az oroszok Galíciában támadnak és elfoglalják Przemysl erôdjét, ezért itt német és osztrák-magyar csapatokat vonnak össze. A központi hatalmak ellentámadása sikerrel jár, május 2-án Gorlicénél áttörik a frontot, és mintegy 360 km-rel szorítják vissza az orosz csapatokat északkelet felé, Galícia nagy része felszabadul. Május 23-án Olaszország belép a háborúba az antant oldalán, és megtámadja az Osztrák-Magyar Monarchiát. A Monarchia seregei az olaszokat az Isonzo folyónál tudják csak megállítani. Október 14-én Bulgária is belép a háborúba, mert elégedetlen a Balkán-háborúk kimenetelével, ezért a Monarchiával közösen lerohanja Szerbiát, ami kapitulál. Ugyancsak októberben a németek Ypernnél bevetik az elsô vegyi fegyvert, ami késôbb a harci gáz elnevezést kapja. Ebben az évben süllyed el a Lusitania a német tengeralattjárók támadásainak következtében. 1915-ben a háború sorsa még mindig nem dôlt el, a központi hatalmak keleten elért sikereinek dacára, ugyanis minden további fronton megmarad az állóháború, de a központi hatalmak országaiban megjelennek a gazdasági problémák, leginkább az ellátás terén.
1916-ban mindkét fél szeretné eldönteni a háborút, ez az elsô világháború legvéresebb éve. Német támadás indul februárban Verdun erôdje ellen, a cél ezzel a szabad út biztosítása Reims és Párizs felé. A harcok egészen nyárig tartanak, végül júniusban megindul Haig és Petain tábornokok vezetésével az antant ellenoffenzívája a Somme folyónál. Az offenzíva és az ellenoffenzíva nem változtat az arcvonalon, annak ellenére, hogy ezek a támadások jelentik a gépi háború kiteljesedését, ami abban is megmutatkozik, hogy augusztusra Verdunt szétbombázzák, és mintegy kétmillió halott marad csak ezen a harctéren. Májusban a Monarchia seregei egy újabb olasz támadást vernek vissza. Május 31-én és június 1-jén vívják az angolok a németekkel a jüttlandi csatát, mert a németek ismét ki akarnak törni a blokád szorításából. Verdun tehermentesítésére szolgál az oroszok június 4-én meginduló offenzívája Bruszilov tábornok vezetésével. Az oroszok visszafoglalják Galícia egy részét, ezért a németeknek csapatokat kell elvonniuk a nyugati frontról, de az oroszok megint megakadnak a Kárpátoknál utánpótlás hiánya miatt. Szintén Verdun tehermentesítését szolgálja a román hadba lépés az antant oldalán, de a román vezetôk ezt területi feltételekhez kötik, azaz csak akkor hajlandó Románia hadba lépni, hogyha megkapja Partiumot, a Kelet-Tiszántúlt, Erdélyt, a Bánság egy részét, Bukovinát és Dobrudzsát. Ezeket a feltételeket az antant augusztus 17-én elfogadja, aláírják a bukaresti szerzôdést. Emiatt a késlekedés miatt Románia csak augusztus 27-én tör be Erdélybe, amikor Bruszilov már megállt, így a központi hatalmaknak nem kell annyi csapatot ideszállítaniuk. Szeptember 27-én német és osztrák csapatok visszaverik a román támadást, elfoglalják Havasalföldet, és december 6-án beveszik Bukarestet. Ez a terület fontos a németek számára, mert nyersanyagokban gazdag. Az 1916-os évnek sincs gyôztese, ha csak katonai szempontból nézzük az eseményeket, de az antant gazdasága egyértelmûen nagyobb tartalékokkal rendelkezik, nem utolsósorban az Egyesült Államok támogatása miatt. A központi hatalmak vezetôi látják az elkövetkezendô hónapok, évek problémáit, ezért megkezdôdnek a titkos béketárgyalások, minden siker nélkül, mert az antant most már mindenáron gyôzni akar.
1917. február 1-jén Németország meghirdeti a korlátlan tengeralattjáró- háborút, amivel célja a gazdasági blokád megszüntetése. Ennek eredményeként sorra süllyednek el az antant és az Egyesült Államok hajói. Február 2-án Pétervárott kitör a forradalom, meggyengül a keleti front, ezért a központi hatalmak úgy vélik, hogy ez a front most nem jelent veszélyt, és újra a nyugati fronton támadnak. Április 6-án az Egyesült Államok is belép a háborúba a német tengeralattjáró-háború miatt, és mert az antant országai ekkorra már annyira eladósodnak nála, hogy neki sem mindegy a háború kimenetele. Ez a belépés azonban még csak elvi, mert amerikai csapatok csak bô egy év múlva szállnak partra Európában. Májusban az antant újra támad a nyugati fronton, de ez is elakad. Június 29-én Görögország az antant oldalán hadbaszáll, ezért Franciaország most már legálisan helyezhet el több hadtestet a tengerszorosok védelmében. Az antantnak sikerül rávennie a közben megalakult ideiglenes orosz kormányt, hogy támadja meg a központi hatalmakat, hiszen most kevés csapatot állomásoztatnak a keleti fronton. Júliusban megindul Kerenszkij hadügyminiszter offenzívája, de ezt a németek megállítják, majd mélyen benyomulnak Oroszországba, és csatolják a legfejlettebb területeket. Október 25-én (november 7.) Oroszország békedekrétumot ad ki, amelyben egy annexió és hadisarc nélküli békérôl beszélnek. Wilsonnak is van javaslata, melyszerint gyôzelem nélküli békét kössenek, de mindkét javaslatot elutasítják. Novemberben a Monarchia csapatai a 12. isonzói csata után áttörik a caporettoi frontot, és a Piave folyóig nyomulnak elôre, ezért az antant kénytelen csapatokat küldeni az olasz hadsereg megerôsítésére. December elejétôl Breszt-Litovszkban német-orosz béketárgyalások folynak, az oroszoknak ugyanis fontosabb a forradalmuk, mint a világháború. Lenin és Sztálin szerint béke kell bármilyen feltételekkel, Trockij véleménye pedig:"se béke, se háború". Ez az év sem hoz lényeges változást katonai szempontból, a Kaukázusban török elôrenyomulás folyik, Egyiptomban és Mezopotámiában pedig kialakul az antant fölénye, a Balkánon az antant megerôsödik, Olaszországban a Monarchia támad. A központi hatalmaknál a hátországban viszont súlyos gazdasági és politikai válság alakul ki.
1918 januárjában Wilson amerikai elnök kihirdeti 14 pontos béketervét, amit még az amerikaiak sem fogadnak el maradéktalanul. Ugyancsak januárban Trockij megszakítja az orosz- német béketárgyalásokat, mert szerinte a világháború után kitör a világforradalom, és ekkor kedvezôbb békét lehet kicsikarni. A megszakított tárgyalások "eredményeként" Németország megszállja a Baltikumot, Belorussziát, és Ukrajnát. A Vörös Hadseregnek csak február 23-án sikerül megállítania a németeket Narvánál és Pszhovnál. Ezekután Oroszország újra tárgyal Németországgal egy különbékérôl, amit március 3-án Breszt-Litovszkban meg is kötnek. A béke tartalma Oroszország számára igen kedvezôtlen, ugyanis Németország megtartja az eddig megszerzett területeket, de az orosz forradalom ezáltal meg van mentve. Március 5- én Németország Romániával is békét köt, eszerint a német csapatokat kivonják Romániából, cserébe a németek hozzáférnek a román nyersanyagokhoz. Ez a béke lehetôvé teszi Romániának, hogy két nappal a háború vége elôtt újra belépjen a háborúba az antant oldalán, és így sokkal kedvezôbb megítélést kap. Ugyancsak márciusban, áprilisban és végül májusban megindul az utolsó három nagy német offenzíva a nyugati fronton, amiben minden harcképes egységük részt vesz, ennek eredményeként áttörik a nyugati frontot, és bekerítik Reimst. Májusban megindul az antant ellenoffenzíva, júliusban áthajóznak egymillió amerikai katonát, az antant csapatok közös fôparancsnokot kapnak, a francia Foch-t, és július-augusztusban a 2. marne-i csatában megverik a németeket. Ezután Németország már csak védekezik. Az antant csapatok megindulnak törökországból Bulgária ellen, Bulgária szeptember 29-én kapitulál. Az egyiptomi és a mezopotámiai antant csapatok október 30-án Törökországot is kapitulációra kényszerítik. November 3-án Padovában a Monarchia aláírja a fegyverszünetet a piavei csata és a belsô forradalmak miatt. November 9-én a kieli matrózok fellázadnak, a lázadás átterjed többek között Berlinre is, ahol felkeléssé módosul, ezért Németország november 11-én a compiègne-i erdôben aláírja a fegyverszünetet, ezzel a háború gyakorlatilag befejezôdik.