Mivel az elsô világháború a központi hatalmak számára vereséggel zárult, nem érték el céljukat a világ területi újrafelosztását (revízió), ezért a Versailles- környéki békéket már a korabeli politikusok is inkább fegyverszünetnek tekintették. Németországban 1933-ban a náci párt hatalomra kerültével egy szélsôségesen jobboldali, expanziós politika jut túlsúlyba.
A szintén fasizálódott Olaszországgal egyetemben a németek is a baloldalt tekintik a legnagyobb politikai ellenfelüknek, ezért megindul a kommunisták (és a Szovjetunió) ellen a "harc". 1936-ban létrejön a Berlin-Róma tengely, amelyben elismerik egymás külpolitikai törekvéseit, továbbá megszületik a német-japán antikomintern paktum, amelyet 1937- ben Benito Mussolini is aláír (A baloldal és vele együtt a Szovjetunió egyébként sehol sem örvend valami nagy népszerûségnek.). Szintén még 1936-ban Németország hivatalosan is felbontja a london-locarnoi szerzôdést, amit már korábban megszeg az általános hadkötelezettség bevezetésével, a légierô felállításával, a flottaprogram újraindításával és a Rajna- vidék remilitarizálásával. 1937-ben Hitler felszólítja az osztrák kormányt, hogy nevezze ki Seiss Inquartot -a német nemzetszocializmus hívét- belügyminiszterré. Miután ez megtörténik, Seiss népszavazást rendel el az Anschlußról -természetesen német nyomásra,- amit 1938. március 11- ére írnak ki. Mivel ennek kimenetele azonban nem látszik biztosnak, ezért Hitler ultimátumot küld az osztrák kormányfônek, Schuschniggnak, hogy mondjon le, Seiss pedig alakítson kormányt. Ennek megvalósulása után Seiss behívja a németeket, 1938. március 12-13-án megtörténik Ausztria Németországhoz való csatolása. A nagyhatalmak, közöttük Nagy-Britannia és Franciaország egyre nagyobb aggodalommal szemlélik a német terjeszkedést. A németek autonómiát követelnek a Szudéta-vidéken lakó, az elsô világháború után elcsatolt területeken élôknek, ezért 1938. szeptember 29-ére összehívják a müncheni konferenciát. Másnapra Chamberlain, Dalaider, Mussolini és Hitler megegyeznek, hogy Németország csatolhatja a Szudéta- vidéket. A britek és a franciák ettôl várják a német agresszió megfékezését, a németeknek pedig szert tesznek egy fejlett iparvidékre. 1938. november 2-án sor kerül az elsô bécsi döntésre, amely a revíziós törekvések kielégítését szolgálja: Magyarország megkapja a Felvidék déli részét a Csallóközzel együtt (12000 km2, 900000 lakos, 83% magyar), Lengyelország pedig Teschen tartományát.1939. március 14-15-én Csehszlovákia feldarabolása teljessé válik. Hazánknak most Kárpátalja jut(12000 km2, 500000 lakos, 12,7% magyar), Szlovákiában megalakul Tisso bábállama, a maradék pedig Cseh-Morva protektorátus néven német felügyelet alá kerül.
1939 tavaszán megkezdôdnek a nagyhatalmak és a németek, illetve a nagyhatalmak egymás közötti titkos tárgyalásai, amelyek a kölcsönös bizalmatlanság jegyében folynak. Áprilisban német-brit és német- francia tárgyalások kezdôdnek, amelyek ezen államok háborútól való távoltartását szolgálnák (ne bontakozhasson ki kétfrontos háború), ám a már említett bizalmatlanság miatt a szerzôdések nem születnek meg. Ezután az oroszok tárgyalnak a britekkel és a franciákkal. Sztálin szeretné a feleket megnyerni azon elképzeléséhez, hogy egy német-szovjet konfliktus esetén a szovjetek átvonulhassanak Lengyelországon, de ezt elutasítják. Ezekután a lengyelek ülnek tárgyalóasztalhoz a britekkel, és kötnek egy kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amelyhez késôbb a franciák is kapcsolódnak. A tárgyalások folytatódnak, ezúttal a németek és a szovjetek között, nem is eredménytelenül, 1939. augusztus 23-án létrejön a német-szovjet megnemtámadási szerzôdés, amely tíz évre szól, tartalmazza, hogy a szerzôdô felek egymást nem támadják meg, harmadik országgal fellépô konfliktus esetén a másik fél semlegességet tanúsít. A megnemtámadási szerzôdének még van egy titkos záradéka, a Molotov- Ribbentropp paktum, amely négy pontból áll: elôszôr, Finnország, Észtország és Lettország szovjet, Litvánia pedig német érdekeltségû terület. Másodszor, Lengyelország esetében a Curzon-vonal alkotja a német-szovjet érdekhatárt. Harmadszor, kimondatik Németország teljes érdektelensége Délkelet-Európában, azaz a Szovjetunió megszállhatja Beszszarábiát. Végül pedig, ez a záradék természetesen szigorúan titkos. A megnemtámadási szerzôdés mindkét félnek igen fontos, mert egyik sem akar kétfrontos háborúba keveredni. A németeknek ugyanis nem sikerül a nyugati hatalmakat távol tartani a háborútól (angol- lengyel és francia-lengyel kölcsönös segítségnyújtási szerzôdések), a Szovjetunió pedig 1936-ban megkötötte a mongolokkal a kölcsönös segítségnyújtási szerzôdést, ezért kénytelen a távolkeleti fronton japánok ellen harcolni, ezért az ország katonailag nem felkészült a nyugati fronton a háborúra, nincs elég hadianyag és sorkatona.
A német-szovjet megnemtámadási szerzôdés másnapján, 1939. augusztus 24-én a németek "ôszi hadgyakorlatot" tartanak. Augusztus 25-én Hitler garantálja a brit birodalmat, de a britek és a franciák közlik, hogy kiállnak Lengyelország mellett. Ugyanezen a napon Mussolini is közli Hitlerrel, hogy Olaszország az abeszszínai háborúból kifolyólag nem felkészült a háborúra -bár 1939-ben csatolják Albániát. Ezért Hitler kénytelen lefújni az 1939. augusztus 26-ra 04:30 órára kitûzött általános támadást Lengyelország ellen. A Lengyelország elleni támadáshoz Hitler szeretné megnyerni Teleki Pált is, de ô az ország semlegességét hangoztatva ezt nem teszi meg, a háború kitörése után pedig megtiltja, hogy a német hadsereg magyar vasútvonalakon hadianyagot szállíthasson Lengyelországba, továbbá nem zárja el a lengyel emigránsok tízezrei elôl az országot.
A Lengyelország elleni totális támadás végül is 1939. szeptember 1- jén 04:45-kor indul meg. A támadáshoz az ürügyet a konzerv-hadmûvelet szolgáltatta augusztus 31-én, amikor is lengyel egyenruhába bújtatott SS-esek megtámadtak több német vámházat és határmenti rádióadót (gleiwitzi provokáció). A németek hivatalos célja Danzig, a lengyel korridor és ezen keresztül vasutat építeni Kelet- Poroszországba. Ezzel megkezdôdik a második világháború elsô szakasza, amely 1941. június 22-ig, a Szovjetunió megtámadásáig tart.
1939. szeptember 3-án diplomáciai huzavonák után Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak, ám tényleges hadmûveletekre egészen 1940 áprilisáig nem kerül sor, ezért ezt az idôszakot furcsa háborúnak nevezzük. Szeptember 17-én a szovjetek is megindulnak Lengyelország ellen. Szeptember 28-án a németek súlyos légicsapást mérnek Varsó ellen, majd beveszik. Ugyanezen a napon a németek és a szovjetek határszerzôdést kötnek, ami Lengyelországot a Curzon-vonal mentén osztja fel a pillanatnyi állapot szerint (Molotov-Ribbentropp paktum), a még meg nem szállt területekbôl Krakkó központtal a németek létrehozzák a Lengyel Fôkormányzóságot, amelynek élén Hans Frank áll. Lengyelország teljes megszállása október 6-ra következik be. Novemberben a Szovjetunió felszólítja Finnországot, hogy Leningrád védelmére adjon át területeket, de ezt Finnország megtagadja. Ennek következtében 1939. november 30-án a Szovjetunió hadat üzen Finnországnak.
A hadmûveletek során a Szovjetuniónak stratégiai szempontból szükségesek a balti államok, ezért ezekkel szerzôdéseket köt, amelyek értelmében Észtország és Lettország -szovjet nyomásra létrejött- baloldali kormányai 1940-re "önként" csatlakoznak a Szovjetunióhoz. 1940 márciusában a szovjetek gyôzelmet aratnak a finnek fölött, így a kért területeken kívül megkapják még Karéliát és Hanko városát, ami a Finn-öböl védelmét lehetôvé teszi. 1940 áprilisában a németek megindulnak Skandinávia ellen. 29-szeri halasztás után a németek végül is megindulnak Nyugat- Európa ellen.
1940 április 9-én Németország megszállja Dániát. Annak ellenére, hogy a dán király segítséget kért Nagy-Britanniától és Franciaországtól, csak ígéreteket kapott, ezért nagy ellenállást nem tanúsít. Az események hatására Nagy-Britanniában belpolitikai válság alakul ki, Chamberlaint lemondatják, helyét a választások után május 10-én Winston Churchill foglalja el, aki németellenes, koalíciós kormányt alakít (liberálisok és munkáspártiak). Szintén május 10- én indul meg a német offenzíva a Benelux- államok és Franciaország ellen. A németek három hadseregcsoporttal támadnak. A középsô ("A" hadseregcsoport) fôparancsnoka Rundstedt vezértábornagy, feladata a brit és a francia csapatok egyesülésének megakadályozása és kijutni a tengerig. Az északi csoport ("B") feladata a Benelux-államok megszállása, majd a kiszorult briteknek a tengerbe szorítása. A déli csoport ("C") pedig Franciaország lerohanását kapja feladatául. Május során megszállják Hollandiát (Rotterdamot porig bombázzák), Seiss Inquartot kinevezik helytartójává; Luxemburgot annektálják; majd súlyos harcok után a belgák is leteszik a fegyvert. A támadás olyan sikeres, hogy a britek ténylegesen visszaszorulnak a tengerbe, át kell ôket hajózni a La Manche csatornán, a németek pedig 200000 hadifoglyot ejtenek és nagymenynyiségû felszerelésre tesznek szert. Franciaország megszállása az Ardenneken keresztül -a Maginot-vonalat megkerülve- történik. Június 10-én a francia kormány Londonba emigrál, valamint Mussolini - nehogy lemaradjon Franciaország felosztásáról- szintén belép Franciaország ellen a háborúba. Június 14-én a németek bevonulnak Párizsba, 22-én pedig Franciaország kapitulál. Ugyanúgy mint a többi megszállt országot, Franciaországot is felosztják: Olaszország megkapja Nizza környékét; Franciaországnak déli része, amely nincs német megszállás alatt Vichy-rendszer néven Petain marsall vezetésével kiszolgálja a németeket; a gyarmatok egy része marad a Vichy- rendszernél, más részük Németországot gazdagítja. A német megszállással szemben kibontakozik egy ellenállás is, amely az észak-afrikai gyarmatokról indul ki, "Szabad Franciaország" elnevezéssel, vezetôje De Gaulle tábornok. Ezzel párhuzamosan Norvégia következik, amelynek megszállása két hétig tart. A német "jelenlét" miatt megerôsödött norvég náci párt kormányt alakít, miután a régi kormány Londonba emigrált. A Quisling-kollaborációnak jelentôs szerepe van abban, hogy a németeknek június 7-re sikerül teljesen megszállniuk Norvégiát.
Hitler a Nyugat-Európa elleni támadáskor még mindig nem mond le Nagy-Britannia távoltartásától, és egy ajánlatot tesz Churchillnek, melyszerint ismerje el Németország jogát a kontinensre, és adják vissza neki az elsô világháború után elcsatolt területeket, és Nagy-Britanniát semmi bántódás nem éri. Amikor ezt Churchill elutasítja, 1940 júliusában megkezdôdik a Seelöwe-hadmûvelet (angliai csata). Az angliai inváziónak a következôképpen kellene lefolynia: Mivel a németek szárazföldi csapatai sokkal erôsebbek a britek csapatainál, ezért ezek partraszállását légierôvel kell biztosítani. Ennek keretében júliustól sorozatos légitámadások érik a Doveri- szorost, augusztus 13-tól pedig szárazföldi célpontokat is. 1940 nyarán a magyar hadsereg csapatösszevonásokat hajt végre a keleti határon, hogy Romániára nyomást gyakoroljon a revízió kérdésében. Románia jobbnak látja a kérdést békésen rendezni, ezért augusztus 30-án sor kerül a második bécsi döntésre, melyben Magyarország megkapja Észak-Erdélyt (43000km2, 2,1 millió lakos, 52% magyar), továbbá garantálják Románia határait. A második bécsi döntés belpolitikai válságot idéz elô Romániában, II. Károly királyt lemondatják, helyére fia, Mihály kerül, valamint Antonescu egy németeket kiszolgáló kormányt alapít. A németek bevonulnak Romániába, az "olajkutak védelmében", Dél-Dobrudzsát visszajuttatják Bulgáriának, és oda is bevonulnak, ezzel biztosítják a jobbszárnyat egy Szovjetunió elleni támadáskor. A németek szeptembertôl angol polgári célpontok bombázásával igyekeznek a lakosság ellenállását megtörni, sikertelenül. Szeptember 13-án Olaszország Líbiából és Abesszínából egyszerre megtámadja Egyiptomot. A támadás váratlanul éri az egyiptomiakat és az ott állomásozó briteket, de ôsszel megérkezik a brit erôsítés, és ellentámadást indítanak. Szeptember 17-én Hitler az idôjárásra hivatkozva elhalasztja az angliai inváziót. Szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán megkötik a háromhatalmi egyezményt, amelyben kölcsönösen elismerik egymás területi igényeit. Októberben Hitler szintén az idôjárásra hivatkozva 1941 tavaszára tolja ki a partraszállás idôpontját. Október 28-án Olaszország Albániából megtámadja Görögországot, de ez sem jár sikerrel. A görögök segítséget kérnek Nagy-Britanniától, és ezt meg is kapják, miután sikerült Afrikában az olaszokat 850 km-rel visszaszorítani. Novemberben Roosevelt amerikai elnök elfogadja a kölcsönbérleti szerzôdést, azaz a szövetséges országok amerikai hadianyagot kaphatnak minden mennyiségben, valamint Magyarország, Románia és Szlovákia csatlakoznak a háromhatalmi egyezményhez. Decemberben amerikai-brit titkos tárgyalások folynak az Atlanti-óceán biztonságáról, fô ellenségnek nyilvánítva Németországot (tengeralattjáró-támadások). Szintén decemberben sikerül Afrikában az olaszokat visszaszorítani, ezáltal Egyiptomból csapatokat hajózhatnak át a görögök megsegítésére, továbbá ekkor hagyja jóvá Hitler a Szovjetunió elleni haditervet, és köti meg Magyarország és Jugoszlávia az örök barátsági szerzôdést.