Sztálin már az 1917-es orosz forradalomban a kommunista párt tagjaként tevékenyen részt vesz, amikor a pártot törvényen kívül helyezik, a kommunisták emigrálnak, ô azonban marad, majd októberben a forradalmi katonai központ egyik vezetôje. Sztálin tehát fokozatosan építi ki hatalmát.
1926-27-re a szovjet gazdaság ismét mélypontra jut, a NEP nem tudja beváltani az ígéreteket, újra megjelenik az infláció; az alacsony felvásárlási ár miatt a parasztok rejtegetik az árujukat, és nem érdekeltek a termelésben, ezért a városokban éhínségek dúlnak. Mindezek hatalmas visszaélésekre adnak okot. A kommunista párt 1927-es XV. kongresszusán mindenki egyetért avval, hogy ez így nem mehet tovább, de a problémák felszámolására három egymástól eltérô nézet alakul ki. Ezek közül Buhariné lett volna a legésszerûbb, szerinte a NEP-et minden hibája ellenére folytatni kell, de növelni kell a termelôerôk érdekeltségét, magasabb felvásárlási árat ígér a parasztoknak, és kollektivizálás-ellenes programot fogalmaz meg. Ez azt eredményezné, hogy a paraszt többet termel, amit jobb áron tud eladni, így ô is jobban él, és a városok élelmiszerellátása is megoldott. Ezáltal nô a pénzforgalom, a paraszt megjelenik vevôként a piacon, ami fellendítené az ipart. Buharin az állam érdekeit is szem elôtt tartja, véleménye szerint bevezethetô lenne a progresszív adózás, ami által az állam bevételei is nônének. Egy másik elképzelést Trockij fogalmaz meg, eszerint meg kell valósítani Preobrazsenszkij "eredeti szocialista tôkefelhalmozás"-i elméletét. Trockij azt vallja, hogy a szocializmus nem lehet tartós egyetlenegy országban, ezért más országokban is el kell indítani forradalmakat, amelyek majd a világforradalomban tetôznek. Mindezek támogatásához gyors iparosításra lenne szükség, amihez pénzt pillanatnyilag csak a mezôgazdaságból lehet elvonni. Ezért meg kell tartani az alacsony felvásárlási árakat, de a parasztokat kötelezni kell terményük eladására, továbbá az adókat növelni kell. Trockijnak nincs semmi kifogása a paraszti gazdaságok ellen, nem így azonban Sztálinnak, aki átveszi Trockij programját, de kiegészíti azzal, hogy egy országban is tartós lehet a szocializmus, ha minden központosított. Ez azt jelenti, hogy meg kell valósítani a szocialista iparosítást, ehhez tôkét a mezôgazdaságból kell elvonni. Szerinte a nagyüzemek jobban ellenôrizhetôek, mint a paraszti kisgazdaságok, ezért ezeket kollektivizálni kell. Továbbá fel kell mérni és ki kell aknázni az eddig kihasználatlan természeti erôforrásokat, ezzel az ország önellátóvá válik, és tartósan megmarad a szocializmus. Sztálin terve szerint tehát a mezôgazdaságból elvont tôkét a bányászat és az ipar fejlesztésére kell fordítani. Sztálinnak sikerül a programját 1928-ra elfogadtatni, és 1929-tôl megindul a tervgazdálkodás.
1934-ben a világgazdasági válság - amely a Szovjetuniót elég súlyosan érintette- után a kommunista párt XVII. kongresszusán Kirovot akarják Sztálin utódjának megválasztani. A szavazáson Sztálin 3, Kirov pedig 292 szavazatot kap. Sztálin ezt nem hagyja annyiban, embereivel eltüntet 289 szavazatot, így az új arány 3-3. Továbbá, hogy ne legyen kétséges a vezetô személye, Kirovot meggyilkoltatja. Ekkortól beszélünk a személyi kultuszról.
A személyi kultusz tulajdonképpen egy szélsôséges, baloldali diktatúra, egy állampárti rendszer. A kommunista párt az állam fölött áll, minden apró területét az állami irányításnak a párt titkárai illetve a fôtitkár és a Központi Bizottság határozza meg. A rendszer jelent még egy ideológiai meghatározottságot is: "Egyedül vagyunk, körülvesz minket az ellenség, meg kell magunkat védeni." Ez az úgynevezett "éberség" elve, amely a külsô és a belsô "ellenségek" felkutatására és megsemmisítésére irányul. Ez az elv nagyon jól alkalmazható bárki ellen, leginkább a párt nemkívánatos elemeire fogják rá, hogy nem elég éberek" A sztálini rendszert a nyílt terror, a munkatáborok, a koncepciós perek, a törvényes kínzások és erôszak, valamint az egész társadalmat átfogó tisztogatások jellemzik. Az "ellenséggel" szemben az NKVD (élén Jagoda, majd Jezsov) a terror útján lép fel 1931-33-tól. A terror több fokozatban zajlik, elôször a kulákok ellen lépnek fel, mert ôk ellenzik a kollektivizálást. Ôket vagy GULAG-okba küldik Szibériába, vagy kivégzik ôket. Utánuk a nem kívánt politikusok következnek, akik azt állítják, hogy a sztálini rendszer tarthatatlan (1934 Kirov), majd koncepciós perek "Kirov feltehetô gyilkosai ellen" 1936-tól 1939-ig. Szintén 1936-tól folynak a Komintern-beli tisztogatások, mivel ennek székhelye Moszkvában van (ennek esik áldozatául Kun Béla is). 1937-ben új réteget szemel ki magának Sztálin, a Vörös Hadsereg tisztikarát, akik javarészt még régi bolsevikok, Lenin alatt léptek a pártba. Az öt marsallból hármat, a tizenhat tábornokból tizennégyet, valamint az összes tengernagyot kivégzik, a tisztikar létszáma a felére csökken. Ez majd kellemetlenül érinti Sztálint, amikor a németek a II. világháborúban lerohanják Oroszország európai részeit, és az oroszoknak csak képzetlen tisztjeik vannak. 1938-39-ben pedig az értelmiség ellen lép fel, sok tudóst végeznek ki. Mindennek eredményeként Sztálinnak sikerül felszámolnia ellenzékét, de több millió ártatlan ember életét is kioltja.
Sztálin diktatúrájához tartozik még a kulturális forradalom, amelyre az országnak igen nagy szüksége volt. Sztálinék célja a 66%-os analfabétizmus (1920-as évek) csökkentése ingyenes oktatással és ingyenes vagy igen olcsó egyéb intézményekkel; az analfabétizmus 19%-ra csökken a II. világháborúra. A mûvészeteket a szocializmus szolgálatába állítja (szocialista realizmus), amelynek monumentális mûveivel mozgósító szerepet szán Sztálin.
A nemzetközi politikában az 1930-as évektôl kezdôdôen megfigyelhetô egy baloldal-ellenesség, valamint kezdettôl fogva egy Szovjetunió-ellenesség a legtöbb országban. Ezellen Sztálin a Kominternen keresztül lép fel, 1935-ben a Komintern VII. kongresszusán a szervezet -szovjet nyomásra- megváltoztatja a programját. Eddig a harc a proletárdiktatúráért folyt, most pedig a fasizmus ellen.
Sztálin tehát létrehoz egy a gyakorlatban hosszútávon is mûködôképes baloldali diktatúrát, ami fennállását az igen erôs centralizációnak és az NKVD tevékenységének köszönheti, a terror miatt ugyanis senki sem mer ellentmondani Sztálinnak, illetve személyes elômenetele érdekében ártatlan embereket árul be. Elméletileg a rendszer nem lehet tartós, mert a termelôerôk kipusztultak, a lakosságot állandóan éhínség fenyegeti vagy sújtja.