– Hasonlítsa ösze Athén és Spárta berendezkedését az archaikus korban!
– Írja le az athéni demokrácia m?ködését, elemezze Athén gazdasági-társadalmi viszonyait a klasszikus korban!

Athén és Spárta társadalmi, politikai berendezkedése az archaikus korban (i.e. VIII-VI. sz.)

SPÁRTA – Társadalma – Spártát a dórok hozták létre, meghódítva az Eufrátesz völgyében él? akhiáokat. A spártai polgároknak egyenl? nagyságú földbirtok jutott. A földeket, s a hozzájuk tartozó akhiáokat (helóták=foglyok), akik a földet m?velték, nem lehetett eladni. Az egyenl? nagyságú földbirtokok létesítésén kívül a vaspénz bevezetésével is a vagyoni különbségek kialakulását igyekeztek megakadályozni. A spártai polgár f? feladata a katonáskodás volt, hiszen csak így tudták fenntartani a leigázottak felett a hatalmukat, s csak így tudtak újabb földeket és munkaer?t szerezni. Spártában is léteztek olyan elemek, akik szabadok voltak, de nem rendelkeztek politikai jogokkal. Körüllakóknak nevezték ?ket, mivel Spárta peremterületein éltek. Részben akhái, részben dór ?sökt?l származtak, s létszámuk háromszorosan haladta meg a polgárjoggal rendelkez?ket. Földjeik is lehettek, de f? tevékenységük ipari jelleg? volt. A spártai társadalom harmadik, s egyben legalsó rétegét a meghódított akháiok, a helóták képezték, akik földm?velést végeztek. Nem rendelkeztek semmiféle politikai joggal, bármely spártai megölhette, megszégyeníthette ?ket. A helóták létszáma tízszeresen felülmúlta a spártai polgárok számát. Ez az elnyomási forma eredményezte, hogy Spárta katonaállammá vált, ahol a polgárok legf?bb feladata a katonáskodás volt.

Az állam – a tényleges hatalom két szervezet kezében volt. Az egyik a vének tanácsa, mely a két királyból és a 28 vénb?l állt. A királyok háborúban hadvezérek voltak, békében a vallási szertartások irányítását végezték. A vének tanácsának jelent?s volt a szerepe, ez a szervezet tehetett javaslatot a népgy?lésnek, hogy mir?l tárgyaljon, s ha a döntés nem volt a vének szerint kedvez?, szétoszlathatták azt. A vének tanácsa mellett még választottak 5 felügyel?t, akik az állam életének tényleges irányítói voltak. A 30. évüket elért polgárok tölthették be egy évre ezt a tisztséget. Feladatuk volt a bíráskodás, rend?ri felügyelet, tisztvisel?k ellen?rzése, külpolitika, stb.

Nevelés és életmód – a spártai nevelés f? célja az állam jellegéb?l adódóan fiúk esetében a jó katona, lányok esetében a jó katonát nevel? anya volt. Hogy jó katonákat tudjanak nevelni, a kevésbé életképeseket kitették a Taügetoszra, hogy ott pusztuljanak el.

ATHÉN – Az i. e. V. század közepe a demokrácia virágkora Athénban, ennek vezet? politikusa Periklész volt. 15 éven át évr?l évre megválasztották els? sztrategosznak, s így az athéni állam tényleges vezet?je volt. A sztrategoszi tisztség egyike volt a kevés választott hivatalnak, miáltal kiemelkedett a sorsolás következtében méltóságukat vesztett tisztségek közül. A szegényebbek megélhetését veszélyeztette az id?igényes politikában való részvétel, ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a napidíjat. Ezen az úton járt Periklész, amikor az esküdtbíróságon végzett munkáért, majd kés?bb a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi el?adásokon való megjelenésért is napidíjat fizettetett az állammal.

Gazdaság – az athéni államnak nem okozott jelent?sebb megterhelést a napidíjak rendszere, mert ugyan a polgárok nem fizettek adót, de a felszabadított rabszolgák igen. Jelent?s volt a vámokból, a bírságokból és az ezüstbányákból befolyó jövedelem is. Alapvet?en Athén jóléte azonban a gazdaság virágzásán nyugodott. A mez?gazdaság továbbfejl?dött abba az irányba, amelyre a gyarmatosítást követ?en tért rá, vagyis gabona helyett sz?l?, olajbogyó, gyümölcsök, zöldségek termelése. Az iparban is jelent?s fejl?dés tapasztalható, virágzott a kerámia-, a fémipar, a hajóépítés és a nagy építkezések az építészetet is külön iparággá tették. A legjobban fejl?d? ágazat a kereskedelem volt. Egyrészt lebonyolította Athén növekv? be- és kivitelét, másrészt jelent?s közvetít? kereskedelmet folytatott, melyet Athén tengeri fölénye biztosított.

Társadalom – Athén társadalmának közel fele a virágkorban is polgárjoggal rendelkez?k és családtagjaik közül került ki. A jogi egyenl?ség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbségek azonban n?ni kezdtek. Enyhítették a különbségeket Periklész intézkedései, amik a vagyonosokra többletkiadásokat róttak, s a szegényeket napidíjjal támogatták. Született egy új rendelkezés is, mely szerint athéni polgár csak az lehetett, kinek mindkét szül?je athéni polgár volt. A törvény értelmében sokan visszamen?leg is elvesztették polgárjogukat. Az athéni demokráciában is jogtalanok voltak a rabszolgák, szerszámnak tekintették ?ket. A demokráciában az állam életét a népgy?lés irányította, mely havonta 2-3-szor ülésezett a piactéren. Politikai joga volt minden 20. évét betöltött, athéni születés? szabad férfinak, aki polgársággal rendelkezett. A népgy?lésen hozták a törvényeket, tárgyalták a pénzügyeket, meghallgatták a követeket, döntöttek háborúról, vagy békér?l. Kézfeltartással vagy cserépszavazással választottak. A demokrácia els? embere a sztratégosz volt, aki a hadvezéri tisztséget is ellátta.

A demokrácia fénykora Görögországban

A görög föld nem nagy birodalom volt, hanem kisebb egységek ún. poliszok alkották. A poliszok különbözô jelleg?ek és típusúak voltak. Kezdetben valamennyi arisztokratikus berendezkedés? volt, azonban késôbb eltérô fejlôdést mutattak, melynek oka a különbözô típusú fejlôdés.

Két fejlôdési típust különböztethetünk meg:
? Spárta (árutermelése nincs, nincs kereskedelme, tipikus katonaállam)
? Athén (árutermelési és kereskedelmi berendezkedés?)

I. A köznép harcai az arisztokrácia ellen
A köznép (démosz) harcot indított az arisztokrácia ellen politikai részesedésért. Az ipar és a kereskedelem fejlôdése az árutermelés, majd a pénzhasználat kialakulása megnövelte az arisztokrácia gazdasági és politikai halalmát, viszont általában megnehezítette a parasztság helyzetét. Az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok nem gyôzte a versenyt az arisztokrata nagybirtokkal, s mindjobban eladósodott. Az arisztokraták bekapcsolódva az árutermelésbe, mind nagyobb mértékben akarták növelni birtokaikat, s biztosítani kívánták a megm?veléshez szükséges munkaerôt. Ezért a fizetni nem tudó adósaikat adósrabszolgájukká tették.

1. i.e. 621. Drakon írásba foglalta a törvényeket (Drakon „véres” törvényei)
Ezen törvények igen szigorúak voltak, s túlnyomórészt az arisztokrácia érdekeit szolgálták. Mégis – mivel írásba foglalt, ismert törvények voltak – némi határt szabtak az arisztokrata bíróságok önkényének. A démosz elônye tehát abban állt, hogy megsz?nt a törvény önkéntes alkalmazása. (szólásjog (arisztokrácia-ellenes értelmezése lehet ezáltal a törvénynek (csökken a rétegek közötti feszültség)

2. A démosz legnagyobb sérelme (fôleg a parasztságé) az adósrabszolgaság veszélye volt. Ezt Drakón sem szüntette meg, ezért a társadalmi harcok egyre élesedtek. I.e. 594-ben az arisztokrácia és a démosz közös megegyezéssel Szolónra(az i.e. 594. év arkhonja, a hét görög bölcs egyike, költ? és államférfi) bízta azt a feladatot, hogy az állam ügyeit rendezze.

Szolón olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, függetlenek, ahol az egyénnek joga, sôt kötelessége, hogy a közösségre hasson, de ahol felelôs is tetteiért és szavaiért, s nem akarja kivonni magát az egész közösséget érintô feladatok, terhek vállalása alól sem, ahol tehát egyén és közösség viszonya kölcsönös. Ez a felfogás azóta is alapelve minden demokratikus közösségnek.

Szolón egy átfogó reformot ill. alkotmánytervezetet dolgozott ki, amely demokratikus berendezkedés körvonalát rajzolta meg. Ennek megvalósítása még nem volt megvalósítható, de az adósrabszolgaság intézményét sikerült eltörölni. Az adósrabszolgaság eltörlése után az athéni polgár adósságáért csupán vagyonával volt felelôs, személyével nem. A külföldre eladottakat államköltségen váltották ki és az eladósodott parasztok visszakapták földjeiket.

A démosz és az arisztokrácia közti harc során a legtöbb poliszban bizonyos egyensúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia birtokolta a földet és a politikai hatalom nagy részét. A démosz kezében bolt a gazdasági hatalom jelentôs része, a termelésben egyre fontosabbá váló ipar és kereskedelem. Az arisztokrácia tehát már nem tudta a politikai hatalmat szilárdan a kezében tartani, a démosz viszont még nem olyan erôs, hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni a politikai hatalmat.

Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták, akik maguk is érdekelve voltak a kézm?vesség és a kereskedelem fejlôdésében, a démoszra támaszkodva erôszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták.
Ezt a – lényegében a démosz érdekeit szolgáló – rendszert nevezzük Türannosznak.

3. Peiszisztratosz megteremtette a Türanniszt (i.e. 561-527)
(Athénban Szolón reformjai után kialakult egyensúlyi helyzetben)

Peiszisztratosz véget vetett a belsô harcoknak, s ezzel a gazdasági élet fölvirágzásához teremtett alapot. Az iparosoknak a türannisz (zsarnokuralom) alatt végbemenô nagy építkezések adtak bôséges munkalehetôséget. Peiszisztratosz külpolitikája egész sor fontos polisszal teremtett baráti kapcsolatot, s ez nemcsak politikailag növelte Athén jelentôségét, hanem kereskedelmét is fejlesztette. A parasztságot a vidékre kiszálló bíróságokkal védte az arisztokrácia hatalmaskodásától. A démosz megerôsítését szolgálta Peiszisztratosz vallási politikája is: az elsôsorban az arisztokrácia körében népszer? istenalakok ellensúlyozására elôkelô szerepet juttatott az inkább a parasztság körében kedvelt istenalakoknak.

Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább tudjon fejlôdni, a politikai hatalmat is birtokába kellett vennie. A türannisz ezt nem engedte, s így a démosz fejlôdésének gátjává vált: ezért el kellett buknia. A türannoszok természetesen nem akarták a hatalmat átadni. A feszültség Peiszisztratosz utódai alatt egyre nagyobb lett, végül i.e. 510-ben el?zték a türannoszokat.

4. A nép Peisztratosz fiainak uralma altt megdönti a rendszert és Kleiszthenészt juttatják a hatalomra. A türannoszok el?zése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot i.e. 508.
Kleiszthenész közigazgatási reformot hajtott végre.
Attika lakosságát területi alapon tíz phülébe (f?lé=kerület) osztotta.
Minden phülé három részbôl állt:
– az egyik volt a városban
– a partvidéken
– a harmadik a szárazföld belsejében lév? terület.
Egy-egy phülébe tehát mindenféle lakóhely?, foglalkozású és társadalmi helyzet? ember került, így a szavazás alkalmával a helyi arisztokrácia nem érvényesíthette befolyását. Ez azért is volt jelentôs, mert minden phülé 50-50 tagot küldött az Ötszázak Tanácsába, ahol tehát minden társadalmi csoport képviselve volt.

A kerületek választották a hadvezéreket (Sztratégos), kerületenként egyet-egyet, a külpolitika, a törvényhozás ügyeiben döntô és a tanácsot ellenôrzô népgy?lésnek (ekklészia) viszont minden athéni állampolgár tagja volt.

Az Ötszázak Tanácsa vitatta meg elôzôleg a népgy?lés határozatainak végrehajtásáról is. A tanács tagjai és a tisztviselôk egy évig maradtak hivatalban, és ezalatt fizetést kaptak. A hatalom birtokosa a népgy?lés lett, melynek minden teljes jogú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta (sorsolta) a tisztviselôket, döntött a háború és béke kérdésében.

A közigazgatási reform eredményeként létrejött a demokrácia!

Az Ötszázak Tanácsa volt tehát a legfôbb törvényhozó hatalom. Mivel így a politikai hatalom a többség kezébe került megvalósult a demokrácia, s ezzel együtt megsz?nt az arisztokrácia egyeduralma. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak lettek. Ebbôl az arisztokráciát sem zárták ki, ellenkezôleg: ami eddig csak az arisztokráciák illette meg, az most minden szabad polgárra kiterjesztették.

Kleiszthenész reformja betetôzte a Szolónnal kezdôdô és Peiszisztratosz-val folytatódó fejlôdést.

A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai gyôzelmével végzôdött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia. Athén arisztokratikus államból demokratikus állammá alakult.

Ötszázak Tanácsa: Az Ötszázak Tanácsa dolgozta ki azokat a törvényeket amelyek a legfôbb törvényhozó hatalom a népgy?lés elé kerültek. Az Ötszázak Tanácsának tagja lehetett minden teljes jogú athéni polgár.
A tisztségek: – évenként választott 10 hadvezér (sztratégosz). Eltért ez a tisztség a többitôl abban is, hogy ezt egy évnél tovább is lehetett viselni, s nem járt évenkénti számadási kötelezettséggel. Periklész 15 éven át volt sztratégosz.
 – az igazságszolgáltatást esküdtbíróságok végezték, ennek tagjait naponta sorsolással állapították meg. A választott személy 30 életévét betöltött teljes jogú polgár lehetett, aki szolgálata fejében napi díjat kapott. Ez biztosította azt, hogy a kevésbé tehetôsek is részt vállalhassanak a munkából.

A görög-perzsa háborúk (i.e. 492-449)

A Perzsa birodalom Dareiosz uralkodása alatt uralma alá kényszerítette a kis-ázsiai görögöket is. Mindemellet nem lépett fel ellenségesen a görög anyaországgal szemben.

A Marathoni  gy?zelem
i.e. 499-ben Milétosz hatalmi törekvései kirobbantották a ion felkelést (Perzsa túler? leverte (Perzsákban ekkor merül fel a gondolat, hogy el kéne foglalni a Balkánt.
i.e. 492-ben  indult az els? perzsa támadás (a vihar miatt el sem jutottak Görögo.-ig
i.e. 494-ben Dareiosz kevésbé veszélyes útvonalon büntet? expedíciót küldött a görög városok ellen (maratoni öbölben vetettek horgonyt
i.e. 490. szeptember 12-én Marathonnál volt a dönt? csata (3-szoros perzsa túler? (Miltiádész serege gy?z
Perzsák mennek Athén ellen, hogy az athéni seregek el?tt megérkezzenek, de ez nem sikerül  az er?ltetett menet miatt és inkább úgy döntenek, hogy visszamennek Ázsiába. (Marathoni futó).

A thermopülai h?sök és áldozatok
i.e. 480-ban a többszörös  perzsa hadsereg Xerxész vezetésével betört É-görögo.-ba. (Leónidasz élén odavezényelt csapatok feladata a szoros megvédése (6 napig bírják ( az áttörés védhetetlenné tette Athént (a várost  át kellet adnni (a lkosságot Szalamisz szigetére menekítik. Themisztoklész a perzsák és a spártaiak eszén túljárva kikényszerítette és megnyerte a szalamiszi tengeri csatát.

A plataiai gy?zelem
A görög földön áttelelt perzsa hader? i.e. 479 nyarán újra bevonult Athénba és a város  lakói másodszor is Szalamisz szigetére kényszerülnek. A görög szárazföldi hader?k Plataiánál, a tengeri er?k pedig Mükalé hegyfokánál mérnek végs? csapást a rájuk támadó perzsákra. Megkezd?dik a kis-ázsiai görögök felszabadítása.

Az athéni állam virágkora Periklész békekorszakában azaz a klasszikus korban
(i.e. 480 - szalamiszi  gy?zelem — i.e. 431 - Athén-Spárta testvérháború)

Periklész irányító szerepét nem annyira tisztségének (hadvezér), mint személyes adottságainak köszönhette. Nemcsak jó hadvezér, messzire tekintô politikus volt, hanem kit?nô szónok is, aki a népgy?lésben valósággal leny?gözte hallgatóit. Ezért tudta az állam ügyeit szinte teljesen irányítása alatt tartani.

Elônye:
1. A fiatal demokráciát komoly megpróbáltatás éri: a görög-perzsa háborúk (i.e. 492-449)
 
2. 478 Athén létrehozza a perzsaellenes védelemre szolgáló szövetséget a Déloszi szövetségetet. Tagjai közösen akartak védekezni a perzsa támadásokkal szemben, azonban fokozatosan Athén vette át a védelem terhét, a szövetségesek pedig adót fizettek Athénnak.
 
3. A háború után megerôsödik Athén (a rabszolgák száma megnôtt Athén a déloszi szövetséget a perzsa háborúk befejezése után is fenntartotta, s hogy helyzetét a szövetségen belül minél inkább biztosítsa igyekezett a szövetséges államokban mindenhol a démoszt hatalomra juttatni. A szövetség így Athént az arisztokratikus Spártával szemben katonailag is, politikailag is megerôsítette.
 
4. Athén jelentôs fejlôdésnek indul, amely párosul egy társadalmi jóléttel
 
5. Kialakul a klasszikus rabszolgatartáson alapuló árutermelés. Ez az amely megalapozta Athén nagyhatalmi helyzetét.

A demokrácia azonban sohasem lehet teljeskör?. Az athéni demokrácia az egész ókor leghaladóbb társadalmi és politikai formája volt. Teljes jogú polgárai számára politikailag teljes demokráciát biztosított. Azonban csak a szabad polgárok számára volt teljes a demokrácia, a többiek (metoikoszok, nôk, rabszolgák) ki voltak zárva a polgárjogokból és az ezzel járó elônyökbôl.
Gazdasági egyenlôséget természetesen még a polgárok számára sem tudott nyújtani. Egyre növekvô mértékben vette igénybe a rabszolgák munkáját, virágzásához pedig szükséges volt a szövetségesek kizsákmányolása és a terjeszkedés is.

II. A demokrácia államszerkezete, gazdasági alapja, társadalmi háttere

1. Gazdasági alap: – klasszikus rabszolgatartáson alapuló rabszolgatartás.
A rabszolgákat nemcsak a ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezôgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a m?helygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, úgy a rabszolgáknak az árutermel? m?helyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak.

– a rabszolgaság elônyeibôl fakadó jólét

Az árutermelés viszonylag általános jólétet biztosított. Voltak gazdagabbak és szegényebbek, de a különlegesen nagy vagyon ekkor még éppoly ritka volt, mint a nyomor. A polgárok valóban önálló tulajdonosok voltak, együttesen a polisz „társtulajdonosai”, az állam valóságos irányítói. Ez a szabad embereknek tág teret adott arra is, hogy képességeiket sokirányúan fejlesszék. Az árutermelésbe való bekapcsolódásra viszont nem volt egyenlô lehetôsége a jómódúaknak és a szegényebbeknek, a tehetôs iparosoknak, kereskedôknek és a parasztoknak. Aki nagyobb anyagi erôkkel rendelkezett, mint több munkaerôt, rabszolgát foglalkoztatott, mind nagyobb haszonra tett szert. A fejlôdés tehát a vagyoni különbségek növekedése irányába mutatott, s a rabszolga munkaer? fokozott alkalmazásával járt. Nincsenek szélsôséges vagyoni különbségek a, amely ugyancsak feltétele a demokráciának.

2. Társadalmi háttere: A társadalom két nagy osztályát a szabadok és a rabszolgák alkották.

I. A szabadok: A szabadok sem voltak – sem anyagilag, sem jogilag – teljesen egyenlôk.
– gazdagok, akiknek birtokán vagy m?helyében számos rabszolga dolgozott
– szegények, akik legföljebb egy-két rabszolgát tartottak, s maguk is közvetlen termelômunkát végeztek.

Jogi szempontból különbség volt a teljes jogú polgárok és a polgárjoggal nem rendelkezô idegenek közt. Az ilyenek betelepedését a fejlett poliszok szívesen látták, hiszen munkájuk fejlesztôleg hatott a termelésre, de a polgárjoggal járó elônyökbôl nem akarták ôket részesíteni.

II. A rabszolgák: A háztartási gazdálkodásban a rabszolgák elsôsorban a házimunkában vettek részt. A m?helygazdálkodás ugyan már az i. e. VIII. századtól kezdve tért hódított, de a szabad munkaerô még jó ideig általában elegendô volt a munkaer?szükséglet kielégítésére. A rabszolgákat nemcsak a ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezôgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a m?helygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, úgy a rabszolgáknak az árutermel? m?helyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak.

A rabszolgák helyzete a termelési ágak és az államok szerint változó volt:
? legkedvezôbb helyzetben az iparban dolgozó rabszolgák éltek. Itt volt a legnagyobb jelentôsége a szaktudásnak, s ezért itt volt a legfontosabb, hogy a rabszolga érdekelve legyen a termelésben. E célból a jól dolgozó rabszolgáknak nemcsak jutalmakat adtak, hanem a legfejlettebb iparú poliszokban azt is megengedték, hogy a rabszolgák önállóan munkát vállaljanak. Csak a nyereség bizonyos hányadát kellett tulajdonosuknak átadniuk. Athénban a rabszolga életét is védték, hiszen a szakképzett munkaerô nagy érték volt.
? lényegesen rosszabb volt a helyzet a mez?gazdaságban dolgozó rabszolgáknak. Itt ugyanis a szaktudásnak kisebb volt a szerepe.
? a legnyomorúságosabb élete a bányában dolgozó rabszolgáknak volt. A bányam?velés meglehetôsen kezdetleges volt, szinte csak kézi erôvel történt.

III. A polgárok:
Saját maguk alakítják életüket. ?k szabják meg életüket. Athénban kötelezô volt a közösség ügyeinek intézésében részt venni. Ez az önigazgatás nemcsak az ókor legfejlettebb formáját jelenti hanem más meg nem haladott gondolat példáját.

Athén és Spárta lakosságának megoszlása:

Teljes jogú polgárok : 54% 5,4% (családtagokkal)
Metoikoszok : 9,3% 21,8% (perioiokoszok (családtagokkal)
Rabszolgák : 35,6% 72,7% (helóták