– Elemezze Széchenyi
és Kossuth programját!
– Mutassa be a reformországgy?lések
legalapvet?bb eredményeit!
Elemezze Széchenyi és Kossuth programját!
1. A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban
a) Mez?gazdaság
Hazánk agrárország.
A XIX. sz. els? felére a földesurak kiterjesztik a majorsági
területet árutermelés céljából.
Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik. (Nagyobb
majorság. Eredmény: több árut tudnak termelni,
több a haszon, nagyobb a bevétel). Jellemz? maradt a robot,
a háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés.
Mint látható,
a földbirtokosok vagyona n?tt, de a kézben lév? pénzt
nem a birtokok fejlesztésére használták föl,
hanem elherdálják.
Néhány
el?nyös helyzetben lév? nagybirtokos – az ország nyugati,
északnyugati peremén – arra használja föl a konjunktúrát,
hogy birtokát korszer?sítette. A korszer?sített nagybirtokon
elterjedt a vetésforgó. Vasekét, vet?gépet
használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk
egyre vonzóbb lett, követésük azonban a t?kehiány
miatt a legtöbb birtokos számára szinte lehetetlen.
Magyarország
a mez?gazdaság szempontjából nem sokat lépett
el?re. Amikor bekövetkezett a dekonjuktúra, elhanyagolt gazdaságok
és a rossz min?ség?, eladhatatlan termények jellemezték
Mo. mez?gazdaságát. (Ennek következménye, hogy
a nemesség nagy részénél válsághelyzet
alakul ki.)
b) Ipar
A napóleoni
háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális
kereskedelem. Hatására nálunk is új manufaktúrák
keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézm?ipar céhes szervezete.
A dekonjuktúra ideje alatt visszaesés figyelhet? meg. A kereskedelem,
a kézm?vesipar és a manufaktúrák fejl?dése
leáll.
A megkülönböztet?
vámpolitika elvágta Mo.-t hagyományos kereskedelmi
partnereit?l, és az örökös tartományok piacává
tette. (Mindez hatással volt a társadalom alakulására
is.)
c) Társadalom
A társadalom
fels? rétege differenciálódik. Van a nemességnek
egy kis csoportja, akik meggazdagodnak. A nemesség jelent?s része
viszont (kis- és középnemesség) elszegényedik.
Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket
kell felvenniük, nem tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné
válnak. Így kialakul a BOCSKOROS nemesi réteg. Számuk
kb. 700.000. Életformájuk, m?veltségük nem különbözött
a parasztétól. A nagybirtokot gy?lölték, de el?jogaikhoz
görcsösen ragaszkodtak.
A parasztság
is differenciálódik. A parasztság fels? rétegének
sikerül az árutermelésbe bekapcsolódnia. A nagygazdák
igaerejük révén több telket is birtokolhattak,
pusztákat bérelhettek, s fölhasználták
a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek számottev?
munkaer?-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek
hozzájárultak termel?eszközeik elveszítéséhez,
nem biztosították munkaerejük kihasználását.
A társadalom
harmadik csoportja a munkások, kiknek száma a konjuktúra
idején igen kevés. A polgárság Mo.-n gyenge,
mert a lehet?ségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket
a nemesség képviseli.
Az értelmiségi
réteg a legalsóbb társadalmi rétegb?l termel?dik
ki. Anyagilag nem ellátottak. A módosabb réteget a
jobb családból származók alkotják. A
reformok és a polgárosodás legelszántabb hívei
az értelmiségiek köréb?l kerültek ki.
2. Széchenyi programja
A reformkor elindítója
gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgy?lésen
felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön
a MTA. Ezen az országgy?lésen sok más probléma
is felvet?dik (pl.: jobbágykérdés, kultúra).
A felajánlás helyszínén 154.000 peng? gy?lik
össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami elindítja
a reformokat. Ezen az országgy?lésen Fels?büki Nagy
Pál veti fel a jobbágykérdést. Ez óriási
felzúdulást vált ki. A nemesek els? reakciója,
hogy elzárkóznak a gondolattól.
Széchenyi édesapja,
Széchényi Ferenc, aki sokat tett az országért.
Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi
könyvtárat. Anyja a Fastetich családból származott.
? is a haladó gondolkodásúak közé tartozik.
Széchenyi fiatal
korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így
jutott el Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor
visszatért, még élesebben látta a különbségeket
Nyugat-Európa és Mo. között.
Gondolatai:
Jobbágykérdés.
Azt állítja err?l, hogy Magyarország mez?gazdasága
azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi
a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak.
Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet
teremtsenek maguknak. (Széchenyi erre nem talál megoldást.
? sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül élni.)
A Hitel cím?
munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejleszt?
tevékenységének legnagyobb gátja az ?siség
törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható,
hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként
a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükb?l,
aminek árából kifizetnék az adósságukat.)
Nincsenek bankok,
nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet
a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ?siség
törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ?siséget
kellene teljesen eltörölni.
Másik két
könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban
12 pontban foglalja össze gondolatait.
Eme pontok:
– törvény
el?tti egyenl?ség
– megyei ügyvédeket
hiányolja
– nemesi adóztatás
– hitel
– ?siség eltörlése
– le kell vezetni
az örökösödési ellentéteket
– vizek, utak elrendezése
– országgy?lési
tárgyalások
– belvámok
– monopóliumokat
eltörölni
– hatósági
árszabás (maximális)
Ez a három
könyv elméleti munkájának eredménye. Mo.
és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve
a függetlenségnek Széchenyi. ? nem akart Ausztriától
elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a f?
ellentétet.)
Gyakorlati munkái
– a Duna szabályozása
– Lánchíd
(Megtervezéséhez és megépítéséhez
sok pénzt ad. Angliában ismerte meg
Klark Ádám
építészt, akit meghívott a Lánchíd
építéséhez.)
– g?zhajózás
megindítása (Balatonon a kisfaludi hajó)
– Tisza szabályozása
– lóverseny
meghonosítása
– lótenyésztés
– hengermalom építése
– vasútépítés
(1846-ban indul meg el?ször a vasút.)
3. Kossuth programja
Kossuth el?ször
az 1832-36-os országgy?lésen t?nt fel. Dönt? szerepe
volt a nyilvánosság és az országos közvélemény
megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos
újságát, az Országgy?lési Tudósításokat
kézr?l-kézre adták. A reakciót maró
gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel
kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet
teremtett a reformok ügyének.
I. Ferenc halála
után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki
az er?szak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta.
Az országgy?lési ifjak után Kossuth következett.
Betiltották új lapját, a Törvényhatósági
Tudósításokat, melyben az országgy?lés
feloszlása után a megyei ellenállást élesztette.
Ellenszegült, ezért „h?tlenség” vádja alapján
börtönbe hurcolták.
1839-40-ben ülésez?
országgy?lés nemcsak az önkéntes örökváltság
és az ipari ütemek engedélyeztetését érte
el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a
börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult.
1841 januárjától Kossuth f?szerkeszt?je a Pesti Hírlapnak,
ezt a lehet?séget azért kapta, mert a kormánykörök
úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi
érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét.
Kossuth zsenialitása
viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást.
Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és
a politika valamint a társadalom éget? problémáit,
egységes programmal ötvözve, és kiegészítve
az addig fölmerült reformgondolatokat. Kossuth független
nemzeti államot akart. Ez a Habsburg Birodalmon belüli gazdasági
és politikai magyar különállást jelentett.
Azt hirdette, hogy a nemesség nem birkózhat meg az új
haza és új társadalom teremtésének feladatával
az egész nép támogatása nélkül.
A szövetség
ára:
– szabad, korlátozás
nélküli földtulajdon a parasztoknak
– közteherviselés,
a nemesek megadóztatása
– kötelez? örökváltság
állami támogatással
– népképviselet
Programja tartalmazta
a polgári tulajdonviszonyok és a polgári egyenl?sé
megvalósításának körvonalait. Kossuth
látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása
a közép nemességre vár, mert a hazai polgárság
gyönge, és nem is magyar.
Nem mondott le a polgárság
er?sítésér?l és magyarosításáról
sem.
Kossuthnak nagy része
volt az Iparegyesület, majd a magyar Kereskedelmi Társaság
létrehozásában. Az els? ipari kiállítás
(1842) alkalmával Kossuth meggy?z?dött arról, hogy a
fejlettebb osztrák és cseh ipar közös vámterülettel
megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Ezért
véd?vámokra van szükség. Az 1843-44-es országgy?lésen
az alsótábla megszavazta az önálló magyar
véd?vámrendszert, de a király elhalasztotta a kérdés
érdemi tárgyalását. Az ellenzék ekkor
a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet, Védegyletet
(1844) alakított. Az ide belép?k vállalták,
hogy 6 éven át csak akkor vásárolnak külföldi
árut, ha a megfelel? hazai termék hiányzik.
Az ország közvéleménye
és az ellenzéki politikusok valamennyien Kossuth mellé,
azok a viszonylagos gazdasági és polgári átalakulás
demokratikus programja mellé álltak. Ezen mit sem változtatott,
hogy 1844-ben kiütötték kezéb?l legjobb fegyverét,
a Pesti Hírlapot.
Széchenyi és
Kossuth vitája
Széchenyi sohasem
tagadta meg eszméit. Az id? azonban túllépett rajta.
Széchenyi látszólag Kossuth modorát, igazából
azonban reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel
ujjat húzni, félreértette a kétszín?
taktikát és felülr?l jöv? reformokban reménykedett.
Széchenyit
a Pesti Hírlap cikkei, a vitarovatának, a Kelet népének
kiadása készteti vitára. Kés?bb azonban Széchenyi
elszigetel?dött.
A reformkor legfontosabb vívmányai
A XIX. század
folyamán az európai nemzetek a feudalizmusból a polgári
nemzetállam és a t?kés gazdasági rendszerbe
vezet? út különböz? állomásain voltak,
de a fejl?dés mindenhol érezhet?vé vált.
Az 1830-as években
forradalmi hullám bontakozott ki, amely els?sorban a Szent Szövetség
konzervatív rendszere ellen irányult, egyúttal megnyitotta
az utat a polgári átalakulás és az azt el?segít?
liberalizmus el?tt.
Nyugaton a gazdasági
és a társadalmi fejl?dés egybeesett, a liberális
eszméket a polgárság képviselte, amely falhasználta
az új ideológiát saját hatalmának kiépítésére,
ezzel szemben Kelet-közép Európában a politikai
függetlenség és a területi egység – végs?
soron a polgárság – hiányában a liberalizmus
er?sen nemzeti színezetet kapott.
Az Osztrák
Birodalmon belül nagyon eltér? fejl?dés figyelhet? meg,
míg az osztrák és cseh tartományokban nyugat-európai
minta szerint megkezd?dött az iparosodás és meger?södött
a polgárság, addig Magyarország megmaradt agrárországnak,
a birodalom többi tartományának nyersanyag szállítójának.
Az ipar kialakulását többek között a megmerevedett
céhes ipar akadályozta, de emellett a polgárság
számaránya is alacsony volt (ráadásul a polgárság
nagy része német anyanyelv? volt). Az idegen nyelv? és
érzelm? polgárság helyett a nemesség egy része
állt a nemzeti liberalizmus élére, f? követelés?
a nemzeti önrendelkezés volt, és bár eleinte
a társadalmi változásoktól kiváltságait
féltette, a társadalmi helyzet változása arra
kényszerítette ?ket, hogy a polgárosodás útjára
lépve feleljenek meg a kor követelményeinek.
A magyar reformkor
az 1830-as években született meg, els?sorban az Európán
végigsöpr? forradalmi hullám hatására,
amely egyrészt a nemességen belüli reformtörekvéseket
er?sítette, másrészt a szétváló
rendi ellenzéket állásfoglalásra kényszerítette.
A reformkornak három jól elkülönül? irányzata
figyelhet? meg:
1. Széchenyi
és Wesselényi irányzata (1830-tól)
2. Kossuth politikája
(1840-es évek eleje)
3. Centralisták
irányzata (1840-es évek közepe)
A reformmozgalmak
elindítója Gróf Széchenyi István, akit
utazásai során (Anglia, Törökország, Görögország,
Nyugat-Európa) szerzett tapasztalatai arról gy?ztek meg,
hogy életét a haza felemelkedésének szentelje.
1825-ben létrehozza
a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek céljaira
egy évi jövedelmét ajánlotta fel. Jelent?s írói
munkássága is, híres könyvei: Hitel (1830, a
hitel kérdése mellett foglalkozik a feudalizmus lebontásának
módjával is), Világ (ez válasz Desseffy Józsefnek
a Hitel bírálatára írt m?vére, a Taglalatra),
és a Stádium (1843, amely a reformprogram els? konkrét
leírása). Az elméleti mellett nagyon fontos volt a
gyakorlati munkássága is, nevéhez f?z?dik a Tisza
szabályozása, a lóversenyzés és lótenyésztés
megszületése, a dunai g?zhajózás és az
els? állandó k?híd (Lánchíd) Pest és
Buda között. A közteherviselés és a kultúra
szószólója volt.
A reformkor liberálisai
túl békésnek találták Széchenyi
programját, kevesellték a lényeget, a társadalom
egészét érint? reformokat, nem értettek egyet
az arisztokrácia vezet? szerepének konzerválásával
sem, de vitathatatlan érdemeket szerzett (ezt még ellenfele,
Kossuth Lajos is elismerte) a nemzet felrázásában,
a társadalmi reformok el?készítésében.
Az 1832-1836-os országgy?lésen
az ellenzék vezéralakja az a Wesselényi Miklós
volt, aki barátságot kötött Széchenyivel,
majd együtt járták be Európát, de a polgári
átalakulás és a nemzeti követelések összekapcsolásával
politikája eltávolodott Széchenyit?l. A meger?södött
Bécs a reformmozgalmak elfojtásába kezdett, amely
támadás f? célpontja Wesselényi lett, akit
1835-ben perbefognak és bebörtönöznek. Bécs
lépése nem érte el a kívánt hatást,
az er?szak csak növelte az ellenzéki érzelmeket, ezért
taktikát változtatva megpróbálta kisebb reformokkal
leválasztani a jobb módú nemeseket a reformmozgalomról.
Ennek értelmében született döntés az 1839-1840-es
országgy?lésen az önkéntes örökváltságról,
valamint a kedélyek megnyugtatása céljából
a politikai foglyok amnesztiát kaptak.
A második irányzat
vezéralakja Kossuth Lajos, aki elszegényedett nemesi családból
származott, és képzett jogász volt. Kossuth
hírnevét az általa szerkesztett Országgy?lési
Tudósítások, majd a Törvényhatósági
Tudósítások cím? újságaival (amelyeket
a cenzúra elkerülése érdekében magánlevélként
kaptak meg a címzettek, a megyék) alapozta meg. Tevékenységéért
bebörtönözték, majd szabadon bocsátása
(1841) után megbízást kap a Pesti Hírlap szerkesztésére.
Szerkesztésében az újság népszer? és
megbízható hírforrássá vált,
politikai programját pedig vezércikkekben fejtette ki Kossuth.
Kossuth politikáját középutasnak nevezhetnénk,
els?dlegesnek tartotta az önrendelkezés kérdését,
bár a Habsburg Birodalommal való szakítást
ellenezte. A reform folyamatok vezet? erejének a kiváltságait
elvet?, a közteherviselést elfogadó középnemességet
szerette volna látni. Az örökváltságot viszont
csak kármentesítéssel összekapcsolódva
tudta elfogadni.
Kossuth nevéhez
f?z?dik az Országos Védegylet megalakítása
(1844), amely összefogva a reform er?it el?készítette
egy ellenzéki párt létrejöttét. Ezen kívül
felkarolta a nemzeti ipar ügyét, mert a nemzeti fejl?dés
zálogát a gazdasági önállóságban
látta, amihez véd?vámokkal támogatott nemzeti
piac létrehozása szükséges.
Az 1840-es évek
közepén jelent meg a harmadik, mindegyik közül a
legradikálisabb irányzat, a centralistáké.
Tagjai fiatal, lelkes értelmiségiek voltak (pl. Szalay László,
Trefor Ágoston, Madách Imre, báró Eötvös
József), akik fennálló rendszer mellett a vármegyerendszert
is elutasították, új, polgári intézményrendszer
létrehozását tartották szükségesnek.
Bár önálló politikai szereplésük
csak rövid ideig tartott (1846-ban ért véget), de hatásukra
olyan fogalmak kerültek a köztudatba, mint a polgári parlamentarizmus,
a felel?s kormány vagy a népképviseleti országgy?lés.
A következ? (1843-1844)
országgy?lés sem hozta meg a kívánt reformokat,
ami felhívta a figyelmet az ellenzék egységének
megteremtésére. A kormányzat mérsékelt
reformokat hozott csak, ezek közé tartozik az adminisztrátori
rendszer létrehozása, ami Apponyi György alkancellár
nevéhez f?z?dik, a célja pedig a megyékben gyakorolt
befolyás növelése volt.
1846-ban Kossuth ismét
felvetette az úrbéri viszonyok megszüntetését
és az egységes közteherviselés bevezetését
(ennek apropója a galíciai parasztfelkelés volt).
Az ellenzéki összefogás ismét elmaradt (meghiúsítva
Kossuth tervét), ezt kihasználva a kormánypártiak,
hogy létrehozzák az els? modern polgári pártot
Mo.-n, a Konzervatív Pártot (1846), amelynek programja a
fontolva haladás lett.
Az élesed?
politikai küzdelem halaszthatatlanná tette az ellenzék
szervez?dését, 1847-ben Batthyány Lajos vezetésével
létrejött az Ellenzéki Párt, amelynek programját
az Ellenzéki Nyilatkozat tartalmazta. Az utolsó rendi országgy?lésen
sem születtek meg az áttörést jelent? reformok,
a reformpolitika megfeneklett, ebb?l az állapotból csak a
következ? évben végigsöpr? európai forradalmi
hullám zökkentette ki.